Binder Pál: Az erdélyi magyar evangélikus egyházközségek és iskolák története és névtára (1542-1860)
Binder Pál: Bevezetés
A Székelyföld leírásához VI. kötetként csatolt Barcaság leírásában Orbán Balázs annak a véleményének ad kifejezést, hogy a brassói magyar egyház 1662-ig unitárius volt, s így például Bikfalvi András, a Szemerjáról behívott Ilyefalvi András vagy a Sárospatakról jövö Benő Ananiás unitárius lelkészek voltak . Orbán Balázs egyébként a barcasági falvak magyar lakóit eredetileg székelyeknek tartotta, akiket csak a szászok, s különösen Brassó városnak mint földesúmak a fondorlatai tettek jobbággyá, illetve vallási szempontból evangélikussá. Ezt az álláspontot az újabb kori magyar történet, illetve irodalomtörténetírás is átvette. Főleg Orbánra támaszkodik Bán Imre is, aki a törcsvári uradalom egykori magyar lakóit várjobbágyoknak tartotta, s a „barcasági magyarság jobbágyi sorban süllyedése” csak a XVI. században Brassó zálog birtokaként kezdődött el, hogy 1651 után teljesedjen ki, miután a cenkalji város örökbirtokként kapta meg a barcai Kilencfalut.25 Csak a legújabb történetírás tisztázta, hogy a törcsvári uradalom falvai 1498 (zálogba vétel) s 1651 (örökbirtok) előtt s után is jobbágybirtok voltak, s az nem játszott különösebb szerepet, hogy Törcsvárát s uradalmát a magyar királyok vagy brassói szász patríciusok birtokolták. Az értelmiségi réteg kialakulásában nagy szerepet játszottak a barcai falvakban szépszámmal élő darabontok és sza badosok, közülük (és nem a feltételezett székely szabadsággal élők közül) került ki a Barcaság legismertebb értelmiségije Apáczai Csere János is26. Az már szinte természetesnek tűnik, hogy az általános (politikai) történetírást követve, az egyház és kultúrtörténetírás is a nemzeti fogalmakban gondolkozott, s a nemzeti kereteket alkalmazta a Barcaság bonyolult kulturális viszonyaira is. Az Orbán Balázs nyomdokain haladó Barcaságra vonatkozó magyar történetírás egyértelműen elmarasztalta a magyar jobbágyokat elnyomó szászokat, teljesen megfeldkezve arról, hogy Barcaújfaluban például szász jobbágyok is éltek, s őket is ugyanúgy „elnyomta” a szász Brassó. Ebben a kontextusban persze arról sem esett szó, hogy az erdélyi megyékben számos szász jobbágyfalu volt magyar nemesi birtokban. Az fel sem merült, hogy összehasonlítsák a barcasági városi fennhatóság alatti magyar községek egyházi és iskolai viszonyait a hasonlókép19
