Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-11-23 / 47. szám

‘Evangélikus Élet®? EVANGÉLIKUS ÉLET 2008. november 23. 3 Hol van a másik torony? Nyolcvanéves a csepeli evangélikus templom ► A húszas években nagy megrökö­nyödést keltett Csepelen, hogy a felépítendő evangélikus templom­nak a tervek szerint csak egy tornya lesz. „Hol van a másik torony?” - idézte a korabeli jegyzőkönyveket, anekdotákat köszöntőjében Bence Imre, a Budai Egyházmegye espere­se a templom felszentelésének nyolcvanadik évfordulójára emlé­kező ünnepi istentiszteleten. A templomot 1928. november 11-én szentelte föl Raffay Sándor püspök. Az er­re emlékező ünnepi istentiszteletet no­vember 16-án, vasárnap tartották. Bence Imre köszöntőjében kiemelte: „A gyülekezetnek valójában nem egy, hanem két templomtornya van. Az egyik kőből épült, a másik élő kövekből. A kőből épült ledőlhet, de az élő kövek­ből épült torony megmarad.” Igehirdetésében dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke a 106. zsoltár első verse alapján a kairosz és a kronosz kettős értelmére világított rá. Fel­szólította a hallgatóságot: „Adjatok vissza életetekből valamit Istennek! Ajándékozzátok meg családtagjaitokat idővel! Ha így tesztek, akkor az idő ál­dássá válik, nem pedig átokká.” A hálaadó istentisztelet vendége volt a helsinki-alppilai testvérgyülekezet lelké­sze, Pentti Toivanen és felesége, Maija-Leena Virtanen. Az istentiszteletet követő köz­gyűlésen Zólyominé Kovács Ildikó ismertet­te - Várady Lajos volt gyülekezeti lelkész összeállítása alapján - a helybeli evangé­likus közösség történetét. Mint elhang­zott, Masznyik Gyula 1911-ben Erdélyből érkezett Csepelre, és azonnal megkezdte önkéntes munkáját. 1923-ban fiókegy­házközséget szervezett a csepeliekből. 1926-ban Oláh Károly lelkész vezetésével letették a templom alapkövét, majd rá két évre felszentelték az épületet. A gyülekezeti énekkar szolgálata után Zólyomi Mátyás lelkész megköszönte Tóth Mihálynak, Csepel polgármesteré­nek az anyagi és erkölcsi támogatást, melyet az önkormányzat nyújtott az egyházközségnek. A megújult templom így már nemcsak a gyülekezet, hanem a kerület dísze is. ■ Czöndör István Hetvenkedő angyalföldiek ► Kerek jubileumhoz érkezett a Buda- pest-Angyalföldi Evangélikus Egy­házközség: 1938-ban felszentelt templomuk hetvenedik születés­napja alkalmából rendeztek hálaadó istentisztelet november 16-án. Az angyalföldi evangélikusok ünnepi alkalmán Gáncs Péter, a Déli Egyház- kerület püspöke végezte az igehir­detés szolgálatát. A Sándy Gyula egyetemi tanár által terve­zett templomnak az emmausi tanítvá­nyok történetét ábrázoló oltárképét 1943-ban szentelték fel. Ez a hatvanöt éves évforduló is hálaadásra adott okot az ünnepi istentiszteleten, amelynek li­turgiái szolgálatát Győri Gábor, a Pesti Egyházmegye esperese és Kendel1 György angyalföldi lelkész végezte. Gáncs Péter püspök Jer 8,4-13 alapján mondott igehirdetése elején felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a reménység vasárnap­jára előírt „ünneprontó” alapige végén - „...sorsukra hagyom őket" - nem mondha­tunk áment, mert annak máskor kell el­hangzania, amikora reménység áll az isten- tisztelet fókuszpontjában. A reményvesz­tettség állapotában azonban Mesterünk szól hozzánk, és reménységgel tölt el ben­nünket, ahogy a két elcsüggedt emmausi tanítvány szívét is átforrósította. Az evan­gélium üzenetéből tudjuk: nem igaz, hogy Isten magunkra hagyott minket meddő és terméketlen életünkben. Bár látszólag le­felé megyünk, fogyunk és sorvadunk, szürkület és alkonyat vesz körül bennün­ket, az emmausi tanítványok példájával arra biztat Urunk, hogy ilyen körülmé­nyek között is induljunk el az úton. A templom hetvenéves fennállása is táplálja abbéli reményünket, hogy Urunk ma is velünk van, és velünk is ma­rad az emmausi országúton, életünk vándorútján. Az istentisztelet után Kendeh György röviden összefoglalta a templom törté­netét. Radosné Lengyel Anna egyházkerü­leti felügyelő a Déli Egyházkerület nevé­ben köszöntötte az ünneplő angyalföldi gyülekezetét, Győri Gábor esperes pedig a Pesti Egyházmegye képviseletében mondta el üdvözlő szavait. ■ - PETRI ­Győri Gábor esperes, Gáncs Péter püspök és Kendeh György1 helyi lelkész Szentelés fél évtized múltán •41 Folytatás az 1. oldalról A község vezetősége mindvégig egyön­tetűen támogatta a falukép szempontjá­ból is meghatározó templom megújulá­sát. Kovács Károly polgármester nemcsak jelentős összeggel, adományával segí­tette az építkezést, hanem az utolsó esz­tendőben - lelkészük súlyos betegsége miatt - személyesen is irányította a munkálatokat. A gyülekezet felügyelő­je, Guóth Emil napi rendszerességgel je­len volt az építkezésen. Jelentős szak­mai segítséget kaptak Mekota Ervintől, az Országos Iroda Építési Osztályának ko­rábbi vezetőjétől is. A szentelési istentisztelet a kultúr- házban tartott szeretetvendégséggel fe­jeződött be, amelyen a nemrégiben Vass Lajos-díjjal kitüntetett kemenes- magasi népdalkor és citerazenekar gyö­nyörködtette a megjelenteket népdal­zsoltárokkal, népdalokkal. H Menyes Gyula „Nem szégyellem az evangéliumot!” Nagy Zoltán iktatása Békéscsabán ► „Újonnan érkezett lelkészét bizo­nyára a békéscsabai gyülekezet is nagy elvárásokkal fogadja” - mond­ta Nagy Zoltán a békéscsaba-erzsé- bethelyi templomban november 15-én tartott ünnepi istentisztele­ten, melyen Kondor Péter esperes beiktatta hivatalába. Az új lelki- pásztor egyet biztosan ígérhet: nem fogja szégyellni az evangéliu­mot. Pál apostollal együtt vallja: „...hiszen Isten ereje az, minden hívő­nek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is” - magyarnak és szlo­váknak egyaránt... A rimaszombati származású Nagy Zol­tán nyolc évvel ezelőtt a szlovákiai So- morján kezdte meg lelkészi pályáját. Egy évig Bakonytamásiban, majd 2003-tól a Nagyalásony-Dabrony-Nemesszalóki Társult Evangélikus Egyházközségben, illetve a kertai egyházközségben végezte szolgálatát feleségével, Dorn Rékával megosztva. A fiatalembert - háromgyermekes édesapát - most az erzsébethelyi (jami- nai) gyülekezet hívta meg Békéscsabára Kutyej Pál Albert nemrégiben nyugdíjba vonult lelkipásztor megüresedett helyé­re. Beiktatásával a helyi lelkészek átlag- életkora - mint az istentiszteletet követő ünnepi közgyűlésen dr. Szeberényi Andor­tól, a békéscsabai egyházközség felügye­lőjétől megtudhattuk - immár negyven év alá esett. Tekintettel arra, hogy Békéscsaba la­kóinak többsége szlovák származású evangélikus, az új lelkész kiválasztásá­nál is fontos szempont volt a szlovák nyelv ismerete. A jaminai templomban hetente egyszer tartanak szlovák nyelvű istentiszteletet vasárnaponként, de a gyülekezet lelkésze ezenkívül hittant is tanít a helyi szlovák általános iskolá­ban. Beiktatásán jelen volt Ján Süli, Szlo­vákia magyarországi főkonzulja, aki szerint a fiatal lelkipásztor igen szépen beszél szlovákul. Az ünnepi istentiszteleten Nagy Zol­tán - Róm 1,16-17 alapján - először ma­gyarul, majd szlovákul szólt a gyüleke­zethez. Kondor Péter esperes igehirde­tésének alapigéje iKor 9,26-27 volt. Az iktatást végző esperes hangsúlyozta: minden keresztény célja, hogy Isten méltó és alkalmas eszköze legyen a szolgálatra. a Sz. Á. Az elmúlt hetekben a nagy pénzügyi, gazdasági válság mellett az amerikai el­nökválasztás jelentette a világsajtó, a mindenható média számára a nagy fala­tot, amellyel jó ideig ki lehet elégíteni a szenzációéhes tömeg étvágyát. Egy adott pillanatban úgy tűnt szá­momra, hogy a világ legdrágább, leglát­ványosabb, mindenben leg- elnökválasz­tása valamiféle - kora keresztényekre jellemző - messianisztikus, eszkatoló- giai, amolyan új világmegváltó eszmét, hangulatot próbált teremteni a válasz­tók körében. Politikusok, közéleti sze­mélyiségek, egyházi méltóságok, rock- és tévésztárok szólaltak meg eksztatikus lelkesedéssel, nemcsak egyszerűen „tör­ténelmi győzelmet” említve, hanem va­lamiféle új aeon, világkorszak bekö­szöntél, az új, szinte messiási idők meg­jelenését invokálva. Oprah Winfrey, az amerikai talkshow-k ikonja egyenesen a „reménység győzel­mének” nevezte Barack Obama sikerét, amely által „valami nagy és bátor dolog történt itt, olyasmi, amiről nem is hittük volna, hogy még a mi életünkben bekö­vetkezhet”. Wilton Dániel Gregory, Atlanta színes bőrű római katolikus érseke, az amerikai püspöki konferencia volt elnöke a La Stampa című olasz lapnak adott interjújá­ban kijelentette: Obama megválasztása „nagy lépés az emberiség történetében”, Lesz-e kutyából szalonna? ennek hatására a katolikus egyház már fel is készülhet, hogy egy újabb pápavá­lasztáson fekete bőrű egyházfőt vá­lasszon. Ha Obama ma a Fehér Házban olyan, mint az első ember a Holdon - mondta az érsek -, akkor ugyanez bizo­nyára megtörténhet Szent Péter trónján is, mert az egyház figyelemre méltó fejlő­désen ment keresztül az utóbbi száz év alatt. Tény az, hogy a legutóbbi két pápa- választáson - ha nem tévedek, 456 év után - nem olaszt választottak pápává, hanem egy lengyelt meg egy németet. Az érsek optimista hangvétellel jelentette ki, hogy az Egyesült Államokban a faji kér­dés, a faji diszkrimináció már a múlté. Az Amerikai Egyesült Államokban 2008. november 4-én valóra válhatott Martin Luther King nagyszerű álma. A Krónika című romániai napilap riportere a történteket summázva így fogalma­zott: „Történelmi győzelmet aratott az amerikai elnökválasztáson Barack Oba­ma demokrata párti szenátor, aki ennek nyomán az Egyesült Államok első afroa­merikai elnöke lesz...” Kies hazánk politikusai sem fukar­kodtak a jókívánságokkal, méltatások­kal, fennkölt gondolatokkal, egytől egyig dicsőítve a demokrácia győzelmét, az amerikai-román stratégiai partnersé­get (mai napig nem tiszta, hogy ez mitől más), ünnepelve a már említett új messi­ási éra beköszöntét. ÉGTÁJOLÓ Mi pedig, kisebbségben élő erdélyi magyarok abban reménykedünk - mert már jó ideje folyamatosan re­ménységre vagyunk kárhoztatva -, hogy Obama győzelmével a Fehér Ház s netán a világpolitika részéről is vala­mivel nagyobb figyelem és megoldási szándék irányul a nemzeti kisebbségek problémájára is. Az egész felfokozott választási cécó kapcsán az jutott eszembe, amikor Ro­mániában először indult Frunda György szenátor személyében magyar jelölt az elnöki tisztségért. Óriási szenzációként hatott mintegy tizenkét évvel ezelőtt a „vakmerő” bejelentés. Valósággal meg­fagyott a román nemzeti hevülettől túl­fűtött, sűrű, hazafias levegő. Abban a helyzetben teljesen irracionálisnak tűnt, hogy az „ősi ellenség” képviselője üljön a haza trónján. S bár igaz, hogy Frunda nem lett ro­mán államelnök, de jól megszervezett kampánya révén valami mégis elmoz­dult jó irányba a hazai román-magyar viszonyban. Bevallom, elfogult vagyok, de állítom, hogy felkészültségben, tu­dásban, megjelenésben, retorikában, egész lényét tekintve ő volt messze a leg­jobb jelölt. Mondogatták is bukaresti ro­mán barátaim és ismerőseim, hogy ha román lenne, akkor minden bizonnyal ő nyerné a választásokat. A választások után Frunda a rá jel­lemző elegáns humorral és öniróniával kijelentette, hogy Romániának akkor lesz magyar elnöke, amikor az Egyesült Államokban afroamerikai lesz az első ember. Lám, mára a jóslat egyik része telje­sült. A román sajtó fel is dobta rögtön a lerágott, megunt magyar csontot, inten­zíven reagálva Frunda akkori jóslatára. Az amerikai elnökválasztás másnapján több országos napilap vezércikke meg televíziós talkshow is boncolgatta, ele­mezte a „rejtett veszélyt” hordozó ötle­tet. A legnépszerűbb román napilap, az Evenimentul Zilei vezércikkében loana Lu­pe« a következőket írta: „Mikor választa­nak Romániában magyar vagy cigány államelnököt, olyat, aki valóban képes lesz megtestesíteni a román társadalom legnagyobb részének vágyait, törekvése­it? Valószínű, hogy soha. De hogy ne rontsam e jelentős történelmi pillanat optimista, jó hangulatát, legalább annyit kijelentek, hogy ez már nem a mi éle­tünkben fog bekövetkezni.” Hogy igaza lesz-e Frundának, vagy sem? Jó kérdés. Amerika népe viszont vette a bátorságot, szakított az évszáza­dos merev hagyományokkal, újra meg­lepte az egész világot. Hogy mikor lesz Romániában ci­gány vagy magyar az államelnök? - ezt ma még nagyon nehéz megmon­dani. Lehet, hogy hamarabb, mint gondolnánk, lehet, hogy soha. Egye­sek szerint a kutyából sem lesz szalon­na, de lehet, hogy Gregory érseknek lesz igaza, és itt is eljön az az idő, ami­kor „nem a fajta a lényeg, hanem az ember”. Talán ha eljutunk egyszer oda, hogy ezt valamennyien megértjük, elfogad­juk, még lehet magyar államelnöke Ro­mániának. Akkor lehet, arra is rájövünk, hogy kutyából lesz a legjobb szalonna, a baj eddig csak az volt, hogy korábban senki sem próbálkozott vele. Adorjáni Dezső Zoltán püspök Erdélyi Egyházkerület

Next

/
Oldalképek
Tartalom