Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-12-24 / 52. szám
‘Evangélikus Életéi KRÓNIKA 2006. december 24-31. X7 Evangélikus kövek a Móri-árokban ► „Beatus populus qui seit jubilatio- nem." Vagyis boldogok, akik ünnepelni tudnak. Valóban, mert van kit vagy mit ünnepelni. A móri evangélikusoknak volt mit és volt kit, már karácsony előtt is. A régmúlt - szórványban Már a reformáció hajnalán volt evangélikus gyülekezete Mórnak, de lakói aztán hamar a kálvini ághoz csatlakoztak: 1627-ben református volt a falu. A török hódoltságot követő újratelepítésekkel katolikus vallású, német nemzetiségű népek kerültek a településre. Ezzel jelentősen megváltozott mind a felekezetek, mind a nemzetiségek aránya. Előbbit az ellenreformáció egyre erősödő támadásai siettették. Az 1745-ben végzett canonica visitatio (egyházlátogatás) jegyzőkönyve szerint 738 katolikus, 25 református, 7 evangélikus, 7 vegyes és 5 izraelita család élt Móron. 1851-ben 31 evangélikus lakót jegyeztek fel a mezővárosban. Ez az arány napjainkig megmaradt. A közelmúlt - leányegyházként Az iparosodás és a városiasodás következtében azonban megnőtt a település lakóinak száma. A szomszédos Bakonycsemyéről, Nagyvelegről, Pusztavámról, de az ország távolabbi területeiről is egyre több evangélikus került Mórra. A lélekszám emelkedése lehetőséget teremtett arra, hogy a Móri-árokban összegyűlt „kövek” élővé, gyülekezetté váljanak. A felismerést tett követte. Isten kegyelmének és Puskás János pusztavámi lelkész szervezőmunkájának eredményeként 1986-ban megalakult a móri evangélikus leányegyház, és a szomszédos, nagy múltú, német eredetű Puszta- 'vám filiája lett. A 2001. évi népszámlálási adatok szerint a városban közel ötszázan vallották magukat evangélikusnak; az egyházfenntartók száma azonban csupán ennek negyede. A kis mag az ügyvédi munkaközösség egykori irodaházában berendezett imaházban éli vallásos életét. A vasárnapi istentiszteleten har- mincöten-negyvenen vesznek részt. Jubileumi istentisztelet Kis közösségükért és mindazért a sok jóért, amit a gyülekezet ez alatt a két évtized alatt megért, a Szentháromság ünnepe utáni 22. vasárnapon adtak hálát az Úrnak a hívek és a meghívottak. Az igét Lackner Pál tábori püspök - a gyülekezetét alapító lelkész veje - hirdette. A szolgálatban részt vett Szarka István esperes, Lacknemé Puskás Sára és a helyi lelkész, Kapi Zoltán. A záróimádságban Lacknerné Puskás Sára lelkésznő kö- nyörgött a gyülekezetért, az itt folyó szolgálatért, a keresztség és az úrvacsora áldásáért, a hitvallás tisztaságáért, az egyházért, családjainkért, egész megrendült hazánkért. Kapi Zoltán családtagjai - Kapi Marika, Kapi Zoltán Bence és Kapi Zsuzsanna - zeneszámmal, Arany Lili és Endre felolvasással, Lepsényi Bálint verssel működtek közre az ünnepi alkalmon. A jubileumi hálaadó istentiszteleten jelen volt Schmidt Ferenc országgyűlési képviselő és Fenyves Péter polgármester is. Ünnepi hétköznapok Ev'angélizáció. Advent első hetében két felejthetetlen esti találkozón vehettek részt az érdeklődők. A gyülekezet imaházában Szeverényi János országos missziói lelkész Mindent szabad?- A hitről és életünk dolgairól őszintén címmel tartott előadást az ezotéria, a New Age, az asztrológia, spiritizmus, babona, természet- gyógyászat, szinkretizmus témakörében. A gyülekezet tagjai és a Nagyvelegről érkezett vendégek verssel, zeneszámokkal működtek közre. Emlékjelavatás. Mindnyájunk számára nagy öröm, ha egy világhírű tudós méltó elismerésben részesül, különösen akkor, ha a neves személy szűkebb közösségünkhöz tartozik. Mór evangélikusai ezért ünnepelhettek különös tisztelettel december 7-én. UJJ József nyugalmazott iskolaigazgató fáradozása nyomán immár második köztéri „szobrát” kapta Móron, szülővárosában dr. Zimmermann Ágoston. Mellszobrát húsz éve Dr. Zimmermann Ágoston új emlékműve a világ állatorvos-anatómusainak részvételével avatták fel a róla elnevezett általános iskola előtt. Most az egykori - időközben lebontott - szülőháza előtt leleplezett domborműves emlékjelnél tiszteleghettek az V. Fejér megyei állatorvosi emléknap résztvevői s a nagy tudós tisztelői. Az 1875-1963 között élt cukor anatómiáé acerrimus (az anatómiát legmagasabb fokon művelő férfi), az állatorvosi anatómiai oktatást új alapokra helyező professzor, főiskolai és műegyetemi rektor, Kossuth-díjas akadémikus, mélyen hívő evangélikus presbiter és iskolafelügyelő szülőháza előtti emlékjelet Kapi Zoltán méltató szavai, imája és áldása után vette át a város lakossága. A bronz dombormű Nagy Edit szobrászművész alkotása. Gyertyagyújtás. Advent második vasárnapján a városháza előtti téren az iskolák tanulói és pedagógusai által rendezett hagyományos ökumenikus ünnepi alkalmon Kapi Zoltán elmélkedése és imája jelentette a történelmi egyházak jelenlétét. A jövő’ A városban élő „kallódó” evangélikusok felkutatása, a régi gyülekezetükkel még kapcsolatban állók hívogatása, gyökereik új talajba ültetése, a fiatalok gyülekezeti életbe való bevonása, a lelki építkezés folytatása vezetne az igazi ünneplésekhez, a Krisztus-váráshoz. Mindezek mellett a kis filia templomépítés tervét dédelgeti. Adja az Úr, hogy hitben erősödve, lélekszámban és anyagiakban gyarapodva megvalósíthassák tervüket. ■ Dr. Jani János Presbiteréknél vendégségben Bemutatjuk a Szilberhorn családot Egész a tanyai bekötőútig kövesút vezet. Rendezett szőlőtáblák az egyik oldalon, festői erdők és rétek a másikon. így értem ki a Tázlár melletti tanyára, ahol Szilberhorn László borász és családja él és dolgozik. Amellett, hogy a gazdaság és a pincészet, a Silberhorn-Weinhaus Kft. az eredményeit tekintve példaértékű, még egy különleges apropója van látogatásomnak: megismerni egy családot, amelynek tagjai több evangélikus közösségbe is járnak, szolgálatot végeznek a gyülekezetükben és a községben egyaránt. Érkezésemkor Laci és Margit fogad, de egy pillanatra a fiúk, Zoli és Laci is kikukkantanak hozzánk. A beszélgetés elején az asztalra is felkerül, aminek ilyenkor fel kell kerülnie, jelen esetben rozébor. * * *- Mekkora területen gazdálkodnak? - kérdezem elsőként a családfőt.- Tizenhat hektár termő ültetvényünk van. Ezen Kunleány és Ezerjó fehér, valamint Kadarka és Kékfrankos kék szőlőt termelünk. Mindet mi ültettük, három-négy év leforgása alatt.- Egybefüggő területen van a szőlő itt a tanya körül?- Négy és fél hektár igen, a többi körülbelül három kilométerre. Ennek több oka is van. Az egyik a jégeső: ha az egyik táblát elveri, megmarad a másik. A távolabbi szőlőnknek emellett van egy másik előnyös tulajdonsága is: a talaja folyami lösz - még a Duna hagyta itt -, melynek mikrobiológiája rendkívül kedvező.- Miért költöztek ki ide, a tanyára?- Ezt a fajta tevékenységet már nem tudtuk belterületen folytatni: a borászati eszközök és a különböző tárolók, tartályok akkora területet foglaltak volna el, hogy 1998-ban úgy döntöttünk, kiköltözünk Soltvadkertről valahova a külterületre. Ez a szemlélet ezen a vidéken nem idegen: az 1800-as évek második felében éppen emiatt alakult ki a tanyavilág. „Amiből élsz, tiszteld meg a jelenléteddel!” - szól a mondás. Most már egyébként sok minden gépesítve van, még a szüret is. Az pedig, hogy Tázlár község belterülete szinte a szőlőnk végén kezdődik, csak előny. Ha be akarunk menni a faluba valamit elintézni, ott az autó vagy a motor.- Látom, a hagyományos hordós pince mellett állnak itt tanályok is. Mién ez a kettősség?- Az alföldi fehérboroknak a mai ízlésvilágot szem előtt tartva már nem kedvező az ászkolás, azaz a fahordós erjesztés és tárolás. Sokkal előnyösebb a zárt tartályban, oxigénhiányos közegben történő úgynevezett reduktív erjesztés.- Nem a „régi házban" laknak, hanem újat építettek Mi az oka ennek?- kérdezem, mire az eddig csendesebben üldögélő háziasszony, Margit veszi át a szót.- Ez is régi álmunk volt: a tanyasi turizmus. Ez a gangos tanya a húszas években épült. 2006 nyarán önerőből felújítottuk, cserépkályhát raktunk bele, és berendeztük. Három éve elvégeztem egy tanyasi-falusi turizmus tanfolyamot a közeli Jászszentlászlón. Most, hogy meghirdettük, hogy fogadjuk a vendégeket - képeslapot és prospektust adtunk ki -, szépen jönnek. Tetszik nekik, hogy itt vannak a gazdaságban, etethetik az állatokat, és felülhetnek a traktorra. Egyébként minden vendég egy-egy új meglepetés: kinek házias étel kell, kinek olasz-magyar szótár, kinek az, hogy csak hagyjuk pihenni.- Önök Soltvadkenen és ide kiköltözve Tázláron is aktív tagjai az evangélikus gyülekezetnek- Igen, ez nálunk nagyon fontos dolog. A család az 1700-as évek végén már szerepel a soltvadkerti anyakönyvekben. A nevünket néha ugyan elírták, hol magyarosan, hol németesen - ezért a különbség a kft. nevében is -, de mindig ott voltunk, és kivettük a részünket a gyülekezeti munkából. templomban tartjuk. A közeli Bócsán egyébként ez éppen fordítva van: a reformátusok járnak az evangélikusok imaházába. A jó kapcsolat bizonyítéka az is, hogy itt, Tázláron októberben avattuk fel a protestáns temetőben épült ravatalozót. Ennek a felépítésébe a baptisták is besegítettek. Van szerveznivaló, még ha kicsi is a létszám.-Jól tudom, hogy a családban folytatódik ez a szolgáló tradíció?- Igen, mindkét fiunkat hitben és munkaszeretetre neveljük. Zoltán, az idősebb egyetemistaként a budapesti Luther Márton Szakkollégiumban nyert- László immár második ciklusban presbi- terTázláron. Mit kell tudnunk a gyülekezetről?- Leányegyház, Kiskunhalashoz tartozik. Száztíz lélek, hétfős presbitériummal. Minden hó harmadik vasárnapján jön ki istentiszteletet tartani Halasról Hegyi Emőke gyülekezeti munkatárs. Érdekességként megemlítendő, hogy kántorunk, Torma Sándor trombitán kíséri az énekeket. Alkalmainkat a református kollégiumi elhelyezést. A diákság presbiterelnökévé választották, így már az ő vállán is nyugszik felelősség. Még sokáig beszélgettem a családdal, közben ízlelgetve az érmes borokat. Közben újra éreztem azt, ami a tanyasi embernek mindig is sajátja volt: szép környezet, csend, rendezett életritmus és bizakodás. ■ Ifj. Káposzta Lajos FOTÓK: SZILBERHORN
