Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-10-18 / 42. szám
4 41 2015. október 18. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Ökumenikus találkozás Békésen !► Folytatás az 1. oldalról „Ma Magyarországon mintegy egymillió aktív embert találunk az egyházakban. Ennek az egymilliónak kellene mennie a kilencmillióért, nem pedig a sebeit nyalogatnia, széthúznia.” Az ökumenikus együttlétekről szólva Szeverényi János hozzátette, hogy gyógyuló, gyógyító közösségekké válhatnak, melyekből szolgálatok nőhetnek ki. „Egyházunk olyan, mint egy fa: vannak korhadó, beteg ágai, vegetáló részei, de új hajtásai is. Lássuk meg a pusztákból, például a Nyíregyháza melletti bokortanyákban Európa ma olyan, mint egykor Ninive Szeverényi János, egyházunk országos missziói lelkésze október n-én a békési baptista imaházban Jónás könyvének első igeversei alapján szolgált igeértelmezéssel. Jónás kezdeti engedetlensége, Istentől menekülő szándéka kapcsán párhuzamot vont a ma keresztényei, egyházai és az úgynevezett világ viselkedése között.- Amint Istennek az istentelen Ninive számára volt, úgy a nihilista, megfáradt, beteg és bűnös 21. századi Európa számára is van megoldása, gyógyítása - mondta. - Általunk, a mai Jónásokon keresztül szól, akik mint ószövetségi „elődünk” sokszor f ''•Ni nem engedelmeskedünk a misszióba indító Úrnak. Akik nem tudjuk szeretni a bűnösöket, a homoszexuálisokat, a cigányokat, a börtönben lévőket, a rossz főpapok által megjelenített egyházat, a politikusokat, a muszlimokat, a magunk Ninivéjét. Mindannyiunknak az élő Istenre, a kegyelemre, Jézusra van szükségünk. Nekünk kell elvinnünk a jó hírt. Kegyelemért kiált zsidó, muszlim, cigány és bűnös. Nincs Jézusuk! Meg kell látnunk ezt, mert nélküle megöljük egymást - zárta Szeverényi János merész és nagy erejű igehirdetését a békési baptista imaház hívői előtt.- az egység jegyében a semmiből kinövő gyülekezeteket, az ébredést! Ahol van megtérés, Istenhez fordulás, ott áldás és gyógyulás kíséri” - szögezte le a missziói lelkész. Ezek után Gyurkó József metodista lelkipásztor, Hajdú Zoltán Levente református lelkész, Pintér Imre, a pünkösdi egyház alelnöke és Durkó István, a baptista egyház missziói igazgatója tekintette át egyháza missziói életét, a kihívásokat és a sikereket. Mindannyian szóltak a cigánymisszióról, amely a jelek szerint valamennyi felsorolt egyházban hangsúlyos. Olyannyira, hogy például a pünkösdi egyházban nagyjából azonos a cigánymisszió által alapított és a tradicionális gyülekezetek száma. Kiemelten szóltak még a belmisszióról, amely munkatársképzők szervezését, gyülekezetplántáló lelkészképzést, a meglévő egyházközségek erősítését és új gyülekezetek életre hívását jelenti. A nap egészéből világossá vált, hogy már nem érdemes „nagy” és „kis”, „történelmi” és „szabadegyházakban” gondolkodni, hanem az egység szellemében, egymástól is tanulva, hitvalló egyházakká kell válnia mindegyiknek. ■ Szegfű Katalin A kisközösségek mentik meg a világot? HeroiKon nemzetközi konferencia ► Mi a közös egy zenekar cigány származású frontemberében, egy bencés szerzetesben és egy agykutatóban? Az, hogy mindannyian a szolidaritást, a másiknak való segítségnyújtást és az előítéletektől mentes odafordulást hirdetik. A Hősök Tere kezdeményezés által szervezett HeroiKon nemzetközi konferencián a legkülönbözőbb előadók beszéltek arról, hogyan jelenik meg a hősiesség az életükben. Az Uránia Nemzeti Filmszínház előkelő dísztermében október í-jén a közönség már az első pillanatoktól kezdve aktív résztvevője volt az eseményeknek. „A mai napon tanuljatok valami újat, és kössetek barátságokat!” - ezzel a bátorító felszólítással nyitotta meg a konferenciát Philip Zimbardo pszichológus, a projekt amerikai ötletgazdája. „Tíz emberből nyolc azt gondolja, hogy ha rosszul lenne az utcán, nem jönnének oda hozzá segíteni. Ugyanennyi ember gondolja azt is, hogy ő viszont mindenképpen segítene” - kezdte előadását Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész, majd a maradék húsz százalékba tartozó igazi hősökről beszélt. Kresz Géza, Richter Gedeon és Steinschneider Lilly példáján mutatta be, hogy a magyar történelemnek is vannak olyan alakjai, akik megváltoztatták gondolkodásukat, ezáltal minden nehézséget felülíró belső bátorságra tettek szert. Beszélgetéssel adják vissza az emberi méltóságot Havasi Zoltán dühös emberből lett a budapesti hajléktalanok biciklis védangyala. A Budapest Bike Maffia vezetője grafikusként dolgozott, de úgy érezte, hogy valami hiányzik az életéből. Az elesettek iránti szolidaritás négy évvel ezelőtt karácsonykor arra indította, hogy ételt vigyen azoknak, akiknek semmi nem jut az ünnepi lakomából. Az egyszeri segítségnyújtás azóta mozgalommá nőtte ki magát: az önkéntesek közösen főznek, és biciklivel kétszáz adag ételt osztanak ki hajléktalanoknak. Érzékenyítő projektjeikkel szeretnék elmélyíteni a kapcsolatot az ételosztásnál csak futólag megismert rászorulókkal. „A beszélgetésben az emberi méltóságot adjuk vissza” - foglalta össze Havasi Zoltán. Senki sem hitt benne, még a saját szülei sem. Mezőkovácsházáról indult, cigány származása miatt kigúnyolták, leköpték. Látszólag semmi esélye nem volt a világhírnévre. Farkas Zoltán, az Ektomorf együttes frontembere most mégis Amerikában és Németországban turnézik zenekarával. Mint mondja, a jó irányban kifejezett harag lendületet adhat céljaink eléréséhez. Ő a metálzenében tudja kifejezni mindazt, ami bántja; szerinte ez másoknak is erőt adhat a mindennapokban. A bizalom bizalmat szül A konferencia egyetlen egyházi előadójaként Hardi Titusz, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium igazgatója Szent Márton példáját hozta fel, aki kettéhasította köpenyét, hogy a felét ráterítse egy fázó koldusra. „Vajon kin segítene ma Szent Márton?” - tette fel a kérdést az igazgató. Ebben a szellemiségben indították el tavaly novemberben Pannonhalmán a menekültekkel kapcsolatos projektjüket, amelyben a tanulók megismerkedhettek az otthonukat elhagyni kényszerülők életével. Idén nyáron ez a projekt szomorú aktualitást nyert. Hardi Titusz elmondta: „Egy bencés közösségben nem fordulhat elő, hogy akár egyetlen menedékkérő is kint marad” ezért nem volt kérdés, hogy a távolról jövők megszállhatnak náluk. A hírekben tömegről beszélnek, ő azonban egyes családokat lát. „Ha mi bizalmunkba fogadjuk őket, ők is bizalmukba fogadnak minket” - emelte ki. Elmesélte az Aleppóból tizenhét nap alatt Magyarországra érkezett szír család történetét: az édesapa háromezer kötetes saját könyvtárat hagyott otthon, és még a bencések nyolcszáz éves kopt Bibliáját is értő szemmel olvasta. A gimnázium igazgatója szerint a segítségnyújtás mindannyiunk kötelessége, a „kötelességért pedig nem jár köszönet”. Hősökké válni tíz lépésben A valódi hősöket nehezen vesszük észre, mert sokszor alázatosak, szerények. A képességeik átlagosak, csak a cselekedeteik emelkednek ki- vázolta fel előadásában a hősiesség kutatásának eredményeit Philip Zimbardo szociálpszichológus-profeszszor. Tíz lépésben mindannyian hősökké válhatunk, csak jó memória, szellemi kondíció, pozitív kapcsolatok és némi remény kell hozzá. Zimbardo szerint az ideológiák csak szavak, egy igazi hős ellent mer mondani nekik. „Legyetek egy napig pozitív deviánsok, ne hagyjátok, hogy a környezetetek befolyásoljon”- szólította fel a közönséget a pszichológus. A Hősök Tere kezdeményezés eredményeit ismertetve elmondta: a médiakampány a lakosság negyven százalékát érte el, ezáltal egy év alatt nagyban megváltozott az emberekben élő kép a hősiességről. Tréningjeiken pedagógusoknak és civileknek nyújtanak segítséget, hogyan lehet leküzdeni a „bámészkodóhatást” és aktív cselekvővé válni a mindennapi szituációkban. A közösségtől függ a siker A Sziget fesztivált Magyarország legsikeresebb rendezvényeként tartjuk számon, ám történetében voltak igen mély hullámvölgyek is. Gerendái Károly, a Sziget főszervezője kudarcairól és hibáiról beszélt, amelyek miatt a fesztivál koncepcióját többször újra kellett tervezni. Sikerének hátterében gyerekkori sebeket is felfedezni vélt: szerinte a teljesítménykényszer és az állandó lebecsülés vezette, meg akarta mutatni, hogy ő is ér valamit. Végül azonban rájött, hogy „nem másokat kell legyőzni az úton, hanem egyedül magunkat”. „Vajon a teljesítményünk növelésével egyenesen arányosan nő a siker is?” - tette fel a kérdést Barabási Albert-László hálózatkutató. Albert Einstein példáján mutatta be, hogy nála sokkal nagyobb eredményt elért fizikusok - mint John Bardeen vagy James Clerk Maxwell - sokkal kevésbé lettek ismertek és népszerűek. A mondás, hogy a siker kulcsa bennünk van, csak részben igaz, mert legalább ugyanannyira függ a közösségtől is, amelyben élünk. Ha tehát sikeresek szeretnénk lenni, akkor nem elég a teljesítményünket növelni, hanem a társainknak is értékelniük kell minket. Ezért Barabási Albert-László szerint a Hősök Tere projekt feladata sem az, hogy hősöket termeljen ki, hanem az, hogy a társadalommal el tudja fogadtatni őket. Szeretetből cselekedjetek, ne haragból A különböző kisebbségi csoportokkal szembeni előítéletek nagy hangsúlyt kaptak a konferencián. Két előadó - Emile Bruneau, az egyesült államokbeli Massachusetts Műszaki Egyetem (MIT) Agy- és Kognitív Tudományi Tanszékének kutatója és Rony Berger klinikai szakpszichológus - is azt vizsgálta, hogy miért alakul ki bennünk az előítélet bizonyos csoportokkal szemben. Berger olyan módszereket dolgozott ki, amelyekkel magunkban a mások iránt érzett agressziót együttérzéssé formálhatjuk át. Horthy Miklós unokáját hároméves korában a Gestapo vitte el Magyarországról, ezért Horthy Sharif István külföldön vált elismert építésszé. Ma a Guerrand-Hermés Alapítvány a Békéért elnevezésű szervezetet vezeti, amelynek feladata a nemzetek közötti megbékélés elősegítése. Meggyőződése, hogy a társadalmat csak akkor lehet megszabadítani az előítéleteitől, ha megértjük a múltból magunkkal cipelt egyéni traumáinkat. A menekültek problémáit is azért olyan nehéz Európában elfogadnunk - mondta -, mert „ideológiai lövészárkokkal vagyunk elválasztva tőlük”. Ha azonban felszabadítjuk magunkat a múlt terhei alól, akkor levetkőzzük az előítéleteinket, és a másik emberre saját valójában tudunk tekinteni. Al Ghaoui Hesna televíziós újságíró háború sújtotta országokból tudósít, ezért egészen közelről ismeri a rettegést. Szerinte a félelem a legjobbat és a legrosszabbat is ki tudja hozni az emberből. Saját tapasztalatai alapján elmondta, hogy a félelem csak akkor használható erőforrásként, ha bízunk önmagunkban és abban, hogy kezelni tudjuk a helyzetet, különben ragályos pánikká fokozódik. Először csak naplójába jegyezte le megpróbáltatásait, de később könyvet is írt a menekültként több évig illegálisan Norvégiában élő Maria Amelie. Az orosz származású írónő a menekültstátusz-igénylés minden poklát megjárta egészen fiatal korában. Mivel nem kapott-menedékjogot, családjával évekig papírok nélkül élt a skandináv országban. Könyve hatalmas siker lett, mégis kitoloncolták őt az országból. Aznap éjjel, amikor erőszakkal repülőre ültették, hatalmas tömeg szerveződött azért tüntetve, hogy Maria visszatérhessen Norvégiába. Bár a kitoloncolást élete legrosszabb élményeként élte meg, mégis úgy gondolja, hogy érdemes volt megírnia a könyvét, hiszen sokaknak megváltoztatta a menekültekhez való viszonyát. „Soha ne haragból cselekedj, hanem szeretetből” - foglalta össze üzenetét az író. ■ Kovács Barbara
