Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-10-07 / 40. szám

io 2007. október 7. KRÓNIKA ‘Evangélikus ÉletS Ittzés Gábor halálára Egy fénykép van előttem. 1991-ben ké­szült. Ittzés Gáborék győri lakásán ülése­zik a két évvel korábban, még a rend­szerváltozás előtt indult „független evangélikus teológiai és kritikai lap­nak”, a Keresztyén Igazságnak a szerkesz­tősége: Bottá István, Dóka Zoltán, idősebb Kendeh György, idősebb Magassy Sándor, Ittzés Gábor, Ittzés János és e sorok írója. Tanakodtunk, töprengtünk, hogy a saj­tó eszközével miképpen tudjuk a refor­mátorok és Ordass Lajos tanúságtétel­ének felmutatásával a Magyarországi Evangélikus Egyház köré bástyázott idegen falakat „lebontani”, a Krisztus népének életét fojtogató hínárokat eltá­volítani. Bosszankodtunk, hogy egyhá­zunk vezetősége tehetetlen, a társadal­mi változások megelőznek bennünket, pedig nekünk kellene példamutató mó­don élen járnunk, amint ez 1956-ban is történt. Ittzés Gábor a kettős birodalom tanítása alapján fejtegeti, hogy mily nagy teher egyházunkban a múlt örök­sége és a rendszerváltás éveire bélyegét rányomó - ahogyan ő nevezete - „fele­másság”. A fentiek közül az elmúlt nyolc év alatt öten távoztak el az élők sorából: 1999-ben Bottá István, 2000-ben Dóka Zoltán, 2001-ben idősebb Kendeh György, 2003-ban idősebb Magassy Sándor és ez év szeptember 11-én várat­lanul Ittzés Gábor. Ittzés Gábor 1932. május 8-án szüle­tett Ittzés Mihály győri hitoktató lelkész első gyermekeként. 1955. június 26-án avatták lelkésszé Celldömölkön. Szol­gálatát segédlelkészként Sárbogárdon és Tordason kezdte, majd 1956 októbe­rétől tizenkét éven át Celldömölkön volt segédlelkész Józsa Márton mellett. A háromezres gyülekezet fele öt filiában él. Főnökével együtt vasárnaponként ti­zennégy szolgálatot láttak el. 1968 augusztusától 1982 tavaszáig Komáromban szolgált parókus lelkész­ként. 1982-ben került Győrbe, .Nádorvá­ros körzet templomába szintén pa­rókus lelkésznek. A gyülekezeti és ifjú­sági bibliaórák mellett hitoktatói szol­gálatot végzett a helyi bencés gimnázi­umban. Az 1990/91-es tanévtől a győri tanítóképző főiskolán megszervezte az evangélikus hitoktatóképző szakot a budapesti teológia kihelyezett tagoza­taként. Magassy Sándorral együtt dol­gozta ki a tanulmányi és vizsgarendet, s 2003/2004-es tanévig az oktatásban is részt vállalt. 1984/85-től részt vett a Testvéri Szó mozgalom szervezésében Dóka Zol­tánnal, alapító tagja volt az 1988-ban megalakult Ordass Lajos Baráti Körnek. Az 1989-es indulástól kezdve részt vett a Keresztyén Igazság szerkesztőbizottsá­gában; 1997-től haláláig a lap felelős szerkesztője volt. 2000. július i-jén vonult nyugdíjba, azóta alkalmanként helyettesítő szolgá­latot vállalt. Ezekben az években a cser­készet fenntartótestületének az elnöke is volt. 1957. augusztus i-jén kötött házassá­got Koczor Ilonával Celldömölkön. Fri­gyüket Isten három gyermekkel áldotta meg. Életében meghatározó volt az egyhá­zi zene és a teológia szeretete. Különö­sen is hatott rá Luther teológiája és az erlangeni teológus, Werner Eiert (1885— 1954) munkássága, akinek számos írá­sát fordította magyarra és tette közzé a Keresztyén Igazságban. Ittzés Gábor egy sajnos kiveszőben lévő teológus-lelkész habitust képviselt egyházunkban; világosan látta, hogy az egyháznak egyházpolitikai kérdések­ben is mindig a teológiai, nem pedig a politikai mérték szerint kellene meg­nyilatkoznia. Ittzés Gábor teológiáját a mai teológus ifjúságnak is érdemes len­ne közelebbről megismernie. Búcsúztatása Szent Mihály napján volt a zsúfolásig megtelt nádorvárosi templomban. A mintegy ötven Luther- kabátos lelkipásztor közül Dedinszky Gyula nyugalmazott lelkész hirdetett igét Lk 10,20b alapján: örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.” Ugyan­ezen nap délutánján a celldömölki te­metőben kísértük utolsó földi útjára. A sírnál az elhunyt testvéröccse, Ittzés Já­nos püspök szolgált Róm 8,28 alapján: .....akik Istent szeretik, azoknak minden ja­vukra szolgál..." Ha tározott, de mégis szeretetteljes személyisége nagyon fog hiányozni. ■ Ifj. Fabiny Tibor ISTENTISZTELETI REND / 2007. október7. - Budapest Szentháromság ünnepe után 18. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: 2MÓZ 20,1-17(18-19); 1 Kor 1,4-9. Alapige: Mt 22,34-46. Énekek: 362., 444. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Blatniczky János Dániel; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; II,, Modori u. 6. de. 3/4 n. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögároku. 9. de. fél io. (úrv., családi) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv.) Gálős Ildikó; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Fülöp Attila; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. (úrv.) Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv., családi) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Smidéliusz Gábor; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) Szán­tó Enikő; de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. fél u. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. (úrv.) Benkóczy Péter; IX., Gát utcai római katolikus templom de. ti. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; du. 7. (vespera) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpádné; de. fél 10. (úrv., családi) dr. Joób Máté; de. 11. (úrv.) Blázy Árpádné; du. 6. (vespera) Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv., családi) Keczkó Pál; de. fél 12. (úrv.) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.. hála­adó) id. Detre János; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Győri Veronika; Pestújhely, XV., Temp­lom tér de. 10. (úrv.) Tamásy Tamásné; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (úrv., családi) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVI. , Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákoscsaba, XVII. , Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Hulej Enikő; Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (úrv.) Hulej Enikő; Kis­pest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél n. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza; Názáret-templom, Mátraszentimre- Bagolyirtás de. n. (úrv.) Magassy Sándomé: .... '■'•Összeállítofta.-BöDÁ'ZsuzsÁ Kétszáz éve született az első felelős magyar miniszterelnök Batthyány Lajos gróf 1807-ben született gazdag földbirtokos családban, amely még 1398-ban kapott nemesi rangot. -Édesapját korán elveszítette, könnyelmű anyja pedig nem törődött vele, ezért egy bécsi intézetben nevelkedett, majd fiata­lon katonai pályára lépett. Később, ott­hagyva a hadsereget, jogi diplomát szer­zett Zágrábban. Nyugat-európai utazá­sai során megismerkedett a korszerű li­berális eszmékkel és a tőkés gazdálko­dás gyakorlatával, amelyet sikeresen al­kalmazott saját birtokain. Hazatérve át­vette ikervári birtoka irányítását, és egy­re inkább bekapcsolódott a politikai életbe is. 1834-ben Pozsonyban házassá­got kötött Zichy Antónia grófnővel. 1830-ban a magyar felsőház tagja lett, és néhány évvel később élére állt azok­nak az erőknek, amelyek Magyarország­nak a Habsburg-monarchiától való füg­getlenségéért szálltak síkra. 1845-től az ellenzék központi választmányának el­nöke, az Iparegyesület és a Magyar Ke­reskedelmi Társaság, 1846-tól a Magyar Cukorgyár Egyesület elnöke volt. Támo­gatásával és anyagi segítségével került be Kossuth Lajos 1847-ben az országgyűlésbe. Batthyány 1848 márciusában Bécsbe ment annak a parlamenti bizottságnak a tagjaként, amely a parlamenti reformra irányuló magyar követeléseket terjesz­tette elő az udvarnál. Március 17-én V. Ferdinánd kinevezte Batthyány Lajost Magyarország új, áp­rilis 7-én hivatalba lépett független fele­lős kormányának, miniszterelnökévé. Kiváló vezetői képességei voltak, és el­fogadtatta a legfontosabb szociális reformtörvényeket - egyik legelső in­tézkedéseként körlevélben utasította a hatóságokat a jobbágyfelszabadítás ha­ladéktalan kihirdetésére. Április n-én tette le a kormányfői esküt. Szeptember 11-én lemondott, mert Ausztria támogatta a Magyarországra betört, Jellasics vezette horvát csapatokat. István nádor kérésére még egyszer meg­próbált kormányt alakítani, ám október 2-án végleg lemondott megbízásáról. Visszavonult ikervári kastélyába, vi­szont közpolgárként, engedve a honvé­delmi bizottmány parancsának, fegyvert fogott mint nemzetőr Vidoss József sere­gében Vas megyében. Ekkor azonban le­esett a lováról, és súlyosan megsebesült a karján. Felgyógyulása után újra országgyűlési követté választották; ő indítványozta, hogy indítsanak küldöttséget Windisch- Grátz tábornagyhoz és - ha lehet - Ol- mützbe is a császárhoz, hogy tárgyalja­nak a kiegyezésről. O maga is tagja volt december 31-én e küldöttségnek, azon­ban nem sikerült elérniük céljukat. Né­hány napig fogva tartották, majd szaba­don engedték. Visszautazott Pestre, ahol 1849. január 6-án újra elfogták és a budai laktanyába zárták. A magyar seregek közeledtével Pozsonyba, Laibachba, Olmützbe, majd a főváros visszafoglalása után ismét Pest­re vitték, ahol felségsértés miatt kötél ál­tali halálra ítélték október 3-án. A kivégzése előtti éjszakán Batthyány tőrrel öngyilkosságot kísérelt meg 1849. október 5-én; súlyosan megsérült. Más­nap reggel lázadás vádjával golyó által kivégezték. Holttestét családja a pesti ferencesek templomának kriptájában rejtette el, majd 1870. június 9-én a nemzet gyásza mellett átvitték a Kerepesi úti temetőbe. Sírja fölé 1874-ben a székesfőváros dí­szes mauzóleumot emelt, amely Schicke- danz Albert műve. Az októberi tragédia egykori helyszíne Az Újépület (Neugebäude) észak-déli irányú s a Dunához közelebb eső szár­nyát észak felől lezáró bástyaszerű ház­négyszög boltíves bejárata talán ott volt, ahol most Nagy Imre miniszterelnök em­lékműve áll Budapest V. kerületében, a Vértanúk terén. Fölötte három sorban négyszögletes ablakok. Kaszárnya. Egyszerű, dísztelen, építé­szeti megoldásait tekintve cseppet sem hivalkodó. Annál inkább a méretei: fő­udvara stadionnyi, majdnem tízezer négyszögöl; az ehhez csatlakozó nyolc mellékudvarral és az épületekkel együtt kereken tizennyolcezer négyszögölt foglalt el a városból. A négyzet alakú épület sarkaihoz pavilonok csatlakoztak, amelyeket tömör kerítés kötött össze. A házat II. József 'parancsára Isidorus Marcellus Canevale bécsi építész tervei sze­rint 1786-ban kezdték el építeni Hild Já­nos építésvezető irányításával. Növekvő falai között szerezte első szakmai ta­pasztalatait Hild József is. Eredetileg csá­szári és királyi általános ápoldának ké­szült; II. József már ki is nevezte az intézet főigazgatóját Essignek, a moszkvai árva­ház egykori vezetőjének személyében. Őt kérte fel a pesti betegek és gyámoltala­nok hatalmas menhelyének irányítására. A történelem azonban közbeszólt, és az épületből kaszárnya lett, bár félkész állapotában prágai vállalkozók szövő­gyárnak is szívesen megvásárolták volna. 1789-ben a 3. számú pavilont már hasz­nálták, 1793-96 között pedig a francia háborúban fogságba esett tisztek börtö­ne volt. 1824-ben költözött ide az első tüzér­ezred; innen ered a név, amellyel itt-ott találkozni a várostörténet irodalmában: pattantyús kaszárnya. Később a közös hadsereg katonai akadémiájaként mű­ködött. A fáma szerint a harmincas-negyve­nes években cirkuszi produkciókat, így görög-római kocsihajtóversenyeket is rendeztek a hatalmas udvaron; a ver­senybe beszálltak a pesti fiákeresek is. 1849 a fordulópont: a szabadságharc tragikus vége után a Neugebäude a ma­gyar hazafiak börtöne és kivégzőhelye lett. Itt halt meg többek között gróf Bat­thyány Lajos, az első független magyar kormány miniszterelnöke is. Az épület udvarán akasztották fel jelképesen 1851- ben azokat a magyar hazafiakat, akiket - mivel a szabadságharc bukása után kül­földre menekültek - a bécsi udvar nem tudott elfogni. így Kossuth Lajost, Táncsics Mihályt, Irányi Dánielt és másokat. A kiegyezés után Schönfeld és Steinsberg bécsi könyvkiadók könyv­nyomdát és rézmetszőműhelyt akartak falai közt létesíteni, Pest árvaház céljára kívánta igénybe venni, de egészen 1897- ig, lebontásáig a katonaság tulajdoná­ban maradt. Helyén többek között a Palóczy Antal tervei szerint készült Sza­badság teret építették ki, illetve huszon­nyolc telket is kiszabtak földjéből. Itt ál­lították fel örök emlékül a Batthyány- örökmécsest is. A nemzetőrsereg Talán kevesen tudják, hogy a Magyar Honvédség alapjait Batthyány Lajos terem­tette meg a tíz nemzetőr-, illetve honvéd­zászlóalj létrehozását elrendelő intézke­désével 1848 májusában. Ezáltal Európa egyik legmodernebb, legjobban felsze­relt, kétszázezer fős haderejét hozta létre. Ennek állít emléket a budapesti Hadtör­téneti Intézet és Múzeum a Történelmünk korszakalkotója - Batthyány Lajos, a hadsereg­szervező című kiállítással. Nemcsak a ko­rabeli rendeletek és hivatalos levelezések másolatai láthatók a vitrinekben, hanem olyan ritkaságok is, mint például első mi­niszterelnökünk pisztolya, melyet Pulszky Ferencnek, a külügyekért felelős ál­lamtitkárnak, a Nemzeti Múzeum későb­bi fmgazgátójártákhjándélfcfeottj tfagy áz * 5. honvédzászlóalj nemzetiszínű lobo­gója. A kiállítás rriásik termében korabeli bélyegek, illetve levelezőlapok idézik fel a 1848/49-es szabadságharc híres alakjait - többek között Petőfi Sándort, Bem tábor­nokot -, az aradi tizenhárom vértanút és gróf Batthyány Lajost. De különlegesek a kor magyar tudományos életének és or­vostudományának neves személyiségeit bemutató bélyegek is. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa (MH Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Buda­pest L, Tóth Árpád sétány. Nyitva tartás: hétfő kivételével mindennap 10-től 18 óráig. A belé­pés díjtalan, A kiállítás október 14-ig tekinthe­tő még.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom