Vértesi Zoltán: Vallástan - Elemi és alsóbbfokú iskolák I-VI. oszt. evangélikus tanulói részére (Pécs, 1928)
Ötödik és hatodik osztály vallás tananyaga. Második évben - XXV. A magyarhoni ev. ker. egyház története
1% lelkész 1630. körül írta többek közt: ..Krisztus Urunknak áldott születésén“ szép karácsonyi éneket. Aáchs (Ács) Mihály (1646—1708) kuruc tábori, majd nemes- csői lelkész. Azt írják róla, hogy: „Korának egyik legnagyobb egyházi lantosa volt, aki 1646-ban valószínű Csepregen született, 1671-ben mint győri rektort elűzték, rövid időre azután a farádi ev. gyülekezet hívta meg, ahonnan a pozsonyi törvényszék elé is megidézték. Azután mint kuruc tábori lelkész szolgált, mikor a kurucok Sopron városát 1683-ban rövid időre hatalmukba ejtették, itt a Szent György templomban Aáchs mondta a magyar beszédet. Mint nemescsói pap fejezte be életét 1708-ban. Az evangélikusok részére 1696-ban „Zengedező Mennyei Kar“ címen külön énekeskönyvet szerkesztett, melyet népünk Ó Graduálnak nevezett s igen megszeretett. Ez énekeskönyv sokáig használatban volt.“ Tőle van pld. a „Szívem keserűségét“, „Minden e földön csak elmúlandó“ kezdetű szép magyar ének. Petrőczi Kaia Szidónia (1658—1708) a kuruc világ jeles költőnője. A sok bánat és szenvedés tette íróvá. A Felvidéken s Erdélyben élte át szenvedéseit. Énekei közül kiválik: „Elbágyadt lelkemnek“ és „Ó, hogy adhassak hálákat“. Szőnyi Benjámin (1717—1794) hódmezővásárhelyi lelkész „Az én időm, mint a szép nyár“, Tatai István (1755) nagygeresdi, Szűcs István théti, Perlaki Dávid és Miskey Ádám („Múlandó világnak múló dicsősége“) dömülki, Beliczay Jónás és Zigán János („Ifjúságom teremtője“) hőgyészi lelkészek, továbbá Zatureczky Sámuel győri kántor („Zárja bár holttestemet“). Kiss János (1770—1846) soproni ev. püspök sok szép magyar énekkel gazdagította egyházunkat. így: „Zengd lelkem az új reggelt“, „Boldog örömnap derült ránk“,,, A halál meggyőzőjének“, „Sokszor a jók sírnak“, „Gyorsan folyó időmet“, „Elmégy kedves gyermek“, „Hát már végképpen letetted“ stb. Székács József (1809—1876) ev. püspök, kit az „ország papjának“ neveztek, írta: „Elnyugodott a napsugár özön je“, „Hozzád fohászkodom“, „A nap lemegy, az éj beáll“. Ő mint gyámintézetünk megalapítója írta az első magyar gyámintézeti éneket is: „Mily boldogok vagyunk nagy Isten“. Elefánt Mihály (181b—1872) pesti lelkésztől való tábori istentiszteletre írt „Templomunkból harcmezőről“ kezdetű ének, Győri Vilmos (1838—4885) budapesti lelkésztől „Tudom, hogy a föld szenvedés hazája“. Karsay Sándor (1814—1902) győri lelkész és ev. püspök írta a szép reformációi éneket: „Felvirradt újra ünnepünk“, gyámintézetit: „Ébredjetek fel, halljátok“ s egy nemzeti ünnepre valót: ..Népek hatalmas
