Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

X. A pozsonyi evangelikusok küzdelme templomaik és iskolájuk megtartásáért

a kulcsok átadásával. Mint tudjuk, ez a valóságnak nem felelt ugyan meg, de Szelepcsényiék szentül meg voltak győződve, hogy a nagyszombati fogság már annyira megviselte a pozsonyiakat, hogy ők maguk fognak most már mindent elkövetni, hogy a nyomorúságnak, bizonytalanságnak s a rémületnek véget vessenek. Maga Kollonich annyira biztosra vette a sikert, hogy már május 29-ére minden előkészületet megtett volt, hogy fényes processióval vonuljon be a két lutheránus templomba. Még kissé koraiak voltak ezen előkészületek. Mialatt türelmetlenül várja a kulcsokat, a városi közgyűlés megbizásából küldöttség jelenik meg nála, kérve őt, hogy adjon meggondolási időt. Éktelen dühre gerjedve, csak 5 óráig ad haladékot azon fenyegetéssel, ha addig nála nem lesznek a kulcsok, gyors futárt indít Nagyszombatba, hogy tekintettel a pozsonyiak tanúsított nyakasságára, mondják ki a felségsértést a vádlottakra és hajtsák végre az Ítéletet. Erre azt a feleletet kapta Kollonich, hogy a városi közgyűlés ő felségénél óhajt kegyelmet kérni ! Ezt nem lehetett megakadályozni. Welligrand és három társa e szerint célt nem érve tért vissza Nagyszombatba, hol Szelepcsényi Kollonich utján már megtudta volt az eredményt és igy haragjában maga elé sem bocsátotta őket, sőt rájuk fogták, hogy útközben egy egy városban — tán Bazinban — áruló módon tanácskoztak az ottani lutheránusokká!. Szelepcsényi most már úgy bánt a Nagyszombatban levő pozsonyiakkal, mint a kik tényleg belementek feltétlenül a cessióba, holott ez ahhoz volt kötve, hogy az otthon levők ehhez hozzá járulnak. Ezen utóbbiak kemény magatartása azonban közönyössé tette a Nagyszombatban valóktól kicsikart engedményeket. Ezért kellett Berényi György táblai ülnököt, a rendkívüli törvényszék egyedüli evangelikus tagját rábírni arra, hogy magánúton beszélje reá a pozsonyiakat, érintkezzenek még egyszer polgár-