Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-12-23 / 51-52. szám
8 -41 2007- december 23-30. FÓKUSZ ‘Evangélikus ÉletS Isteni adomány és a Mikulás Gyár ■ Párkány László Hazánkban a nagy kreatívok bevontak a szeretetfo- galom tágas körébe egy új konceptust. Ez a Miku- lásGyár. Lényegét tekintve a szeretetet is iparosították, legfőképpen plázák környékén honosították meg, s miként tudomásunkra hozták: a Mikulás- Gyár gépezete, műszerei „regisztrálják" a beérkező adományokat. Például: a várt, hatvanezer liternyi tisztítószer megérkezett, maga a Coccolino mackó adta át a Mikulásnak a gigantikus adományt. Továbbá érkezőben van harmincezer liter öblítőszer, két teherautónyi csokoládé (zömében Milka), száz igazi karácsonyfa, ötszáz párduc- és tigrismintás hátizsák, autós babahordó, csocsóasztal, húrozásra váró gitár, hintaló, gofri- és kenyérsütők. Közben surrognak a kamerák meg a pánikvillo- gók mindenütt. A szponzorok egymás sarkát tapossák, a PR-mesterek műmosolya fényre deríti még a szürkülő mikulásszakállakat is. Nagyüzemi az öröm, a villanyfűtők barátságos meleget árasztanak. Az egyik internetes újság kakaóbiztos számítógépet hozott, kereken egy tucatot. Egy leütés a PC-n, s máris szól a „mesegitár”, a gengsztergéppisztoly, merthogy modern mesét mesél a kakaóbiztos számítógép. Jó a hangulat, sikeres a buli. A semmire sem kíváncsi riporter csak úgy mellékesen megkérdezi az előtte állót:- Mi van a motyóban?- A zsákban? Hoztunk egy-két cuccot. Nincs jobb helyük á feleslegessé váló játékoknak és ruháknak, mint valami ilyen adománygyűjtő helyen. A gyereknek sem árt, ha elmondjuk, hogy ezt most elajándékozzuk, mert van olyan gyerek, akinek ennie sincs mit...- A gyerek most mit kap karácsonyra?-Valami csekélységet. Súgva mondom, talán egy elektromos orgonát... Azt is olvashattuk, hogy az idén „fokozták a termelést” a Mikulások: a Felvonulás téri hagyományos helyszínen kívül a Duna Plázában és a Csepel Plázában, illetve tizennégy vidéki nagyváros plázá- jában épültek fel a MikulásGyárak. E szédületes sikert látva talán nem haszontalan fellapozni Wflss Albert Ötven erdélyi gyermek levele a Jé- zuskához című könyvét. Hogyan is működött akkortájt a „MikulásGyár”, amelyet abban az időben „közjóléti szövetkezetnek” hívtak? „Köztünk és az ég között megszakadt az összeköttetés - olvashatjuk a könyv előszavában Wass Albert sorait -, s a Jézuska leveleit ma már nem az angyal gyűjti össze, hanem a Közjóléti Szövetkezet gondozó kisasszonyai, s ők igazítják tovább ezt a romantikus szép játékot is, amely emberi mivoltunkat szelíd szárnyaival ünnepi magasságba emeli, s mely nem egyéb, mint visszaálmodása annak a zavartalan és egyszerű világnak, amit Isten számunkra megteremtett, s amit mi felfuvalkodott önhittségünkben tökéletes sikerrel elrontottunk.” Levelet írni a Jézuskának? Az angyalnak? Hajdanán, messzi gyermekkorunkban még nemes kötelesség volt. Manapság igen fárasztó a levélírás, talán felesleges is. A címzéssel is bajok lennének, mert végül is a szülőkhöz visszaszármazó kérelmek dolgában nem változott a világ, legfeljebb a pénztárca vastagsága meg a bolti kirakat fényessége, a plázák- ká táguló üzletek káprázata módosult. De mi történjék azokkal a gyerekekkel, akik csak vágyakoznak vagy sóvárognak? Ilyenek voltak Wass Albert apró székelyei is, azzal a különbséggel, hogy ők még hittek a csodában. A mai gyerek legfeljebb a csomagszállító autóban hisz, ha van egyáltalán ilyen, mert azt is rebesgetik, hogy a MikulásGyár „termékei” nem mindig jutnak el a címzettekhez... Wass Albert kicsi székelyei - a levelekben majd látni fogjuk - úgy kérnek és fogalmaznak, mintha az égiek földön járók lennének, csak hatalmuk és ajándékozó kedvük volna nagyobb. Ezek a kedves, helyesírási pettyekkel tarkított episztolák a második világháború idején születtek. „Hull a hó! Jön a Jézuska - írja a legügyesebb kisdiák. - Dobogó szívvel, görcsösen tartom a ceruzát... írok a Jézuskának! A tanító néni nem mond semmit, csak azt, hogy írjak. .. Mit is írjak? Most lehet kérni, de nem jut eszembe semmi... írok és kérek úgy ahogy tudok. Helyesírási hibával, lélegzetet visszafojtva, s boldogan...” „Őfelsége Jézuskához a Menyországba. Drága Jézuskám! Mert a szent karácsony ünnepe közeledik levelet írok mer tudom, hogy ilyenkor szoktad elküldeni a jó gyermekekhez a te angyalkáidat. Régen vágyom egy iskolatáska után. Ha lenne neked Jézuska egy pár korcsolyád ami másnak nem kell én annak nagyon örülnék. Az én apukámék szegények nem tuják azt megvenni, küldj még cipőt anyukának Apuka és anyuka nem hiszi, hogy a tanító néni biztatására írt levelet te megkapod. Ha nem tudod mind küldeni csak az aktatáskát s a cipőt anyukának s a harisnyát hogy lássam hogy megkaptad és lássa mindenki aki nevet és nem hisz neked. Eztet kéri tőled édes Jézuska Kántor Irén V. 0. t. Désen." íme, a következő levél: „Drága jó Jézuska! Te aki meglátogatsz mindenjó gyermeket, ne felejtkezzél meg rólam sem. Nagyon szépen kérem tőled, hogy add vissza egész Erdélyt a magyaroknak, és adj jó egészséget a szülejimnek és a testvéreimnek És még kérek szépen egy babát, egy ridikült, mesés könyvet, kis kocsit, cukrot és a szegényeknek ruhát. Halgazsd meg hálás kislányod kérését. Földi Gizella I. Polg. címem ahol karácsonykor megtalálhatsz édesapámnál van Létka állomás, Szolnok-Doboka vm, 36-os őrhöz." Eszak-Erdély épphogy visszatért az anyaországhoz, amikor Wass Albert - éppen az esdeklő levelek hatására - megszólította tehetősebb honfitársait: „A szeretet nevében nyitok ma be Hozzád, Ismeretlen Olvasó. A szeretet nevében állok meg párnázott ajtódon belül, sürgős ügyek, fontos tanácskozások, alázatos kérések és nagyra törő célok nyomán, melyek egy küzdelmes és nehéz esztendő alatt belső szobádat annyiszor megjárták... Egy könyvet teszek az asztalodra, ötven erdélyi gyermek levelét. Jézuskához szólnak ezek a levelek s az Angyalhoz, s kérlek, ne csodálkozz, nem tévedés, hogy Hozzád küldöttem őket. Nem tévedés. Tudnod kell: a posta- forgalom köztünk s a mennyország között már jó ideje megszakadt. Nem mondhatom meg a gyermekeknek: nézzétek, bűneink és gonoszságaink sorompót emeltek közétek és az angyalok közé, falat emeltek ég és föld közé... Nincs postaforgalom köztünk s az.ég között, de ők ezt nem tudják még, s kérlek, ne áruld el nekik. Szégyen ez, s a szégyenünket megtudni ráérnek még, ha majd emberré nőnek.” Nézzünk egy szomorú levelet az ötven közül: „Drága jó Angyalka! Azért imádkozom minden nap hogy a Jóisten adja meg apuka besorozását, mert itt a tél és mink négyen vagyunk testvérek Az angyal aki eddig volt minden évben nagyon szegény volt. Most is nekem nincs téli kabátom, harisnyám, meleg ruhám. Apuka azt mondja ha besoroznák akkor kapnánk pénzét. Azért igen hálás volnék egy jó meleg szvetterért vagy harisnyáért. És imába foglalva köszönöm meg minden szegény gyermek angyalának jóságát. Kézit csókolja Roska Ilonka VI. 0. tanuló Ref. Elletni leányiskola." Induljunk tovább, lássunk egy szerény levelet: „Kedves Angyalka! Nagyon szépen megkérlek jó Angyalka, hogy ha teheted légy szíves és hozz nekem egy pár bakancsot. Mert kilenc kilométert teszek meg mindennap és télen félrí- pőben mikor nagy a hó rósz. Ha pedig nem lehet, egy bibliát mert azt is szeretnék csak a bakancs mégis jobban kell. Ezért ne haragudgyál. Nagyon örvendenék ha megkaphatnám valamelyiket. Ha ezt sem lehet, akkor amit te akarsz. Bezárom levelem hálás köszönettel: Vargha Piroska.” Íme, egy megszólítás nélküli levél: „En azt várom az angyaltól hogy házon szép sapkát és még szeretném egy rend ruhát kapjak, de ha ezt nem kapom meg akkor igazán nem kell semmi, mert karácsonyt azért ünnepeljük mert akkor született Jézus. És, hogyha meghozná amit kívánok nagyon jó leszek és ha lehet egy pár korcsolyát. Martonos István.” Vajda Erzsiké hatodik osztályos tanuló levele: „Drága Angyalka! Te akit Isten felruházott értelemmel és oly lélekkel hogy lázsd és érezd hogy mire van szüksége egy ilyen tanuló gyermeknek akinek még van négy testvére. Az édesapánk majdnem egy éve katona és mink azaz öt gyermek és az édesanyánk megkel éljünk egy holnap alatt 70 pengőből. Te látod azzal a lélekkel amit adott az Isten hogy milyen ruhába vagyok felöltözve. Te mindent tudc én miért is Írjak. Várom segítségedet s hogy maradj velünk továbbra is.” Zárásképpen még egy rövidke levél: „Jézuskának Menyország. Édes jó Jézuskám. Szeretnék egy könyvet amelyet már rég kiválasztottam a címe: Kalotay Margit vagy mivel jövőre tanuljuk Toldit Arany Jánostól azt szeretném megkapni. Édes Jézuskám ha lehet add meg nekem mert nagyon szeretek olvasni. Papp Margit. Ha küldöd küld Papp Ferenc édesapám címére Petőfi u. 18. sz. Dés.” A MikulásGyár voltaképpen a szeretetiparosok bulija. A gyerekek csak statiszták. A vidékiek különösen, a falvak kis lakói pedig világon túliak. Az ötven székely kislány és kisfiú igazi tünemény, mert tudja, hogy a csoda bennünk van - a neve jóság és szeretet. Az elmúlt hetekben illetéktelen személyek a fővárosi metróaluljárókban pénzt gyűjtöttek a Bethesda Gyermekkórház javára. A legutóbbi napokban egy alapítvány faxon egyházi szervezeteket keresett meg - a Bethesda Gyermekkórházra jogtalanul hivatkozva - támogatási kérelemmel. Ezekre a történésekre tekintettel felhívjuk támogatóink figyelmét, hogy a Bethesda Kórház Alapítvány semmiféle közterületi gyűjtést nem végez, önkénteseket ilyen célra nem alkalmaz. A kórház kizárólag saját számláján (MKB 10300002-20207106-00003285) vagy alapítványán (Bethesda Kórház Alapítvány: MKB 10300002- 20350699-70073285) keresztül fogadja a gyógyító és diakóniai szolgálatát segítő adományokat. N Forrás: Református Hírlevél ÉLET ÍRTA TÖRTÉNET... Advent derekán ■•ScHaller Bernadett Egy találkozásról szeretnék most beszélni. Az elmúlt héten - már benne jártunk a délutánban - hazafelé autózva a lelkészakadémiáról egy amolyan „senki földje”, kis úton idősebb férfit láttam meg az út szélén. Stoppolt. Ha nem lett volna tél és lassan szürkület, talán én se lettem volna olyan bátor, hogy megállják, de így megsajnáltam és felvettem. Kis utazótáskáján, ruháján látszott, hogy bár nem hajléktalan, nem veti fel a pénz. Bemutatkozott: Ernő a neve. Kérdés nélkül kezdett el beszélni magáról. Már három napja úton volt, nem azért, mert olyan nagy ez az ország, hanem azért, mert ma nem szívesen állnak meg az emberek, hogy felvegyenek valakit az út széléről. Nem vádolt ő senkit, csak megállapította ezt. Valahonnan Gyöngyös felől jött, s Győr közelébe tartott. Ahol eddig dolgozott, már háromhavi bérével tartozott a tulajdonos, s a szomszédban lakó bácsika is mondta neki: „Kisfiam, keress másik helyet, mert már te vagy a negyedik, akit nem fizet ki. Az előző három is emiatt ment el.” Enni ugyan kapott, szállása is volt, de a kialkudott nyolcvanezer forint minden hónap végén munkaadója zsebében felejtődött. Persze mindig volt rá magyarázat s reménykeltés is: majd egyben megkapja az előzőt is. O meg gondozta tovább a tizenöt lovat. Észnél kellett lennie, sok mindenre kellett figyelnie. Szerinte azért nem fizették ki, hogy ne tudjon elmenni. De tovább nem volt maradása. Kérdezte a szomszéd bácsit, hogy elmen- ne-e tanúskodni. „Kisfiam—válaszolta -, bármit, csak ezt az egyet ne kérd tőlem. Ha te el is mész, én itt maradok a szomszédjában. Hadd éljem le már nyugalomban, ami visszavan.” Ernő megértette, elindult gyalogosan, pénz nélkül, méltatlankodva. Eredetileg vasutas volt, jegyvizsgáló, csak megszűnt a vonal, ahol járt. Vagy négy éve tengődik alkalmi munkából, s várja, hogy nyugdíjba mehessen. Mert a vasútnál harminckilenc évig és kétszáz-vala- hány napig dolgozott, számítása szerint vagy nyolcvanezer forint nyugdíjra számíthat. Már minden papírja össze van készítve, várja a januárt, hogy előrehozott nyugdíjra beadhassa - áprilisra talán lesz belőle pénz is. HIRDETÉS ________;___________________________________________________________________________________________________ Or szágos Adventi Adománygyűjtés szeretet.éhség. Adományozói csekkjeink megtalálhatóak a postahivatalokban! Megtudtam azt is, hogy nem reményvesztett, csak ki akarja húzni ezt a pár hónapot. Meg van egy Bibliája, amelyet Sümegen kapott egy idős plébánostól, akit nagyon nagyra tart. Büszkén mutatta a Bibliát, reszketeg írással ez állt az első lapon: „Bízzál az Úrban, O felkarol téged!” Kérdeztem a családjáról. Húsz éve vált el, hirtelen elhatározásból, mert rájött, hogy felesége félrelépett.. . Másnap beadta a válópert. Gyerekeik nagyok voltak, mindent otthagyott nekik. Épített egy kis házat Móricz szülőfalujában, oda szeretne menni, ha lesz már jövedelme, hogy fenntartsa. Feleségével néha összefutnak a gyerekek miatt, ő is egyedül él. Három napja úton volt. Azóta nem evett. Ezt valahogy sejtettem. Megálltam egy üzlet mellett, vettem egy szatyor ennivalót, hogy pár napig kitartson neki. Mikor meglátta a mennyiséget, majdnem elsírta magát. De megmondom őszintén, én is. Egy közel nagypapakorú ember, aki könnyezik, mert enni kap. Nem kérte, de adtam neki egy kis pénzt is. Nálam se volt sok, de talán azzal a kevéssel is előbb eléri a célját, egy másik lovardát, ahol már várják. Elgondolkodtam ezen a képen. Mert a mi földi életünk is olyan, mint Ernő sorsa. Egyik lovarda felől tartunk a másik felé: dolgozva, küszködve, utunkat örömök és csalódások kísérik. Lehet ezt panaszkodva, az elszalasztott lehetőségek miatt keserűen tenni, de lehet úgy is, mint Ernő: elbánni a nehézségekkel, újra és újra felállni a padlóról, mert van egy elhatározásunk. Túl a hétköznapi igyekezeten értelmet ad életünknek egy távoli és mégis erőteljes cél. Ernő nemcsak a pénzt várta a nyugdíjban, hanem a nyugalmat is. Hogy vége legyen kiszolgáltatott sorsának. Számára ehhez a kulcs az idő múlása. Amiről én beszélek, az élet teljességének lehetősége, nem az idő múlásától függ. Csak mérjük végre elhinni, hogy végtelenül egyszerű a megoldás: Istenre bízni az életünket. Hagyjuk, hogy ő mutasson utat, vezessen nap mint nap. Mert ő minden nehéz helyzetre tud megoldást mutatni, még akkor is, ha ezt sokszor csak utólag ismerjük fel. Mire, kire várnánk másra? Úgy gondolom, nem kell már többet csalódnunk emberekben, politikában, pénzben - ennyi éppen elég volt, bízzuk életünket arra az Úrra, aki a megbocsátó szeretet jelképeként mint betlehemi gyermek közeledik felénk.
