Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-08-02 / 31. szám
EVANGÉLIKUS ÉLET Evangélikus Élet 2015. augusztus 2. » 3 A jó pásztor nyomában Lelkészavatás Bonyhádon ► Felnevelő gyülekezete körében, a bonyhádi evangélikus templomban került sor Pfeifer Ottó teológushallgató ordinációjára július 24-én, pénteken délután. A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület kötelékébe tartozó hatodévest Szemerei János püspök avatta lelkésszé. A liturgiában dr. Orosz Gábor Viktor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) docense és Gabnai Sándor, a Soproni Egyházmegye esperese működött közre. A lelkészjelölt egykori konfirmációs igéje, a meghívón is szereplő Jn 10,14 alapján a püspök arról beszélt, hogy Jézus, a jó pásztor hozzáállása nem hasonlítható az emberekéhez, még a legjobbakéhoz sem. „Jézusnak az emberek mindennél fontosabbak. Ezért szólít meg, von be szolgálatába új meg új követeket. Ma is ennek a csodának lehetünk tanúi” - fogalmazott Szemerei János. A helyi énekkar szolgálata után következtek az eskütétel és az áldás ünnepélyes pillanatai, majd a frissen felavatott lelkész kerülete lelkészi vezetőjével közösen osztott úrvacsorát a jelenlévőknek. Az istentiszteletet szeretetvendégség követte, amelyen köszöntőt mondott - többek között az EHE képviseletében dr. Orosz Gábor Viktor, Gabnai Sándor esperes, Aradi András, a jelenlegi, valamint Kráhling Dániel, a nyugalmazott bonyhádi lelkész. ■ AM Pfeifer Ottó Bonyhádon nőtt fel, már gyermekkorától az ottani evangélikus közösség körében mozgott. Középiskolai tanulmányait részben a bonyhádi Perczel Mór Közgazdasági Szakközépiskolában, részben a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnáziumban végezte. Mindeközben aktívan bekapcsolódott a bonyhádi, majd a csurgói gyülekezet életébe, szerepet vállalt a nyári táborokban és az ifjúsági munkában. Az érettségit követően 2006-ban felvételt nyert az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológus-lelkész szakára. Alapító tagja volt a teológia Agape zenekarának, amellyel három éven keresztül gyülekezetekben, ifjúsági konferenciákon és találkozókon lépett fel. A 2012-2013- as tanévben ösztöndíjjal a németországi Neuendettelsauban tanult. Ötödévesen már gyülekezeti munkatársi feladatokat végzett Sopronban, majd itt töltötte hatodéves gyakorlatát is Gabnai Sándoré speres mentorsága alatt. A teológián ismerte meg Dómok Krisztinát, akivel idén nyáron kötött házasságot. Pfeifer Ottó lelkésszé avatása után az Iharosberény- Vései Társult Evangélikus Egyházközségben kezdi meg szolgálatát beosztott lelkészként. Felhívás - ajánlásokat vár a kuratórium Egyházunk legmagasabb kitüntetéseit ősszel adjuk át Egyházunk országos presbitériuma 2007-ben szabályrendeletet alkotott (I/2007. V. 10.) az Ordass Lajps-díj és a Prónay Sándor-díj alapításáról és - évente egyszeri - odaítélésének körülményeiről. A 2015. évi díjazandók személyére vonatkozóan a kuratórium ajánlásokat vár. Emlékeztetőül: az Ordass Lajos-díj olyan, feddhetetlen életű, magyar vagy külföldi, felszentelt - akár más felekezetű - személynek ítélhető oda, aki kiemelkedően sokat tett a magyar evangélikus egyházért. A Prónay Sándor-díj olyan világi személynek vagy intézménynek ítélhető, aki vagy amely kiemelkedő szellemi vagy anyagi támogatással áll a Magyarországi Evangélikus Egyház mellett. A díjakat ifj. Szlávics László szobrász alkotta, velük pénzjutalom nem jár. Az ajánlásokat -1500-3000 leütésnyi indoklással - Zászkaliczky Zsuzsannának, a kuratórium titkárának kérjük eljuttatni október 10-ig. Cím: Magyarországi Evangélikus Egyház, 1085 Budapest, Üllői út 24. vagy zsuzsa.zaszkaliczky@lutheran.hu. Emlékeztetőül a korábbi évek díjazottjai: Ordass Lajos-díj: Terray László (2008), Pósfay György (2009), Pátkai Róbert (2010), Ittzés János (2011), Takácsné Kovácsházi Zelma (2012), Schulek Mátyás (2014). Prónay Sándor-díj: Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium, Sopron (2008), Kaláka együttes (2009), Boleratzky Lóránd (2010), Polgár Rózsa (2011), Benczúr László (2012), dr. Cserháti Péter (2013), Sztruhár András (2014). Száz év fagyos ellenszélben Egyházkerületünkben lázasan folyik a készülődés a szeptember 27-én tartandó artikuláris napra. A régi időket idézve nagy távolságokból és különböző irányokból gyalogosan, lovas kocsik kíséretében kelünk útra, hogy az egykori artikuláris településen, Nemescsóban Isten igéje körül együtt lehessünk. Ezzel a különleges programmal szeretnénk tisztelegni eleink hűsége, helytállása és különösképpen Isten megtartó irgalma előtt. Nem titkolt szándékunk, hogy közelebb hozzuk és megismertessük azt a százéves történelmi időszakot, amelyről sajnos kevesebbet tudunk, mint kellene. A magyar protestáns egyházak fél évezredes történelméből kereken száz évig, 1681-től 1781-ig tartott ez a bizonyos, úgynevezett „artikuláris” idő. Sajnos sokan még egyházunkon belül sem tudják, hogy olyan ősök leszármazottai és örökösei vagyunk, akiknek óriási áldozatot kel-, lett hozniuk azért, hogy egyáltalán evangélikusok maradhassanak. Elképesztő, hogy mi mindenen mentek át! Nemcsak vallási területen, hanem mindennapi életükben is hátrányos megkülönböztetésben volt részük a törvény előtt - csak azért, mert evangélikusok voltak. Hitbeli örökségükhöz mégis ragaszkodtak, és továbbadták utódaiknak. Hősies helytállásuk nélkül már régen befejeződött volna hazai evangélikus történelmünk. Természetesen az artikuláris száz év is a közvetlen előzmények ismeretében válik igazán érthetővé. A Habsburg Monarchia katolikus vallású vezetői úgy döntöttek, hogy megtisztítják birodalmukat az „eretnekektől”, vagyis a reformáció követőitől. A zsarnoki hatalom minden eszközét bevetették. A protestáns lelkészeket bíróságok elé idézték, majd koncepciós perekben halálbüntetéssel fenyegették meg őket. Az életükért cserébe lelkészi szolgálatuk feladását, az ország elhagyását, illetve a rekatolizálást ajánlották fel számukra lehetőségként. Akik nem fogadták el ezeket az „ajánlatokat”, azokat gályarabságba küldték... A lelkészek kikapcsolása után a még evangélikus és református tulajdonban lévő épületeket, iratokat lefoglalták, és ténylegesen beszüntették a protestánsok vallásgyakorlatát. Az ellenreformáció ezen legsötétebb, legdurvább és legtöbb szenvedést hozó időszakát, a korábban virágzó reformált egyházi életet teljesen eltipró korszakot nevezi a protestáns egyháztörténelem „gyászévtizednek” Az evangéliumot értéknek tekintő eleink azonban ebbe nem törődtek bele. A könyörtelen elnyomás, a hittel szembeni erőszak ellen fellázadtak. Felkelések és szabadságharcok robbantak ki az országban többfelé. A hatalom kénytelen volt engedményt tenni. Az 1681-es soproni országgyűlés a vallási feszültség oldására bizonyos szelepeket épített a rendszerbe, és korlátozott vallásszabadságot kínált a protestánsoknak. A XXVI. törvénycikk a királyi Magyarországon vármegyénként két helyen és a szabad királyi városokban bizonyos megkötések mellett engedélyezte a protestánsok vallásgyakorlatát. A törvény nevesítve felsorolja azokat a településeket, amelyeken megengedték a protestánsoknak, hogy hitük szerinti istentiszteletet tartsanak. Ez a felsorolás az articulum, amelyről a korszak is kapta a nevét. Ez a rendelkezés a mai Magyarországnak csupán egy kis észak-dunántúli részét érintette, amely éppen nem volt török kézen. Ebben a régióban az articulus két vármegyében négy települést nevesít: Vas vármegyében Nemescsó és Celldömölk, Sopron vármegyében pedig Nemeskér és Vadosfa szerepel a listán. Ezeken kívül mint szabad királyi város Sopron kapott evangélikus vallásgyakorlati jogot. A vallásgyakorlatra kijelölt artikuláris helyek nem forgalmas és központi fekvésű városok, hanem eldugott, parányi települések voltak. Ebből is látszik, hogy a hatalmi cél nem változott. A rendelkezés nem a protestáns vallásgyakorlat megújulását kívánta elérni, hanem cinikusan azt célozta, hogy a nehéz feltételek szegjék kedvét a protestánsoknak, és maguktól hagyják abba a hitük gyakorlását... A szeptemberi artikuláris napon Isten megtartó kegyelmének csodáját és eleink evangéliumi hithez való elkötelezett ragaszkodását kell meglátnunk. Nem sebeket szeretnénk feltépni, hanem felfedezni azt az erőforrást, amelyből ők is merítettek. A fagyos ellenszélben nagyon komoly áldozatot kellett hozniuk azért, hogy evangélikus istentiszteleten vehessenek részt, hogy anyanyelvű prédikációt halljanak. Sok órát kellett gyalogolniuk vagy lovas kocsin utazniuk. Távolabbi településekről, a mai Burgenland területének nagyobb részéről, de még a mai Szlovéniához tartozó Muravidékről is Nemescsóba jártak akkoriban az evangélikusok templomba. A távol élőknek már előző nap el kellett indulniuk, mert több mint száz kilométerről fizikailag képtelenség volt néhány óra alatt odaérni. Találkozónknak külön értéke, hogy a burgenlandi evangélikusok is elindulnak Manfred Koch szuperintendens úr vezetésével gyalogosan Rohoncról (Rechnitz). Vendégeket várunk a Muravidékről és természetesen kerületünk gyülekezeteiből is. Én magam és a velem tartók hajnali öt órakor indulunk gyalog a keleti irányból, Bükről. Útközben megállunk pár percre Csepregen, ahol az ellenreformációs üldözés során meghalt ÉGTÁJOLÓ 1223 evangélikus mártírunk emlékére koszorút helyezünk el a Szent Miklós-plébániatemplomnál. Emléknapunkkal szeretnénk újra felfedezni azt az erőt, amely eleinket a legnehezebb időkben is megtartotta, és amely ma is élő és működő forrás lehet számunkra. Rá szeretnénk csodálkozni Isten bölcsességére, aki nem csak a bibliai József-történetben mutatta meg, hogy még a rosszat is jóra tudja fordítani, és fel tudja használni övéi javára. A viharos ellenszél megedzette, megerősítette evangélikus őseinket is. Amikor ez a nehéz korszak véget ért, és II. József türelmi rendelete lehetővé tette új evangélikus templomok építését, azok szinte gomba módjára, százával nőttek ki a földből. Bízom benne, hogy a fárasztó út segít nekünk abban, hogy jobban megértsük és megbecsüljük evangélikus örökségünket. A feltáruló nehéz múlt hátterén más megvilágításba kerülnek mai lehetőségeink és szabadságunk is. Ma sokkal könnyebben elérhetők evangélikus alkalmaink, éljünk hát ezekkel a lehetőségekkel. Ma természetes, hogy anyanyelvűnkön hallgathatjuk Isten igéjét, és megélhetjük a közösséget evangélikus gyülekezeteinkben élő hittestvéreinkkel. Használjuk ki, és ne felejtsünk el hálát adni és köszönetét mondani ezért! Szemerei János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület „Nagy a Te hűséged!” w* 5,22) fífiTiRuiáfiis nap Epyhóztörténeti emléljtúra 2015. szeptember 27. Nemescsó Program Nemescsó megközelítése Szombathely, Kőszeg, Bük és Rohonc felől gyalog vagy kerékpárral, lovaskocsi kísérettel 9:00 Kiállításmegnyitó a Sztrókay-házban 9:30 és 11:00 Istentiszteletek a templomban, magyar és német nyelven, úrvacsorával 11:30-tól Ebéd a faluház udvarán 13:30 Kulturális programok, koncertek a templomban és a nagysátorban 15:00 Üti áldás a nagysátorban Az egyháztörténet! kiállítás a Sztrókay-házban az egész nap során megtekinthető. Az istentiszteletekkel párhuzamosan gyerekprogramok zajlanak a nagysátorban. Könyvvásár és egyházi szervezetek standjai is várják az érdeklődőket. További információk és jelentkezés: http://nvugat.Iutheran.hu/emlektura2015 Kérjük, hogy a férfiak egy kalapot, az asszonyok pedig egy kendőt hozzanak magukkal.
