Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)
1928-11-22 / 21. szám
Hegyen épített város 158 1928 november 22 jutalmazásban és büntetésben nyilvánul. Úgy a jutalmazásnál, mint a büntetésnél nagy gondot fordítson a szülő arra, hogy a gyermek lelkében két mozzanat csendüljön meg. Egyik az, hogy helyes vagy helytelen cselekedetével szülőinek örömöt, illetve szomorúságot okozott; a másik pedig az, hogy a jutalom vagy a büntetés nem egyedül a szülő örömének vagy haragjának, hanem a gyermek tettének szükségképeni következménye. Már az első gyermekkorban hathatósan figyelmeztessük a gyermeket, hogy amikor gyomrát elrontotta, az a nyalánkságnak vagy a mérték- telenségnek, ha kárt tett vagy elesett, az a vigyázatlanságnak vagy a tilalom áthágásának elmaradhatatlan büntetése. Meghagyta például a szülő, hogy az asztalról engedelem nélkül semmit levenni nem szabad ; a gyermek mégis kezébe vett poharat és leejtette. Amikor azonban a kár nem engedetlenségből, hanem gyermeki ügyetlenségből származott, a szülő legyen elég tapintatos és elégedjék meg azzal, hogy a gyermek bán- kódása a kár miatt már méltó büntetés. Amint a gyermek lelkülete tovább fejlődik, testvérei s pajtásai körében felsarjadznak az erkölcsi élet dudvái: a féltékenység, irigykedés, hazu- dozás, bizalmatlanság, alattomosság, erőszakoskodás, bosszuállás és egyéb veszedelmes indulatok. Ekkor a szülő kérlelhetetlen következetességgel őrködjék, hogy e vad növények el ne hatalmasodjanak. Ha a gyermek akár szüleivel szemben, akár testvérei vagy pajtásai körében helytelenül cselekedett, el ne maradjon annak a körülmények szerint testi vagy erkölcsi megfenyitése. El ne maradjon a bocsánatkérés és megbocsátás. Játék közben a gyermekek gyakran összevesznek. Nem szükséges, hogy a szülő minden egyes esetben bíróként beavatkozzék, sőt nagyon helyes, ha a gyermeket arra szoktatja, hogy a kiegyenlítést maga keresse s találja meg. Arra azonban vigyázzon, hogy a játék soha haraggal, hanem mindig kibéküléssel végződjék. Az első gyermekkorban a szájnak kívánságai felett uralkodásra szoktassuk a gyermeket, később, mikor az már eszmél és a jót meg a rosszat megkülönbözteti, az irigység, bosszuállás, szóval az indulatok felett önuralomra, viszont a szeretetnek, engedékenységnek, jótékonyságnak, szóval a társas élet erényeinek gyakorlására szoktassuk. Szemléltesse a nevelő, hogy amint az erény jutalma nyomon követi: az öröm, úgy a bűnnek elmaradhatatlan következménye a bünhődés: a szégyen, amelynek keserűségét a megbánás, kiengesztelő- dés szünteti meg. így ébred föl a gyermek lelkében az erkölcsi világrend rejtelme. Mikor aztán a gyermek szemhatára annyira kitágult és gondolkodó ereje annyira fejlett, hogy a természeti élet jelenségeiből a mindenhatóság gondolatával is képes foglalkozni; akkor már föl lehet benne ébreszteni azt a hitet, hogy ez az erkölcsi törvény a szerető mennyei Atya törvénye, hogy igy az erkölcsösség és vallásosság, mint elválaszthatatlan ikertestvérek fejlődjenek a gyer- meg lelkében és vezércsillagként ragyogjanak az egész életpályáján. Vallásosság a leghatásosabb rugója az engedelmesség és önuralom kinevelődé- sének. Az önuralom pedig legbiztosabb alapja az erős akaratnak, a szilárd jellemnek. Acélos akaraterő jézusi szivnemességgel párosulva alkotja az olyan egyént, ki mind önmagának, mind övéinek, mind pedig a társadalomnak üdvére, anyagi s szellemi tökéletesedésére szolgál. Említettem már, hogy a nevelés leghatásosabb eszköze a szoktatás és a fegyelmezés. De ne feledkezzünk meg végül még a harmadik, szinte rendkívül fontos irányitó hatalomról és ez a nevelőnek jó példaadása. Ha azt akarjuk, hogy a gyermek tudjon uralkodni saját indulatain ; a nevelő szigorúan őrködjék afelett, hogy sem a gyermek dicséretre méltó tulajdonai — testi szépség, divatos ruházat, jó magaviselet — folytán az öröm ; sem hibái miatt ingerültség őt el ne ragadja. Uralkodjék kellemes és kellemetlen érzései felett. Ha azt akarja, hogy a gyermek bizalmas, őszinte legyen nevelője iránt, őrizkedjék a gyermeket bármi módon megcsalni vagy a tett Ígéret teljesítését megtagadni. Ne ígérjen semmit, aminek betartása utóbb akadályokba ütközik. Kerülje továbbá a szülő a gyermek jelenlétében a családi háborúságokat. Ha a házastársak közt ellentét merül föl, intézzék el egymásközt szeretettel, anélkül, hogy a gyermek keserű kifakadásoknak, a fékevesztett indulatok viharos kitöréseinek szem- és fültanuja legyen. Egyetértés, vidámság, melegség hassa át a családi élet levegőjét. Gondolja meg minden szülő, hogy a rosszul nevelt gyermek örök szemrehányásként keseríti a szülőket és a társadalom békés fejlődését állandóan nyugtalanítja, mig a jó gyermek sírig tartó öröm, megnyugvás és elégedettség boldogságát árasztja és a társadalom anyagi s szellemi jólétét biztosítja. De gondolja meg azt is minden szülő, hogy Magyarországunk forrón óhajtott fejtámadását keresztyéni bizalommal csak jó gyermekek mellett remélhetjük. A csepeli uj evangélikus templom felavatása. November 11-én adta át rendeltetésének a csepeli evangélikus egyház uj templomát Raffay Sándor bányakerületi püspök, A püspököt dr. Pesthy Pál igazságügymjniszter, Rásó Lajos egyetemes ügyész, Mikler Károly ny. jogakadémiai dékán, Sándy Gyula műegyetemi tanár kisérte el Csepelre. A község bejáratában felállított diadalkapunál Koncz János községi főjegyző, a templom előtt Oláh. Károly h. lelkész és Krosméry Vladimir főmérnök, egyházfelügyelő fogadták a püspököt, aki ezután átvette a templom kulcsait és megnyitotta a főkaput. Közének után Raffay Sándor felavató beszédet mondott. »Csepelen is megtörtént néhány évvel ezelőtt — úgymond a püspök, — hogy megmozdult a föld, megrendült a lelkek békéje, a gyűlölet lángjai csaptak fel és most a megtévesztett emberek százai, ezrei mégis Isten dicsőségére emelnek hajlékot: e csodát csakis a szeretet hívhatta elő. Korunk szörnyű vergődését, elégedetlenségeit csupán a hit oldhatja fel, csak ez nyújthatja uj megerősödésünk előfeltételeit. Raffay Sándor szavai után Broschko esperes a budapesti ev. egyházmegye, Pratscher Vilmos tanító a pesterzsébeti ev. anyaegyház, Konrád György lelkész a csepeli ev. egyházközség, Kemény Lajos igazgató-lelkész a pesti ev. magyar egyház, báró Kaas Albert az Országos Luther-Szövetség, Koncz János főjegyző Csepel község nevében beszélt, báró csepeli Weiss Jenő a tölténygyár személyzetének, Hauschilo Amadna és Zachár Gyula a konfirmandus-gyermekek, Kux Sándor ügyvéd a zsidó hitközség tiszteletét tolmácsolta.
