Binder Pál: Az erdélyi magyar evangélikus egyházközségek és iskolák története és névtára (1542-1860)
Binder Pál: Bevezetés
pen jobbágyi sorban levő magánföldesúri vagy éppenséggel székely- földi viszonyokkal. De lássuk, hogyan jellemzi a hétfalusiakat 1936- ban Szilády Zoltán:... „A hét falu, Hosszúfalu, Csernátfalu, Bácsfalu, Türkös, Tatrang, Zajzon, Pürkerec elhelyezkedése a Barcaság szélén, a délkeleti szorosok torkolatában arra vall, hogy ezek kezdettől határőr- telepek voltak.... A határvédő hétfalusiak igen sokat szenvedtek a külső ellenségektől is, de még talán többet a háromszázados szász uralom alatt. Az urbériség rabszolgasorában iskoláik, egyházaik idegen kézre jutottak, ipari munkásságukat pedig kíméletlenül eltiltották. Nyelvüket nem vehették el, de a német szellem annyira lábra kapott, hogy a császáriak mellett harcoltak és koci gúnynévvel illették a Rákóczival tartó székelyeket”...27 A hangnem ugyan változott, de a nemzeti és felekezeti előítéletek nem hiányzanak Bán Imre 1958- ban kiadott előbb is említett, egyébként monumentális munkájában. „Brassó magyarsága megmaradt a református hitelvek mellett- írja Bán, s egyháza - rengeteg nehézség közepette - a XVIII század első negyedéig fenn is állott. Ugyanez volt a helyzet a városnak alávetett Kilencfaluban is, melynek magyar lakossága az egész XVII. század folyamán jórészt református volt, annak ellenére, hogy a városi hatóság mindent elkövetett a református hitelvek elnyomására. A református egyháztörténetírás nem vette észre a Barcaság magyarjainak a brassói szász erőszak elleni küzdelmét: Debreceni Ember Pál Erdélyről nem gyűjtött anyagot, Bőd és Benkő pedig már nem tudtak a barcasági magyar községek hajdani református voltáról. Adatunk így igen kevés, inkább következtetésekre vagyunk utalva. Szeli József hosszúfalusi evangélikus lelkész 1763-ban összeállította ugyan amit a Kilencfalu történetéről tudott, de ortodox lutheránus szellemű írásából, amelyből egyébként árad a Brassó iránti lojalitás, nem sok hasznosat meríthetünk: még azt a kevés adatot is eltorzította, ami tudomására jutott...” A fenti állításokkal nem érdemes vitába szállani. Erdély vonatkozásában eddig csak Marosszék (Sipos Gábor) és Kalotaszeg (Sebestyén Kálmán) iskolatörténete készült el. Eddig mindenesetre egyetlen más erdélyi magyar lakosságú tájegység falvaiból sem tudjuk kimutatni azt, mint Barcaságon: itt 1544 után biztosan működ20
