Szigethy Lajos: Luther lelke. I. (Budapest, 1926)

Péterfi Sándor, a tanítók tanítója

116 lopait, ékes oromzatát: a nagy írókat, tudós papókat, költőket. Hódoltunk a tanárnak, aki e palota messzetekintö falait megépítette. Szabad-e elfelednünk a tanítót, aki az alapot rakta le, akinek munkája eredményében nem oly feltűnő és messzetiindöklö, mint amazoké, de fontosságában egyiké mögött se marad el? Tegyük le hát e sorokban hálánk virágszálát Péterfi Sándornak, eírvházunk, sőt nemzetünk egyik legelső tanítójának emléke elé. Péterfi 1841-ben Nemescsóban, e kis vasvármegyei artikuláris gyülekezet kebelében született, mely több mint egy évszázadon át Yasvármegye e^ész nyugati felének „Luther-oltár"-a volt. Ε dicső mult hadományait szívta magába Péterfi is, a nagvon szegény földműves szülők gyermeke. Szerencse, h<)"v a közvetlen szomszédságban, a kőszegi evangélikus algimnáziumban, a buzgó Beyer János tanár vezetése alatt elvégezhette a gimnázium alsó osztályait. Itt kötött barátságot nagybátyámmal, Halász Imrével, a későbbi politikai íróval. Ez a benső viszony később is fennmaradt, egészen Péterfi haláláig. Nagybátyám beszélgetései alapján is elevenen él lelkemben Péterfinek, a nagy embernek és jó embernek képe. A soproni tanítóképző-intézetben egy másik nagy evangélikus tanárnak, Pálfi József igazgatónak hatása alá került. Ez a kiváló férfiú — lutheri lelkesedésben a nagy pap-tanárok és iskolaalapítók, a Bél Mátyások, Tessedik Sámuelek méltó társa — felismerte Péterfiben a belső nagy értéket; atyai szívébe fogadta, a tanítói pálya iránt a saját lelkesedését beleoltotta; mint növendéket is munkatársául fogadta, segéd tanárul maga mellé vette. Péterfi több helyen tanítóskodott a dunántúli egyházkerületben, utoljára az előkelő győri gyülekezet körében. A hír szárnyára kapta a lelkes és kiváló