Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.

V. FEJEZET. A protestantizmus szelleme

V FEJEZET A protestantizmus szelleme. Valláserkölcsi nevelés. Fegyelem. A módszer. A tanítás nyelve. Értesítők. Tankönyvek. Ének. Rajz. Torna. Iskoláinkat a vallásos buzgóságban fogant áldozatkészség, az igazi áhítatba mélyedő lelkeknek együttérzése, a közös nagy célok tudatától áthatott alkotásvágy szólították életre. Az ifjúság ön munkásságra tanítása, felelősségérzetre szoktatása volt kezdettől fogva főcéljuk, mely a szüntelen előretörekvést, a soha el nem akadó haladást biztosítja. E haladás vezetőinek, — papoknak, tanítóknak — ha sikeres munkát akarnak végezni, a családi és egyéni erkölcsösségben kell mindenekfölött kitűnniök, a tudományban a legalaposabb képzettséget kell megszerezniük. „Wir sind keine Bonzen" . . . mondta a negyvenes évek híres superintendense, Szeberényi János, a templomunkban tartott egyik beszédében. Azaz „a protestánsok papjai nem közbenjárók, kik a hivők bűneiért Istennek áldoznak, hanem tanítóik és nevelőik, kik Jézus példája szerint tanítva, Isten országát terjesztik e földön . . ." Ezért fordítottak a protestánsok mindig oly nagy gondot iskoláikra; s ezért alapítottak a protestáns főurak oly sok iskolát vidéki székhelyeiken és a protestáns polgárok a virágzóvárosokban. „Aprotestánsembernek főbüszkesége éppen abban a tudatban rejlik, hogy egyházát és iskoláját maga, vagy legalább ő is fenntartja az egész gyülekezetnek mindenkivel egyenlő jogú tagjaként. Ez a szellemi közösségnek ereje és hatalma, hogy mindenki, amint a terhekben részesnek, úgy az összes jogokban is osztályostársnak érezze magát. Protestánsokká nem születünk, habár keresztyének lettünk is; — protestánsokká nevelődnünk kell. Ez a dolog lényege. Ez a protestantizmus valósága. E szellemet a szószék és az iskola neveli bele a lélekbe; a pap és tanító. E messzeható nevelésnek és képzésnek tehát e kettő együttes munkáját kell egyesítenie." (Tavasy: Tanod. Hirl. 1846—47.) Az iskolák azonban, mintha hiába teljesítették volna mindig híven feladatukat; a nagy technikai haladásnak, a sok szociálpolitikai theoriának a vége a világháború lett. „És most azt kell látnunk, hogy az emberek visszaestek a régi lelki sötétségbe, a régi tudatlanságba, mert különben mikép történhetnék meg, hogy a műveltnek mondott keresztyének, élükön a protestáns nemzetek, a világtörténet legvéresebb harcát vívják egymás ellenében. A protestantizmus szelleme