Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-10-04 / 40. szám
4 2015- október 4. KERESZTUTAK Evangélikus Élet . : ■ S.«tÁ : : 1 ■■ - H ' MM 1 iiilli I HHUi Hitelesség, szolidaritás, befogadás Diakóniai ünnep, avagy szíven ütő igék 2015 Magyarországán a migrációs válság napjaiban... ► Sztehlo Gábor születésnapján, szeptember 25-én minden évben istentiszteleten hajt fejet a Magyarországi Evangélikus Egyház néhai lelkészének embersége, kivételes nagysága előtt. Ez a nap egyházunkban néhány éve a szeretetszolgálat ünnepe, a diakónia napja, így ilyenkor további események helyszíne is a budapesti Deák téri evangélikus templom. A téren 2009-ben állították fel Vigh Tamás szobrászművész alkotását, azt a különleges szobrot, mely úgy ábrázolja Sztehlo Gábort - az embermentőt, a Világ Igazát, az üldözötteket befogadó gyermekotthonok, majd a Gaudiopolis gyermekköztársaság alapítóját -, mint magát a menedéket: a viharban Luther-kabátja alá rejti a gyermekeket, így óvja életüket, miközben ő maga szembeszáll a pusztító, gyilkos hatalmakkal. A diakónia napjának egyik látványossága idén a téren felállított sátor volt, benne egy hosszú, megterített asztal, rajta papírtányérok, papír evőeszközök. Délelőtt 10 és este fél 7 között várták ide az embereket. Az arra sétálók - az eső miatt a szokásosnál kevesebben - bepillantva a sátortető alá meglepetéssel tapasztalhatták, hogy nem ételosztás helyszínére érkeztek. Színes filctollat és egy ismertető lapot kaptak a kezükbe, és a szervezők kedves invitálását hallhatták: jöjjenek közelebb, és írják le, mi az, ami számukra megfizethetetlen. Johannes Volkmann nürnbergi művész projektjével a világ számos országában járt már, és mindenütt ugyanezt a kérdést tette föl: „Mi az, ami az Ön számára megfizethetetlen?” A válaszokat a tányérokra és a papír evőeszközökre lehetett felírni - talán nem meglepő, hogy a szeretet, otthon, mosoly, béke, nyugalom, hűség, család, egészség biztonság a barátaim szavak kerültek rájuk... Volkmann, a nürnbergi Papírszínház megalkotója 2008-2009 folyamán a gazdasági válságról elgondolkodva fogalmazta meg magában ezt a kérdést. Az installáció Nürnbergből indult el világjáró útjára, majd Spanyolország, Írország, Ecuador, India, Palesztina, Egyiptom és Kína utcáin, főterein tűnt fel. Az ötlet megálmodójának célja, hogy az így elkészülő anyagból színházi előadás szülessen. * # # A templomban a diakóniai intézményekben dolgozó munkatársak, önkéntesek és az otthonok lakói először istentiszteleten adtak hálát az elmúlt év áldásaiért. Az igehirdető dr. Fabiny Tamás diakóniáért felelős püspök volt, aki az ünnep igéit (Ézs 58,6-12; Jak 1,27 és Jn 17,15-19) választotta textusként. Rámutatott: valamennyi felolvasott ige szíven ütő 2015 Magyarországán, Európájában. Nem mondhatjuk, hogy ezek az igék nem vonatkoznak ránk. Csak akkor lehet hiteles az istentiszteletünk, ha ezeknek a fényében cselekszünk. A püspök idézte a mártírhalált halt német evangélikus lelkészt, teológust, Dietrich Bonhoeffert, aki így figyelmeztetett nem sokkal halála előtt: „Csak aki a zsidókért jajszót kiált, az énekelhet gregoriánt!” Súlyos szavak. Súlyos történelmi helyzet aktualizálja az igéket és e mondatot. Fabiny Tamás további lélekbe markoló irodalmi idézetekkel világított rá keresztény felelősségünkre és diakóniai szolgálatunk mibenlétére: az igazságért, az üldözöttekért szót kell emelni. Jövőre Tours-i Szent Márton emlékéve lesz a katolikus egyházban. A szent példája legyen szemünk előtt - hívta fel a figyelmet ő kettéhasította katonaköpenyét, és egyik felét odaadta a földön vacogó koldusnak. A „mesélő kedvében” lévő püspök aki magát említette ekképpen - a továbbiakban idézett Mikszáth Kálmán, Lev Tolsztoj és Móra Ferenc egy-egy novellájából is. Ami közös volt bennük: a történetek hősei is adtak, méghozzá a legtöbbet - irgalmat és odafordulást. Példák ezek a krisztusi szeretet gyakorlásáról. Hiszen nem tudjuk, mikor kinek a képében találkozunk Krisztussal... Rászoruló emberek álruhájában jár köztünk, s rajta, Jézuson segítünk, ha embertársunkon segítünk. Erich Fromm, a neves pszichológus a létezés és a birtoklás embereiről szólva arra figyelmeztet: tanúskodjunk Istenről, legyünk a létezés emberei, akkor is, ha a fogyasztói társadalom a birtoklást teszi a boldogság és a teljesség forrásává... A püspök rámutatott: egyházi életünk kritikája az Ó- és az Újszövetség fenti három, szíven ütő igéje. Nem távoli problémák a jelen napok kihívásai, nem Brüsszelé, nem európai uniós bizottságoké, nem öltönyös-nyakkendős politikusoké. Nekünk kell lépnünk. Az ige felszólító mondatai nem hagynak kétséget efelől. Végül a menekültek idei világnapjára egy svájci teológusnő által megfogalmazott imádsággal zárta prédikációját Fabiny Tamás. Az úrvacsorái istentisztelet liturgiájában Gregersen-Labossa György és Körösi Krisztina lelkészek vettek részt, a lektorok pedig - mint minden alkalommal - a diakóniában dolgozó munkatársak és önkéntesek voltak. Az alkalmon a Lajoskomáromi evangélikus fúvószenekar szolgált Decmahn Erzsébet vezetésével. * # * Az istentisztelet keretében, az úrvacsora után adta át Buda Annamária, az országos iroda diakóniai osztályának vezetője egyházunk diakóniai bizottságának elismeréseit. Az év diakóniai munkatársa Laborczi Géza, az Oltalom Szeretetszolgálat intézményvezetője, a Nyíregyháza-Kertvárosi Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházközség igazgató lelkésze és Szekeres Mihályné, az Élim Evangélikus Szeretetotthon szakácsnője lett. Az év intézményvezetője - e díjat 2014 decemberében alapította az országos presbitérium - Sztojanovics András, a budapesti Sarepta-szeretetotthon igazgató lelkésze, az év diakóniai önkéntese Kovács Tiborné (Orosháza) és Bogár László (Élim). Az év szponzoraként dr. Fábián Gábor fogszakorvost (Élim) és dr. Szollár Istvánt (Tótkomlós, a mezőhegyesi filia tagja), valamint a Bajor Diakóniát díjazták. Elbúcsúztatták az idén nyugdíjba vonulókat is: Bogár Ágnes és Szente Béláné munkája elismeréseként virágot, ajándékot vehetett át. • • * A délelőtt záró felvonásaként Birgit Löwe, a Bajor Diakónia elnökségi tagja tartott előadást, melynek címe az év igéjére („Fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott titeket Isten dicsőségére”) utalt: Befogadás vagy integráció mint a minőségi diakóniai munka kihívása. Az előadó mint az igéből következő keresztény megbízatásunkról szólt a szükséget szenvedők befogadásának és a szolidaritásnak a fontosságáról. Mint kifejtette, ez a feladat nem könnyű vállalkozás: szüntelen küzdelem. A befogadás szemléletmód. Löwe asszony idézte az ENSZ-nek a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményét mint annak dokumentumát, hogy az érintett emberek körében erősíteni kell az összetartozás élményét, valamint hozzá kell segíteni őket, hogy önmagukról rendelkezhessenek, hiszen az egyén élete csak társadalmi vonatkozásban értelmezhető. A múltban a diakónia gondoskodást, gondozást jelentett, ma ehhez hozzátevődik a személy erősítése és önreprezentációjának lehetővé tétele. Ahol a befogadás kérdése felmerül, ott szükség van a diakónia munkájára - húzta alá Birgit Löwe. Érvényes ez a fogyatékossággal élőkre, a pszichés betegekre, a migrációs háttérből jövőkre, a szegényekre, az eltérő kultúrával rendelkezőkre és a mélyszegénységben élőkre egyaránt. A megbélyegzést meg kell szüntetni, és mindenkit hozzá kell segíteni ahhoz, hogy saját ügyének részese legyen. „Célunk - mutatott rá az előadó -, hogy a befogadást mint társadalmi modellt átültessük.” Végül a diakóniai vezető a jelenleg tapasztalható válsághelyzetről szólt a diakónia összefüggésében. Mint elmondta, nem becsüli alá a problémát és a kihívást, amely előállt azzal, hogy a menekültek elárasztották a kontinenst. Döntő többségük pedig bevallottan Németországban akar letelepedni. Mégis érvényes a bibliai ige felszólítása a befogadásról. A Bajor Diakónia - emlékeztetett - tavaly megfogalmazott egy tézist, amely szerint „igen, mi menedéket adó ország vagyunk”. S bár a feladatok mennyisége óráról órára nő, biztos, hogy ezt.is meg tudják oldani. A menekültek tapasztalataikkal gazdagítják majd országukat, társadalmukat. Összefogásra van szükség, de ehhez a keretet a befogadásra buzdító ige nyújtja. „Ne veszítsétek el a bátorságot, a bizalmat, a sikerbe vetett hitet, fogadjátok be egymást!” - zárta előadását Birgit Löwe. A templomi alkalom legvégén Krämer György országos irodaigazgató reagált a nap történéseire, köszönte meg a diakóniai intézmények valamennyi dolgozójának áldozatos munkáját, továbbá méltatta az országos iroda diakóniai osztályának eredményeit, illetve Buda Annamária osztályvezető és munkatársai fáradozását. A szakadó esőben és hideg szélben csak a koszorúkat elhelyező egyházi vezetők, illetve a szervezetek - köztük a Sztehlo Gábor Alapítvány - képviselői vonultak ki a Sztehloszoborhoz. Az ilyenkor szokásos fúvószene, a Himnusz és a Sztehlo Gábor otthonaiban énekelt, Ó, terjeszd ki, Jézusom... kezdetű ének is a templomban hangzott el. A Deák téri Insula Lutherana átépítése miatt idén a rendezvényhez kapcsolódó állófogadás a közeli Akváriumban zajlott. ■ Stifner-Kőháti Dorottya A remény válaszainak bennünk kell megszületniük ► A megújulás reménye a keresztény társadalmi jelenlétben címmel nemzetközi ökumenikus közéleti konferenciát rendeztek Budapesten. Miből, hogyan jön a remény és a megújulás? Hogyan álljon helyt a keresztény hívő a világ napi sodrásában? A Keresztény Demokrata Fórum (KDF) és a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) kétnapos rendezvényén ezek és hasonló kérdések kerültek terítékre szekcióüléseken és a pódiumbeszélgetésen. A konferencia szeptember 26-i záróbeszédéként elhangzott: nemcsak reményünk van a megújulása, hanem felelősségünk is a megújításra. Ifjúsági nappal vette kezdetét a konferencia szeptember 25-én, pénteken a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán. Itt a hívő fiatal szakértők és érdeklődők hat szekcióban elemezték a keresztény társadalmi jelenlét megújulásának lehetőségeit a következő stratégiai területeken: média és misszió, ifjúság és elköteleződés, család és hivatás harmóniája, társadalomkutatás és tervezés, hit és közélet, kereszténység és Európa. A szombati plenáris tanácskozást Bolyki Balázs gospelénekes zenés szolgálata és Nobilis Márió budakeszi plébános elmélkedése nyitotta meg, Jn 12,24-ből kiindulva: „Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz!’ (Szent István Társulat ford.) Időnként olyan lépést kell vállalni a remény érdekében, amely teljesen logikátlan - fogalmazta meg Márió atya -, ez pedig teljes belső irányváltást igényel. Szécsi Árpád, a KDF elnöke köszöntő szavaiban a konferencia szimbólumgazdagságára hívta fel a hallgatóság figyelmét: a református székház patinás dísztermében a jövőbe mutat a lógóval együtt kivetített, modern QR-kód. Dr. Galgóczy Gábor, a KÉSZ elnökhelyettese az elkötelezett, hívő fiatalokat szólította meg, akik szerinte alapkövei lehetnek a jövőbe vetett reménynek. A megnyitót követően vette kezdetét a várt kerekasztal-beszélgetés, amelyben Baritz Sarolta Laura közgazdász, domonkos nővér, Bolyki Balázs gospelénekes, Borókai Gábor, a Heti Válasz főszerkesztője, dr. Horváth János utazó nagykövet, egykori parlamenti korelnök, Novotny Zoltán sportriporter, a Protestáns Újságírók Szövetségének elnöke és dr. Velkey György, a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórházának főigazgatója vett részt. A beszélgetést Kocsis Éva, a Kossuth rádió felelős szerkesztője moderálta. Honnan jön az erő, amely megtart, amely biztonságot ad, és határozottá tesz? - a beszélgetés első felében erre adták meg a maguk válaszait a meghívott vendégek. A kerekasztalbeszélgetés második részében Kocsis Éva a hitből fakadó tettekről kérdezett: mikor kell egy kereszténynek megszólalnia, mikor kell hallgatnia? Hogyan tudja másoknak átadni a hitét? Bolyki Balázs szerint az önazonosság, amelyben a sebein keresztül kommunikál a másik emberrel, megkerülhetetlen ebben a kérdésben, hiszen csak ezzel együtt tud Isten eszköze lenni. Horváth János arra hívta fel a figyelmet: fontos, hogy meglegyen bennünk a kíváncsiság a másikra, arra, hogy megértsük, mi zajlik benne; ne álljunk be azok közé, akik túlharsogják egymást. Novotny Zoltán - evangélikus presbiter - a megújulásra való törekvés mellett az értékek megőrzését emelte ki, valamint arra biztatta a hallgatóságot, hogy ki-ki találja meg, mit bízott rá Isten. A sportriporter Csuka Zoltán versét s benne Luther híres mondását idézte - „Itt állunk, másként nem tehetünk” arra utalva, hogy ne csak definiáljuk a feladatunkat, hanem legjobb tudásunk szerint álljunk is helyt benne. Kora délután a pénteki ifjúsági nap szekcióinak összefoglalói következtek. A szombati pódiumbeszélgetés és a tanácskozás több anyaga elérhető a konferencia honlapján (www.megujulasremenye.hu) és Facebook-oldalán. ■ Laza Dominika
