Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

V. A keresztyén hitélet

295 ISTENBEN VALÓ BIZODALOM 10. Magasságos Istenség, Mindenható szent Felség, Mennyekbe vidd lelkemet, Mikor végzed éltemet! ,, , „,

t

i, Aachs Mihály, kuruc tábori s utóbb nemescsói lelkész (1646—1708). Dallama: Eltévedtem mint juh. QQ9 pibágyadt lelkeknek, Szomorú szíOOai L veknek Ki vagy vígasztalója, Gyámoltalanoknak, Ügyefogyottaknak Erős oltalmazója, Mennybéli Istenség, Uralkodó Felség, Üdvösség megadója! 2. Sok felől ostromol S ugyan reám omol A keresztnek zápora, Nincs kihez fordulnom, Segedelmet várnom, Mert Felséged ostora Reám eresztetett, Szívemre vettetett Hitemnek próbájára. 3. Tehozzád kiáltok, Ki férgecskéd vagyok, Figyelmezz kérésemre; Látod gyötrehnimet, Fájdalmas szívemet, Tekints szívem sebére. Irgalmas szemeddel, Hatalmas kezeddel Jöjj el segítségemre. 4. Én gyarlóságomat, Erőtlen voltomat Oh Úristen, jól látod, Hogy bánátim terhét, Ostromló erejét Nem bírhatom, te tudod. Segedelmed nélkül Reménységem meghűl, Uram· ha nem táplálod. ! 5. Ha pedig tovább is Ez öldöklő tövis Sebhet akaratodból: Vigasztald szívemet, Én nádszál-hitemet Erősítsd jóvoltodból. Ha holtig is érzem Ostorodat, vészem Jó szívvel mint Atyámtól. 6. Csak Jóbnak tűrését, Ábrahámnak hitét Oltsad az én szívembe; Én reménységemet S