Szigethy Lajos: Luther lelke. I. (Budapest, 1926)

Eperjes és Dessewffy Arisztid

125 a pirosruhás, aranykeresztes katholikus püspököt, aki úgy harcolt az élükön, mint valami oroszlán. Pedig dehogy volt az katholikus ! Evangélikus volt a szíve közepéig! És dehogy volt püspök! Dessewffy Arisztid volt teljes tábornoki díszben, érdemjeleivel. Mintha csak a halált hívta volna: „Ne Dessewffy Arisztid. Dombormű az aradi vértanuk emlékszobrónak talapzatán. bántsd kedves huszárjaimat: itt vagyok én, ha kell, áldozatul!" Csakhogy a halál szeszélyes, gőgös legény. Mikor hívjuk, nem jön. Akkor suhan hozzánk, mikor nem várjuk és olyan alakban, amilyent maga választ magának. Dessewffy Arisztid számára sem a harcmező dicső halála volt megírva a végzet könyvében. Végigharcolta a szabadságharcot. A visszavonuló