Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-03-01 / 9. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2009. március 1. » 3 m 1 ii iiiiwiiiT'i<'*",,|rrani" Könyvbemutató az alternatív globalizáció jegyében A Luther Kiadó és a Védegylet közös kiadásában megjelent Alternatív globalizáció a népekért és a földért (Alternative Globalization Addressing Peoples and Earth, AGAPE) című könyvet február 17-én indították útjára a budapesti PUinszky János irodalmi kávéházban megrendezett könyvbemutatón. A könyv alapja az Egyházak Világtanácsának azonos című tanulmánya, amelyet közgazdászok és teológusok munkacsoportja készített el. A fordítást és a magyar kiadás szerkesztését Gömböcz Elvira végezte. A spirituális alap és a szakmai tudás egyszerre jellemzi a kiadványt. A bemutatón a Magyarországi Evangélikus Egyház, illetve a Déli Egyházkerület nevében Gáncs Péter * *1; H f.f wbi i f püspök üdvözölte a tanulmány magyar nyelvű megjelenését, egyben hangot adva annak a reménységnek, hogy a hazai egyházakban is egyre 1! tik • k ml 't Balról jobbra: Kendek K. Péter, Gömböcz Elvira, Fülöp Sándor, RogateR. Mshana és Szent-Iványi Ilona szélesebb körben válik egyértelművé a teremtett világ védelmének szükségessége. A kiadványt, mely napjaink globalizálódó gazdaságának problematikus csomópontjait foglalja össze, Gömböcz Elvira mutatta be. A növekvő szegénység, az embert és a természeti javakat kizsákmányoló gazdasági struktúrák, valamint az ökológiai krízis kérdéseinek őszinte átgondolása alternatív megoldások kidolgozását teszi szükségessé. A dokumentum célja is éppen az, hogy cselekvésre ösztönözzön, és arra buzdítsa az egyházakat, hogy változást létrehozó közösségekké váljanak - mondta el a fordító. A rendezvény meghívott vendégeként Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa is megosztotta gondolatait a hallgatósággal. Mint mondta, olyan globalizációra van szükség, amelyben az ember és az emberi méltóság válhat fontos tényezővé. Végül Rogate R. Mshana tanzániai közgazdász, az Egyházak Világtanácsa Igazságosság, Béke és Teremtés Munkacsoportjának programigazgatója vetített képes előadásában a dokumentum kialakulásának főbb állomásait ismertette, rávilágítva a hozzá kapcsolódó egyes kutatások eredményeire. Az angol nyelvű előterjesztést Szent-Iványi Ilona tolmácsolásában kísérhette figyelemmel a hallgatóság. Az est házigazdájaként Kendek K. Péter, a Luther Kiadó igazgatója köszönte meg a meghívott előadók közreműködését és az érdeklődők megjelenését. ■ S. A. EKME-jubileum t*- Folytatás az 1. oldalról Ugyanis ezek a gyerekek, amikor naponta az iskolából együtt átmennek a templomkertbe, hogy megebédeljenek, vagyis megkapják a napi meleg ételüket, előtte áhítatot tartanak, hangzik az ige. Bálint Beátáék kézműves-foglalkozásokat szerveznek özvegyeknek, majd az általuk készített ékszereket vagy dísztárgyakat eladják, és a kapott összegből támogatják őket. A következő programpontként Gaál János mutatta be az Interserve missziói szervezet munkáját, valamint Szkaliczki Tibor misszióba készülő informatikus mutatkozott be a hallgatóságnak. A nap végén B. Pintér Márta, az EKME lelkészi elnöke adott úti áldást a 78. zsoltár alapján. ■ B. Zs. Új szolgálati periódus küszöbén Lelkésziktatás Bakonytamásiban „Fontos tudnunk, hogy nem mi tartjuk meg az egyházat, hanem Jézus hozzánk való hűsége. Mi hősködhetünk, amíg nem tudjuk kimondani a zsoltáríróval együtt: »Segíts rajtam!« A szolgálata új periódusát kezdő lelkész számára váljék napi imádsággá ez a mondat” - hangsúlyozta Zsolt 31,3-4 alapján tartott igehirdetésében Ittzés János püspök az elmúlt szombaton délelőtt Bakonytamásiban tartott istentiszteleten, amelyen Polgárdi Sándor, a Veszprémi Egyházmegye esperese beiktatta hivatalába Szakos Csabát, az egyházközség meghívott lelkészét. A nyíregyházi gyülekezetben elhívást kapott fiatal lelkész az ország nyugati végében kezdte meg szolgálatát. 1998-ban Nemescsóban szolgált lelkészjelöltként, majd 1999- ben D. Szebik Imre püspök szentelte fel Óbudán. Ordinációja után Celldömölkön volt segédlelkész, ahonnan 2003-ban a bükiek hívták meg pásztoruknak. Két esztendővel később Bakonytamásiba került helyettes lelkésznek; az itt töltött évek után hívta meg őt a gyülekezet a lelkészi állás betöltésére. ■ Menyes Gyula Böjti remények Talán meglepő a most induló böjti időszakot összekapcsolni a reménységgel. Különösen is a mai szekuláris kontextusban, amikor senki sem tudhatja, hogy milyen hosszú böjt után remélhetünk majd végre feltámadást. Ugyanakkor nem árt tisztázni, hogy a böjt nem tévesztendő össze a megszorításokkal, az önkéntes vagy kényszerű fogyókúrával. Szabad ma is komolyan venni az ősi bölcsességet és tapasztalást, mely szerint a test böjtje a lélek lakodalma lehet. De ehhez merőben új látásra, meglátásra van szükségünk, amely életünk krízishelyzeteiben pozitív esélyt remél a megújulásra. Ennek a merőben új életszemléletnek a felfedezéséhez segítséget kaphatunk olyan bölcs mesterektől is, mint például az Augsburgban élő Guido Kreppold. A kapucinus szerzetes és pszichológus könyve a Bencés Lelkiségi Füzetek sorozat kertében jelent meg A válságok - életünk fordulópontjai címmel (Bencés Kiadó, Pannonhalma, 2006). Néhány elgondolkoztató mondat az alig százoldalas könyvecskéből: „A válság nem a remény végét jelenti, hanem az élet új dinamikájának kezdetét... A válság nem feltétlenül szerencsétlenség; sok ember életében inkább új, gyümölcsöző irányultság kezdete’.’ A következő meglepő vallomás akár bátorítás is lehet a böjti önvizsgálatra: „A válság jelentette a nagy fordulópontot életünk kívülről befelé haladó irányultságában, felismertük sok korábbi törekvésünk üres és sekélyes voltát, felfedeztük a csend, a meditáció, az ima és mély beszélgetés értékét..!’ Böjt a tisztázódás, a letisztulás, a testi-lelki-szellemi méregtelenítés lehetőséget kínálja, amikor rátalálhatunk a Jézusban nekünk ajándékozott „egy szükségesre”. A 2009. esztendő többek között felveti a rendszerváltás óta eltelt két évtized őszinte, kritikus és önkritikus elemzésének lehetőségét és szükségességét. Vajon a negyvenéves „kényszerböjt” után miként éltünk a reánk zúduló lehetőségek bőségével? Új intézmények, új struktúra, új szolgálati területek - vajon bölcsen és felelősen sáfárkodunk-e velük? Mi motiválta döntéseinket? Vajon mindig le tudtuk-e győzni a hamis nosztalgia, a restaurációs hatalomvágy kísértéseit? Megtaláltuk-e Istentől kapott sajátos küldetésünket, evangélikus színünket, identitásunkat? Vagy inkább a két nagy testvéregyház farvizén manőverezgetünk? Növekedtünk-e a krisztusi értékekben, vagy inkább csak mértéktelenül fogyasztva elhíztunk? Magunkra szedtük egy elméretezett intézményrendszer és egyházi struktúra túlsúlyát? S mindeközben gyülekezeteink sok helyütt elfogynak... Nem véletlen, hogy az esperesi tanács márciusi ülésén újra napirendre kerül az egyházi struktúra karcsúsításának kérdése. A válság hatására körülöttünk az egész világ az ÉGTÁJOLÓ t egyszerűsítés, a felesleges terhek leépítése felé mozdul. Fogyasszunk kevesebbet! Éljünk egyszerűbben! Tartsunk mértéket! Gazdálkodjunk felelősebben korlátozott forrásainkkal! Óvjuk, őrizzük a teremtett világot! Mindezek nem csupán üres jelszavak, hanem az értelmes túlélés, a felelős továbblépés egyedül járható útjai. Erre rátalálni, erre segíteni, erre vezetni a reánk bízottakat - egyházunknak is mindennapos küldetése és felelőssége. Apropó - egyházi struktúra. Ebből a szempontból is hasznosak voltak a közelmúlt találkozásai osztrák, illetve szlovák egyházi vezetőkkel. Tudom, hogy a szomszéd rétje mindig zöldebbnek látszik, de matematikai tény, hogy mindkét, hozzánk hasonló nagyságú vagy kicsiségű egyház jóval egyszerűbb struktúrában működik. A számok önmagukért beszélnek: Ausztriában egy püspök felügyeletével hét szuperintendentúrában élnek a gyülekezetek, míg Szlovákiában két egyházkerületben tizennégy esperesség működik. Emellett a mi három egyházkerületes, tizenhét egyházmegyés modellünk bizony enyhén túlsúlyosnak tűnik. Jól tudom, hogy nem a szervezeti reformok elevenítik meg az egyházat, de a felesleges struktúrák plusz terhet, kölöncöt jelenthetnek. Akadályozhatják a Lélek megújító munkáját, aki - reménységünk szerint - szeretné továbblendíteni egyházunk gyakran veszteglő hajóját. Kívánatos és egészséges lenne, ha nem külső kényszerből (állami támogatások beszűkülése), hanem belső felismerésből indulnánk el a karcsúsító, lényeglátás felé vezető böjti úton. A továbbgondoláshoz hadd idézzek még néhány, impulzust adó, provokáló címet Guido Kreppold könyvéből: A válságból fakadó esélyek... Csak az változik, aki hagyja magát megérinteni... A mélységben kerülünk közel egymáshoz... A mélyben következik be a fordulat... Kicsit cinikusnak tűnik a kérdés, de megkockáztatom: vajon nem vagyunk még/már eléggé mélyen ahhoz, hogy végre megforduljunk, klasszikus bibliai kifejezéssel: megtérjünk?! Csak így kerülhetünk közelebb Urunkhoz, aki a mélységben is ott van mellettünk! S vajon mikor jövünk rá arra, hogy a mélységből nem egymást letiporva lehet kijutni, hanem egymást segítve? Egymás torka helyett inkább egymás kezét kellene keresnünk és megszorítanunk. Vajon mennyiben vesszük komolyan a jézusi mandátumot, mely szerint reánk bízatott a békéltetés szolgálata? Nemcsak szlovák-magyar, roma-magyar, de magyar-magyar relációban is... Hogy mindehhez kevés az erőnk? Gyönge a szeretetünk, sápadt a reménységünk? Pontosan ezért kapjuk az áldott böjti időt, hogy a mélyre evezve, felfelé, befelé és egymás felé fordulva újratöltsük életünk kimerült forrásait. Ebbe az irányba segítenek a többször idézett könyvecske záró sorai is: „A válság rákényszerít arra, hogy felfedezzük életünk házának alsó szintjét is. Általában nem is sejtjük, milyen addig ismeretlen kincsek rejlenek ott - életenergia, elképzelések, ösztönzések -, amelyek értelmet adhatnak az életnek... A válság könnyen megbéníthatja az életet. Fia azonban megértjük üzenetét, új minőséget adhat neki’.’ Böjt első vasárnapjának névadó zsoltára is bátorítóan provokál minket: „Ha kiált hozzám, meghallgatom..!’ (Zsolt 91,15) Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
