Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-02-26 / 8. szám
Evangélikus Élet FÓKUSZ 2012. február 26. » 7 TÚRMEZEI-ÉV 2 0 12 Az összeállítást írta és szerkesztette: Boda Zsuzsa Emlékezés születésnapi tortával Születése napján, február 14-én családias körben emlékeztek Túrmezei Erzsébet diakonisszára, költőre, műfordítóra, az 1990-ben újraindult Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület első főnökasszonyára a hűvösvölgyi anyaház kápolnájában. Madocsai Miklós emlékezik A keddi ünnepség Veperdi Zoltán jelenlegi Fébé-lelkész imádságával kezdődött, majd Madocsai Miklós emlékezett Erzsébet testvérre. A nyugalmazott lelkipásztor - aki az újraindulás után elsőként töltötte be a Fébé-lelkészi tisztet - nemcsak a néhai főnökasszony életének bizonyos állomásait idézte fel, hanem azt is áttekintette, mi jelent meg már eddig a sajtóban az idei Túrmezei-éwel kapcsolatban, illetve milyen események várhatók. Az ünnepi alkalom igehirdetője, D. Keveházi László nyugalmazott lelkész, egyháztörténész íMóz 12,2-t választotta prédikációja alapjául: „Megáldalak (...), és áldás leszel” - idézte az Úr üzenetét. „Megáldalak”: minden ezzel kezdődik - emelte ki a választott vers első szavát. De mi ezzel az igével nem csak arra emlékezhetünk - folytatta -, hogy az Isten megáldotta választott népét; ez az ige arra is figyelmeztet, hogy Krisztusban mi is részesültünk az áldásban. így lehetünk mi is áldássá, mint ahogy Túrmezei Erzsébet maga áldás volt sokak életében. Az egyórás ünnepi megemlékezésen Major Erzsébet és Magassy Vilma testvér jóvoltából a diakonissza költőnő versei közül is elhangzott néhány, Görög Hajnalka pedig az Evangélikus énekeskönyv Túrmezei-szövegű énekeiből összeállított válogatást szólaltatott meg. Az alkalom kötetlen együttléttel zárult. A születésnapi tortán a gyertyákat a kilencvenhat éves Endreffy Mária testvér fújta el. A rangidős - kilencvenhat éves - Endreffy Mária a Túrmezei-tortával Fél órában egy élet ^ A centenáriumi évhez kapcsolódóan február 14-én 21 óra 4 perctől a Magyar Rádió Kossuth adója Szelíd zengésű üzenet címmel félórás műsort sugárzott. D. Keveházi László A Nagy László és Kőháti Dorottya szerkesztette programban elsőként megszólaló D. Keveházi László nyugalmazott lelkész, egyháztörténész nemcsak Túrmezei Erzsébet családi hátterét és fiatal éveit idézte fel, hanem kiváló áttekintést nyújtott a Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület történetéről is. Az 1951-es, fájdalmas feloszlatásról elhangzottakat egészítette ki az az archív felvétel, amelyen a költőnő saját maga mond részleteket Tedeum-fordítás című verséből. Az egyesület megszűnése után Túrmezei Erzsébet Balassagyarmaton szolgált tovább, egészen 1975-ig, amikor is el kellett hagynia „Palócország fővárosát”. Ekkor a csömöri Gubek Mária és családja fogadta be- másodmagával - Erzsébet testvért. A csömöri evangélikus gyülekezet felügyelője a költözés okáról, majd kalandos körülményeiről mesélt a műsorban. Harmadik megszólalóként Madocsai Miklós egykori Fébé-lelkész a diakonisszaegyesület 1990-es újraindulásának örömteli eseményeit idézte fel. Ő az újrainduláskor megválasztott főnökasszony portréját rajzolta meg a rádióműsorban, kiemelve, hogy Erzsébet testvér a költészet és a lelki ügyek mellett - többek között- az egyesület épületeit is szívügyének tekintette. A 2000-ben, nyolcvannyolc éves korában elhunyt Túrmezei Erzsébet a 20. század tanúja, sokszor meghurcoltja volt. Mégis bátran és bátorítóan vallotta: most élni küldetés. Azonos című verse - ugyancsak saját előadásában - zárta a születésnapi megemlékező adást. A Szelíd zengésű üzenet című műsor meghallgatható a rádió archívumában a hangtar.radio.hu oldalon. Szürke ruhában Felvettem a szürke ruhát. Szürke, mint a gondok, mint a hétköznapok, a munka, mint a földön az élet. S Jézus megáldott: „Szürke ruhád alatt verjen a szíved piros örömtől! Ez tartsa távol szolgálatodtól a szürkeséget! Szemednek ragyogása hirdesse, mindenki lássa, hogy a hétköznap énvelem ünnep, a munka mosolygó májusi fény, s csupa öröm, csupa szín idelent is az élet! Teveled megyek én.” Jézus megáldott: „Nem ragyogó, nem fényes, nem hiú pompa. Nem más a munkára, más vigalomra. A többiek hadd váltogassák! A te vigasságod munka, a te munkád vigasság! Téged találjanak mindig szolgálni készen! A hű szolgának nagy jutalma lészen. Megáldalak.” Felvettem a szürke ruhát, s amíg dobog a szívem, amíg érez, amíg a hajam színvesztett fehér lesz, amíg csak tart az utam idelenn, hálával viselem. Ha majd elfogy a fény, kialusznak a lángok,- kívül szürkeség, belül ragyogás. - Atyám kapuján bezörgetek én. S hű szeretettel kitárja előttem, aki megáldott. (1937) Felszentelt testvérek Piliscsabán 1950-ben
