Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)

2012-07-29 / 30. szám

14 ◄< 2012. jÚÜUS 29. KRÓNIKA Evangélikus Élet HETI ÚTRAVALÓ „Éljetek úgy, minta világosság gyer­mekei. A világosság gyümölcse ugyan­is csupa jóság igazság és egyenesség’.’ (Ef 5,8-9) Szentháromság ünnepe után a 8. hé- _______ ten az Útmutató reggeli és heti igé­iben Isten a sötétségből a világosságra hív, hogy szeretete által a világos­ság gyermekeivé legyünk. „Az Isten szeretet: és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is őbenne.” (íjn 4,16; LK) „Ti, akik látjátok és tudjátok, hogy Isten reánk áradó csupa szeretet, vegyétek is mindezt szívetekre, és ugyanazt tegyétek felebarátaitokkal. Mert lehetetlen, hogy aki Isten szeretetének e nagy tüzét megérezte, át ne hevülne s lángra ne gyúlna tőle!” (Luther) Isten gyermekei Jézus szeretetével szeretnek. Ő sze­retett minket, és önmagát adta értünk; ezért kérjük: „Áldott Úristen, se­gíts meg minket, a te nevednek dicsőségéért szabadíts meg minden gonosz­tól!” (GyLK 759) A világ világossága ígéri Hegyi beszédében mindenkori kö­vetőinek: ha bennem éltek (1. Gál 2,20), „ti vagytok a világ világossága”. Nem öncélú e fényeskedés: „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Mt 5,14.16) Heti igénkben Pál elénk tárja, mi a világosság gyümölcse — „három az egyben” -, majd ébresztőt fúj: „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a ha­lálból, és felragyog neked a Krisztus’.’ (Ef 5,14) Jézus örök napunk, de aka­dálytalanul továbbsugározzuk-e fényét? Reformátorainkkal valljuk: „Hit­ből jön a cselekedet, / Hogy életünk betöltse; / Élő, igaz hit nem lehet, / Melynek nincs jó gyümölcse.” (EÉ 320,5) Valljuk: „...kegyelemből van üd­vösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem csele­kedetekért, hogy senki se dicsekedjék’.’ (Ef 2,8-9) Pál heti igénk fényében kér­di: „...mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság van Krisztus és Be­liál (a sátán) között?” (2Kor 6,14-15) A helyes válaszhoz mennyei bölcses­ség kell, hittel kérjük az Úrtól! „A felülről való bölcsesség... jó gyümölcsök­kel teljes... Az igazság gyümölcse békességben vettetik el azoknak, akik bé­kességet teremtenek!’ (Jak 3,17.18) Örömmondó békekövet lehetsz te is, ha Jézust beengeded az életedbe; így fénye átjár s beborít, és a világosság gyer­mekeként továbbsugárzod őt.,Vigyázz tehát, hogy a benned levő világos­ságsötétséggé ne legyen!” (Lk 11,35) Ne vesd meg Jézus e figyelmeztetését s felszólítását: „Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt, ha pe­dig jót mondtam, miért ütsz engem?” (Jn 18,23) Övéi félelemmel és rette­géssel munkálják üdvösségüket, tudván: „Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést”. Betöltik missziójukat: „...ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek!’ (Fii 2,13.15-16) „Örök napfény, / Te ragyogj rám” (EÉ 375,4), Jézus! ■ Garai András vangelikus.hu Magyarországi Evangélikus Egyház Istentiszteleti rend ♦ 2012. július 29. Szentháromság ünnepe után 8. vasárnap. liturgikus szín: zöld. Lekció: Mt 7,15-23; Ézs 2,1-5. Alapige: íjn 4,1-8. Énekek: 442., 238. Budavár, I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Johannes Erlbruch; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Balicza Iván; Fébé, II., Hűvösvölgyi út 193. de. 9. Veperdi Zoltán; Sarepta, II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztoja­­novics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Vári Krisztina; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10.; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Deák tér, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidé­­liusz Gábor; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. (orgonazenés istentisz­telet) Gáncs Péter; Fasor, VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (angol nyelvű, úrv.) Scott Ryll; de. 11. (úrv.) Aradi György; Józsefváros, VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsi­­né Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Szabó Bertalan; Fe­rencváros, IX., Gát u. 2. (katolikus templom) de. 11. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. Benkóczy Péter; Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. dr. Blázy Árpádné; de. fél 11. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; du. 6. Kovács Viktor; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Kovács Viktor; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9- (úrv.) dr. Joób Máté; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; Angyalföld, XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. dr. Magyarkúti Gyuláné Tóth Katalin; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél to. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 73. (nagytemplom) de. 10. D. dr. Harmati Béla; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Fekete Gy. Viktor; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Vető István; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Vető István; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. ifj. Zászkaliczky Pál; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. ifj. Zászkaliczky Pál; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kovács Áron; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Kovács Áron; Pestszentlőrinc, XVIII. , Kossuth tér 3. de. 10. dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. dr. Korányi András; Kispest, XIX. , Templom tér 1. de. 10. Széli Éva; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Éva; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Hokker Zsolt; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. Gyarmati István. Összeállította: Boda Zsuzsa HÁROMSZÁZHUSZONÖT ÉVE TÖRTÉNT Az eperjesi vértörvényszék A szomorú esemény háttere az volt, hogy a török vezetés - Thököly Imre szövetségese - 1683 nyarán Bécs alá vonult, de vereséget szenvedett lo­­tharingiai Károly herceg és Sobieski János lengyel király seregeitől. Meg­roppant a török támadó lendülete, ami Thököly terveit is döntő mérték­ben befolyásolta. XIV. Lajos húsz évre fegyverszüne­tet kötött I. Lipóttal. Az egyesült csá­szári és királyi hadak sikeresen har­coltak a törökök és Thököly csapa­tai ellen. A kurucok elveszítették a fel­ső-magyarországi várakat. 1686-ban hónapokig tartó ostrom után a Habs­­burg-szövetség csapatai visszafoglal­ták az ország egykor fontos városát, Budát is. Thököly felvidéki fejedelemségét 1685-ben, Erdélyt pedig 1687-ben szállták meg a császári csapatok. A váradi pasa elfogatta Thökölyt, és töb­­bedmagával Belgrádba hurcoltatta. A török azt remélte, a fejedelem kiszol­gáltatásával békére bírhatja a bécsi ha­ditanácsot, de tévedett. Thököly sza­badlábra került, sőt 1690-től az Erdély fejedelme címet is viselte, most már hatalom nélkül. A felső-magyarországi császári hadak parancsnoka, Caraffa 1686- ban irgalmatlanul megsarcolta Deb­recent, 1687 tavaszán pedig felállít­tatta az eperjesi vértörvényszéket, ahol ártatlan embereket, tekintélyes iparosokat, vagyonos polgárokat kínoztatott meg és végeztetett ki csak azért, mert hűséges evangéliku­sok és igaz hazafiak voltak! Kicsikart vallomások alapján azzal gyanúsítot­ták őket, hogy az ostromzárral kö­rülvett Munkács védőinek leveleket, üzeneteket közvetítettek, és pénzt hi­teleztek. A „törvényszéknek” beállított vér­fürdő márciustól május végéig tartott. Vallatás közben meghalt Feja György, aki részt vett Thököly mozgalmában, de Lipóttól amnesztiát kapott. Hu­szonnégy evangélikust ártatlanul ki­végeztek vagy halálra kínoztak. így járt pédául Zimmermann Zsigmond, Raucher Gáspár, Fleischacker György, Keczer András és fia, Gábor, Bezzegh György, Medveczky Sámuel, Rad­­vánszky György, Wéber János és fiai: Frigyes és Dániel. A kivégzettek birtokait részben a törvényszék magyar tagjai kapták. Az eseményekről a kortárs Rezik János iskolamester kéziratos műve szá­mol be megdöbbentő részletességgel. Caraffa kegyetlenkedése olyan méreteket öltött, hogy a nádor és a magyar főurak követelésére I. Lipót kénytelen volt őt Bécsbe visszaren­delni. De nem lett kegyvesztett: ki­tüntették, és később is fontos felada­tokkal bízták meg. A további mészárlásoknak az 1687. évi pozsonyi országgyűlés vetett vé­get, viszont a protestánsok vallássza­badságát a békekötések által biztosí­tott törvények helyett a „királyi kegy” ingadozó alapjára helyezte, új hely­zetet teremtve ezzel. A Radvánszky család megőrizte azt a kampót, amelyre kitűzve Rad­vánszky György fejét közszemlére tették. Karácsony János kanonok könyvé­ben (Magyarország egyháztörténete, Nagyvárad, 1915) a szerző „elfelejtet­te” megemlíteni sok más, szomorú esemény mellett például az eperjesi vértörvényszéket is. A vértanúk vére az egyház magve­tése! ■ Dr. Barcza Béla A nyolcadik napon... Tábori beszámoló kicsit másképp Évekkel ezelőtt mindig „ottalvós” táborokat szerveztünk a nagymá­­nyok-váraljai gyülekezet gyerme­kei számára. Nagy tábori élmények­kel, tábortűzzel, vízhordással, éjsza­kai kalandtúrával és állandó küzde­lemmel az éjszakai pihenésért. Hő­siesen be kell vallanom azonban, egy sokat felébredő kisgyerek édes­anyjaként éjszakai felügyeletet vállal­ni mostanában nem tudnék. Mivel a mára már megszokottá vált pénztelenség miatt az itt élő szü­lők többsége drága tábort finanszíroz­ni nem tud, a napközis tábor szerve­zése vállalható és ideális alternatívá­nak tűnt. Természetesen az alacsony (háromezer forintos) árat csak pályá­zati kiegészítéssel és takarékos meg­oldásokkal tudtuk kigazdálkodni. Tavaly volt a „próbakör” és nagyon jól sikerült: a gyerekek már az utolsó két napon kérdezgették, mikor lesz a folytatás. Nos, erre ez évben július 4. és 13. között került sor Váralján. A spórolás jegyében saját ingatla­nunkban (a gyülekezeti teremben) voltunk, és magunknak főztünk. Egyik buszos kirándulásunk úti célja egy olyan környékbeli vadaspark (Lengyel- Annafürdő) volt, ahol a belépője­gyért nem, csak a busz parkolásáért kellett fizetni. Itt a látnivalók megte­kintése és egy kis kirándulás után em­lékezetesen finom paprikás krumplit készített a velünk jövő két anyuka. Az ebéd elkészültéig a gyerekek erdei ve­télkedőben versenyeztek. Táborunk jellegét tekintve két - hit­­tanos és német nemzetiségi - részből állt. Mivel gyülekezetünk német nem­zetiségi hátterű, és a német nyelv presztízse ebben a régióban egyre nagyobb, már tavaly is sikerült játékos nyelvoktatást a programba illeszteni. Idén a szókincsbővítés, mondókák és német kánonok mellett komoly kulturális blokkot szenteltünk a német táncoknak, viseletnek, építkezési és ét­kezési szokásoknak. Ehhez kapcsoló­dott a másik kirándulásunk, melynek célja egy tájház megtekintése volt. Itt a gyerekek a német nemzetiségi vise­letről hallottakat a saját szemükkel is megnézhették. Ide kívánkozik, hogy kitűnő mun­katársakkal jól lehet együtt dolgozni: három némettanár is van gyülekeze­tünkben, akik a programnak ezt a ré­szét vezették. Az irányítás és főzés mel­lett tehát a hittanos rész maradt rám: áhítatok és Az apostolok cselekedete­inek megbeszélése, átismétlése. Ez utóbbi rajzfilmes feldolgozása igen lekötötte a gyerekek figyelmét, és ér­dekesebbé tette az ismeretszerzést. A táborban a gyerekek napi három­szori étkezést kaptak (tízórai, ebéd, det. (Nem mondom, hogy Süti nevű vizslánk kicsit sem gömbölyödött ki a tábor végére az összegyűjtött maradé­koktól, de nem volt tragikus a helyzet. Süti pedig kifejezetten élvezte...) Tavaly egy színdarab megtanulásá­val készültünk a búcsúestre, ez azon­ban nagyon sok energiánkat lekötöt­te. Ez évben a megtanult evangélikus énekek, német dalok és néptánc mel­lett a kézműves-foglalkozásokon ké­szült remekek kiállítása adta a búcsú­est programját. No meg az anyukák ál­tal készített finomságok elfogyasztása. Néha kicsit megcsúsztunk a prog­rammal, tovább tartott a kézműves­ség, vagy a szabad időben nagy játék alakult ki. Megbeszéltük, hogy majd bepótoljuk az elmaradt filmnézést egy esti „kertmozizással” valame­lyik melegebb éjszakán. uzsonna), ami persze munkaigényes dolog. De az asztalközösség egy tábor­ban, különösen egy napközis táborban, úgy gondolom, nagyon fontos. A gye­rekek mindennap nagy örömmel és hálásan (!) várták az aznapra szánt ebé-A „nyolcadik nap” vége tehát egy ki­csit későbbre tolódott, amit a gyerekek cseppet sem bánnak, mert így van mit várni, van mire áhítozni. Isten adja, hogy várakozásunk őbenne teljesüljön! ■ Schaller Bernadett Istentiszteletek a Balatonnál Alsódörgicse, Fő u. 43. de. 11.; Balatonalmádi, Bajcsy-Zs. u. 25. du. 4.; Balatonboglár, Hétház u. 17. de. 11.; Ba­­latonfüred, Bajcsy-Zs. u. 15. de. 9.; Hévíz, Helikon u. 6. du. fél 5.; Kapolcs, Kossuth u. 26. du. fél 4.; Keszthely, Deák F. u. 18. de. fél 11.; Kötcse, Templom u. 7. de. 10.; Kővágóörs, Arany J. tér 2. de. fél 12.; Mencshely, Kos­suth L. u. de. 11.; Nagyvázsony, Temető u. du. 2.; Révfülöp, Villa Filip tér 2. de. 10.; Siófok, Oulu park de. 10.; Szentantalfa, Fő u. de. háromnegyed 10.; Taliándörögd, Petőfi u. 1. du. 2.; Veszprém, Kossuth u. 4. de. 10.; Zánka, Rákóczi u. de. fél 9. Összeállította: Boda Zsuzsa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom