Bierbrunner Gusztáv: A Bács-szerémi Ág. Hitv. Ev. Egyházmegye monográfiája. Újvidék 1902.

III. RÉSZ. Az egyes egyházközségek története - A. A 18-ik században keletkezett egyházközségek

- 161 — fl. kr. 9. Nro — 12 Eier —.06. 10. » 1 altes Huhn bei Johann Roos -.12. 11. n 12 Eier -06 12. n 1 Seitel Maysamen (Mohn) -03 13. n ' l

l/

2 Buch Papier bei Peter Wirth . . . —.12. 14. n 1 Seitel Essig „ „ „ . . . . -.04. 15. n für Safran „ „ „ ... . -.06. 16. n 1 Metzen Hafer für die Pferde bei Jakob Kiesel —.30. 17. n 1V

2 Pf. weissen Zucker bei Fried. Lang . 2.24. 18. n 1 Pf. Kaffee 1.48. 19. « 30 Halbe weissen Wein 3.-. 20. n 1 Pockerle bei Johann Wolf — 33 21. fl 61 halbe weissen Wein 6.06. Summa: 11. 15.38. Másodszor meglátogattatott az egyház Licy Kristóf szuperintendens, Párvi Sámuel, esperesi felügyelő és Sztehló András főesperes kíséretében 1810. évi julius 17-én. Harmadik püspöki látogatás volt 1818. évi augusztus 10-én Lovich Ádám szuperintedens által ismét Párvi Sámuel, esperesi felügyelő és Lauconides Mihály főesperes kíséretében. Negyedszer meglátogatta az egyházat Dr. Szeberényi János szuperintendens 1835. évi oktober 20-án kisérve Sztehló János, főesperes és Scultéty Jánostól, ekkor 1238 lelket számlált az egyház. Végre ötödször püspöki látogatás volt 1874. évi junius 8-án Dr. Szeberényi Gusztáv, püspök által, kit püspöki utján kisért Mártonfi Károly, Bács Bodrogh megyei főispán, Belohorszky Gábor, főesperes és Bierbrunner Gusztáv, ó-kéri lelkész, mint visitationalis jegyző. Viszontagságok is jegyezhetők fel a torzsai egyház életéből. Különösen sokszor sokat szenvedett az egyház a talajvizek által, melyek ha felépnek, leginkább a Torzsa és Kula közti határrészt valóságos tengerré változtatják át. Ugy volt az a telepítés óta gyakran, de soha oly nagy mértékben, mint 1816. és 1869 — 1872. években, a midőn Torzsa és Kula, Torzsa és Verbász között csak csolnakokon lehetett közlekedni. Ily évek természetesen megfosztották a lakosokat az egész évi terméstől és az inség mindig rendkívüli nagy mérveket öltött. 1795. és 1805. években oly rossz termés volt, hogy a lakosok zabkenyeret voltak kénytelenek enni; az utóbbi évben a tél 1804. il