Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
46 megjelentek, halálra s minden javaik elvesztésére, a meg nem jelentek pedig becstelenségre és száműzetésre ítéltettek; az idézés nem csupán a sajátlag magyar királyi alattvalókra, kik Bethlen Gábor halála idejétől fogva már csak 721 □ myriameter területen laktak, terjedt ki, hanem kiterjesztetett az a török hatalom alatt levő hódoltságokra, melyek 1341 □ myriameter területet alkottak és az erdélyi fejedelemséghez tartozó némely kapcsolt részekbeli vármegyékre is. Erdély területe kapcsolt részekkel együtt ez időben 1161 és fél □ myriametert rett. Sőt Sopronból nemcsak a lelkészek, hanem a polgárok, tanulók és minden olyan iskolás növendékek is megidéztettek, kik éltök 12-ik évét betöltötték. Ezenkívül a 2-ik idézésre meg nem jelent lelkészek is újra megidéztettek most. Innen van, hogy ez idézés már egyetemesnek vagy általánosnak nevezhető, mert kiterjedt 33 vármegyére s a kun és jász kerületekre. — A vármegyék ezek voltak: Pozsony, Nyitra, Trencsén, Árva, Liptó, Turócz, Zólyom, Bars, Esztergom, Hont, Nógrád, Pest-Pilis-Solt, Mozsony, Sopron, Vas, Zala, Veszprém, Székesfehér, Győr, Komárom, Tolna, Abauj, Szepes, Sáros, Zeplén, Borsod, Gömör, Torna, Ung, Heves, Csongrád és Szath- már vármegyék. — A megidézett 735 lelkész, tanár és tanító közül ártatlansága s öntudata tisztaságának érzetében, a királyi parancs iránti engedelmességből és tiszteletből, megjelent e harmadik és általános idézésre Pozsonyban, adatokkal igazolhatólag 336, elhagyván a nyájat, melyben a Szentlélek vigyázókká tette vala őket az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével keresett; elhagyván a kedves családi tűzhelyet, hol a kedvesen töltött órák gyakorta üdülést nyújtának a pálya terhei alatt megfáradott léleknek; elhagyván a szeretett hazának földét, mely oly mostoha volt szülöttei közül azokhoz, kik a beomlott kútak helyett az élővíz forrásához járultak, s vezérlettek másokat is, a
