Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-01-22 / 4. szám
‘Evangélikus ÉletS EVANGÉLIKUS ÉLET 2006. január 22. 3 Évszázadokat átívelő gyülekezettörténet ► Az Álba Civitas Történeti Alapítvány nemrégiben jelentette meg ACTA Közlemények című sorozatának második kötetét. Az új kiadvány A Székesfehérvári Evangélikus Gyülekezet története címmel látott napvilágot Kovács Eleonóra tollából. A kötet írója figyelemre méltó alapossággal nyomozta ki, hogy mióta van jelen Fehérváron az evangélikusság: Székesfehérváron, illetve Fejér megyében már a 17. századból vannak utalások evangélikus jelenlétre, de a gyülekezetté szerveződés viszonylag későn, csak a 19. század második felében történt meg. A város 1543-1601 között török hódoltsági terület volt. Balhay István veszprémi pap feljegyzése szerint 1570-re Székesfehérvár lakossága csaknem kivétel nélkül lutheránussá vált. A törökök kiűzése után (1688) a lakosság nemzetiségi összetétele kicserélődött. A város minden eszközzel igyekezett ösztönözni a protestánsokat, hogy vissza-, illetve áttérjenek a katolikus vallásra. A gyülekezeti élet csírái a 19. század első felére, a reformkorra tehetők. Ekkor a városi iratokban megszaporodnak az evangélikus vallásúakra vonatkozó bejegyzések. A város evangélikussága a 19. század elejétől a várpalotai anyagyülekezettel tartott szoros kapcsolatot. Az istentiszteleteket elsősorban magyar nyelven tartották, de nagy ünnepeken volt német nyelvű istentisztelet is. Ez a fehérvári evangélikusság számára fontos volt, hiszen a betelepülők elsősorban német ajkúak voltak. 1856-ban az evangélikus közösség arra kérte a város tanácsát, hogy imaházat nyithasson istentisztelet tartására. Kérésük nem talált meghallgatásra, ahogyan 1859-ben az iskola létesítésére irányuló folyamodványuk sem, de engedélyt kaptak arra, hogy adományokat gyűjtsenek az iskola céljára. Ez a dokumentum mint a helybeli fiókegyházközséget említi az addig csak közösségként említett evan- gélikusságot. Ez az adat azt jelzi, hogy formálisan is gyülekezetté szerveződtek, betagozódtak az egyházszervezetbe. A gyülekezet első lelkésze, Német Károly - 1869-től 1877-ig szolgált itt - 1873- ban felavatta az imaházat a Megyeház utcában. Utódja mesteri Gáncs Jenő volt 1878 és 1916 között; ő szervezte meg az önálló anyaegyház gyülekezeti életét, és a város közéletében való részvételével tekintélyt szerzett az evangélikus egyháznak. Nyugalomba vonulása után fia, Gáncs Aladár lett a gyülekezet lelkésze 1916-tól 1925-ig. Szolgálatának középpontjában az ébredés állt. Amikor 1925-ben elköszönt a gyülekezettől, elmélyült intenzív vallásosságot és élő hitéletet gyakorló közösséget hagyott hátra. Utódja, Irányi Kamill 1925-től 1944-ig szolgált Fehérváron. Jó szónok volt, sokszínű, aktív tevékenységet végzett. Az ő szolgálata idején épült a templom Sándy Gyula tervei alapján. 1932. május 8-án szentelték fel. Irányi Kamill katonai szolgálata alatt Nagy Tibor segédlelkész a városban maradva végezte az egyházi feladatokat, és a lelkész halála után, 1948- tól ő lett az utódja; 1984-ben vonult nyugalomba. Neki kellett a sokat szenvedett lelkeket gyógyítania és az ingatlanokban keletkezett károkat helyrehoznia. A gyülekezet jelenlegi lelkésze Bencze András, a Fejér-Komáromi Egyházmegye esperese. Az ő vezetésével 1994-95-ben modem gyülekezeti házat építettek. Az eleven gyülekezeti és ifjúsági élet minden feltétele adva van az új épületben. A szerző a kötetben nemcsak végigköveti a gyülekezet történetét a kezdetektől napjainkig, hanem számos dokumentumot is közöl: például a fehérvári evangélikusok i860, évi, a város tanácsához építési telek ügyében írt kérelmét, a Székesfehérvári és Fejérmegyei Protestáns Kör alapszabályát 1926-ból vagy a gyülekezeti tisztségviselők névsorát. Külön fejezet szól az evangélikus egyesületekről, alapítványokról, ezenkívül megtaláljuk a kötetben a templomépítés törkovács r lkon Ara A SZÉKESFEHÉRVÁRI EVANGÉLIKUS GYÜLEKEZET TÖRTÉNETE 2005 KŰZI.CMtNYEK II ténetét és a gyülekezet lelkészeinek rövid életrajzát is. Az alapos forráskutatás és -feltárás eredményeként megszületett informatív kiadvány ezért a helytörténeti kutatások számára is értékes lehet. ■ G.A. Kovács Eleonóra: A Székesfehérvári Evangélikus Gyülekezet története. Álba Civitas Történeti Alapítvány - Közlemények II. Székesfehérvár, 2005. Kapható a Székesfehérvári Evangélikus Egyházközségben. Ára 1500 Ft. Konfirmációs szokások a barcasági evangélikusoknál ► Ha a csángókról hallunk, elsősorban a csíksomlyói búcsú jut az eszünkbe. A széles közvélemény talán nem is tudja, hogy létezik egy kis evangélikus csoportjuk a Barcaságban is. Brassótól keletre ma tulajdonképpen tizenegy gyülekezet él a protestantizmus legkeletibb csoportjaként. Veres Emese-Gyöngyvér néprajzkutató Ma leszek először házadban vendéged című munkájában az ottani konfirmációs szokásokat tárta fel. A szerző, aki szintén barcasági csángó, 1996-ban egy csepeli konfirmációs istentiszteleten figyelt fel arra, hogy Magyar- országon a rítusok, szokások tekintetében szegényebben ülik meg ezt az igen fontos ünnepet. A gyerekek bizonyságot tettek hitükről, magukhoz vették az első úrvacsorát, de hiányzott a felnőtté avatási „rítus” számos, a Barcaságban megszokott eleme. Ekkor fordult figyelme tudatosan a csángók konfirmációs szokásai felé, és többéves kutatómunka eredményeképpen most mi is megismerhetjük az ottani szokásokat. Veres Emese-Gyöngyvér elsősorban arra kereste a választ, hogy az egyházi szokásokban miként mutatkoznak meg a társadalmi változások, miként őrzik a gyülekezetek a régi szokásokat, vagy éppen miként alakítanak ki újakat. Felvet egy másik kérdést is: lehet-e a konfirmáció beavatási rítus? Mircea Eliade művéből indul ki, aki azt mondja, hogy a beavatás olyan rítusok és szóbeli tanítások összessége, amelynek során a fiatal teljesen megváltozik, és beavatják a felnőttek társadalmába. A válaszok tulajdonképpen sejthetők: a konfirmációnak ma már csak jelképes szerepe van a felnőtté válás folyamatában, hiszen nincsenek társadalmi következményei. A gyülekezet tagjául fogadja a fiatalokat, akik ettől kezdve keresztszülők lehetnek. Korábban az „újgyónó” tagja lehetett a leány- és legényegyleteknek is - erre ma már nincs példa. Fontos változás viszont, hogy a kommunizmus éveiben a konfirmáció a nemzeti hovatartozás jelképévé is vált, elsősorban a lányok viselete révén. Veres Emese-Gyöngyvér kutatása során beszélgetett idősekkel és fiatalokkal, részt vett konfirmációs istentiszteleteken és „kikérdezéseken” (konfirmációs vizsga), végignézte kétszáz évre visszamenőleg a konfirmációs anyakönyveket. Fényképeket, köszöntőket, leírásokat gyűjtött. Könyve mellékletében ez utóbbiak gazdag anyagát is közreadja. Részletesen beszámol a konfirmandusok életkorának változásáról, a felkészülés módjáról, az előkészületekről, a vizsgáról, az istentisztelet menetéről. Már csak azért is érdekes a könyv, mert az utóbbi'ötven évben a szokások jó része halványodott, feledésbe merült, például az első úrvacsoravételt megelőző bocsánatkérés, az ülésrend szigorú hagyománya vagy a frissen konfirmáltak kötelező tevékenységei a következő évben. Tele van a könyv érdekességekkel, ritka szokásokkal, amelyek talán az anyaországi gyülekezetekben is hagyományosak voltak, ám már rég feledésbe merültek. Ajánlom a könyvet mindazoknak, akik érdeklődnek a néprajz vagy az egyháztörténet iránt. Kincsesbányára lelnek. ■ JÁNOSI Veres Emese-Gyöngyvér: Ma leszek először házadban vendéged. Magánkiadás, Budapest, 2006. Ára 2000 forint. Közös hit, közös gondolkodás ► Régóta esedékes találkozásra, tanácskozásra került sor január 11-én az evangélikus egyház országos irodájának tanácstermében. A testvéregyházak nem lelkészi vezetői - főgondnokok, felügyelők - jöttek össze testvéri eszmecserére. Református részről dr. Nagy Sándor - a zsinat világi elnöke továbbá Ábrám Tibor, Kuti Csaba és dr. Virágh Pál főgondnokok, evangélikus oldalról pedig Benczúr László és Szemerei Zoltán egyházkerületi felügyelők, Sztruhár András egyházkerületi másodfelügyelő, Hafenscher Károly országos irodaigazgató, valamint e sorok írója mint országos felügyelő voltak jelen. Az együttlé,t bemutatkozással, az egymással való mélyebb ismerkedéssel vette kezdetét; szó esett kinek-kinek az egyházi gyökereiről, a jelenlevők hivatásáról, és számba vették a gyerekeket és az unokákat is. A közel négyórás együttlé- ten ezután következett a közös hiten alapuló közös gondolkodás. Természetes, hogy az elmúlt hónapok történései után részletesen megvitatták a közoktatási intézmények és valamennyire a szociális szféra finanszírozási gondjait. Ábrám Tibor, a miskolci Lévay József Református Gimnázium igazgatója tartalmas, szakszerű beszámolót tartott. Az eredetihez képest valamelyest javultak pozícióink, de számításaik arra mutatnak, hogy a tizenharmadik havi bér kifizetésére nem lesz fedezet - fejtette ki. Ismeretes, hogy az egyházi iskolák pedagógusai között az is nyugtalanságot keltett, hogy a jelenlegi költségvetési törvény szövegéből kikerült az a korábbi évek törvényeiben megfogalmazott passzus, mely garantálta az egyházi iskolák munkatársainak is a közalkalmazottakat megillető juttatásokat. Jogászi vélemény szerint ettől még érvényben van a korábbi paragrafus, az új törvény ezt nem helyezte hatályon kívül. Helyeslést váltott ki, hogy az evangélikus egyház elnöksége saját határozatában az egyházi törvények szellemében garantálta a pedagógusokat megillető juttatásokat. Ábrám Tibor elmondta, hogy az önkormányzati iskolák sem kapták meg eddig minden esetben a pedagógus-béremeléshez szükséges fedezetet. Véleménye szerint fontos, hogy az állammal való tárgyalásokat előzze meg a megfelelő szakértői előkészítés, egyeztetés, ne keveredjenek a szakmai és a politikai szempontok. A jó szakmai munka alapján kerülhet azután az egyházkormányzás megfelelő tárgyalási pozícióba. Köszönettel vették a résztvevők Ábrám Tibor Buzdítás ünnep után címet viselő összegzését; ez többek között azon értékeket foglalta össze, melyeket az egyházi intézményrendszer közvetít. Jövőkép, értékrend, nemzettudat: ezekből adódik az a hozzáadott érték, amellyel az egyházi iskolák tanulói gazdagodnak. Kuti Csaba a keresztény közéleti jelenlét fontosságát fejtette ki. Utalt arra, hogy a társadalomnak felelőssége van abban, hogy a 2007 és 2013 között az Európai Uniótól érkező jelentős összegek tisztességesen, ellenőrzött módon legyenek felhasználva. A protestáns egyházi vezetők ezért is látják lényegesnek, szeretnék munkálni a protestáns értelmiség markánsabb közéleti és médiamegjelenését, szerepvállalását. Ebben az összefüggésben is foglalkoztak a tavaszi parlamenti választásokkal. Az egyházaknak jelentős lehet a mozgósító erejük. Fel kell hogy hívják a társadalom tagjait arra, hogy állampolgári, erkölcsi joguk és kötelességük a választáson való részvétel. Az egyház ezen nem léphet túl, nem támogathat politikai pártokat, de tagjai kifejezésre juttathatják politikai meggyőződésüket, kölcsönösen tiszteletben tartva egymás véleményét. Üdvözölték a megbeszélés résztvevői Sólyom László köztársasági elnök újévi beszédének szellemiségét. Az egyházaknak - ahogy ez az elmúlt másfél évtizedben is történt - minden kormánnyal a jó kapcsolatokra kell törekedniük, ez azonban a kritika jogát is magába foglalja. Nagy Sándor fogalmazta meg a jelenlegi kormánnyal és parlamenttel kapcsolatos azon kritikát, hogy nemigen veszik figyelembe a népszámlálási adatokat, az egyházakhoz kötődő jelentős társadalmi csoportok igényeit. E téren is segíthet, ha az erőteljes pártpolitika mellett a közéletiség is nagyobb hangsúlyt kap a magyar társadalomban. Ehhez hozzájárulhatna egy protestáns értelmiségi szövetség megalakítása. Benczúr László az egyházi építészet örömeiről és gondjairól, Szemerei Zoltán a gazdálkodási kérdések között főként az ingatlanrendezés hátralévő feladatairól tájékoztatott. Örvendetes a megnövekedett épületállomány, amely a visszakapott, a meglévő régi és az elmúlt másfél évtizedben létrehozott új épületekből áll össze, de ezek működtetéséhez és főként felújításához az egyházak nem rendelkeznek kellő forrásokkal - fejtette ki. Felelős emberek egymást erősítő gondolkodása, testvéri, jó hangulat jellemezte a tanácskozást. Szóba került persze a mindennapi gyakorlat, az egyházkormányzásban a nem lelkészi elem érvényesülése. A főgondnokok, a felügyelők abban is egységesek voltak, hogy a hagyományos paritáselv alapján a lelkész, a püspök primus inter pares („első az egyenlők között”); minden intézményrendszerben a hivatásos elem - így az egyházban a teológusok, a lelkészek gárdája - a meghatározó. A világi elem szép szolgálata a lelkészek, a püspökök testvéri segítése. Nem is a saját tevékenységük, mozgásterük okoz problémát a protestáns vezetőknek - ebben nincs hiányérzetük -, hanem a reformátori örökség általános érvényesülése. A ma és a holnap egészséges egyházi élete megkívánja a nem lelkészek, a gyülekezeti tagok, a gyülekezeti munkások fokozott aktivitását. Ezt az igényt is megfogalmazta a protestáns egyházi vezetők tanácskozása. ■ Frenkl Róbert Hátsó sor (balról jobbra): Szemerei Zoltán, Benczúr László, Sztruhár András és Virágh Pál Első sor (balról jobbra): Ábrám Tibor, Kuti Csaba, Frenkl Róbert és Nagy Sándor
