Obál Béla: Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914)
V. A protestantismus Bártfán
fiz egyház és a uárosok a reformáció eiötf. 75 semmiféle kultura nem fejlődhetett. „Bártfa a reformációnak mit sem köszönhet . . . Bártfa dicsőséges múltja tisztán a katholicizmus, a katholikus névhez fűződik." Tagadásba veszi, hogy Bártfának a protestáns korban hires iskolája, kultúrintézményei, nagynevű tanárai lettek volna. De nem is lehet — úgymond ·— kulturtényező az a protestáns nép, mely oly borzasztó cselekedetet vitt véghez, „és nem lehet kulturalak prédikátorja Stöckl Lénárt, ki egy vérszomjas banda élén védtelen szerzeteseket gyilkolt." 1) Minderről azt mondja, hogy azt „objektiv ítélettel" állapította meg és hogy ezeket a tényeket „cáfolni nem, legfeljebb tagadni lehet." Mi ugy látjuk, hogy ezek a „tények" nincsenek objektive megállapítva és hogy megcáfolásuk lehetséges. Lássuk tehát először is a bártfai Ágoston-rendü szerzetesek történetét, illetve a városból való távozásuk körülményeit, ahogy azt mi találtuk meg a történeti kútfőkben. Bártfa városában a Keresztelő szt. Jánosról nevezett kolostorban az Ágoston-rendü remeték laktak. Szabályaik enyhébbek voltak mint akár a Ferenc-rendüeké, akár a domonkosoké és csak azért nevezték el magukat szt. Ágostonról, hogy a tekintélyüket növeljék. 2) Annyi bizonyos, hogy szent Ágoston elpirult volna, ha bártfai névbitorlóinak életére tekint. Minden volt az, csak nem ájtatos remete élet. A barátok inkább Boccaccio, mint szt. Ágoston müveiből épülhettek, mert maga a rend vikariusa írja róluk a bártfaiaknak: „Szavahihető emberek igaz előadásából jutott füleinkhez, ami különben nyilvánosan ismert dolog, hogy a mi rendünk Uraságtok városának kolostorában élő szerzetesei megvetvén boldog emlékű Ágostont és következésképen saját rendjük gyalázatára vétkes és megbotránkoztató életet (vitiosam et denigratam vitám) folytatnak, ami módfelett elcsüggeszti lelkünket." 3) Ennek következtében a vikárius, aki különben a nagysárosi zárda főnöke volt, mindenre ami szent kéri a bártfaiakat,. Inczinger i. m. 4. 5. 6 8. stb. 2) Karcsú A. A szerzetesrendek egyet. tört. II. 161. 3) Bártfai levéltár, 1493. ápril 11. V. ö. Kaprinai 4°./XI. 70. és Wagner, Diplomatarium comit. Sáros. 532.
