Tolnai Pál - Elefánty Sándor: Hogyan tanítsuk a bibliai történeteket az evang. népiskola III.-IV. osztályában (Nyíregyháza, 1932)
A. évi anyag - Ószövetségi történetek
49 erővel diadalmas győzelmet szerző férfit. Elmondjuk azt is, amit a bibi. történeti kézikönyvek nem tárgyalnak, de a néphangulat megváltozásához döntő jelentőségű, hogy Gedeon első tette a pogány Baál-isten berkeinek, szobrainak elpusztítása, ezzel a bálványozó zsidó nép hitének megrenditése Baálban, utána győzelmével annak igazolása, hogy az Ur az Isten, aki kihozta őket a szolgaság hazájából, őt imádják, akivel a Sinai hegyen szövetséget kötöttek, ő egyedül az Isten, más rajta kívül nincsen. A győzelem előkészítésében részletesen tárgyaljuk azt a lelki depressziót (a bibliai iskoláskönyvek meg se említik!), amire felépítette Gedeon haditervét, — ami a mindianiták lelkében támad —, akik a zsidókon aratott győzelmeik áldomása, testi, lelki fáradalmaik után boldog álomba merülnek. Alszik a tábor s arra riad, hogy egy tömeg, — csillagtalan éjszaka, nem tudni, kisértetek vagy ördögök, első álmukból tájékozatlanul, mámorból ébredten, három oldalról körülfogva, az első látás, szokatlanságából fel sem ocsúdva, — világit, ordit, trombitál, ismeretlen zajt csinál s jön feléjök. Szükebbre szorul a kör, a fáklya imbolygó fénye, illata, kormos füstje felettük kering, ami fény kilobban a fáklyát takaró cserépedény alól, az összetört edények ismeretlen zaja megbénítja karjuk erejét, a kürtök rivalgása, a hangok orkánja megfagyasztja a vért, a tömeg arcának kormos, ijesztő, rémitó tekintete, amit a lelkesedés tüzesit, olyan lelki depressziót, elcsüggesztő fejvesz- tettséget áraszt a táborra, amit a megriadt lovak, tevék ide-oda- futkosása, sátrak felborulása, tájékozatlanság, sötét éjjel, ősmeretlen vidéken, hogy pánik tör ki rajtuk, amit egy vezér higgadtsága se tud rendezni, harcba ál’itani a csekélyke ellenséggel szemben. Minden kezdeményezés hiábavalói Itt egy a cél: futni a futókkal, menteni a puszta életet, ott hagyni a diadalmasan összeharácsolt zsidó vagyont, termést. S az a háromszáz, aki ezt a pánikot előidézte, bosszúálló angyallá válik, aki vakon rohan az első kezdeti sikertől örömitta- san, erejében, bátorságában meghatványozódva, magával rántva, mint a forgószél a pelyhet, az eltávozottak ezreit, s győzi le ellenállás nélkül a számra, erőre sokszorosan nagyobb, vitézebb ellenséget. Isten győzött itt, nem ő; elismeri a nép is. S ledönti a bálványokat, elpusztitja a bálványimádás oltárait, megtér Istenéhez. Gedeon meg csendes szérűjében tovább csépel, újra kicsi lesz, mert hite, hogy Isten győzött, ő csak eszköze volt. Alázatos marad, ha a nép diadal-éneket zeng is róla; pedig őt Isten felmagasztalta. Támaszt az Isten kicsi erőkből ma is nagyokat? — Támaszt. — Olt az édesanya, aki csekélyke erejével legyűri a családja gondjait, betegséget, felneveli a gyermekét stb. I. Vázlat. /, Előkészítés. /. Kapcsolás, A Sinai-hegy alól elinduló nép 4
