Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)
I . R É S Z . - IV. SZORONGATOTT.
Pécsi Lukács, Telegdi Miklósnak egyházi ügyésze és munkatársa latin gúnyversében még egy esztendő múlva is lógó balkezét és sánta lábát csúfolja. 1 Ez a menekülés, — amely bizonyára külső segítséggel ment végbe, — a legutolsó pillanatban történt. Mert már elhatároztatott, hogy kiszolgáltatják Telegdi Miklósnak, aki, amint fenntebb láttuk, maga is megmondta, hogy életére tör. A ki kezét fel tűrvén örült fogságomon és várt, hogy ha kezébe adnák, és processióval készült élőmbe, hogy a Dunába vetessen, aznap vitték hírét, hogy el szabadultam; kin nagy sok paj társaival sokáig pironkodván bánkódtak. 2 Beckó várában. Most Beckó vára nyitja meg kapuit a menekülő előtt. 3 A nagyságos Alsó Lindvai Bzmphi László uram Beczkó várába két holnapig titkon röjtökbe tisztességesen éltetett Bécsből való ki szabadulásom után. (Fol.P.Előszóijb.v.o.LXXV.karaján.) Bánffy Lászlóval és feleségével már évek óta szoros kapcsolatban állott Bornemisza. A Postilla II. kötetére 1574-ben közel 1000 forintott költöttek. Somi Borbála jótékony szíve gyakran a semptei superintendensi bízta meg rabok kiváltásával, szegények támogatásával. (Fol.P.Előszó.iij.) Bornemisza többször is és mindig különös tisztelettel emlékezik e nemes lelkű, istenfélő nagyasszonyról, aki halálos betegségben is gyakran hívatja Semptéről lelki vígasztalásra. A mint láttam Somi Borbálát, Bamphi Lászlónét, Beczkó várába, ki hosszú betegségébeis minduntalan engemis hozzá hívatott, messzünnenis prédikálni és az Ür vacsorájával éltetni; és ő 1 Telegdi Miklósnak Felelete stb. 208. 1.: Laeva manus pendet, dextram natura negavit Una vix nato Claudicat ille pede. 2 Fol. P. X. Itt egyébként is érdekes összefoglalását adja élete veszedelmes fordulópontjainak: Nagy urakat tudok, kiket midőn az Űr Isten parancsolatjából feddenék, nekiket bálványozást ól, nekiket ragadazásrói, nekiket részegségekről és fertelmes életjekről, és miatta engemis vagy meg veretett, vagy meg fogatott, vagy üldözők kezekben adott, — az után rövid nap magok jószágok mind el vesztek. Bódog a ki máson tanul. — Ez nagy csuda: hogy az ki meg vert, úgy verték, hogy meg holt belé, noha zászlós úr volt. (Feledi L e s t á r!) Az ki martaléknak vetett az fejedelem eleibe, ö maga fogatott. (Balassi János!) Az ki jószágából ki bocsátott, három várait el vesztette. (Salm Gyula...!) Az ki penig ő magais kezekbe adott volna, ha kaphatott volna, csuda képpen az mitül félt, azba esett. (Perneszi András?) A ki kezét fel tűrvén stb. (Telegdi Miklós!) — Karaján három évszám: 1553, 1569, 1579. 3 E vágparti sziklafészek a XIV. század óta volt a Bánffyak birtokában. (V. ö. Rupp J.: Magy. o. helyrajzi tört. I. Pest, 1870. 596—98. 1.)
