Bruckner Győző: Kray Jakab (Budapest, 1927)
5. Kray Jakab vértanúsága
83 A nemzet nagy mesemondója, Jókai fantáziája ezt a valóságot még kiszínezte a családi krónika és a fennmaradt régi hagyományok felhasználásával. Regényében mindenekelőtt, amint a családi krónika is teszi, a vértanú fiát akarja tisztázni az emberölés vétke alól. olyanformán, hogy tettét az apjáért jogos bosszút álló fiú cselekedete gyanánt állítja be. 2 7 A történelmi valóság az, hogy ifjú Kray Jakab tettének ezt a regényes megokolását nem támogatja semmi hiteles adat. Ifj. Kray j. naplójában részletesen megemlékszik sorsának ezen szerencsétlen fordulatáról, de egy szóval sem említi, hogy összetűzésük miből eredt s később is, mikor parancsnoka előtt őszintén feltárta múltját, nem hozta fel mentségére azt, hogy érthető bosszú vezette, ami pedig bizonyosan nagyban enyhítette volna tettének elbírálását. A bécsi cs. és kir. volt hadilevéltár iratai sem tudnak semmit sem erről 2 8 a kiszínezett regényes megokolásról. A Riedmiiller kapitány családja fájdalomdíj címén több ízben fordult anyagi kárpótlásért Kray családjához és a vértanú özvegye s utóbb maga Kray is fizetett nekik nagyobb összeget, 2 9 ami bizonyára nem történt volna, ha Kray cselekedetének igazságos voltáról, mintegy megtorló jellegéről, meg lett volna győződve. tézségével és katonai talentumával, úgy, hogy a legmagasabb katonai méltóságokra emelkedett, majd bárói rangot kapott „topolyai" előnévvel. Leszármazottai Magyarország főnemesi családaival kerültek rokoni kapcsolatba. Jakab, a legidősebb fiú is népes és virágzó család őse. 2 7 Rieduiüller kapitány, — a regényben Mayer lovag, — készakarva késik el a királyi kegyelemmel, melyet Kray magasrangú barátai Bécsben kieszközöltek, mert Kray ellenfelei megvesztegették s mert Kray felesége után vágyakozik s tudja, hogy az erényes asszony legfeljebb csak özvegyen lehet az övé. Ifj. Kray véletlenül tudomást szerez a gazságról s párbajban elejti a lovagot, azután álnév alatt beáll katonának, kitünteti magát s kegyelmet kap. 2 8 Dr. Juszt, Briefe des Feldzeugmeister Paul Freih. Kray de Krajova et Topolya an seinen Bruder Alexander von Kray. (Mitteil, des K. u. K. Kriegsarchivs. Wien, 1909. Dritte Folge VI. Bd. 8—9. 11. és különlenyomat). 2 9 Kray családi levéltár és lásd még ifj. Kray István i. cikkét. 2«
