Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-08-09 / 32. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2009. augusztus 9. » 7 „Csodálatos, hogy állandóan az Úr közelében lehetünk...” Találkozás dr. Kamp Salamonnal ^ „Amikor Johann Sebastian Bach zenéje szól, az olyan, mintha Isten szívverését hallanánk” - írta Pilinszky János. A Bach zenei örökségét ápoló Lutheránia ének- és zenekar karnagya, egyházunk országos zeneigazgatója, dr. Kamp Salamon természetesen maradéktalanul egyetért a költővel; szerinte csodálatos, hogy a német zeneszerzőzseninek köszönhetően állandóan az Úr közelében lehetünk. De Bach zenéje magától értődőén nemcsak a hívőket vonzza. Miként a muzsikáját népszerűsítő, róla elnevezett - és hagyományosan június első napjaiban rendezett - hetet is ünnepnek érzi számos igényes komolyzene-kedvelő. A nívós programsorozatot idén már huszadszor rendezték meg a Deák téri evangélikus templomban. Lutherániánk vezetőjével ez alkalomból beszélgettünk.- A h-moll mise is elhangzott az idei Bach-héten. Vélhetően a jubileum is oka volt annak, hogy szerepelt a műsorban.- Valóban igyekeztünk a huszadik esztendőt egyebek mellett e zeneművel is „ünnepibbé” tenni, már csak azért is, mert véleményem szerint ebben a darabban Bach mindent megfogalmazott, amit az ember az Istenről tudhat. Hiszek Istenben, az Atyában, aki engem teremtett; hiszek a Fiúban, aki engem megváltott; hiszek a Szentiélekben, aki engem megszentel. Ez az Isten teljes ismerete. Számunkra ezért Bach h-moll miséjének megszólaltatása mindenkor hitvallás és bizonyságtétel. Ezenkívül más különlegessége is volt az idei Bach-hétnek, például az olyan darabok - mint a C-dúr concerto három csembalóra és vonósokra, valamint Antonio Vivaldi négy hegedűre írt versenyművének átirata, az a-moll concerto négy csembalóra és vonósokra -, amelyek hazai koncerteken eddig alig hangzottak el.- Szinte még ki sem pihenhették a Bach-hétfáradalmait, máris várta a kórust a következőfeladat: részvétel soll ich fliehen hin (BWV 5) kantáta. Másnap a televízió által is közvetített istentisztelet liturgiájában vettünk részt. Istennek hála, mindkét „fellépés” szépen sikerült.- Egyébként milyen gyakran kapnak vidéki felkérést?- Mostanában nem túl sűrűn keresnek meg minket. Korábban, a kilencvenes években többször is előfor-Dr. Kamp Salamon a sopronpusztai szabadtéri istentisztelet után - mögötte Herényi István, a Lutheránia titkára a július 3. és 5. között Sopronban és Sopronpusztán tartott Eljutni a határig - Határnyitás 1989-2009 elnevezésű rendezvényen...- Július 4-én kantátaestet adtunk a soproni evangélikus templomban. Itt magától értődőén ismét csak Baoh-művek hangzottak el: a Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen (BWV 12), az Ich bin vergnügt (BWV 84) és a Wo dúlt, hogy - gyülekezetek meghívásának eleget téve - vidékre utaztunk. Azt hiszem, a kórustagok nevében is bátran mondhatom, most is szívesen megyünk, ha invitálnak. Egy vidéki „utat” azonban néhány év óta minden nyáron a programunkba illesztünk: pár napot a Balatonnál, a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban töltünk. Ezt az időt az intenzív gyakorlásra szánjuk, naponta tíztől fél egyig, illetve este hét és kilenc óra között próbálunk. Igaz ugyan, hogy ezt az év többi részében hetente kétszer, illetve egy-egy istentiszteleti szereplés előtt is mindig megtesszük, de ez a csaknem egyhetes együttlét mégis sokat jelent, hiszen kórusunk lelkes és lelkiismeretes tagjai nem hivatásos énekesek. A révfülöpi „munkatábor” kiváló lehetőség arra, hogy még hatékonyabban készüljünk az előttünk álló őszi-téli időszakra és a következő év Bach-hetére. Hozzáteszem, nemcsak szakmai szempontból szükségesek és hasznosak ezek a napok, hanem lelkileg és emberileg is: alkalmat nyújtanak arra, hogy erősödjön a kórustagokban az összetartozás érzése, hogy újra és újra átéljék, mit jelent a közösség ereje és a Krisztusban való naponkénti megújulás kegyelme...- Mik a terveik az év hátralévő részére?- Minden programunk olvasható a http://lutherania.lutheran.hu oldalon, így most csak néhányat emelek ki. Az egyházi évben a kórus folyamatosan szerepel a Deák téri gyülekezet úgynevezett kantátazenés istentiszteletein. Emellett a karácsony elképzelhetetlen a Lutheránia szereplése és a Karácsonyi oratórium felhangzása nélkül. Tavaly ősszel először rendeztük meg a Bach közelében című sorozatot, ennek idén folytatása lesz. Az első alkalom november 14-én, délután öt órakor kezdődik a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban. A múlt esztendőhöz hasonlóan a Lutheránia és a Budapesti Vonósok Kamarazenekar igyekszik majd egy-egy Bach-művet közelebb vinni - tételenként, zenei és teológiai magyarázatokkal kiegészítve - a közönséghez. ■ Gazdag Zsuzsanna Újra együtt a Munkácsytrilógia Ismét együtt van Debrecenben Munkácsy Mihály híres trilógiája. Megérkezett Kanadából a hiányzó festmény, a Krisztus Pilátus előtt című alkotás. Debrecen megvenné a képet, de erre a kanadai szabályozás szerint csak 2012 után lesz lehetőség. Addig viszont biztosan együtt marad a három kép: a Déri Múzeum tulajdonában lévő Ecce Homo, a Pákh Imre Amerikában élő gyűjtő tulajdonában lévő, de örökös debreceni letétbe helyezett Golgota és a kanadai Hamilton Galéria tulajdonát képező Krisztus Pilátus előtt. „Debrecen mindent megtesz annak érdekében, hogy véglegesen a városban maradhasson a teljes trilógia” - mondta Kása Lajos, a város polgármestere. A három kép 2002 és 2007 között volt utoljára együtt, majd 2007 végén visszaszállították a Krisztus Pilátus előtt című festményt Kanadába, ahol feltekert állapotban raktározták. A három képet augusztus 19-től nézhetik meg a látogatók a debreceni Déri Múzeumban. M Forrás: reformatus.hu A hónap könyve - augusztusban a Luther Kiadótól 30% kedvezménnyel Fabiny Tamás: Ajtórésnyi zsoltár Vásárolja meg a hónap könyvét kedvezményesen! Eredeti ára: 1220 forint. http://boIt.lutheran.hu/ E-mail: kiado@lutheran.hu Fax: 1/486-1229 1085 Budapest, Üllői út 24. Ha utam a Móricz Zsigmond körtér felé visz, mindig megállók negyed órára. Az újságosbódé mellől nézem az író szótlan szoboralakját. Ott áll a forgatagban, áll és figyel, mint életében, mikor elővette jegyzetfüzetét. Mindent leírt, jót és rosszat, párbeszédeket, ritka, ízes szavakat, hogy semmi és senki ne vesszen el. De addig nagy utat tett meg. Keresett, virrasztva fogalmazta mondanivalóját, de az nem találta a medrét. Pedig már iíjan erre készült, mindig író akart lenni: ezrek szószólója. Az 1879-ben - a családi emlékezet szerint június 29-én, az anyakönyvi bejegyzések szerint július 2-án - született Móricz Zsigmond kisgyermekkorának három színtere három varázslatos, különböző világ. Tiszacsécse, a szülőfalu, az aranykor színhelye, tele fénnyel és boldogsággal. Túristvándi mindennek az ellenkezője: szomorú fonákja a régi örömnek. Prügy még távolabb sodorja, s rászakadnak a szegénység kopár napjai. A változás először letörte Móriczot, de azután cselekvésre sarkallta: visszahúzódott magányába, gyűjtötte a tapasztalatokat. És ez szinte végigkísérte egész életében: egyedül van, ír és dolgozik szakadatlanul. A Debreceni Református Kollégiumban kezdte meg tanulmányait, Sárospatakon folytatta, és Kisújszálláson fejezte be. Beiratkozott a teológiára, majd a jogtudományi karon próbálkozott; 1900 októberében Budapestre jött... 1905-ben házasságot kötött Ho-Az élet komolysága Százharminc éve született Móricz Zsigmond lies Jankával, és végre annyi újrakezdés, kísérlet és gyötrődés után 1908- ban Osvát Ernő felfedezte tehetségét: a Nyugatban közreadta Hét krajcár című novelláját. Megjelent első novelláskötete. Megismerkedett Adyval. „Meglelted a magyarságot, melyről már azt kezdtük hinni, hogy nincs - írta a költő. - Hiszen itt vannak, akik a Kálvin istenéből bölcs, külön magyar Istent csináltak, errefelé nem koronáz Ugocsa, ezen a tájon verődött össze Esze Tamás kuruc hada. Ez itt a magyar föld, az első foglalóké, magyar, tehát véres, szomorú, fáradt, sivár, de harcos, de szép, de elpusztíthatatlan.” Móricz Adyban a felszabadítóját látta, barátja számára ő az igazolás volt. Egyre tisztábban érezte, hogy a korabeli magyar élet lápvilág, amely elpusztít minden emberi törekvést, és megfojt minden magasabbra törő akaratot. Sárarany című regényének főalakja, Túri Dani is a magyar ugarral küzd, ahogyan A fáklya elbukó hőse, Matolcsy Miklós... Móricz minden új munkája egy-egy indulatos tiltakozás a magyar élet valamely rossz jelensége ellen. íróink közül ő mondta a leglesújtóbb kritikát az akkori társadalomról, ő mutatta fel legmélyebb sebeinket. ,Az első világháborúban haditudósítóként járta a frontot. Szervezője és 1918. december í-jétől egyik alelnöke volt a megalakuló Vörösmarty Akadémiának. A nagybeteg Ady helyett ő mondott ünnepi beszédet. A forradalom bukása után támadások érték, meghurcolták. Leányfalura húzódott vissza; itt született meg a Légy jó mindhalálig. Előtte magyar író nem fogalmazott meg a gyerekkor sajátos világáról ilyen hiteles és szívszorító vallomást. Kis pihenő után fogott hozzá legnagyobb tervéhez: Bethlen Gáborról szóló regényéhez. Az első kötet, a Tündérkert 1922-ben jelent meg, hat év múlva követte a második, A nagy fejedelem, majd 1934-ben elkészült a zárókötet, A nap árnyéka. (1935-ben Erdély címen egy kötetben látott napvilágot a hatalmas történelmi tabló.) A Kivilágos kivirradtig című Móricz-regényben a kör hatalmasat tágult. Már nem emberekben, de nemzedékekben ábrázolt. Ezt követte az Úri muri. A dzsentri tárgyú művek sorát a Rokonok zárta le, teljes illúzióvesztéssel. És írt, dolgozott fáradhatatlanul. Járta az országot, mindenről tudni akart. Találóan jegyezte meg Illyés Gyula: „Móricz Zsigmond mint közéleti ember afféle Duna-völgyi Gandhi volt. De ő - nagyon magányos.” Miért ez a szüntelen tenni akarás? A tények hiteles bemutatásáért. Mert képtelen volt egy betűnyit ferdíteni vagy hazudni. Szemtől szemben megmondta a véleményét bárkinek, félelmetesen igaz, borzalmas helyzetrontó dolgokat is, magát a fölháborító tényt. A szeretteinek. De a világnak is. Szeretett szegényeinek. Ezért volt korában a legforradalmibb író. Olykor persze ő is tévedett, nem volt igaza, de céljában igen: mindig javítani és jobbítani akart! Könyveit, történeteit ő nem kitalálta, valamennyi a valóságból vett lelki képekből származott. Élete vége felé hitelességével emelkedett óriásira. Hatalmas és pontos történelmi tudása volt. Ehhez társult elementáris tehetsége. Kivételes teremtő képzelőereje. Olvasatomban az Erdély a 20. század legnagyobb magyar regénye. Eleven sodrása, hömpölygése, izzó mondatai az ott élőket segítették élni! A prózában Móricz Zsigmondnak sikerült monumentális nyelvi remeket létrehoznia, az Erdély-trilógiában az archaikus és természetes oly kényes egyensúlyát valósította meg, amire senki nem vállalkozott. A költészetben is egyedül anyanyelvűnk legnagyobb művészének, Arany Jánosnak sikerült. De még ennél is fontosabb az, hogy a magyar próza égboltját kitágította. Új, fényesebb napot, izzóbb csillagokat ragasztott rá. Az erkölcsre gondolok, amely régi századokban is sokat jelentett. Móricz szenvedélyes erkölcsisége az, ami íróelődei, -társai - Jókai, Mikszáth, Krúdy, Kosztolányi - fölé helyezi őt. Móricz Zsigmond óta magyar író - de azt is mondhatom, magyar ember - nem lehet a veszendő élet kedélyes szemlélője. Komolyság kell. Helytállás és áldozathozatal. Akkor és most is. Minden időben! Erre figyelmeztet, erre buzdít 20. századi irodalmunk egyik legnagyobb mestere. ■ Fenyvesi Félix Lajos
