Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)
XVI. A pozsonyi evangelikus egyház Bél Mátyás idejében
nyelvben való jártasságát is. Majd mint egy dunántuli előkelő család sarjának nevelője hosszabb időt töltött Veszprémben és Pápán, hol is a magyar nyelvet sajátitotta el tökéletesen. 1702-ben újra Besztercebányán látjuk Bélt, Burius és Pilarik oldalán különösen héber nyelvvel, természettudományokkal, rhetorikával, történelemmel és földrajzzal foglalkozva. Az 1703-ban bekövetkezett Rákócziféle mozgalmak idején egyideig szülőföldjén foglalkozik tudományos önműveléssel, majd a következő esztendőben már Breslauban, Leipzigben és Halle-ban sajátítja el kora legkiválóbb német tudósainak oldalán theologiai és liumanistikus ismereteit 1). Halléban különösen Francke Ágost Hermann volt nagy befolyással Bél Mátyás pietisztikus irányú theologiai érzületének megalapításában. Bél nemcsak tanárát tisztelte Franckeban, hanem jóltevőjét és atyai barátját, kinek gyermekeit nevelte és kinek ajánlatára a hírneves Francke-féle árvaházban tanári állást is kapott. 1707-ben Bergenben (Magdeburg mellett) iskolaigazgató és lelkészhelyettes, 1708-ban pedig Besztercebányán conrector és felszentelt lelkész, 1709-ben Pilarik János halála után rector. Itten mint igazgató a besztercebányai iskolát fáradhatatlan buzgalmával, nagy tudományosságával, tanítási ügyességével és szervező képességével nemcsak a besztercebányaiak lelkes szeretetét nyerte meg, hanem mint nagy szabású tudós, egyházi szónok és tanférfiu egész Felsőmagyarországon szép hirnévre tett szert. E hírnevének köszönhette Bél, hogy Rabacher András János pozsonyi lelkész 1714-ben gyülekezete figyelmét reá irányította, mint kire az a feladat várt, hogy a hanyatlásnak indult pozsonyi iskolát régi hírnevére ismét méltóvá tegye. Öt esztendei ernyedetlen tevékenységének sikerült is az új rectornak nemcsak új szellemet önteni a pozsonyi főiskola tanáraiba és tanulóiba, hanem időközönkinti szereplésével *) Haan Lajos, Bél Mátyás. 15. és kk. o.