Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-03-16 / 11. szám
8 -m 2014. március 16. PANORAMA Evangélikus Élet „TE SZABADSÁGOT ADTÁL HAZÁDNAK! - / ÉS AZ NEKED CSAK EGY SÍRT ADHATOTT...” (ADY ENDRE) Turin evangélikus remetéje Százhúsz esztendeje hunyt el Kossuth Lajos ► Március 20-án lesz kerek százhúsz esztendeje annak, hogy a hazáért, a magyar nép függetlenségének és szabadságának kivívásáért egy életen át küzdő Kossuth Lajos elhalálozott. Hamvai 1894. április í-je óta a Kerepesi temetőben nyugosznak. Sokat elárul az élő Kossuth-tiszteletről, hogy a „világdemokrácia élenjáró harcosai” között, a washingtoni Capitoliumban is helyet kapott mellszobra. Ki tudja, hányadik ez a neki állított emlékjelek sorában. Az első Kossuth-szobrot egyébként a Balaton mellett, Siómaroson állították fel Kossuth halála után három hónappal „A magyar szabadságharc legnagyobb apostolának a siómarosi felszabadítottak" felirattal. Legutóbb pedig tavaly decemberben a dunántúli Nemesszalókon, a helyi reformátusok templomának homlokzatán helyeztek el emléktáblát a falu ’48-as honvédéinek tiszteletére, a táblafelirat megfogalmazása szerint a 165 esztendeje Kossuth Lajos zászlói alá állt hősök emlékére. Idén a megújuló fővárosi Kossuth téren, a magyar parlament tekintélyes épülete mellett állítják fel újra annak a Kossuth-emlékműnek a mását, amelynek 1927-es felavatása óta viseli Kossuth nevét az Országház előtti tér. Az evangélikusnak keresztelt Kossuth nevét a hazai protestánsok mindig arany betűvel írták, a „magyarok Mózese” hasonlat is templomban hangzott el elsőként. Protestáns indíttatás „Kossuth kultusza 1848 őszére alapvonalaiban kialakultnak tekinthető. A »folklorizálásban« már akkor - és részben később is - jelentős szerepet játszott a protestáns papság, amely a nagyrészt írni-olvasni nem tudó népességhez prédikációin át eljuttatta Kossuth isteni magasságba emelt képzetét...” - írja a Kossuth-kultuszt bemutató tanulmányában Gern András történész. De mit is kell tudnunk pontosan erről a kultusz tárgyává vált személyiségről, erről a halhatatlan szellemű, zempléni származású evangélikus férfiúról? „Én magam a szüléktől 1802-ben születtem Zemplén megyében, Monokon, hol atyám ifjúkorában a gróf Andrássy család uradalmi ügyvéde volt... Emlékszem az aranyozott, rézcsatos nagy bibliára, melyből szokás volt atyám házánál vasárnaponként néhány fejezetet felolvasni s egy-egy zsoltárt elénekelni, s melybe az én s nővéreim születésnapjai, a keresztelés adataival, ősi szokás szerint be voltak jegyezve. A szüleim iránti kegyeletnél fogva ereklyéül becsülném ezen rézcsatos bibliát, ha megvolna. De nincs. Elpusztult az is viharos életem fergetegeiben, mint sok egyéb, mire ész és szív becset helyeztek...” - veti papírra születéséről, családi kötődéseiről. A protestáns függetlenségi hagyományokat őrző nemesi-értelmiségi család gyermeke életének huszadik évére már ügyvédi oklevelet szerez. Előbb Zemplén megyében folytat ügyvédi gyakorlatot, majd Sátoraljaújhely fogadja városi ügyészévé. Ekkortájt kapcsolódik be a politikai életbe is a Zemplén megyei közgyűlésen a sajtószabadság témakörében elmondott beszédével. . 1832-től négy éven át mint a távol lévő főrendek követe vesz részt az országgyűlésen. Közben - illegálisan - szerkeszti a kéziratos Országgyűlési Tudósításokat, 1836-tól pedig - fittyet hányva a közben egyre fokozódó tilalmakra, zaklatásokra - a Törvényhatósági Tudósításokat mindaddig, amíg 1837 májusára le nem tartóztatják, s négyévnyi szabadságvesztésre el nem ítélik. A börtön azonban a tudás „fellegvára” lesz számára, ekkor tanul meg angolul. Miután országgyűlési nyomásra - különösen Deák Ferenc amnesztiaköveteléseire - 1840. május 10-én visszanyeri szabadságát, átveszi a Pesti Hírlap szerkesztését; ezzel a reformeszmék, a nemzeti érdekegyeztetés legelső hirdetőjévé válik. E lap oldalain, illetve számos röpirat útján folytat vitákat Széchenyivel. Juhász Gyula költői szavaival élve Kossuth Lajos ekkortájt született vezérlő cikkei a szabadság földjére viszik a magyarságot, és a liberális reformellenzéknek hallatlanul nagy bátorságot teremtenek a további küzdelmekhez. A fényes korszak a Pesti Hírlapnál 1844-ig tart. De Kossuth a titkosrendőrség nyomására sem áll le, szerepet vállal a Magyar Kereskedelmi Társaság és a Gyáralapító Társaság létrehozásában. Ő lesz a Védegylet ügyvezető igazgatója, valamint egyik fő kezdeményezője az Ellenzéki Párt elindításának s a párt programja megfogalmazásának. Ezzel egyidejűleg számos cikket ír, melyekben közteherviselést és állami kárpótlással örökváltságot követel - ezek sorsa a betiltás. Az utolsó rendi országgyűlésre Pest megye követévé választják. Természetesen ekkor —1847 novemberében - még sem ő, sem követtársai nem sejtik, hogy ez lesz az utolsó rendi országgyűlés. Sem Kossuth, sem nagy politikai ellenfele, Széchenyi nem láthatja előre, hogy alig pár hónap múlva Magyarországra is elérkezik az a forradalmi hullám, amelynek hatására egy csapásra megvalósulnak majd azok a reformtörekvések, amelyekről annyi vita folyt hosszú időkön át. Forradalmi szerepvállalások Kossuth március 3-án kemény beszédben ostorozza a bécsi kormányt. „Emeljük fel politikánkat a körülmények színvonalára” - hirdeti, s minden gazdasági problémáért a hatalmat teszi felelőssé. Önálló magyar pénzügyi rendszert követel a nemesség megadóztatásával, az úrbéri terhek megszüntetésével, egyenlő politikai jogokat a városi középosztálynak és az úrbéres parasztoknak, a császári-királyi hadsereg átszervezését a magyar nemzeti érdekeknek megfelelően, valamint a kormány felelőssé tételét s azt, hogy az osztrákok is kapjanak új alkotmányt. Felirati beszédei mind népszerűbbé teszik, s amikor március 15-én az átalakulás eredményeit rögzítő törvényekhez kikényszerítő hozzájárulásért Bécsbe utazik küldöttsége élén, százezres tömeg fogadja. A bécsiek úgy érzik, neki köszönhetik, hogy végre alkotmányt kaphatnak. A lelkes polgárok kifogják hintájából a lovakat, és maguk húzzák tovább. Eközben az ifjak Pesten is a tettek mezejére lépnek. Megszületik a tizenkét pont, győz a forradalom, s nemsokára révbe ér a polgári átalakulás, melynek törvényei megszavaztatásában Kossuth döntő befolyással bír. Az első felelős magyar kormány pénzügyminisztereként összeállítja az ország első költségvetését, kibocsátja az önálló magyar pénzt (későbbi elnevezéssel Kossuth-bankót), majd július közepén az országgyűlés előtt feltárja az ország fenyegetett helyzetét; 200 ezer katonára, 42 millió forintra van szükség a hon védelmére. „Megadjuk!” - szól egy emberként, kitörő lelkesedéssel az országgyűlés válasza. A szabadságharc élén Szeptemberre már mindenki előtt bizonyossá válik, hogy ha a nemzet élni akar, ha meg akarja őrizni a forradalmi vívmányokat, akkor nem pipogyáskodó, alkudozó politikát kell művelni, hanem bizony fegyvert kell ragadni. „Mit láta prófétai lelkem előre, / S még több, ami jő, / Mit még ad az isten, a nemzetek őre...” - írja ekkortájt Petőfi Megjött az idő című költeményében. Rövidesen el is érkezik az idő, s elkezdődik az önvédelmi harc. A kormány lemond, Kossuth pedig elvállalja az Országos Honvédelmi Bizottmány vezetését. Hívó szavára özönlenek a nép lelkes fiai, ki gyalog, ki lóháton, ki kiegyenesített kaszával, ki vadászfegyverrel. Meg is hozza gyümölcsét az elszántság. Pákozdon a császári-királyi nehézlovasság rohama megtörik a magyar ütegek tüzében, s „Fut Bécs felé Jellacsics, a gyáva...” Ozoránál születik az első komoly győzelem: a kilencezer főnyi horvát hadosztály Görgey-Perczel-Csapó csapatai előtt leteszi a fegyvert. Pár hónap múlva, 1849 februárjának végén viszont Kápolnánál a magyar honvédsereget éri súlyos vereség. Csak a gyors visszavonulás menekíti meg őket a hatalmasabb veszteségektől. Windischgrdtz hamarjában jelenti is büszke győzelmét: „a lázadó hordákat iszonyú mennyiségben pusztította el”. Ennek hírére Ferenc József kibocsátja az olmützi alkotmányt. A szomorú kápolnai veszteség után Kossuth megtekinti a csatateret, és a szájhagyomány szerint imát mond a közel ötszáz elesett honvéd frissen hantolt sírhalma felett. Erről megható ábrázolású, többszörösen sokszorosított olaj nyomat is fennmaradt, illetve fennmaradt magának az imának a szövege is, amely azonban csak a néphagyomány szerint tulajdonítható Kossuthnak - valódi szerzője Roboz István kormánybiztosi titkár volt. Kényszerlépések Kossuth a Magyarország különállását és területi egységét semmibe vevő, úgynevezett „oktrojált” alkotmányra válaszul a Habsburg-ház trónfosztását javasolja, melyet az országgyűlés - 1849. április 14-én - egységesen meg is szavaz, akárcsak Kossuth kormányzó-elnökké választását. A debreceni szószékre lépve hangsúlyozza: „...elérkezett a perc, midőn Magyarországnak szabaddá, függetlenné kell lennie - elérkezett a perc, midőn Magyarországnak s különösen a nemzet képviselőinek kötelessége Isten, a világ, Európa és a nép előtt kimondani, hogy szabadok, függetlenek lenni akarunk.” Ezután véres időszak következik. Június közepén közel kétszázezer orosz tör be az országba, s a magyar vezetés képtelen a tartós ellenállásra kellő létszámú fegyveres erőt állítani. A két nagyhatalom összefogása megpecsételi a szabadságharc sorsát. Kossuth a reménytelen helyzetben a polgári és a katonai hatalmat -1849. augusztus 11-én -Görgeyre hagyja, aki rá két napra fel-dunai seregével feltétel nélkül teszi le a fegyvert Világosnál, Kossuth pedig kíséretével elhagyja az országot. Menekülését egy evangélikus lelkész fia, Kmety György és hadteste biztosítja. Az a Kmety György, aki szűk két hónappal előtte még pályafutásának legfényesebb győzelmét aratta Csornánál, s aki viszont hamarosan már Iszmail néven a török hadsereget erősíti... (Tegyük hozzá, hogy Kmety - a közhiedelemmel ellentétben - sohasem tért át az iszlámra, Kossuthhoz hasonlóan élete végéig megmaradt magát evangélikusnak valló kereszténynek.) Hontalanul is híven Kossuth augusztus közepén török földre lép. Hátra van fésülve a haja, le van vágva a szakálla, a menekült katonák nem ismerik fel, a tábornokok felmondják neki az engedelmességet. Bem és Perczel is legyávázza. De a volt kormányzó-elnök mindezek ellenére kezében akarja tartani az emigrációt, mert azt szeretné, hogyha ebből az emigrációból ütőképes, egységes dolog lenne, nem pedig egy kisszerű - Katona Tamás történész szavaival élve -, veszekedő „hólyagok” gyülekezetévé silányuló valami. És Kossuth megszervezi... Ma, 2014-ben talán fontos rámutatni, hogy Kossuth üres zsebbel hagyta el Magyarországot. Pedig ott lehetett volna az egész magyar kincstár a zsebében... Előbb Vidinben, Sumlában, Kütahyában él, egészen addig, amíg - az amerikai kongresszus határozata nyomán -1851. szeptember 11-én egy amerikai hadihajó fel nem veszi a fedélzetére. Anglia, majd Amerika lesz nagy visszhangot kiváltó előadó körútjainak állomása. Azután 1859-ben Párizsban - Magyar Nemzeti Igazgatóság néven - megalapítja az emigráns magyar kormányt, kidolgozza az egyenrangú dunai népek demokratikus államszövetségének, a Dunai Konföderációnak a tervét. Aligha meglepő, hogy Kossuth határozottan fellép a magyar-osztrák kiegyezés ellen. 1867. május 22- én ugyancsak Párizsban keltezi Deák Ferenchez írt „Cassandra-levelét” Szabad György történész 1994- ben megjelent kötetében úgy fogalmaz, hogy Kossuth „a lehetőségek elmulasztását és az általa vesztesjelöltnek tekintett Habsburg-hatalommal kötött kiegyezést - átmenetinek minősített megszilárdulása ellenére — végzetesnek ítélte, s a magyarságnak az együtt élő és a szomszédos népekkel való megegyezést ajánlotta. Üzeneteinek a végnapig meg nem szakadó sorozatával a nemzeti és demokratikus törekvések egybeötvözését és az arra alapozandó független Magyarország helyreállításának követelményét kívánta és tudta ébren tartani.” Kossuth 1865-től - néhány éves megszakítással - haláláig szinte remeteként él Turinban (Torino), s még ha félvakon is, fáradhatatlanul ír, vitatkozik, folyamatosan bírál és figyelmeztet. Még azután is, amikor az új honossági törvény következtében 1889-ben elveszíti magyar állampolgárságát. A nemzet nem feledi: magyar városok, falvak tucatjai választják díszpolgárrá, utcákat neveznek el róla, küldöttségek zarándokolnak hozzá. Nyolcvannyolc esztendősen még nagy hatású, nemes csengésű beszédet mond - üzenetül - az aradi tizenhármak emlékére, melyet egy fonográfhenger örökít meg az utókornak: „Engem, ki nem borulhatok le a magyar Golgota porába, engem október hatodika térdeimre borulva fog hontalanságom remetelakában látni, amint az engem kitagadott haza felé nyújtva agg karjaimat a hála hű érzelmeivel áldom a vértanúk szent emlékét, hűségükért a haza iránt...” 1894. március 20-án bekövetkező halála után a nemzeti múzeumbeli ravatalától a Kerepesi temetőben kijelölt sírhelyéig közel félmillióan kísérik végső útjára. Száz és száz gondolata közül álljon most ez itt: „A haza örök, s nemcsak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet s lesz.” ■ Kerecsényi Zoltán Kossuth temetési menete a Károly körúton 1894. április í-jén
