Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-09-06 / 36. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2015. szeptember 6. »■ 13 wmmmMmnMmmmmmmmmmmmmmmmmm Rovatunk terjedelmi okokból általában nem tud helyet adni teljes szövegű történeti forrásközléseknek, de egy-egy érdekesebb dokumentum átfogó ismertetésére már volt példa. Ez alkalommal azonban rövidsége miatt közölhető a tanulmányozott irat, amely egyháztörténeti szempontból igen értékes információkat hordoz: a 18. század másodikfelére meggyengült, de a 16-17. században még igen erős barsi evangélikusságnak 1705-ben átadni tervezett templomokat sorolja fel, adalékot szolgáltatva a Rákóczi-szabadságharc vallásügyben tett intézkedéseihez. Adalék Bars vármegye protestáns egyháztörténetéhez 1705-ből Bars vármegyében, amely vegyes lakosságú felvidéki terület volt, már az 1520-as években teret nyer a reformáció. (Egyik jelentős bázisa a területén fekvő Körmöcbánya, a hét alsó-magyarországi bányaváros központja lesz.) Szlovák és német evangélikus gyülekezetei 1610-től a bajmóci, míg a magyarok 1610 előtt a felsődunamelléki egyházkerülethez tartoztak. Mivel e kerület magyar gyülekezetei nagyrészt reformátussá váltak, a megmaradt evangélikus gyülekezetek 1610-től rövid időre a bajmóci kerülethez kerültek külön inspektor felügyelete alá, majd az 1613-1615 között újjáalakult felsődunamelléki evangélikus szuperintendencia bars-honti egyházmegyéjéhez tartoztak az 1680-as évekig. (Református egyházai 1592-től a felsődunamelléki egyházkerülethez, azon belül néhány gyülekezet a komjáti, míg nagyobb részük a barsi [barshonti] esperességhez tartozott.) A17. században az ellenreformáció erősödésével a Felső-Dunamellék THESAURUS Rovatgazda: Kovács Eleonóra protestáns közösségei - különösen az 1671-1681 közötti gyászévtized idején- erős üldöztetésnek voltak kitéve; sok templomukat elvették, lelkészeiket elüldözték. A kuruc mozgalmak hatására ugyanakkor az 1681. évi soproni országgyűlés egyházügyi végzései- a 25. és 26. cikkely - bizonyos mértékű enyhülést hoztak a protestáns egyházaknak, így a 26. törvénycikk minden vármegyében engedélyezte számukra az úgynevezett „articuláris helyeken” hogy templomaik, iskoláik és paplakjaik lehessenek. Barsban ilyen artikuláris helyek voltak Simonyi és Nagyszelezsény, továbbá a bányavidéki főkapitánysághoz tartozó, az ország véghelyei közé számító Léva. (Ezenkívül Körmöcbányán is engedélyezték a protestánsok szabad vallásgyakorlatát). A Rákóczi-szabadságharc elejére a vármegye megfogyatkozott evangélikus gyülekezetei a barsi esperességhez tartoztak, illetve a bajmóciból átkerültek a bányai, más néven selmeci egyházkerülethez. A reformátusok a barsi esperességhez, illetve a Duna bal partján fekvő felsődunamelléki egyházkerülethez tartoztak. A felekezeti ellentétek a Rákócziszabadságharc kitörésében is szerepet játszottak. Nem véletlen, hogy jelentős volt a protestánsok körében az egyébként római katolikus II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc támogatottsága, akinek intézkedései már rögtön a szabadságharc elején jelezték, hogy rendezni akarja a protestánsok szabad vallásgyakorlását. A felekezeti ellentéteket ugyanakkor az is élezte, hogy a szabadságharc elején a protestánsok is vettek el - több esetben erővel - katolikus kézen lévő templomokat. Ezért ezt a problémát megnyugtató módon kellett megoldani, hogy ne okozzon az országban belső viszályokat. Rákóczi a vallásügyi kérdések rendezését az előbb Rákos mezejére, majd a hadi események miatt Szécsénybe - éppen háromszáztíz éve - összehívott országgyűlésen (1705. szeptember 12. - október 2.) kívánta megoldani. Az országgyűlésen heves vitákat váltott ki a vallásszabadság, a vallási sérelmek kérdése, amellyel a 19 articulus közül a 13-17. foglalkozott. A templomok hovatartozásának kérdését pedig új módon kívánták rendezni, mégpedig általánosságban úgy, hogy a településen többségben lévő felekezeté legyen a templom, viszont a kisebbségnek a földesúr köteles szabad telket adni, hogy templomot építhessen. Az alábbiakban bemutatandó, Bars vármegyére vonatkozó megegyezés szerint a protestáns felekezetek összesen 15-17, ebből az evangélikusok 9-11, a reformátusok 6 templomot kaptak volna vissza. (Két, a jegyzéken szereplő, az evangélikusoknak visszaadni szándékozott templomot később kihúztak.) A forrás egyháztörténeti szempontból azért érdekes, mivel Barsban a 18. század második felére igen meggyengült, szinte eltűnt a 16-17. században még igen erős evangélikusság. Önálló anyaegyházuk a 18. század közepére kettő maradt: Nagyszelezsény, valamint 1734-től Simonyi helyett Nemeskosztolány. II. József türelmi rendeleté után az újjászerveződött barsi evangélikus egyházmegyében még két anyaegyház volt ezek mellett, Fakóvezekény és Körmöcbánya, amelyekhez 1845-ben csatlakozott Léva. Ehhez képest azonban 1705-ben még legalább kilenc-tizenegy templomos településen lehetett többségben az evangélikus vallású lakosság. ■ Oláh Tamás A szerző a Sátoraljaújhelyi Levéltár osztályvezetőfőlevéltárosa A dokumentum szövege A közlésben a szögletes zárójel későbbi betoldást jelöl, s a kihúzott szövegrészeket is feltüntetjük. A helységneveknél, valamint a nehezen érthető szövegrészeknél zárójelben adunk magyarázatot. 1705. die 28 7bris Szécsény Mezőben [Országh Gyűlésnek alkalmatosságával] Nemes Bars Vármegyében [lévő Templomok iránt Atyafiságosan és alku képpen Helvetica és Augustana Confession lévő Atyánk fiainknak ez alább írt mód szerint Templomokat cedáltunk cum omnibus suis appertinenciis et clenodiis........] (átengedtünk minden tartozékaival és úrasztali edényeivel) denomináltattak aláb írt helyek; Augustana, és Helvetica Confession lévő Nemes Statusoknak: Augustana Confession lévőknek: Lévai Processusban 1. Nagy Ugrócz, 2. Geletnek, 3. Szénásfalva (Szénásfalu), 4. Felső Zdánya (Felsőzsadány), 5. Alsó Zdánya (Alsózsadány), 6. Maghos Part (Magasmart), 7. Vihnye (Peszerény községgel egyesült, neve Vihnyepeszerény), 8. Nagy Szelesén (Nagyszelezsény), 9. Készi (Garamkeszi), io. Tóth Vezekény> 11. Kopanicza (Irtványos) Helvetica Conf. Helvetica Confession lévő Statusoknak: Nagy Salló. Azonkívül, a kiknek ususában (használatában) és Possessiójában (birtokában) voltak denomináltatnak (megnevezettek): 1. Nagy Salló, 2. Semlér (Zsemlér), 3. Szent György (Garamszentgyörgy), 4. Kis Sáró, 5. Pózba, 6. Töhöly (Töhöl) Az ismertetett dokumentum fellelhetősége: Statny Archív v Nitre (Nyitrai Állami Levéltár), Tekovská zupa (Bars vármegye), Kongregacné písomnosti 1.1540-1763. B. Spisy (Acta congregationalia) 25. doboz. 314.1705. Ease. XVIII. No. 13. A bujdosók imája Mikes Kelemen emlékére „Amitől tartottunk, abban már benne vagyunk. Az Isten árvaságra téve bennünket, és kivévé ma közüliünk a mi édes urunkot és atyánkot, három óra után reggel. Ma nagypéntek lévén, mind a mennyei, mind a földi atyáinknak halálokot kell siratni. Az Isten mára halasztotta halálát urunknak...” Olvasom a dátumot: ki írta, és mikor? „Rodostó, 8. április 1735” Könnyen megfejthetjük: II. Rákóczi Ferenc belső inasáról, mindeneséről, Mikes Kelemenről van szó, aki maga is a száműzöttek keserű életét élte. Néhány nap múlva ezt üzeni: „Itt édes néném, könnyhullatással esszük kenyerünket, és olyanok vagyunk, mint a nyáj pásztor nélkül. Másnap szegénynek a testámentumát felnyitottuk, és elolvastuk. Mindenik cselédinek hagyott, énnekem ötezer német forintot, Sibrik uramnak is annyit...” Micsoda sors: menekülés a fejedelem mellett, vereségek és pestisjárványok. Párizs és Versailles. A legkeservesebb: a magyarországi hazatérés reményének szétfoszlása! A háromszázhuszonöt éve (1690 augusztusában) született Mikes Kelemennek egyetlen menedéke maradt: a gyönyörű magyar nyelv. A megtalált forma: a levelekbe beleszőtt emigráció. A képzeletbeli karnyújtás, hogy a hazaröptetett gondolat mint hűséges madár faágat hoz csőrében. Magyar dalt és hívást. Sokat töprengtem: ha nem kerül a fejedelem közelébe, nem kell menekülnie, nincs távol több mint négy évtizeden át, mi lett volna belőle? Akkor is íróvá válik? Talán rátalál a szavak szépségére, de nem lesz egy irodalmi műfaj megteremtője. „Mikes a késői barokk, rokokó széppróza utolérhetetlen tollú mestere - írta Hopp Lajos, az életmű tudós gondozója -, a régebbi magyar prózaírás klasszikus alakja... Művészi kvalitásai fölébe emelik valamennyi hazai kortársának a kora felvilágosodás fél évszázadának magyar irodalmában.” Fontos megemlíteni, hogy Mikes halála előtt (pestisben halt meg 1761. október 2-án, sírja ismereüen) kéziratának nagyobb részét haza tudta küldeni. Hálásak lehetünk a kései utódoknak, hogy őrizték és fölismerték az életmű jelentőségét. 1786 körül tűnt föl a bécsi magyar szerkesztők körében a Törökországi levelek; 1794- ben megjelent az első kiadása. Hűség és hazaszeretet jellemzi ezt a naplót. Finom szövésű részletek, egyszerű mondatok, az otthonról hozott ízes székely tájnyelv. Váratlan, szép ajándék volt a leveleskönyv, és kis idő múlva együtt emlegették a fejedelem könyveivel. Rákóczi és Mikes életműve éltető kovász lett. Kölcsey, Ady, Juhász Gyula, Tamási Áron, Veres Péter, más kortárs írók és ma élők emlékezései nem engedik, hogy a feledésbe hulljon a két nagyszerű ember áldozatos élete. ■ Fenyvesi Félix Lajos
