Binder Pál: Az erdélyi magyar evangélikus egyházközségek és iskolák története és névtára (1542-1860)

A barcasági és királyföldi magyar protestáns egyházi és világi értelmiségiek névtára (1542-1860)

VÉGH (VIGH) MÁTYÁS : sz. Halmágyon. Kb. a XVI. század végén kóbori lelkész.

VÉGH PÁL : halmágyi. 1663-ban kóbori lelkésznek említik.

VERES PÉTER : sz. kb. 1520-ban Árkoson, +1572 szept. 13-án Feketehalomban. A háromszéki származású Veres Péter abban az időben(1544-1545) volt a brassói gimnázium diákja, amikor ezt az iskolát Johann Honterus és Valentin Wagner protestáns szellemben átszervezték. A wittenbergi egyetem elvégzése után, 1552 - 1556 között, a brassói ev. gimnázium rektora volt. Később brassói prédikátor és egyben a barcasági értelmiség egyik vezető személyisége lett. Gyakran képviselte a barcasági szász esperesség érdekeit a fejedelmi udvarban. 1557 -1572 között keresztényfalvi és feketehalmi ev. lelkész volt. írod. Binder; Barcaság, 10: Binder Pál: Árkosi Veres Péter; a brassói humanista gimnázium rektora. Művelődés, 1978,9 sz. 25-26

ZAJZONI GYÖRGY: 1. Szász 1. György.

ZAJZONI RAB ISTVÁN: sz. 1832 febr. 3-án Zajzonban, -1862 máj. 15-én Brassóban. Pap György zajzoni ág. ev. pap 1863-ban ezt írja róla: „Született 1832 febr. 3-án Zajzonban. Szülői Rab István és Miklós Kata ev. földművelők. Hét éves korában a zajzoni népiskolában jár”. Apja húsz évig a zajzoni ev. egyház gocsmánya vagyis gondnoka, a falnagyi hivatalt is két évig viselte s egyházközösségének templomot épített, harangot és orgonát szerzett. Négy gyermeke közül csak István fiát taníttatta, akiből papot akart neveltetni. István 9 éves koráig atyja marháit őrizte a Csukás havasa sziklái közt elterülő szécseken. „1842, Brassóba megy a szász főtanodába - folytatja Pap György -. A Cenk tetején levő tornácnak egyik lábára rajzónnal ezt írta: Rab vagyok és Rab a nevem”. A Honterus gimnáziumban szolgadiák volt. Itt kezdett németül tanulni s a VII-VIII-ik osztályban annyira német lesz, hogy anyai magyar nyelvének fele már feledésbe ment. Brassóba magánórák adásával kényszerült életét fenntartani. Ekkor írja apjának: „Annyit megérdemel egy hétfalusi csángó fia, hogy némi javadalmakban részesüljön, hisz Brassó városa Hétfalu vagyonából uraskodik”. 1848-ban midőn Brassó szász diákjai az ellenforradalmi szabadcsapatokba tömörültek, Buna Sándorral és Borcsa Mihállyal együtt Árkosra sietett a Kossuth huszárokhoz, hogy cselekvőén részt vegyen az eseményekben. A forradalom leverése után visszatért Brassóba, és 1854 július 29-én érettségi108