Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-12-14 / 50. szám
8 -m 2014. december 14. PANORÁMA Evangélikus Élet „Nem hagylak titeket árván...” Nyugalmazott lelkészek találkoztak a Rózsák terén ► A nyugalmazott evangélikus lelkészek találkozójával kapcsolatban az első szavunk a köszöneté lehet, hiszen e lelkipásztorok nélkül a mai evangélikus egyház más lenne. Talán ezt fejezi ki az évenként megtartott adventi találkozó is. Az egyházvezetés nemcsak hogy nem feledkezik meg az előző generációk tagjairól, hanem szolgálatukat megbecsülve köszönti őket. A budapesti Evangélikus Középiskolai Kollégiumban tartott december 5-i találkozón Gáncs Péter elnök-püspök üdvözölte (képünkön) a közel félszáz megjelent nyugalmazott lelkészt és házastársaikat. Missura Tibor nyugalmazott lelkész }n 14,1 alapján („Ne nyugtalankodjék a ti szívetek..”) számolt be arról, hogy idén három lelkész testvért - Asbóth Lászlót, Molnár Jenőt, Megyaszai Lászlót - és nyolc házastársat szólított el az Úr. A találkozó házigazdája, Hegyváriné Pauló Mária, a kollégium igazgatója köszöntőjében kitért arra, hogy a Rózsák terén található, korábban árvaházként működő épület jelenleg kollégiumként üzemel. „A méltatlan állapotban lévő épület egy európai uniós beruházásnak köszönhetően december közepére megújul, így a százharminc nálunk lakó diáknak most már korszerű és méltó környezetet tudunk biztosítani” - mondta. A kollégiumban tanuló diákok kórust alkotva, zsoltárokat és imádságot olvasva köszöntötték a jelenlévőket. Az ünnepi találkozón dr. Fabiny Tamás Jn 14,18 („Nem hagylak titeket árván...”) alapján és a 168. ének idézésével hirdette Isten igéjét. Az Északi Egyházkerület püspöke felidézte Brocskó Lajosnak, a Rózsák terei épület alapítójának szellemiségét. „Brocskó Lajos az a lelkész volt, aki nem hagyta egyedül az árvákat, hanem lehajolt hozzájuk, és nemcsak felkarolta őket, hanem otthont és szeretetet adott számukra. Olyan szolgálati ágban dolgozott, amelyet nem lehet eléggé megbecsülnünk. Ugyanakkor a háborús évektől eltérően ma lélekháborút élünk át, így egyházunknak is más társadalmi kihívásokkal kell számolnia. Ennek fényében működtetünk többek között Gödöllőn és Nyíregyházán családi átmeneti otthont, valamint anyaóvót is, hogy a szétszakadt, nem egy esetben menekülő családoknak - a Rózsák terén is megjelenő evangélikus küldetésünk alapján - otthont és szeretetet nyújthassunk” - fogalmazott Fabiny Tamás. A püspök igehirdetésében hangsúlyozta: szükséges ráébrednünk, hogy a társadalmi beágyazottság, a megbecsültség esetleges hiányérzete helyett adventben különösen is fontos észrevenni, hogy Jézus nem hagy bennünket egyedül. „Fontos meglátnunk, hogy ma Magyarországon sokaknak nemcsak házuk, hanem ágyuk sincsen. Mi tudjuk, hogy Jézus együttérzően gondolkodik az emberről, ezért elengedhetetlen, hogy ezt ne csak hirdessük, hanem szolgálatunkkal és cselekedeteinkkel küzdjünk is ennek képviseletében. így tudatosítsuk, és akár fiatalon, akár már nyugalmazott szolgálóként is fennhangon hirdessük: lehet, hogy a világ távolodik Istentől, de Isten közeledik a világhoz” - fogalmazott Fabiny Tamás. Az összejövetel folytatásaként Marschalkó Gyula lelkész Túrmezei Erzsébet Öregek éneke című versének szövegét osztotta szét. A verset a jelenlévők Trajtler Gábor zongorakíséretével énekelték el. Marschalkó Gyula egyúttal elmondta, hogy előkészítés alatt van egy kötet, amely megzenésített Túrmezei-verseket tartalmaz majd. A könyv megjelenését 2015-re tervezik. Az összejövetelre a Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium diákjai is műsorral készültek. Dr. Kalina Katalin iskolaigazgató beszámolt arról, hogy a 2011 óta egyházi fenntartásban működő intézmény tanárai az oktatás jó színvonalának biztosítása, az értékteremtés, a hit és közösségépítő munka mellett kötelezték el magukat. „Sztehlo Gábor neve és munkássága mérték és példa számunkra" - fogalmazott az igazgató. Ezt követően az iskola ii.-es diákjai Max Lucado Értékes vagy című írásának színpadi változatát adták elő. A darabhoz kapcsolódva a nyugalmazott lelkészek státusával és megbecsültségével kapcsolatban Gáncs Péter elnök-püspök kiemelte: „Bár a szolgálati évek elmúltak, és ezáltal sokakban felmerülhet a kérdés, hogy mit tud még tenni, jó, ha tudjuk és tudatosítjuk, hogy nyugalmazott lelkészeinkre nemcsak az Úr, hanem az egyház is így tekint: értékes vagy!” Az ünnepi összejövetelen Krámer György, a Magyarországi Evangélikus Az eke szarvára tett kézzel Közelkép Lehoczky János Endre nyugalmazott lelkipásztorról ► Egy közelmúltban készített interjúban Lehoczky János Endre nyugalmazott evangélikus lelkész a következő történetet idézte fel: „Az 1970- es évek elején a tanyavilágot járva egy helyre éppen a kéményseprővel egyszerre érkeztem. Ő harminchat forintot kapott a munkájáért, az egyháznak csak húsz forintot adtak egyházfenntartás címén. Azt kérdeztem tőlük, hogy nem lehetne-e legalább annyit adniuk az egyházra is, mint a kéményseprőnek. A válasz határozott »nem« volt, »mert az egyház semmit nem csinál nekünk, a kéményseprő legalább seper«. Közel ötven éven át próbáltam úgy végezni szolgálatomat, hogy az emberek ezt máshogyan érezzék, úgy, hogy fontos az egyház szerepe az ő életükben.” Vajon hogyan sikerült ezt elérnie...? - tűnődtem, útban találkozásunk helyszíne felé.- Jó időben kismotorral, zordabb időjárási viszonyok közt Trabanttal jártam a vidéket. Minden szolgálati helyemen jól éreztem magam, tettem a dolgom - Szentetornyától Galgagután és Csepelen át Sámsonházáig.- Honnan indult?- A Lehoczkyak Királylehota - szlovákul Král’ova Lehota - községből származnak, ami Szlovákiában, a Zsolnai kerület Liptószentmiklósi járásában található. Én Tótkomlóson láttam meg a napvilágot 1948. július u-én. Egy testvérem van, húgom. Édesapám elkezdte az agráregyetemet, de végül nem fejezte be. De természetesen volt földünk, gazdálkodtunk is. Édesanyám a helyi gyülekezet négy lelkészének munkáját segítette gyermekbibliakör-vezetőként, és jó barátnője volt néhai Koppány János helyi lelkész feleségének. Szívesen mentem édesanyámmal az órákra, és segítettem neki mindenben, amiben csak tudtam.- Gondolom, ez is befolyásolhatta pályaválasztását.- Mind édesanyám személye és hite, mind a szlovák kegyesség, mind pedig a négy helyi - két aktív és két nyugdíjas - evangélikus lelkész példája és az ötvenes évek evangélizációi is sokat jelentettek a számomra. És persze nem feledkezhetem el a közelmúltban eltávozott lelkész, Takács János, valamint a finn ébredés hatásáról sem.- Végül hogyan indult a szolgálata?- Szülőhelyemnek mind a négy lelkésze - egymástól függetlenül, anélkül, hogy erről tudtak volna - ugyanazzal az igével bocsátott a teológiára: „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára’.’ (Lk 9,62) Ez a bibliai vers mindig is fontos maradt a számomra, továbbá sokat jelentettek nekem a Filippi levél sorai is: „Örüljetek az Úrban mindenkor!Ismét mondom: örüljetek. A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel! Semmiértse aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban’.’ (4,4-7) Teológiai tanulmányaim elvégzése után Tótkomlóson szentelt lelkésszé néhai D. Káldy Zoltán püspök 1973-ban. Ezután Szentetornyára kerültem, innen segítettem be az Orosházán folyó munkába, és gondoztam Rákóczitelepet is. 1978-ban kerültem Galgagutára. Erről a szolgálati helyemről láttam el a közeli Bánk és Kétbodony helyettesítését is. 1986-ban költöztem Bánkra, 1994-ig maradtam ott. 1994 és 2002 között Csepel, majd 2002-től 2014-ig Sámsonháza és Pásztó következett.- És számos teendő. A gyülekezeti munka melyik ága állt Önhöz a legközelebb?- Nagyon szerettem gyermekekkel foglalkozni, úgy hiszem, ők is kedveltek engem.- Önnek is vannak gyerekei?- Három gyermekem van, már felnőttek, kirepültek. A szolgálati időm leteltével azért is költöztünk Érdre a feleségemmel, hogy a gyerekek, unokák közelében lehessünk. A helyi gyülekezetben is szívesen besegítek, ha kérnek, illetve örömmel megyek bárhová, ahova szolgálni hívnak, akár magyarul, akár szlovákul, hiszen ez utóbbi a második anyanyelvem. Otthon, a szülői házban is mindig tótul beszéltünk. Egyház Országos Irodájának igazgatója is köszöntötte nyugalmazott lelkésztársait. Személyes hangvételű beszédében felidézte a jelenlévőkkel való korábbi találkozásait, illetve azt, hogy lelkészként mennyire fontosak azok a gondolatok, jó tanácsok, a segítség, amelyeket a ma már nyugdíjas lelkészektől kapott. „Nagyon jó észrevenni, hogy nem külön-külön, hanem egy egyházban, egy közösségben élünk, így ennek a valósága összeköt bennünket” - fogalmazott az igazgató. Az országos iroda munkájával kapcsolatban Krámer György kitért arra, hogy szeptembertől egy új szervezeti egység, a gyülekezeti és missziói osztály tevékenységével bővült a szolgálatuk. „Mindent onnan kell szemlélnünk, hogy döntéseink, intézkedéseink hogyan hatnak gyülekezeteinkre. Ennek fényében hoztuk létre az új osztályt, melynek célja a gyülekezetek és a lelkészek segítése, hogy minél inkább misszióra képes gyülekezeteink legyenek” - fogalmazott Krámer György. Az igazgató ismertette a további osztályok működését, az országos iroda felépítését, valamint beszámolt arról is, hogy az iroda az Üllői út 24. alatti székházból - az épület felújítása, korszerűsítése miatt - előreláthatóan két évre az Üllői út 25. alá költözik. A jelenlévők ezután hozzászólhattak az elhangzottakhoz, kérdéseket tehettek fel. Hangsúlyozták, hogy fontosnak látják a gyülekezet-központúságot, és bíznak benne, hogy az iroda nem ránehezedik az egyházra, hanem képessé válik a megújulásra, és a gyülekezeteket minél inkább szolgálni, segíteni tudja. A résztvevők az egyházvezetéstől ajándékcsomagot kaptak, az ünnepség után pedig kötetlen beszélgetésre is lehetőség nyílt. ■ Galambos Ádám Evangélikus.hu- Ha jól tudom, más nyelven is ért.- A szlovák miatt közel állnak hozzám a szláv nyelvek. Annak idején a szegedi egyetem szlovák szakára akartam felvételizni, de elutasítottak, egyfelől azért, mert a lelkészi hivatás nem volt jó ajánlólevél, másrészt azért, mert azt mondták, helyhiány van. De az volt az igazság, hogy meg akarták szüntetni a szlovák szakot. A sors furcsa fintora, hogy a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának Nemzetiségi Intézetében még ma is működik a Szlovák Nyelv és Irodalom Tanszék...- Mit tett azután, hogy nem jutott be szlovákra?- Oroszból felvételiztem, sikerrel, de aztán úgy alakult az életem, hogy végül nem fejeztem be a tanulmányaimat. De persze oroszul azért nem felejtettem el. A mai napig szívesen fordítok szlovákról vagy oroszról magyarra, és hála Istennek - a nyelvi hasonlóságok miatt - a magyarra fordítás megy cseh és lengyel nyelvből is. Emellett angolul, németül és finnül is beszélek.- Elismerésem. Most, hogy több a szabad ideje, gondolom, a fordítással is többet tud majd foglalkozni.- És szeretnék is. Emellett persze a családommal akarok minél több időt tölteni, és szívesen prédikálok továbbra is bárhol, ahová hívnak. ■ Gazdag Zsuzsanna
