Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)

2009-10-11 / 41. szám

14 -m 2009. október 11.

KRÓNIKA

Evangélikus Élet

A reformáció első alsó-rajnai mártírjai

„Egy jobb világban viszontlátjuk

egymást”

Az egyik evangélikus aradi vértanú, gróf Leiningen-WesterburgKároly élete

^ Az aradi vértanúk kivégzésének évfordulójáról a Németországban élő magyarok is rendszeresen megemlékeznek. A Frankfurttól északra fekvő hesseni Ilbenstadtban német és magyar nyelvű emléktáblát helyeztek el, amely hirdeti, hogy itt született gróf Leiningen-Westerburg Károly, a magyar szabadságharc mártírhalált halt hős tábornoka. Az októberi gyásznap százötvenedik évfordulója alkalmából 1999-ben tartott ünnepélyen jelen volt a frankfurti könyvvásáron vendégeskedő magyar íróküldöttség is. Marlene Lenz volt európai parlamenti képviselő a Keresztény Politika Német-Magyar Baráti Köre nevében mondott ünnepi beszédet. A Németországi Magyar Szervezetek Szövetsége képviseletében Makovitzky József (JosefMakovitzky) vázolta röviden gróf Leiningen-Westerburg Károly életútját, majd Chopin gyászindulójának hangjaira Szutrély Peter leplezte le a szülőház falán elhelyezett emléktáblát.

► Négyszáznyolcvan évvel ezelőtt, 1529. szeptember 28-án Luther két hűséges ifjú tanítványát, a latintanár Adolf Clarenbachot (1497 k. - 1529) és klerikus társát, az „Isten-káromló” Peter Fliestedent (1509 k. - 1529) mint eretnekeket égették el Köln városának vesztőhelyén (Melaten- Lindenthal). Az alábbi néhány sorral rájuk emlékezünk.

Adolf Clarenbach a 15. század végén az észak-rajna-wesztfáliai Lennep nevű falucskában (ma Remscheid) látta meg a napvilágot.

Alaptanulmányait a helyi iskolában végezte. Rendszeresen ministrált a helyi templomban. Felsőbb tanulmányait - 1511-től - Münsterben folytatta, ahol mindenekelőtt a humanizmus hatása alá került. Élete következő állomása Köln, ahol 1517-ben az egyetem bölcsészkarán (stúdium generale) magiszteri fokozatot szerzett.

1521-ben újra Münsterben találjuk, a helyi latin iskolában tanít. A reformáció iránti rokonszenve miatt azonban 1523-ban el kellett hagynia a várost, és az alsó-rajnai Hansa-város, Wesel latin iskolájának lett igazgatóhelyettese. Luther tanainak nyilvános hirdetése miatt azonban - 1526-ban - innen is mennie kellett, s egy osnabrücki (Alsó-Szászország) magán latin iskolában kezdett el oktatni. Reformszellemű Biblia-magyarázatainak köszönhetően természetszerűleg itt sem maradhatott sokáig, 1527-ben Meldorfba (Schleswig- Holstein) szegődött el káplánnak.

1528-ban barátját, Johann Klopreist (1500-1535), akit anabaptista nézetei miatt citáltak az egyházi bíróság elé, elkísérte a skolasztika fellegvárába, Kölnbe. Április 3-án őt magát is őrizetbe vették, mivel határozottan tiltakozott barátja letartóztatása ellen. Érdekes módon Klopreisnak sikerült megszöknie, Clarenbachot azonban 1529. március 4-én az egyházi hatóság eretneknek nyilvánította, és átadta a világi bíróságnak. A halálos ítélet kimondását követően másik „eretnek" társával, Peter Fliestedennel ugyanezen év szeptember 28-án lett mártírrá.

Peter Fiiesteden valamikor a 16. század első évtizedében született az észak-rajna-wesztfáliai Fliestedenben (ma Bergheim). Határozott, szókimondó egyéniségével már gyermekkorában felhívta magára a figyelmet. Tizenöt éves kamaszként Wittenbergbe ment, s immatrikulálás nélkül, mint úgynevezett „vakhallgató” két éven át szorgalmasan hallgatta Luther előadásait.

A rebellis Peter, aki élétkorát meghazudtoló módon kritizálta a kölni klerikusok kapzsiságát és a nemesség erkölcstelenségét, a Krisztus-követés hitbeli alapjait Luthernél találta meg. A Wittenbergben szerzett tudással és ifjúkori tettvággyal felvértezve elhatározta, hogy saját pátriájában úgy hirdeti majd az evangéliumot, hogy azt a legegyszerűbb emberek is megértsék.

Fliestedennek a konzervativizmusáról messze földön híres kölni püspökség területén, Frechenben (Kölntől délnyugatra) sikerült az első evangélium hitű gyülekezetét megalapítania. Szívhez szólóan, az egyszerű emberek nyelvén prédikált, gyász-istentiszteletei nem kerültek pénzbe - s mindezt német nyelven!

A klérus és a nemesség várva várta az alkalmat, hogy Fliestedent mielőbb perbe foghassák. A kiváltó ok nem is váratott magára sokáig. A kölni dómban az egyik mise alkalmával Fiiesteden nyilvánosan kiköpte az ostyát, miután azt egy olyan egyházi méltóság osztotta, akit nem sokkal korábban - világi öltözetben - ágyasával volt szerencséje látni. Ily módon adott hangot ellenérzésének és utálatának, amiért azután rögvest börtönbe is vetették. Hónapokon át folyt kihallgatása, többször megkínozták. Végül társával, Adolf Clarenbachhal együtt 1529. szeptember 28-án maga is máglyán végezte.

Emléküket a kölni melateni temetőben felállított emlékkő őrzi.

■ Dr. Blázy Árpád

Az aradi vértanúk között társadalmilag a legmagasabb származású Kari August Graf zu Leiningen-Westerburg-Alt-Leiningen 1819. április 11-én született ősi német főnemesi család sarjaként. A Leiningen nevet már 780-ban említette egy kódex, 1128- ban jelent meg először írásban a gróf Leiningen név. Rajna-vidék- Pfalz tartomány egyik része ma is a Leiningenek földje (Leiningen Land) nevet viseli.

Míg a Leiningen-Westerburg grófok evangélikusok, az ilbenstadtiak hű katolikusok voltak. Leiningen- Westerburg Károly az ilbenstadti kastélyban született a család hetedik gyermekeként. Apjáról azt jegyezte meg a család történetírója, hogy nem sokat törődött a dinasztiának megfelelő társadalmi állásával. Első feleségének a halála után polgári származású leányt választott élettársának, Eleonore Marie Breitwiesert.

Négy gyermekük született már, amikor 1813-ban a gróf a kapcsolatot házassággal törvényesítette, és a négy gyermeket „legitimálta”. Később a hesseni nagyfejedelem Eleonore Breitwiesert az alsóbb rangú nemesség soraiba emelte. A grófi párnak összesen nyolc gyermeke született, Károly után még egy fiú.

Leiningen-Westerburg Károly gyermekkoráról és ifjú éveiről keveset tudunk, csak annyit jegyez fel a szakirodalom, hogy szívesen olvasta a klasszikusokat. A született tehetségen kívül ez is hozzájárulhatott későbbi remek stílusának kialakításához, mint fennmaradt levelei és naplója tanúsítják.

Tizenhat éves, amikor - testvéreihez és rokonaihoz hasonlóan - hadapródként osztrák katonai szolgálatba lép. A katonai pálya az egyetlen lehetőség az elszegényedett főnemesi családok sarjai számára. 1848-ban gróf Leiningen-Westerburg Károly a császári-királyi 31. sorgyalogezred létszámfeletti századosa.

Az Erdélyben állomásozó 31. gyalogezred a Leiningen nevet viseli, „tulajdonosa” a gróf egy rokona. Ez azon kevés ezred egyike, amelyek mindvégig szinte egy tömbben hűségesek maradnak a bécsi udvarhoz. Az ezred egyik parancsnoka, Christian Leiningen- Westerburg a Neu-Leiningen ágból, unokafivére Károlynak. Az ezredes különösen kitűnik a magyar üggyel szembeni kérlelhetetlenségével és rendíthetetlen Habsburg-hűségével. Egy, az ezredből kilépett tisztje despotának nevezi őt. Császárhűségéért meg is kapja jutalmát, fényes pályát fut be, és hét csillag díszíti egyenruháját.

Egészen más irányba vezet az az út, amelyet Leiningen-Westerburg Károly választott.

A fiatal gróf 1844 óta házas, felesége a magyar Sissány Elise. A Sissány családnak gazdag birtokai voltak a Bánátban. 1845-ben leányuk születik, Lisa, 1848-ban pedig egy fiú, Armin (Hermann). A család főként Pozsonyban (Pressburg, Bratislava) él. Lisa később Barwell-Barwell tábornokkal köt házasságot; mind ő, mind öccse gyermektelenül halnak meg,' Hermann 1901-ben Budapesten.

' Leiningen-Westerburg Károlyt szoros barátság fűzi felesége családjához. A család a magyar szabadság eszméjéért lelkesedik, és nagy hatással van a fiatal gróf döntéseire.

1848 tavasza az európai forradalmak ideje. Leiningen Westerburg Károly élénk figyelemmel kíséri az eseményeket. A német Badenban, Württembergben és szűkebb hazájában, Hessenben is a sajtószabadságot, alkotmányreformot és egy össznémet parlament létrehozását követelik. A fiatal grófnak különösen a német egység a szívügye. Személyében nem kereshetjük a radikális polgári forradalmárt, származása, társadalmi állása is ellentmondana ennek. De életútja és halála bizonyítja, hogy az egyszer esküvel választott utat végigjárja, erre kötelezi őt meggyőződése szerint az ősi Leiningen név is. Éleslátásával megérti azt is, hogy német hazájának ügye a bécsi forradalmak és Magyarország sorsával szorosan össze van fonódva. Ezért dönt úgy 1848 októberében, hogy nem vonul be ezredéhez, hanem a magyar ügy oldalára áll.

Kihallgatást kér Mészáros Lázár hadügyminisztertől, és kéri, hogy a Délvidéket feldúló szerb felkelők ellen harcoló hadsereghez osszák be. Mészáros Lázár teljesíti kérelmét, de a grófnak hamarosan be kell látnia, hogy unokafivére és testvérei miatt bizalmatlanul fogadják, leveleit felbontják, elolvassák, ezt közlik is vele. Ennek is köszönhető, hogy politikai álláspontját többször is kifejti levelezésében. Végül kiváló tulajdonságaival, megfontoltságával, remek szervezőképességével és személyes bátorságával meggyőzi elöljáróit és katonatársait, és mivel jól ért a hadászathoz, és a legújabb módszereket alkalmazza, pályája meredeken ível felfelé.

Tábornokká 1849 júliusában nevezik ki, de már júniusban megbízzák egy hadtest vezetésével. Közben részt vesz a délvidéki harcokban, a tavaszi hadjáratban: a váci csata magyar győzelme az ő ügyességének is köszönhető. A nyári hadjáratban végigjárja Görgey fel-dunai hadseregének útját. Naplójának többnyire higgadt

hangja egyszer vált át lelkesedésbe, szinte rajongásba: amikor Görgeyit mutatja be. Mindvégig híve marad, még Aradon is, amikor Görgeyben az árulót kezdik látni.

Az események során rövid jegyzeteket készít magának, amelyek naplója alapjául szolgálnak. A harcokat először feleségének írott leveleiben vázolja részletesen, majd amikor Pozsony osztrák kézre kerülése után a levelezés megszakad, hozzákezd naplója írásához, melyet az aradi várbörtönben folytat, de befejezni már nem tud. Levelei, naplója és feljegyzései értékes forrásai a magyar szabadságharc történetének.

Az orosz intervenció eldönti a magyar szabadságharc sorsát. Amikor Világosnál a honvédsereg leteszi a fegyvert, és Leiningen-Westerburg Károly is megadja magát az oroszoknak, tudja, hogy sorsa meg van pecsételve: ismeri a bécsi udvar kérlelhetetlenségét. A remény lángja néha-néha még fellöbban, de amikor az orosz hadvezetés átadja a honvédség elfogott tisztjeit az osztrákoknak, tudja, hogy minden el van veszve. Legutolsó látogatásakor sógora Aradtól nem messze fekvő monyorói birtokán a sírhelyét is kijelölte már négy tölgyfa alatt.

Az aradi kihallgatások során nem magyarázkodik, vállalja korábbi választását. Egy dolog bántja őt rendkívül: a német és az osztrák sajtóban az a hír jelenik meg róla, hogy Buda ostrománál osztrák katonatiszteket gyilkoltatott meg. Ennek a minden alapot nélkülöző vádnak a visszautasítása foglalkoztatja őt haláláig, levelei, a haditörvényszéknek átnyújtott beadványa és a kivégzés előtti utolsó szavai is bizonyítják ezt. Még a haditörvényszék sem veszi komolyan ezt a vádaskodást. Leveleiből, naplójából tudjuk, hogy mennyire visszautasítja a háborús fosztogatást, kegyetlenkedést, sőt igyekszik ezt mindig meg is akadályozni.

1849. október 5-én kihirdetik az ítéletet: Leiningen-Westerburg Károlyt kötél általi halálra ítélik. Megírja búcsúleveleit, de a kivégzés napján kora hajnalban még egyszer tollat ragad: legutolsó levelét sógorának írja, kérve őt családja támogatására.

Talán a legtragikusabb hangú levél ez a tábornokok búcsúlevelei közül. Hiszen reggel hat óra van, amikor levélírás közben lövéseket hall, a négy, „kegyelemből” golyó általi halálra ítélt kivégzésére került sor. Megszakítja levelét: „Éppen most szenvedtek ki négyen közülünk, még visszhangoznak a lövések szívemben. Most ránk kerül a sor; még egyszer Isten veled, egy jobb világban viszontlátjuk egymást” - búcsúzik.

Holttestét sógora „megvásárolja” a hóhértól, és a sötétség leple alatt a monyorói birtokra viteti, itt helyezik nyugalomra a négy tölgyfa alatt. Földi maradványait ma az aradi emlékoszlop alatt díszsírhely őrzi.

Az ilbenstadti kastély 1921-ig marad a család tulajdonában, ekkor a birtokkal együtt eladják Hessen államnak. Később a mainzi püspökség veszi meg, és ma Szent (Sankt) Gottfried-ház néven működik.

Mára a Leiningen-Westerburg család mindkét grófi ága kihalt, a hercegi ág Amorbachban, Bajorországban él.

■ Makovitzky Kühl Éva

Istentiszteleti rend « 2009. október 11.

Szentháromság ünnepe után 18. vasárnap. Liturgikus szín: zöld.

Lekció: Mt 22,34-46; íKor 1,4-9. Alapige: Mik 6,6-8. Énekek: 362., 444.

I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) dr. Fabiny Tamás; de. 10. (német, úrv.) Johannes Erlbruch; de. 11. (úrv.) dr. Fabiny Tamás; du. 6. Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Sztojanovics András; CsillaghegyBékásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Dontáh László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 3638. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 24. de. 9. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Grendorf-Balogh Melinda; de. 11. (úrv.) Gerőfiné dr. Brebovszky Éva; du. 6. (asztali beszélgetések) Bakay Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. háromnegyed 10. (angol nyelvű) Pángyánszky Ágnes; de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Szabó Bertalan; Vili., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, kétnyelvű családi) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 3133. de. 9. (úrv.) Szabó Bertalan; IX., Gát utcai katolikus templom de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de.

8. (úrv.) dr. Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) dr. Blázy Árpád; du. 6. (vespera) dr. Blázy Árpádné; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Blázy Árpádné; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv.) Szabóné Mátrai Marianna; Rákospalota, XV, Régi Fóti út. 73. (nagytemplom) de. 10. Ponicsán Erzsébet; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 1011. de. 10. Fekete Gy. Viktor; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Vető István; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Vető István; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de.

9. Nagyné Szeker Éva; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. 10. Nagyné Szeker Éva; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Grendorf Péter; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Grendorf Péter; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (családi) Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Pilisvörösvár (református templom) du. 2.; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. (családi) dr. Lacknerné Puskás Sára.

Összeállította: Boda Zsuzsa