Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

24. A Párhuzamosság törvénye

149 megkondul a budapesti egyetemi templom harangjának búgó imádságos szarva, odahívja fiát, aki az idegen légáramtól körüllebegve is, megmaradt tüzes lelkű magyar ifjúnak: „Hallod édes Lacim, a magyar nemzet szíve dobogását!?" Ügy érzem, hogy annak a két testvérharangnak szíve dobogása is átlebeg a trianoni határokon és megtölti új életreménnyel azokat, akik ideiglenesen elvesztett hazájukra olyan bús vágyódással gondolnak, mint egykor Ulisszesz Kalipszó kebelén a sziklás Tthakára. # Szálljunk le a magas toronyból és röpüljön végig gyönyörködő tekintetünk a magyar humor vizeinek csillogó tükörén. Ki a legnagyobb magyar humorista? Az egykori komáromi, pozsonyi, pápai, kecskeméti diák, a kálvintéri református egyház presbitere, Jókai Mór. Tehát második nagy humoristánk nem lehet más, mint a rimaszombati és Selmecbányái diák, a deáktéri magyar evangélikus gyülekezet presbitere, Mikszáth Kálmán. # És az egyik nagy műfordítónak, Szász Károly püspöknek, a kálvintéri nagy papnak, ki lehetne méltó lelki testvére más, mint Győry Vilmos, a deáktéri magyar evangélikus gyülekezet nagy papja. Mind a kettőnek lelke, mint szorgalmas méhe bejárta a világirodalomnak annyi virágos rétjét és hordta haza az örök Szépnek édes mézét a magyar kaptár gazdagítására és a magyar szívek gyönyörűségére. # Menjünk át a költészet virágos kertjéből a magyar protestáns iskola gyümölcsöt érlelő kertjébe.