Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-01-14 / 2. szám
6 -4t 2007. január 14. PANORÁMA ^Evangélikus ÉletS Ortodox karácsony Karácsonyt ünnepeltek múlt vasárnap a liturgiában a Julianus-naptárt megőrző ortodox egyházak hívei, mindenekelőtt Oroszországban és Szerbiában. Oroszországban az űrre is kiterjedt az orosz ortodox karácsony ünneplése. Az orosz ortodox egyházfő telefonon köszöntötte a Nemzetközi Űrállomás orosz űrhajósát is, aki két amerikai asztronautával teljesít tartós szolgálatot az űrben. Előzőleg Moszkva és egész Oroszország pátriárkája a család, e minden állam alapját és virágzásának zálogát alkotó „kis házi egyház” erősítésére biztatta a híveket ünnepi tévészózatában. II. Alekszij, aki éjféli misét mutatott be a Megváltó Krisztus-székesegyházban hatalmas aranyfövegében Mihail Fradkov miniszterelnök és ötezer hívő előtt, karácsonyi üzenetében elégedetten nyugtázta egyháza gyarapodását, valamint az 1917-es bolsevik forradalom után a nyugati emigrációban létrejött ágával való, hivatalosan ez év májusában lezáruló újraegyesülését. A pátriárka ugyanakkor mély aggodalmának adott hangot amiatt, hogy ismét ártatlanok vérét ontják a Szentföldön, az Úr szűkebb pátriájában. Vasárnap ünnepi istentiszteleteket tartottak az orosz ortodox egyházhoz tartozó 27 ezer plébánián és 700 kolostorban szerte Oroszországban és más volt szovjet köztársaságokban. Vlagyimir Pu- tyin elnök a Moszkva megyei Isztra Új Jeruzsálem nevű kolostorában vett részt a karácsonyi istentiszteleten. mint az összes menekültet és elűzöttet, hogy „a végsőkig tartsanak ki”. Kifejezte abbeli mély meggyőződését, hogy egyszer eljön az idő, amikor az erőszakcselekmények elkövetői szégyellni fogják magukat. A szerb vallási vezető bírálta az alacsony szerbiai népszaporulatot és az abortuszok magas számát is. Kairóban a koptok karácsonyi istentiszteletét III. Senuda pápa tartotta a Szent Márk- székesegyházban több ezer hívő előtt. A szertartáson Hoszni Mubarak egyiptomi elnököt a kormány egy magas rangú illetékese képviselte. Január 7. három év óta hivatalos munkaszüneti nap egész Egyiptomban. A kopt egyház, a legnépesebb keleti keresztény közösség hivatalos adatok szerint 5-6 millió, az egyház adatai szerint pedig 10 millió hívőt számlál. A szerb ortodox egyház feje, Pavle pátriárka az „értelmetlen” belső megosztottság leküzdésére szólította fel országa lakóit, és újfent kiállt amellett, hogy a többségében albánok lakta Koszovó tartomány Szerbia része maradjon. Arra buzdította a koszovói szerbeket, valaIsztambulban szombaton három görögkeleti hívő ugrott az Aranyszarv-öböl vizébe, hogy egy vallási szertartás keretében visszaszerezzen egy, a tengerbe dobott fakeresztet vízkereszt napja alkalmából. I. Bartobmaiosz konstantinápolyi pátriárka, a világ ortodox keresztény hívőinek lelki vezetője előbb misét tartott a Szent György-katedrálisban az ünnep alkalmából, amellyel Jézus Krisztus megkeresztelé- séről emlékezik meg a görögkeleti egyház. Bartolomaiosz ezután a hívők több száz fős csoportja élén az öböl partjára ment, hogy elvégezze a víz megáldásának hagyományos ceremóniáját. Eközben dobta a vízbe a fából készült keresztet, amelyért hárman is beugrottak a hideg tengerbe. Az ünnepség szigorú rendőri védelem alatt Zajlott le, mert korábban török nacionalisták már többször megzavarták. M MTI Lemondott Varsó érseke Lemondott tisztségéről Stanislaw Wielgus, Varsó új érseke, XVI. Benedek pápa pedig elfogadta lemondását - jelentette be vasárnap egyidejűleg a Vatikán és a varsói pápai nunciatúra. A Vatikán szóvivője az „egykori üldözők bosszújának” minősítette a történteket. A hatvanhét éves Wielgus múlt pénteken, hivatalba lépésének napján nyilvánosan beismerte, hogy a kommunista rendszer idején a lengyel titkosszolgálat (SB) informátora volt, miután ezt megállapította a múltját vizsgáló különleges lengyel püspöki bizottság. A nyilvánosságra hozott dokumentumok szerint a főpapot már 1967-ben beszervezte a titkosrendőrség, amikor még a lublini katolikus egyetem filozófia szakos hallgatója volt, sőt „különleges ügynöki kiképzést” is kapott. A beismerés nagy megdöbbenést keltett Lengyelországban, a szombati kommentárok a befolyásos lengyel katolikus egyház példa nélküli válságáról beszéltek, és többségük külön kifogásolta, hogy Wielgus csak azútán vallotta be kollaboráns múltját, miután hivatalosan átvette a varsói érsekséget. A püspök kezdetben tagadta a vádakat, majd kénytelen volt beismerni, hogy 1978-ban együttműködési megállapodást írt alá a belbiztonsági szervekkel cserébe azért, hogy az NSZK- ba mehessen folytatni tanulmányait, de azt állította, hogy soha senkit nem jelentett fel, és nem okozott kárt senkinek. A Vatikán ugyanakkor még pénteken is kiállt Wielgus mellett, és megismételte azt a december 21-én, az első vádak napvilágra kerülése után kiadott közleményt, amely leszögezte: „A Szentszék megvizsgálta életének valamennyi körülményét, köztük a múltjára vonatkozókat is. Ez azt jelenti, hogy a Szentatya teljes egészében megbízik Stanislaw Wi- elgusban, és nyugodt lelkiismerettel bízta rá a varsói érsekség pásztori misszióját.” Az új érsek azonban a híveknek küldött üzenetében még aznap közölte, hogy a pápa kezébe tette le jövőjét. A katolikus egyházfő az érsek lemondását a kánonjog 401. paragrafusának 2. bekezdése alapján fogadta eL E bekezdés ugyanis kimondja, hogy „az a megyés püspök, aki betegség vagy más súlyos ok miatt úgy érzi, kevéssé alkalmas arra, hogy tisztségét betöltse, felkéretik a hivataláról való lemondásra”. A kommüniké szerint a hetvenhét esztendős Józef Glemp bíboros, Lengyel- ország prímása ideiglenesen visszaveszi az érseki teendőket. A Szentszék szóvivője vasárnap az „egykori üldözők bosszújának” nevezte a történteket. „A lengyelországi katolikus egyház elleni támadások jelenlegi hulláma - oly sok évvel a kommunista rezsim vége után - azt a látszatot kelti, hogy egy különös szövetség jött létre az egykori üldözők és az egyház más ellenfelei között” - mondta. Federico Lombardi szerint ezek a „támadások a hit és a lengyel nép szabad akarata által legyőzött egykori ellenfelek vendettájának tűnnek”, és „nincs szó az átláthatóság, az igazság őszinte kereséséről”. A szóvivő szerint mindazonáltal az érsek pápa által is elfogadott lemondása „megfelelő megoldásnak tűnik arra a zavarodottságra, amely Lengyelországban kialakult” a Wielgus titkosszolgálati múltjával kapcsolatos leleplezések nyomán. Lombardi atya elismerte, hogy Wi- elgusnak a kommunista rendszer idején tanúsított magatartása az „alázatos és megindító bocsánatkérés ellenére súlyos csorbát ejtett tekintélyén”, és az érsek „helyesen tette, hogy lemondott". „Az egyház nem fél az igazságtól, tagjainak pedig be kell ismerniük hibáikat” - hangoztatta a Vatikán szóvivője. Wielgus lemondását alig fél órával az érseki beiktatási mise tervezett kezdete előtt tették közzé. Az elmaradt ceremónia helyett az utolsó pillanatban hozott döntés nyomán hálaadó Te Deumot celebráltak a varsói Szent János-székesegyházban Glemp bíboros szolgálataiért, aki prédikációjában védelmébe vette Wielgust, bírálva a Nemzeti Emlékezet Intézetét is, ahol az érseket kompromittáló mikrofilmeket megtalálták. „A múlt megismerésében nem elég csak azokat a dokumentumokat megismerni, amelyek az ő birtokukban vannak’’ - figyelmeztetett Józef Glemp. M MTI Tudjuk-e, kil a régi falusi elemi iskolák é; Mester és tanítvány • Németh Ferenc és Péterjy Sándor példamutató élete, n „Ezen emlékirat elkészítésére életpályám közeledő vége felé az késztetett, hogy gyermekeim és leendő leszármazottjaim lássák, mennyi baj, veszély, nélkülözés, türelem, hit, remény és szeretet kell ahhoz, hogy az ember ezt a hosszú és mégis rövid életet boldogan, megelégedéssel, magának és másoknak hasznára tölthesse el. Bátran, önérzetesen foghatok munkához, mert lelkiismeretem azt a megnyugtató érzelmet támasztja bennem, hogy nagyon változatos életemben, ahol csak megfordultam, amennyire gyarló embertől kitelik, kötelességeimet mindenütt egész a pedantériáig menő pontossággal teljesítettem. - Semmi sem erősíti meg e meggyőződésemet jobban, mint az a körülmény, hogy úgy a disztingvált körökben, mint a romlatlan nép között általános tiszteletnek és szeretetnek örvendhettem mindenkor. Szerencsésen választottam ki magamnak életelveket, és ezeket folytonosan szem előtt tartva intéztem dolgaimat...” -1913 szeptemberében így kezdte életútjának, sokirányú pályafutásának összegezését Németh Ferenc tanító, akinek Sár- szentlőrincen élő, azonos nevű nagyapja 1831-től Petőfit tanította, 1832-33- ban pedig szállásadója is volt. De folytassuk az idézetet... „Őseim elfogadták Luther tanítását, mint Sopron megyei nagybirtokosok, tevékenyen részt vettek az evangélikus felekezeti ügyek rendezésében. - Apám és nagyapám pedagógus lévén, szeretetteljesen, de szigorú következetességgel neveltek. El nem kényeztettek, sőt megszoktatták velem a jó- és balsorsot elviselni. - Atyám Tolna megyében, Nagy- Szokolyban néptanító volt. Anyám neve zaturcsai Zathureczky Zsófia. Ott születtem 1835. május 5-én. Mint elsőszülött kedvence voltam nemcsak szülőimnek, hanem különösen nagyapámnak és nagyanyámnak, kik Sárszentlőrincen laktak, hol nagyapám szintén néptanító volt. Alighogy a nyolcéves kort elértem, a gimnázium első osztályába íratott be atyám, hol hat év alatt lehetett az algimnáziumot elvégezni. Lőrincen volt ez az algimnázium, tehát nem kellett vidékre mennem, otthon tanulhattam, mert atyám időközben Nagy-Szokolyból Lő- rincre költözött, hol nyugalomba vonult nagyapám helyére választották meg. 1849-ben végeztem be algimnáziumi tanulmányaimat, minden tantárgyból kitűnő osztályzattal, ami nem volt csuda, mert atyám folytonos felügyelete alatt, mindig jól elkészültén kellett iskolába mennem. Tanárom, Lehr András ■ oly lelkesítőén tanította hazánk történetét, hogy én, kivált mikor olvastam a lapokban a honvédeknek hősies viselkemunkdja nagyban elősegítette, hogy híres néptanító vált belőle. Lássuk, mit mond a napló arról, hogyan került Nagygeresdre tanítónak: „A helybeli lelkész meglátogatta beteg apámat, s elmondta, hogy Sopronból, a líceum igazgatójától levelet kapott, melyben azt írta, hogy a Sopron megyei Nagygeresd község, illetve az ottani evangélikus hitközség elöljárói voltak nála, és azt kérték, hogy végzett tanítványai közül valamely jeles fiút ajánljon nekik néptanítóul, mert abban az időben még nem volt tanítóképző intézet. Ő nem tudott senki mást ajánlani, mint engem... Szegény beteg apám nagyon a lelkemre beszélt. Elfogadtam a meghívást. 1853. augusztus 15-én érkeztem Nagygeresdre, hol azelőtt sohasem voltam, s a lelkészhez szállottam be. Nagyon szívesen fogadtak. A tanév pár hét múlva kezdődött, s ő minden szabadidejét velem töltötte az iskolában. Maga tanított, engem pedig arra kért, hogy figyeljek, amit egész odaadással meg is tettem. Az akkori legjobb pedagógiai és módszertani könyveket beszereztem és tanulmányoztam...” Néhány hónap múlva vezetője és biztatója, Pálfy József Sopronba költözött, mert az akkor, megnyílt tanítóképző intézet igazgatója lett. Magára maradva kettőzött szorgalommal dolgozott, hogy a tanév végén tanítványaival sikert mutathasson fel. A templom előtt a volt egyházi iskola és tanítólakás épülete (ma óvoda). Itt lakott és dolgozott Németh Ferenc déséről, ellenállhatatlan kedvet kaptam, hogy én is beállók honvédnek. Kértem apámat, hogy engedje meg. Apám nem akarván tilalmával kiirtani belőlem a honszeretetet, egy csellel akart elütni kérelmem teljesítésétől... Ez a csel azonban visszafelé sült el...” Németh Ferenc ezután leírja a Kmetty tábornokkal való találkozását, majd „honvéd-va- dász”-ként való részvéteit a csatákban, mely a tragikus világost fegyverletétellel végződött. Keserves, de szerencsés megmenekülése után szeptemberben ért haza, utolsóként a megmenekültek közül. Szülei már azt hitték, tizenöt éves fiuk is elesett Sajnos a tanulás folytatása helyett bujdosás várt rá. Később is évekig csak a neve- lősködést választhatta, de kitűnően végzett „A tágas templom, melyben a vizsga tartatott, zsúfolásig megtelt hallgatósággal, s a felmutatott eredmény jó hírnevemet megalapozta. így történt azután, hogy iskolám rövid idő múlva hivatalosan mintaiskolának minősíttetett, dacára annak, hogy 212 tanítványom volt a nagyteremben, kik 12 községből jártak naponkint az iskolába. Ekkor már tapasztalt tanító lévén, magamról is kezdtem gondoskodni, nevezetesen olyanformán, hogy már családot kellene alapítanom. Nem is kellett soká vámom, mert megtaláltam Nemesládonyban azt, akihez szívem legjobban vonzott. 1857. november 3-án volt az esküvőnk, melyet Haubner Máté geresdi lelkész, a dunántúli ág. hitv. egyházközség püspöke végzett. Házasságunkból öt gyermek született...” Németh Ferenc neve tanítási eredményei révén mind ismertebb, családi élete példamutató lett. Igazi néptanító volt, aki a felnőttek, a gazdák ismereteinek bővítését, kulturális fejlődését is fontosnak tartotta. Dalárdát és olvasókört alakított, gazdakört, takarék- és segélyszervezetet, Nemesládonyban tejszövet- kezetet szervezett, illetve megszervezte az első Repce vidéki önkéntes tűzoltóegyletet. Később mint királyi tanfelügyelő könyvet írt Sopron és Moson megye tanügyi állapotáról: ezért miniszteri elismerésben részesült. Foglalkozott Sopron városának - mely akkor még magyar-német volt - magyarosításával. Sopron címmel magyar nyelvű közlönyt adott ki, és megalakította a városban az első magyar nyelvű színházat. „Hogy mint tanító ismereteimet gyara- píthassam, eljártam olyan iskolák nyilvános vizsgáira, mely iskolákban jó hírnevű tanítók voltak. 1857-ben elmentem Nemescsóba is. Végighallgattam a vizsgát, s ott egy 15-16 éves fiúval ismerkedtem meg. Ez az ifjú egy ottani előbb jómódú, de utóbb elszegényedett, önhibáján kívül sorsüldözött embernek a fia volt. Atyja két évig járatta az akkor még fennállott kőszegi evangélikus algimnáziumba, de tovább már nem bírta taníttatni. Hogy legalább valami félreeső szegény kis faluban tanítói állást nyerhessen (mert abban az időben ez még megtörténhetett), megkérte az ottani tanítót, hogy a fiút vegye maga mellé és oktat- gassa. A tanító ezt megtette, sőt a fiúnak egy pár tantárgyat át is engedett, melyekből ez vizsgáztatta a gyermekeket. Nekem nagyon feltűnt a fiú által felmutatott eredmény, s azonnal tisztában voltam vele, hogy zseniális emberrel van dolgom. Nem feledtem el őt többé... Ez a fiú Péterfy Sándor volt.” Németh Ferenc, a nagygeresdi néptanító valóban nem feledkezett meg a lelkes ifjúról. Időnként meghívta helyettesíteni, öt-hat gyerekes földbirtokosoknak ajánlotta magántanítónak, szerződésben kikötött feltételek mellett, s mind többet hívta meg segítőtársának. Rövidesen Pálfy igazgató Nagykanizsára küldte ki, hogy ott evangélikus iskolát alapítson, majd Győrbe helyezte evangélikus tanítói állásba, innen pedig Pestre került. Akkor már báró Eötvös József kultuszminiszter személyesen ismerte és gyakran felkérette őt magához, hogy pedagógiai ügyekben véleményét meghallgassa. Ki is nevezte az állami tanítóképző tanárává... Ismét Németh Ferencet idézem: „Ekkor kezdődött tulajdonképpen országra szóló működése. Hivatásánál fogva nemcsak jeles tanítókat akart képezni, hanem a tanítók anyagi helyzetén is akart könnyíteni. Legelőször is úgy segített a tanítókon, hogy egyetemre járó fiaik számára élelmezést rendelt olyképpen, hogy sorra járta a nagy vendéglőket, hol nagyban megy az ételek készítése, s megkérte a vendéglősöket, lennének szívesek egyetemi hallgatókat, kik szegény sorsú tanítóknak a fiaik, egész éven át díj nélkül élelmezni. Mindjárt akadt a vendéglősök között oly nemes szívű férfiú, aki egy, sőt két fiút is elfogadott. Mikor Péterfy ezt az intézkedését velem közölte, már több mint 70 fiú nyert ily módon teljes ellátást. O alapította az úgynevezett Eötvös Alapot. Az ő nevéhez fűződik a Tanítók Házának megalapítása stb. Ennyi jótékony munkásság a legfelsőbb helyen is méltánylásra talált, őfelsége adományozván néki a királyi tanácsosi címet...” Az 1913. szeptember havában Balatonalmádiban papírra vetett, csaknem nyolcvanoldalas „naplóból” még sokat kellene idézni, de azt hiszem, a két alábbi levél mindennél többet mond a korszak kiválóságainak gondolkodásáról: e leveleket Németh Ferenc a legszebb, legértékesebb elismerésnek tartotta. Az elsőt Péterjy Sándor írta - amikor a tanítói pályára lépésének negyvenedik évfordulóját ünnepelte - egykori tanítójának:
