R. Kiss István: Báró Radvánszky Béla emlékezete (Budapest, 1907)

f 65 szépen berendezte lelkében. Külsőleg is impozáns, monumentális szép épület, tágas, világos termekkel, modern dolgozószobákkal, nagyobb tisztikarral, lehetőleg a pesti oldalon és még mennyi részlet, a melyeknek átgondolásával az első ülésre Pestre utazott. Sajnos, nem érte meg e kedves reménye teljesülését és még hány reményt, hány szeretettel ápolt tervet vitt sirba! r Elragadta a halál tőlünk akkor, a mikor még lelke oly fiatal volt, a mikor még oly rajongóan tudott lelkesedni, a mikor még oly fáradhatatlanul tudott dolgozni. Sokat, nagyon sokat veszítettünk vele és a veszteség mértékét azok érzik a legjobban, azok fogják fel teljes mértékben, a kik őt közelebbről, otthonában ismerhették meg, a kik szeretetét, bizalmát megnyerhették. Azon kevesek közé tartozott ő, a kik annál több becsülést, annál több szeretetet érdemelnek, minél több ideig, minél alaposabban ismerjük őket. Szerénysége miatt nem tárta a világ elé melegen érző, jó lelkének kincseit; szellemének alkotásait, tudományos működését is csak fogyatékosan ismerhetni meg kiadott munkáiból. En, a kinek osztályrészül jutott az a szerencse, hogy szeretetét, bizalmát megnyerve, nemes lelkét, terveit megismerhetém, kötelességet teljesítek, a midőn úgy állítom az ismeretlenek 5