Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-10-07 / 40. szám

‘Evangélikus ÉletS KULTÚRKÖRÖK 2007. október 7. 5 Az ég felé... Ötven éve kezdődött a világűr meghódítása ► 1957. október 4-e jelentős dátum az emberiség történetében. Ezen a napon hagyta el Földünket, és kezdte meg bolygónk körüli kerin­gését az első, ember alkotta esz­köz, az egykori Szovjetunióból felbocsátott Szputnyik-t mester­séges hold. A szputnyik - a szó jelentése „útitárs” - egy 58 cm átmérőjű, 83,6 kg tömegű, alumíniumötvözetből készült, nitrogén­nel töltött, hermetikusan zárt gömb volt. Berendezése többek között két rá­dióadóból állt, melyek két-két, 2,4 és 2,9 m hosszú antennán keresztül 7,5 és 15 m-es hullámhosszon továbbították jele­iket a Föld felé. Egy, a burkolatba épített parányi mikrofon a mesterséges holdba csapódó méteoritok számát regisztrálta. Az eszköz műszerei ezenkívül mérték .a belsejében uralkodó hőmérsékletet és nyomást, és az adatokat a Földre továb­bították. A Szputnyik-i keringésének kezdetén pályájának földközelpontja 228, tőlünk mért legnagyobb távolsága pedig 947 km volt. Segítségével a gyakorlatban próbálták ki a pályára állítást, adatokat gyűjtöttek a magaslégkör és a világűr fi­zikai viszonyairól, és tisztázták a mű­holddal kapcsolatos rádiókapcsolat A Szputnyik-i fenntartásának lehetőségeit. Az első mesterséges hold 92 nap alatt 1367-szer kerülte meg a Földet, és mintegy ötven­millió kilométert futott be. A rakétatechnika és az űrrepülés mai értelemben vett gondolata a 20. század első évtizedeiben vált tényleges tudomá­nyos problémává. Az ezzel kapcsolatos elméleti és gyakorlati kutatások legfon­tosabb úttörői az orosz Konsztantyin Ciolkovszkij, a Németországban dolgozó, magyarországi születésű erdélyi szász lu­theránus, Hermám Oberth, valamint az amerikai Robert Goddard voltak. Az igazi lökést - mint sok más tudományos probléma megoldását is a történelem fo­lyamán - a hadászati célú felhasználás iránti igény jelentette. Németországban katonai programként zajlott a rakétafej­lesztés a második világháború időszaká­ban; Wemhervon Braun és csapata jelentős eredményeket ért el - megalkotva a hadi célokat szolgáló V—1 és V—2 rakétákat. A világégés utolsó szakaszában ezek az eszközök jutottak a szövetségesek kezébe, és az amerikai, a szovjet, illetve kisebb mértékben az angol és a francia kísérletek ezek segítségével és ezekre alapozva folyhattak tovább. A felszere­léssekkel együtt számos pémet szakem­ber is ekkor került az Egyesült Államok­ba, illetve a Szovjetunióba. Az 1957-ben meghirdetett nemzetközi geofizikai év keretében mindkét világhata­lom bejelentette, hogy mesterséges hol­dat indít a világűrbe. Az űrkutatás terüle­tén kettejük között ezután - a hideghábo­rús helyzet és a világméretű katonai szembenállás diktálta - verseny bontako­zott ki az elsőségért (melyikük indít elő­ször útnak embert a világűrbe, vizsgálja meg a Holdat űreszközökkel, és juttat oda embereket, épít és bocsát föl először űrál­lomást, illetve űrrepülőgépet). Az Isten alkotta kozmosz kutatásá­nak valóban békés, nagyhatalmi vetélke­déstől mentes korszaka a Szovjetunió felbomlása után, a kilencvenes években köszöntött be az emberiség számára. ■ Rezsabek Nándor A csillagászat és az űrkutatás történetének mérföldkövei Kr. e. 2500. Az első bizonyított csilla­gászati megfigyelések Kínából és a ké­sőbbi Babilónia területéről. Kr. e. 140. Ptolemaiosz nyilvánosságra hozza Almagest című összefoglaló mun­káját az ókori tudományokról. Föld-kö­zéppontú világmodellje másfél évezred­re meghatározza az európai gondolko­dást. 1543. Megjelenik Nikolaus Kopernikusz fő műve - Az égi pályák körforgása -, mely szerint a Nap áll a bolygórendszer kö­zéppontjában. 1609. Johannes Kepler kiadja Astronomia Nova című munkáját, amelyben ki­mondja, hogy a bolygók a Nap körül el­lipszis alakú pályán keringenek. 1687. Isaac Newton leírja az egyetemes tö­megvonzás törvényét, amely egyértel­mű elméleti magyarázattal támasztja alá a Nap-középpontú világképet. 1916. Albert Einsten publikálja az általá­nos relativitáselméletet, amely a gravitá­ciót nem mint erőt, hanem mint a téridő görbületét írja le. 1924. Edwin Hubble közzéteszi megfigye­lési eredményeit, amelyek alapján egy­értelműen igazolható, hogy az égen lát­ható „fehér” ködök nem tartoznak a Tej- útrendszerhez, hanem önálló galaxiso­kat alkotnak 1957. október 4. Valóra válik az embe­riség egyik legrégibb álma: a Szovjet­unió felbocsátja az első mesterséges holdat, a Szputnyik-i-et, amely három hónapig kering a Föld körül. Ezzel kez­detét veszi az űrkorszak. 1957. november 3. A Szputnyik-2 bel­sejében utazó Lajka kutya az első élőlény a világűrben. 1959. január 2. A Luna-i válik az első mesterséges bolygóvá, miután hatezer kilométerre elrepül a Hold mellett. Fel­fedezi a napszelet. 1961. április 12. Jurij Gagarin az első em­ber a világűrben. A Vosztok-i űrhajón 108 perc alatt megkerüli a Földet. 1962. február 20. John Glenn, az első amerikai űrhajós háromszor megkerüli a Földet. 1963. június 16. Vaíentyina Tyereskova az első női űrhajós, utazása három napig tart. 1969. július 20. Neil Armstrong és Edwin Aldrin elsőként száll le a Holdra az Apollo-n holdkompjában. Az expedí­ciót még öt hasonló követi. 1971. április 19. Föld körüli pályára áll az első űrállomás, a szovjet Szaljut-i. 1980. május 26. - június 3. Az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan egy hé­tig dolgozik a Szaljut-6 űrállomás fe­délzetén. 1989. augusztus 25. A Voyager-2 meg­közelíti a Neptunuszt. Ezzel befejeződik nagy utazása, amelynek során mind a négy óriásbolygót meglátogatja. 2006. január 11. New Horizons, az ed­digi leggyorsabb űreszköz indítása. Hat óra alatt eléri a Holdat, 2015-ben pedig a Plútót közelíti meg. Napjaink... Felbocsátják az új generáci­ós űrtávcsövet (Next Generation Space Telescope), a Hubble-űrtávcső utódját. A távcső csak az infravörös tartomány­ban lesz érzékeny, mivel tőle várjuk a választ arra az alapvető kérdésre; hogy mikor és hogyan kezdtek formálódni az első csillagok és galaxisok. Csányi János krónikája Egy evangélikus soproni polgár; akit naplófeljegyzései tettek világhírűvé Az 1682. év feltűnő csillagászati jelen­sége a később Edmond Halley angol csil­lagászról elnevezett, rövid périódusú Halley-üstökös menetrendszerű megje­lenése volt. A csóvás égi vándorról a következő korabeli naplóbejegyzés született: „Ismét ezen 82. esztendeiben, au­gusztus 25-én az égen egy üstökös csillag je­lent meg, amely a Nap kelte előtt egy órával kelt fel, egy csóvát küldve maga előtt, mint egy pózna. Ezután augusztus 29-én láttatott ismét, a Nap lenyugvása után, három óra múltán áldozott le, csóvája, amelyet maga után vont, mint égy vesszőnyaláb. (...) Au­gusztus utolsó napján üstökös mutatta ma­gát az égen, de csak sápadtan és fehéren. Ez pedig Morvaország és Szilézia felejti állott, fürtszerű kinézése volt. Minden nap újra lát­szott. Augusztus 25-én láttuk először és szep­tember s-án lement és többet nem láttuk." A feljegyzés szerzője egy, a 17. század második és a 18. század első felében élt soproni evangélikus polgár, Csányi János (Hanns Tschány) volt. A krónikás a nyugat-magyarországi város mai Fö­vényverem utca 1. alatti házában élt. Sopron város, tanácsának tagjaként működött, hivatalából azonban - nem tudni, milyen okból -1683. január 8-án elbocsátották. Ezután bányamester­ként dolgozott. E pozíciójában - más bányavárosokhoz hasonlóan - a bá­nyaigazgatás teendőit látta el, hatáskö­rébe többek között a kutatási és műve­lési jogosítványok kiadása, 'a bányák üzemben tartásának ellenőrzése, a bá­nyászok egymás közötti polgári peres ügyei, a büntetőügyek elbírálása, a munkaügyi viták eldöntése tartozott. Naplójának eredeti címe a kissé cir- kalmas Verzaichnus Etlicher Historien so von den 1670 Jahr her geschehen Ihn den Königreich Ungern, und absonderlich bey unser Stath Oedenburg welche ich Hanns Tschány zur sonderlicher Nachricht den Nachkömlingen hab aufgeschrieben volt. A krónikás nemcsak az üstökösről készí­tett feljegyzéseket, hanem megörökí­tette a városban történt lényeges ese­ményeket is. A napló az 1670-es eszten­dőben indul, és 1704-ben zárul, de az utolsó évet már fia, az 1685. november 10-én született Csányi György Fülöp je­gyezte. ­A feljegyzések nyomtatásban is megjelentek 1858-ban Pesten Paur Iván gondozásában, magyarázó előszóval pedig a Magyar Történelmi Tár V. köteté­ben, valamint 1934-ben Sopronban Ungarische Chronik vom Jahre 1670 bis 1704. Kivonat Hans Tschány’s... krónikás könyvéből címmel. Valószínűleg Csányi György Fülöp volt a szerzője az 1705-1706-os eszten­dőt feldolgozó, szintén soproni illetősé­gű polgár által jegyzett krónikának. Ez is napvilágot látott nyomtatásban; Ko- vachích Márton György adta ki 1805-ben Budán Sammlung kleiner noch ungedruckter Stücke VI. Beschreibung der Belagerung Ödenburgs in Nieder-Ungam Anno 1705 und 1706 címmel. A naplónak a Halley-üstökösre vo­natkozó fejezetét teljes terjedelmében - német nyelven - 1889-ben a Természettu­dományi Közlöny, részleteiben pedig, ma­gyarul, Az Elet és Tudomány Kalendáriumá­nak 1984. évi kötete, valamint az 1985- ben megjelent A Halley-üstökös című ki­advány közölte. .................. ■ R. N. Mire esély a művészet? ► Az esélyegyenlőség jegyében rendez kiállítássorozatot a Táncsics Mi­hály Alapítvány támogatásával a Honi Művészetért Alapítvány és az Egyenlítő Társaskör. A múlt év novemberében indult program helyszí­nét a fővárosi értelmiség rendezvényeinek, eszmecseréinek teret adó Pallas Páholy biztosítja. A szervezők - Kassai Éva és Komjáthyné Pál Györ­gyi - fejéből kipattant ötlet lényege, hogy az esélyegyenlőség és a művé­szet metszéspontján négy „felvonásban” arra kérdezzenek rá: mire esély a művészet? A négy kiállításon valamely etnikai vagy vallási csoporthoz, illetőleg fogyatékkal élőkhöz kötődő művészek mutatkoznak be munká­ikkal. A nemrég megtartott harmadik rendezvény témája a vallás és a művészet kapcsolata volt. A kiállító művészek különböző aspek­tusból közelítettek a valláshoz. A tárla­ton Ganczaugh Miklós Biblia által ihletett sorozata, Hummel Rozália indológus munkái, Komjáthy Gábornak a hétköznapi ember és a vallás viszonyáról „beszélő” képei, valamint Nádor Juditnak a sámá­nok hitvilágát idéző alkotásai és az idén elhunyt Thury Levente gólemjei láthatók. Minden kiállításhoz kapcsolódik egy- egy beszélgetés is; a megnyitó után ezúttal Gábor György vallásfilozófus folytatott esz­mecserét Szegő György és Hajdú István mű­vészeti írókkal, Danka Krisztina irodalmár­ral és Varga Mátyás bencés szerzetessel. Az első két kiállításon és beszélgeté­sen nem voltam jelen. Ám anélkül, hogy ismerném az alkotásokat vagy az akkor jelenlévőket, úgy vélem, a romáknak és a fogyatékkal élőknek a művészettel való kapcsolata könnyen megragadható. A vallás és a művészet kapcsolata azonban több kérdést is felvet. Mitől is kap egy alkotás vallási tölte­tet? Az alkotó hitétől? A bibliai vagy egyéb vallási témától? Az egyházi meg­rendelőtől? Vagy ha tovább boncolgat­juk a témát: mi a vallásos téma? Egyértel­mű választ egyik vitapartnernek sem si­került adnia. Abban azonban mindany- nyian megegyeztek, hogy a 19. század folyamán az egyházművészet és a mű­vészet szétvált. Az előbbi elsősorban a liturgikus és vallásgyakorlati igényeket elégíti ki, az utóbbi az individuális szfé­rát célozza. Bár Varga Mátyás szerint napjainkban a kettő mintha ismét köze­lítene egymáshoz, de a művészet szakralitását semmiképp nem garantálja az alkotó hite. Danka Krisztina a hinduizmus szem­szögéből kiindulva másképp fogalma­zott: a művészet vallás, .az alkotó pedig közvetítő; a mű célja, hogy visszaveze­sse a lelket a transzcendensbe. Ha alko­tása énközpontú marad, nem feltétlenül válik értékké. De vajon mi lehet egy vallási mű té­mája? Zsidó parancs az ábrázolás, a „ki­ábrázolás” tilalma, keresztény felfogás szerint ugyanakkor maga Isten „ábrázol­ta ki magát”, amikor az embert saját kép­mására teremtette. A hindu vallásban épp az istenségek kiábrázolásának van a legmeghatáro­zóbb szerepe. Ez egy színekkel teli, szin­te tobzódóan vidám világ. Danka Krisz­tina szerint a két kultúra között - egye­bek mellett - az is lényeges különbség, hogy míg a hindu ember mindent azért tesz, hogy az istenek kedvében járjon, addig a zsidó-keresztény kultúrában az istenfélelem uralkodik, ami feszültsé­gekhez, drámához vezethet. Vissza-visszatért a beszélgetés során a szakralitás mibenlétének kérdése. Példá­ul hogy a Biblia mint ihletett szöveg (szent írás) egy nem hívő ember számá­ra vajon nem élvezhető-e irodalmi mű­ként. Avagy Bach liturgikus céllal szüle­tett művei szekulárissá válnak-e a temp­lomfalakon kívül? Nos, többségi vélemény szerint a szakralitást a kontextus határozza meg, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül a be­fogadó személyt, a befogadó közeget sem. Amennyiben az esztétikai élmé­nyen túl előviláglik egy mögöttes tarta­lom, úgy minden bizonnyal beszélhe­tünk szakralitásról is. S a művészet sze­repe olykor éppen az, hogy felhívja a fi­gyelmet olyan témákra, amelyekre a teo­lógia nem reflektál. Ám van-e igény manapság szakrális művészetre? A válasz egyértelműen igen. És ne felejtsük: bárhonnan közelítünk, akárhogyan fogalmazunk is, az igazi művészet tele van hittel. A tárlat egy hónapig látható az Alkot­mány utca 15. szám alatti kiállítóhelyen. A rendezvény negyedik „felvonására” pedig novemberben kerül sor - „Művé­szet mint terápia” témacímmel. ■ Veres Emese-Gyöngyvér Ötszázötvenöt éves a Gutenberg-Biblia Ötszázötvenöt éve, 1452. szeptember 30- án készült el a németországi Mainzban a Gutenberg-Biblia, más néven a negyven­két soros Biblia. A latin nyelvű Szentírás (a Vulgata) a közhiedelemmel ellentétben nem az első, Johannes Gutenberg által nyomtatott könyv, de ez a feltaláló legna­gyobb vállalkozása, így méltán számít­hatjuk innen a nyomtatott könyv korsza­kát, a Gutenberg-galaxis kezdetét. Az ezermester Johannes Gutenberg már az-1430-as évektől foglalkozott a könyvnyomtatás gondolatával. Az ő ne­véhez köthető a mozgatható, összerak­ható és szétszedhető betűk, a betűöntés és a kiszedett szöveg nyomási eljárásának feltalálása. Első kísérlete az Utolsó ítélet volt, ehhez metszette és öntötte legrégibb betűit, később Donatus latin nyelvkönyvét nyomtatta ki, majd bűnbocsátó leveleket készített egyházi megrendelésre. 1455- ben született A kereszténységnek a török ve­szedelemre való figyelmeztetése, valamint két naptár. Gutenberg azonban nem érte be eny- nyivel: az elképzelhető legnagyobb és legnemesebb célt tűzte ki maga elé: a Bib­liát akarta kinyomtatni. Anyagi támoga­tást egy mainzi ügyvéd biztosított számá­ra a busás bevétel reményében. A Gutenberg-Biblia 1282 kéthasábos oldalt tartalmaz; a kiadványok többségét két kötetbe kötötték. Az első kilenc oldal­ra csak negyven sor fért, ezért Gutenberg addig fűrészelte, reszelte a betűket, amíg a tizedik oldalra negyvenegy, a tizenegye­dikre pedig -már negyvenkét sort tudott elhelyezni. (Létezik egy harminchat soros Biblia is, amelyet később, a negyvenkét soros Biblia szövege alapján nyomtattak.) A nyomtatás után a szöveget kézzel rubrikálták (ez a címek vagy a fejezet kez­detének vörös színnel történő kiemelése), és iniciálékat rajzoltak hozzá, ezért min­den példány egyedi, és inkább kódex be­nyomását kelti. A szájhagyomány szerint valószínűleg száznyolcvan példány készült, negyvenöt borjúbőr kötésben, százharmincöt pedig papírkötésben. Ma negyvennyolc teljes Gutenberg- Biblia ismert; tizenkettő Németország­ban, tizenegy az Egyesült Államokban ta­lálható, és számos töredék is létezik, né­hány csak egy-két oldalas. A Biblia történetéhez tartozik, hogy a nyomdászt üzlettársa még a munka befe­jezése előtt mindenéből kiforgatta, és megszerezte a szinte teljesen kész Bibliá­kat is. Gutenbeiget a csapás nem törte meg, talpra állt, és új sajtót készített. Az máig vitatott, hogy a harminchat soros Bibliát még ő nyomtatta-e, vagy Al­bert Pfister bambergi nyomdász - Guten­berg betűivel. • • • M MTI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom