Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-05-17 / 20. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2009. május 17. » 5 EGYHÁZ ÉS EURÓPA Vallásos hit - közéleti aktivitás ^ „Egy hamis ideológia negyven éven át arra akart ránevelni bennünket, hogy a hit magánügy, legfeljebb egyházi ügy, és ezért csak a templom falain belül szabad megszólalnia. így akarták az evangéliumot izolálni, elzárni a világtól. De az evangéliumból születő hit ennél sokkal több: csodálatos magánügy, de ugyanakkor családi ügy, sőt az egész nemzet ügye is” - írja a nemrégiben Urához tért erdélyi püspök, dr. Csiha Kálmán a Nemzet és evangélium című könyvének előszavában (Kolozsvár, 2007). Számára úgy volt ez a csodálatos magánügy az egész nemzet ügye is, hogy érte s miatta tízévi börtönt is kész volt viselni. Ez az ügye áthatotta továbbá mind egyházkormányzói munkáját, mind pedig evangélizációs szolgálatait. Történelmünkben sok magyar protestáns keresztyén, lelkész és nem lelkész viseltetett hasonlóan a Kárpát-medencében. A16. századi reformáció alapelveiből - amelyek szerint egyedül Krisztus által van üdvösségünk kegyelemből - szinte egyenesen következik, hogy a hit cselekedetei a teremtett világ és benne az ember javát hivatottak szolgálni. így a megigazult ember - ha nem hálátlan - egyben közéleti ember is, a szónak legalábbis abban az értelmében, hogy kész a köz javát felelősséggel, sőt áldozatossággal szolgálni. Mindez összhangban van az Európai Egyházak Konferenciájának lyoni nagygyűlésére - a szervezet Egyház és Társadalom Bizottsága európai integrációs munkacsoportja által - készített dokumentum következő megjegyzésével. „Az egyházak közösségépítő munkája nem privát tevékenysége az egyháztagnak. Az evangélium a világért van, és az evangélium hirdetése így köztevékenység. Ez azt jelenti, hogy az egyházak szolgálata a világért, az emberekért van.” Ez a meggyőződés a magyar protestantizmus szolgálatán - kedvező vagy kedvezőtlen történelmi, társadalmi helyzetekben - sokféleképpen tükröződött. Ugyanez elmondható európai összefüggésben is. A kereszténységnek különös szerep adatott Európa puszta kialakulásában, valamint kulturális, jogi és szociális rendszereinek fejlődésében. Ezért is érthetetlen az az igyekezet, amely - az egyház és állam egyébként helyénvaló szétválasztása okán - az egyházat megpróbálja kizárni a közéletből. Sajnálatos, hogy az európai parlamentek többsége, a magyar parlamentet is ideértve, a fenti szemléletet abban a döntésében is tükrözi, hogy az Európai Unió alkotmányos tervezetében ne szerepeljen hivatkozás Európa zsidó-keresztény kulturális-spirituális gyökereire. Ugyanakkor sokan megfeledkeznek arról a pozitív tényről, hogy a sokat vitatott, kritizált, olykor népszavazáson is elutasított európai alkotmányos tervezetben soha senki meg nem kérdőjelezte az európai egyházak és az európai intézmények közötti együttműködés kedvező szabályozását, amely így hangzik: „Tekintettel az egyházak és a vallások fontos társadalmi szerepvállalására, az Európai Unió kész velük nyitott, átlátható és rendszeres párbeszéd folytatására.” Elmondhatjuk, hogy újkori történelmünkben eddig példátlan volt, hogy egy jogi, államközi megállapodás partnerként említse az egyházakat és vallási közösségeket. Természetesen két kérdés merül fel ezzel kapcsolatban. Az egyik, hogy e cikkely megvalósításának milyen formái lesznek. A másik pedig az, hogy az egyházak miként tudnak hatékony partnereivé lenni az egyes európai intézményeknek, vagy hogyan tudják a partneri szerepet vállalni saját országukban az állammal, az önkormányzatokkal és a civil társadalommal folytatható együttműködési lehetőségekben. Európai szinten a dialógusnak egyébként már vannak rendszeres formái. Jósé Manuel Barrosónak, az Európai Bizottság elnökének javaslatára a hathavonta változó európai elnökség - néhány kivételtől eltekintve - mindig programjára tűzi az európai egyházi és vallási vezetőkkel való találkozást. S ennek az sem akadálya, hogy a szerződés ratifikálása nehézkesen működik. Erről Barroso így nyilatkozott: „Az Európai Bizottság és a vallások közötti dialógus mindig is volt és folytatódni is fog.” Ugyancsak a meglévő dialógust igazolják a Brüsszelben és Strasbourgban működő felekezeti és ökumenikus irodák, amelyek napi szinten igyekeznek az alkotmányos szerződésben biztosított lehetőségekkel élni. Az unió alkotmányos szerződése azonban az állam és az egyház kapcsolatának alkotmányos, jogi és adminisztratív formáját az egyes tagországokra bízza. Ebből az következik, hogy az aktuális parlamentek, illetve kormányok határozzák meg, hogy milyen formában bátorítják és támogatják az egyházakat a közéletben való részvételre, vagy éppen milyen eszközökkel kívánják megnehezíteni akár évszázados hagyománnyal bíró tevékenységüket. Mindez mégsem változtat azon, hogy a hívő ember egyénileg és kollektiven is szolgálatra küldetett. E szolgálat területe egyaránt lehet a törvényhozás, a közszféra, a természetes és épített környezet, a kulturális és társadalmi szolgáltatások köre, valamint a civil tevékenység és a magánélet sok formája. Ezt tehetjük felekezeti, ökumenikus, nemzeti és nemzetközi keretek között egyaránt. Világunk változik, társadalmi korszakok váltják egymást. A mait posztmodernnek nevezzük, és sok mindent értünk ezen. Korunk jellegzetességeinek sorában a neves német gondolkodó, Jürgen Habermas azt említi, hogy amíg a középkorban a keresztény hit- és intézményrendszernek volt felsőbbrendűsége minden mással szemben, továbbá a felvilágosodást követő úgynevezett modern korban a szekuláris/ateisztikus eszme- és intézményrendszernek volt egyfajta felsőbbrendűsége, addig posztmodern korunkban egyenrangú partnerként tekinthet egymásra hit és tudomány, vallás és társadalom, állam és egyház. Talán még nem mindenhol adott ez a partnerség a maga társadalmi természetességében, de rajtunk is áll, hogyan lesz ez a jövőben. Gazdag múltbéli örökségünk alapján a jelenben is szolgálhatjuk azonban hazánkat és földrészünket a szívünkbe oltott evangéliummal. ■ Dr. Bóna Zoltán „Felsőfokú” gyülekezetek hétvégéje Kapunyitási pánik címmel rendezték meg Balatonszárszón az evangélikus egyetemi gyülekezetek találkozóját. A május első három napjára szervezett program során dr. Purebl György pszichiáter és dr. Balikó Eszter orvos-családterapeuta tartott előadásokat, az igei szolgálatokat Körmendy Petra budapesti, Tőrök Anett miskolci és Kézdy Péter piliscsabai egyetemi lelkész végezte. A vasárnapi záró úrvacsorás istentiszteleten Balázs Viktória debreceni egyetemi lelkész szolgált, az alkalmon - Körmendy Petra vezetésével - közreműködött az Égígérő gospelkórus. A következő találkozót 2010. április 30. és május 2. között tervezik megtartani ugyancsak a balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthonban. ■ T. Sz. A kép bal szélén Kézdy Péter, jobbról a második dr. Balikó Eszter A nyugalom tengere harmadnapra lecsendesedett, megnyugodott, ragyogott, nem csak a Balaton, mi magunk is, kiszakadtunk a hétköznapok zajos forgatagából, nem egy benzingőzös városban fuldokoltunk lélegzés gyanánt, nem vitettük magunkat a Rendszerrel, nem futottunk még a mozgólépcsőn is, nem folytattuk néha szélmalomharcnak tűnő küzdelmünket a ...-val/-vel (ide tetszőlegesen behelyettesíthető bármi), nem pörgettük őrült mókusként ama kereket, hanem a világgal és önmagunkkal is megbékülve és egy kiadós, mennyeien finom ebéd után elnyúlva feküdtünk a parton, igazán magunkénak érezhettük a „felettünk az ég alattunk a föld” misztikus igazságát, de az odafelvalókat és a lentieket összekötő létra most nem bennünk volt, ahogy azt Weöres Sándor oly bölcsen fogalmazta meg egykor, hanem mögöttünk, egy izgalmas és színes hétvége történéseiben és fenséges nyugalmával előttünk, pedig tanúi lehettünk az elemekféktelen dühének is, ahogy egyik pillanatról a másikra vad táncra perdültek, hogy aztán az őrült tombolásban kifulladva, a parti köveken megtörve és a harcot egy időre feladva egy végtelen hullámba simuljanak bele, öröktől való ritmusuk pedig még ünnepélyesebbé tették a pillanatot, az elválás és a búcsúzás pillanatát, fájó percek, pedig nem sok mindent hagytunk hátra, mert mindent vittünk, ami vihető, ami egy utazótáskába belegyömöszölhető, ami egy lélekbe belefér, vittük a találkozások vágyakozását, a megérkezés izgalmát, a hosszú utazás fáradalmát, az egymásra találások mosolyát, az őszinte beszélgetések kávéízét, a hétvége gerincét adó előadások nemcsak elméleti, hanem a mindennapi gyakorlatban is kamatoztatható tudását, nemcsak az életvezetési problémákkal küszködőknek, hanem a nekik segítőknek is, az előadók praxisainak névtelen történeteiben a magunkra ismerés fájdalmas szembesülését, de egyúttal a válaszokat is a feltett és fel nem tett kérdéseinkre, a viták izgalmas perceit, melyekben egymást és a felvetett problémákat is mind jobban megismertük, képeketfagyival, hattyúval, kenuval és hidakkal, nemcsak a kőröshegyivel, hanem ama bizonyos „lélektől lélekig’vezetőkkel, vittük az ének szárnyain az égben járás felemelő érzését, és vittük magunkkal a holnapot is, a következő találkozás ígéretét, jövőre veletek, ugyanitt, majd akkorfolytatom ezt az egy mondatot, majd akkor újra átélem ezt az érzést, újra látom ezt a képet: maré tranquillitatis. ■ Tóth Szilvia Ökumenikus napok kulturális produkciókkal május végén Szolnokon A hitről, az erkölcsről és a másság elfogadásáról szóló színpadi és más művészeti produkciókat felvonultatva ökumenikus napokat rendeznek május 24. és 28. között Szolnokon - jelentette be a fő szervező Szigligeti Színház igazgatója, Balázs Péter az intézményben május 7-én tartott saj tótáj ékoztatón. A rendezvény szellemiségét az igazgató így fogalmazta meg: „Isten előtt minden ember egyenlő, és nem az fontos, hogy ki milyen vallású, hanem hogy ki milyen ember.” Elmondta, hogy kezdeményezésükhöz az idén csatlakozott a Tisza mozi, a Bartók kamarakórus és az Aba- Novák Kulturális Központ, így a színházi előadások mellett filmvetítéseken, koncerteken és a témába vágó beszélgetéseken is részt vehetnek az érdeklődők. Az ökumenikus napok keretében öt olyan színdarabot mutatnak be - mondta el Kiss József művészeti igazgató -, amelyek emberi, hitbeli, vallási és morális kérdéseket feszegetnek. így láthatják a nézők Gyurkovics Tibor Isten nem szerencsejátékos című drámáját, Vivien Nielsen Hullám-Jelenet A tízparancsolat című animációs filmből törés című művét, a világhírű musicalt, a Godspellt, Szabó Magda darabját, a Szent Bertalan nappalát és végül - a beregszászi színház produkciójaként - a Doktor Zsivágót. A négy nap alatt A tízparancsolat, a Tibetben a lélek, az El Camino - Az út, valamint A passió című filmet vetítik le - számolt be Demeter István, a Tisza mozi vezetője. Az Aba-Novák Kulturális Központban többek között vallási tárgyú előadás és beszélgetés lesz, míg a Bartók Béla Kamarakórus a belvárosi nagytemplomban egyházzenei szerzeményeket szólaltat meg. A szervezők remélik, hogy a tavalyi hagyományt folytatva a rendezvénysorozat produkciói után spontán beszélgetések is kialakulnak a látottakról és hallottakról. H MTI Átadták a lovagok terényi táborhelyét A Nógrád megyei Terényben szentelték fel a Johannita Segítő Szolgálat első magyarországi táborhelyét. A nemzetközi összefogással - elsősorban holland, német és hazai adományokból -, valamint sok társadalmi munkával létrejött, több házból álló épületegyüttes ünnepélyes átadására május 10-én, vasárnap került sor, mások mellett dr. Fabiny Tamás püspök, johannita lovag szolgálatával. Az alkalmon Gregersen-Labossa György szombathelyi lelkész, a Johannita Rend magyar tagozatának lelki vezetője (káplánja) tartott áhítatot. Az építkezés részleteiről Porcsalmy László, a segítő szolgálat vezetője adott tájékoztatót. Köszöntőt mondott többek között Surján László európai parlamenti képviselő is.
