Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-12-23 / 51-52. szám
Evangélikus Élet FORRÁS 2012. december 23-30. » 31 ÓÉV ESTÉJE - ZOF 2,1-3 Utolsó figyelmeztetés December 31-e köztudomásúlag az esztendő legpikánsabb éjszakája... Azzá válik számunkra is, ha az őt megillető helyen szemléljük. Mert ne feledjük, hogy december 31-e csak a világ számára az év utolsó napja, a reménytelen szorongásé vagy a felhőtlen-felelőtlen szórakozásé. Liturgikai értelemben nem szilveszterestén, hanem karácsony ünnepének hetedik napján gyűlik össze Krisztus népe az istentiszteleten, hogy meghallgassa az ige üzenetét Zofóniás próféta szavainak segítségével. Elsőként meg kell hallanunk a figyelmeztetést, amely bizonyára nem kevés alkalommal csendült már fel a szószékeken akár az egyházi év utolsó szakaszában, akár az adventi hetekben: elkerülhetetlenül közeleg az ítélet napja. Félelmetesen egyértelmű jele ennek az esztendő utolsó napja, a számon tartott idő látható elmúlása: elhajítjuk az immár feleslegessé vált, lejárt szavatosságú 2012-es naptárt, annak minden lényeges, nemegyszer talán létfontosságú bejegyzésével együtt. Hasonlóképpen válhat az életünk is kidobásra ítélt kacattá, ha majd a mennyei ítélőszék elé kell lépnünk. A próféta arra biztatja népét, hogy szálljon magába. Szálljunk magunkba az esztendő utolsó óráiban mi is egyéni elcsendesedésünkben vagy a gyülekezet közösségében, akár békés otthonlétre, akár zajos társaságba készülünk. Szálljunk magunkba, és vizsgáljuk meg: nem sodródtunk-e egyház létünkre végzetesen a világi gondolkodás örvényébe? Miközben útkeresésünkben, döntéseinkben, megnyilvánulásainkban annyi mindent latolgatunk, bölcsen és gondosan - jogi érveket, gazdasági érdekeket, emberi tetszést, a mérhető siker lehetőségeit -, vajon nem tévesztjük-e szem elől az egyetlent, ami lényeges: azt, hogy miként vélekedik az Úristen? Végül minden esetben az ő véleményével, ítéletével kell majd szembesülnünk! Másodszor meg kell hallanunk a fenyegetést: az Úr izzó haragja tör ránk, fenyeget bennünket. Szilveszter éjszakáján sokan veszítik el a kontrollt önmaguk felett néhány órára. Ilyenkor talán még ez is bocsánatos bűnnek számít... Legyen ez mégis intő jel: a valóságban minden bűnünk feljegyzésre kerül, Isten ítéletét pedig még az emberileg nézve legtökéletesebbek sem kerülhetik el. Szilveszter éjszakáján az ítélet alatt álló világ tombol önfeledten. Pedig ritkán gondolunk így magunkra. Hiszen újabban divattá lett közöttünk a bűn súlytalanítása, lebecsülése. Ne is prédikáljunk a bűnről, bűnös voltunkról, akaratunknak a bűn miatt elveszített szabadságáról - hangoztatjuk olykor előszeretettel, hiszen a mai ember ezzel már amúgy sem tud mit kezdeni... Inkább beszélünk egy általunk elképzelt Istenről, aki úgyis megbocsát minden bűnt, hiszen ez a dolga, nem is tud más lenni... Pedig éppen emiatt sújt le ránk Isten izzó haragja! Mert nem vettük őt komolyan, hanem csak takargatjuk bűn rontotta életünket, azzal áltatva magunkat, hogy minden rendben van. Harmadszor meg kell hallanunk a felszólítást: térjetek meg! Egészen pontosan így hangzik a prófétai szó: „Keressétek az Urat mind, akik alázatosan éltek a földön, és teljesítitek a törvényt!” Nincs félreértés: nem a megátalkodott gonoszokról van itt szó, akikről sommásan csak annyit szoktunk megállapítani, hogy a pokolban van a helyük. Alázatos és törvénytisztelő polgárokról, az Úr törvényének megtartóiról. Kegyes, vallásos, hívő emberekről, a megszentelt közösség tagjairól. Rólunk, Isten gyermekeiről. Nekünk is szükségünk van a megtérésre! Nem a még kegyesebbé válásra, nem a hangzatos egyháziaskodásra, nem a kenetteljes szóvirágokra, nem az emberek faragta hagyományokba való görcsös kapaszkodásra, nem is a sok mindent elfedező törvényeskedésre és a hivalkodó műalázatra, hanem a megtérésre: arra, hogy keressük az Urat. Arra, hogy minden gondolatunkat, szavunkat, cselekedetünket, tervünket és döntésünket az ő szavához igazítsuk. Az év utolsó órái alkalmat, bibliai szóval élve kairoszt, kedvező időpontot adnak erre, hiszen a múló idő rádöbbenthet bennünket, hogy a megtérésre hívó szó nem elvárást, feladatot, kényszeres teljesítést ró a vállunkra, hanem Isten irgalmát teszi nyilvánvalóvá. Most pedig még adatott számunkra kegyelmi idő! Negyedszer meg kell hallanunk a biztatást: van oltalom az Úr haragja elől. E szavakat azonban nagyon pontosan kell értenünk. Nem azért talál ránk Urunk irgalma, mert méltók vagyunk rá. Az oltalom egyedül Krisztus személyében lelhető meg, aki a kereszten megváltotta bűnben tévelygő népét. 2012 nyomorúságos, kilátástalan, küzdelmekkel teli napjai érte, a kereszt Krisztusáért voltak mégis Isten kegyelmi idejének csodálatos, drága napjai. 2013 bizonytalan, sok nehézséggel fenyegető esztendeje pedig AZ ÜNNEP IGÉJE ugyancsak Krisztusért lesz Urunk megbocsátó szeretetének és hosszasan várakozó türelmének éve. Egyetlen módon érthetjük meg mindezt: ha magunk is Krisztust keressük, illetve ha rádöbbenünk arra, hogy ő micsoda lenyűgöző, mindent megelőző szeretettel keres meg bennünket. Hiszen éppen ennek nyilvánvalóságát ünnepeljük karácsonykor, amelynek hetedik napján bezárul mögöttünk a 2012-es esztendő. Ez a nap, ez az este is Krisztus napja, Krisztus-ünnep! Szilveszter estéjén, az esztendő utolsó óráiban, karácsony ünnepének hetedik napján megkapjuk az utolsó figyelmeztetést. Nem úgy, mint a számla kifizetetlenségére emlékeztető szolgáltatótól vagy a dörgedelmes levelet küldözgető hivataltól. Azok magunkra hagynak bennünket, hogy oldjuk meg a helyzetet, amit számon kérnek rajtunk. Isten azonban reménységgel tölt el bennünket, mert nemcsak figyelmeztet, de ígér is. Az eltelt esztendő és a rögvest kezdődő következő - kegyelmének újabb éve - biztosít arról, hogy mindennél hatalmasabb az ő karja, és ez a kar irányít, vezet, védelmez, oltalmat nyújt. ■ Tubán József Imádkozzunk! Mindenható Istenünk! A te kezedben van a világ sorsa és az egész életünk. Hálát adunk neked az eltelt esztendőért, és kérünk, hogy jóban és rosszban légy velünk kegyelmesen 2013-ban és mindaddig amíg véget nem ér az e világi időszámítás, és elhozod örök országodat az Úr Jézus Krisztus által. Ámen. ÚJÉV ÜNNEPE - 1MÓZ 28.10-22A Létra helyett út Újév reggelén az év „legrövidebb éjszakája” van mögöttünk, hiszen a legtöbben legalább az éjféli koccintást és himnuszéneklést megvárják... Egy ilyen kurta éjszakán nem sok időnk marad álmot látni, így hálásak lehetünk, hogy Jákob segítségünkre siet, és megosztja velünk csodálatos álmát. Hozzánk hasonlóan Jákob is úton van a számára még ismeretlenbe. Őt is kísérik és kísértik a múlt árnyai, ahogy talán nekünk se olyan könnyű lezárni a mögénk került 2012-es esztendőt, annak minden áldásával és kudarcával, örömével és veszteségével együtt. Ha mérleget készítünk, nem biztos, hogy olyan könnyen tudunk elaludni, mint ahogy ez Jákobnak megadatott Isten szabad ege alatt, egy „kőpárnán”... Álmának üzenete számunkra is új távlatokat nyit, biztató reménységet ad az új esztendő első napján. Jákob hatalmas létrát lát, „amelynek teteje az égig ért, és Isten angyalai jártak azon fel és le”. Az Úr helyreállítja a kapcsolatot csaló, menekülő szolgájával. A látomásban nemcsak a vertikális, Istenember kapcsolat indul gyógyulásnak, hanem az Úr „bemutatkozásában” visszahelyezi Jákobot az ősatyák láncolatába, így gyógyulhatnak a horizontális, emberközi kapcsolatok is: „Én vagyok az Úr, atyádnak, Ábrahámnak Istene és Izsáknak Istene!” A rohanó idő sodrásában biztos pont, fontos kapaszkodó, ha felfedezzük Istennek nemzedékről nemzedékre kiáradó hűségét és megtartó szeretetét. Isten „újévi köszöntője” nemcsak a múlttal való kapcsolatot, kontinuitást rendezi, hanem a jövő felé tekintve is komoly ígéreteket fogalmaz meg: „Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak. Annyi utódod lesz, mint a föld pora, terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre, északra és délre, és áldást nyer általad meg utódod által a föld minden nemzetsége. Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked!’ Lehet-e, kell-e ennél bátorítóbb mondatokkal nekiindulni az új évnek? Jó lenne, ha Jákobhoz hasonlóan ébrednénk fel, ébrednénk rá, hogy az Úr kegyelmének újabb esztendeje virradt ránk 2013. január 1- jén. „Amikor Jákob fölébredt álmából, ezt mondta: Bizonyára az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam! Félelem fogta el, és így szólt: Milyen félelmes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja’.’ Egészséges istenfélelem és bizalom internálhatja földi vándorlásunk újabb szakaszát. Az év első napján ismételjük át az első parancsolat örök érvényű lutheri magyarázatát: „Istent mindennél jobban kell félnünk, szeretnünk, és benne bíznunk!” Ha nem is feltétlenül a menny kapujában állunk - bár lehet, hogy éppen 2013 lesz célba érésünk éve! -, mindenképpen Isten jelenlétében és kísérő, vezető szeretetében bizakodva indulhatunk tovább. Nem a létra alsó fokát keressük, mert ezen a ponton túl kell lépnünk Jákob álmának képvilágán. Újévkor annak a Jézusnak a nevét ünnepeljük, aki nem létraként, hanem útként nyilatkoztatta ki magát: „En vagyok az út, az igazság és élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam’.’(Jn 14,6) Ő nem akar kiemelni, kimenekíteni a világból, hanem útitársként szegődik mellénk. Főpapi imádságában így kö-AZ ÜNNEP IGÉJE nyörög az övéiért: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól!’ (Jn 17,15) Ebben az évben ünnepeljük a nagyszerű evangélikus költő, Weöres Sándor születésének centenáriumát. Gyakran idézzük immár klasszikus sorait: „Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra...” (A teljességfelé) Az ige fényében - úton a teljesség felé - akkor értjük jól a költői képet, ha az újév és egész életünk Ura él bennünk, akiben összeér a föld és ég, ember és Isten. Az ő nevét hirdessük, mert 2013 is az ő megújuló szeretetének esztendeje. Ezért imádkozhatunk az igénk által ihletett, „Hadd menjek, Istenem, mindig feléd..!’ (EÉ 521) kezdetű ének 3-4. versével: Szívemtől trónodig / Mily szent csoda! / Mennyei grádicsok / Fényes sora. /A szent angyalsereg / Mind nékem integet. / Ó, Uram, hadd megyek / Én is feléd! // Az álom s éj után / Kél újra fény, / Új hittel a követ / Megáldom én. / Templommá szentelem, /Hogy fájdalmas szívem, / Uram, hozzád vigyem, / Mindig feléd! ■ Gáncs Péter Oratio cecumenica [Lelkész:] A múló idő fogságában élő emberek téged szólítunk meg, örök Istenünk! Kezedben van az idő, kezedben van életünk ideje. Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! [Lektor:] Könyörgünk a világért. A világ formálódásának évmilliói csupán pillanatok előtted. A mindenség porszem hatalmas voltod előtt. Segíts, hogy úgy vigyázzunk a tőled kapott világra s benne földünkre, mint akiknek el kell számolniuk az utolsó napon. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk az emberiség egészéért. Ha mérleget készítünk az elmúlt évről, bűnbánattal kell megvallanunk, hogy embervilágunk távol áll és távol él tőled. Gyermekeid, mi magunk is sokszor esünk az embertelenség bűnébe. Segíts, hogy néped szolgálata nyomán terjedjen a tiszta és igaz emberség. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk hazánkért. Nehéz év van nemzetünk mögött. A gazdasági bajokat sok feszültség tetézte. Az önzés, az érdekek, a megosztottság, a meg nem értés tönkreteszi országunkat. Adj békességet, segíts egymásra figyelnünk, járd át szívünket jóságod melegével, hogy megtaláljuk létünk és küldetésünk értelmét szűkebb és tágabb környezetünkben. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet]: Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk egyházunkért! Az általános tisztségviselő-választás után szeretnénk megérteni, hogy nem a szervezet a fontos, hanem az evangélium, a szeretetközösség és a közös szolgálat. Erősítsd Magyarországi Evangélikus Egyházunkat a hitben, az egymás iránti segítőkészségben, a „só és világosság” adottságában és lehetőségében. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet]: Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a rászorulókért. Azokért, akik a múlt évben fájdalmakat hordoztak, azokért, akik testi vagy lelki sebekkel lépik át az esztendő küszöbét, azokért, akik az idő múlását saját idejük végének élik meg, de mindenekelőtt azokért, akiknek a szívében gyász van. Te állj melléjük, és állíts melléjük olyan testvéreket, akik életükkel az örök kincsekről és az örök élet lehetőségéről tanúskodnak. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Urunk, Istenünk! Sokan úgy hiszik, közel a világ vége, mások úgy élnek, mintha ez a világ mindig megmaradna. Add, hogy az idő múlását ne elkeseredve, ne fájdalommal, hanem jó reménységgel éljük meg. A múló idő fogságában élő emberek hozzád vágyunk, örök Istenünk! Kezedben van az idő, kezedben van életünk ideje. Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! Könyörülj rajtunk Jézus Krisztusért. [Gyülekezet:] Ámen.
