Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

IV. A reformáczió egyetemes történelmi jelentősége

46 keresztyén ember műízlése beérte egy egy szent kezdetleges képével vagy szobrával. A keresztyén tudományosság is még a 13. században sokkal alantabb fokon állott, mint a mohamedán tudomány. Mellőzve a tudományok és művészetek ujraszületésének lefolyását, mi itt csakis ezen ujraszületés hatását kívánjuk figyelemmel kisérni, melyet a római egyházra gyakorolt. A keresztyén vallásos érzület, jobban mondva, a középkori keresztyén egyházszervezet oly kizárólagos befolyást gyakorolt az emberekre, hogy a műalkotás és tudományos kutatás szabadsága is korlátozva volt; képzőművész nem követhette a saját egyéniségéből merített eszményképet, tudós nem támaszkodhatott az egyéni meggyőződés álláspontjára, mert az egyház kiszabta a művész számára a mintát, a tudós számára a batárt, melytől eltérni vagy emezt átlépni egyértelmű volt az eretnekséggel, a mi pedig a középkorban nem volt tréfa dolog. A papságnak igen könnyii volt a saját hatalmát veszélyeztető gondolatot, tant, műalkotást az eretnekség vádjával illetni és azután a nép könnyen előidézhető vakbuzgóságának áldozatul dobni. Jaj lett volna annak a művésznek, a ki Mária szobrát nem valami megszokott modorban készítette volna el, vagy annak a tudósnak, ki oly kutatási eredményre jutott volna, mely az egyház tanaival ellenkezett. Nem egy, de véghetetlen sok ok működött közre, hogy a középkor három utolsó százada alatt oda fejlődtek a dolgok, hogy Olaszországban senki sem ütközött meg azon, ha a festő a saját kedvesét festette le Máriának oltárképül; a tömeg ráismert az eredetijére,