Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-10-01 / 40. szám
6 2006. október i. IFJÚSÁGI MELLÉKLET ‘Evangélikus ÉletS Helykereső gyerektábor ► Idén nyáron hét országos ifjúsági és gyermektábor zajlott Kőszegtől Telek- gerendásig. Szeretettel ajánljuk az olvasók figyelmébe az evangélikus táborokról írt beszámolókat! ■ Mády Erzsébet és Húszak Zsolt Országos n) T ermészetismereti ifjúsági tábor A Magyarországi Evangélikus Egyház ifjúsági táborai között immár ötödik alkalommal rendezték meg a környezetvédő és természetismereti tábort. A tábor célja az, hogy minden évben megismerjük egy magyarországi nemzeti park élővilágát, természeti adottságait, környezet- védelemmel kapcsolatos kihívásait. Ebben az évben Bakonybélben, a Balaton- felvidéki Nemzeti Park oktatóközpontjában szálltunk meg. Már negyedik alkalommal vettem részt ebben a táborban. Most, hogy az Evangélikus Hittudományi Egyetemre járok, és a korhatárt is túlléptem már, a vezetők felkértek, hogy segítsek nekik a tábor lebonyolításában. Kicsit izgultam, mert még soha nem voltam táborvezető. Megérkezésünk után meglepődve tapasztaltuk, hogy a szállás egyik fele egy felújított pajta; itt kaptak helyet a közös programok, a konyha és az étkező. Utólag gondolkodtam el azon, hogy milyen gyönyörűen rendbe van hozva ez a pajta, nem úgy, mint az az istálló, amelyben Jézus megszületett. Akkor a betlehemi jászolnál a pásztorok és a napkeletről érkezett bölcsek dicsérték az Urat, itt és most pedig az ország minden pontjáról ideutazott tizenéves fiatalok zengték be énekükkel ezt az épületet. A reggeli áhítatok témáit egy kis könyv ötlete köré csoportosítottuk. Ez egy olyan imádságoskönyv, amelyben állatok imái szerepelnek. így a héten belebújhattunk egy lepke, egy elefánt vagy akár egy hangya bőrébe, megfogalmazhattuk gondolatainkat az ő szavaikkal, s így ezzel is megpróbáltunk közelebb kerülni a természethez. ezzel a parkkal a lehető legtöbb szempontból: színek, hangok, tárgyak, érzések és gondolatok alapján. Talán ezen beszélgetések során gondolkoztam a legtöbbet az ember és a természet, a természet és Isten, illetve az ember és Isten kapcsolatáról. Délutánonként általában játszottunk, sportoltunk, kézművesked- tünk vagy kirándultunk. A hét közepén egész napos, hosszú túrára indultunk. Mindenki várta már, hogy hova visznek minket az idén a vezetők. A Bakony legmagasabb csúcsára, a Kőris-hegyre mentünk - és néha igencsak megszenvedtünk az úttal, ahogy az egy nagyobb túrán lenni szokott. Ekkor szembesültem azzal, hogy mekkora jelentősége van annak, hogy már nem mint résztvevő, hanem mint vezető vagyok jelen. Nem rohangálhattam előre-hátra a túra során aszerint, hogy éppen kivel akarok beszélgetni, hanem ha azon kaptam magam, hogy nem én vagyok a legutolsó, igenis be kellett várnom mindenkit, mert felelősséggel tartoztam értük. Vacsora után különféle közösségi programok voltak, vetélkedő vagy fórum, ahol a fiatalok például megvitathatták egy kibeszélőshow keretében, hogy érdemes lenne-e a Bakony oldalába szélerőművet építeni. Az esti áhítatokat a tábortűz körül tartottuk, amikor csak tudtuk. Témájukat a mózesi törvényekből vett, a környezet védelméről szóló igék adták. Egy ilyen esti áhítat után lehettünk tanúi a híres bakonyi szélnek és egy hatalmas viharnak, amely fákat csavart ki az erdőben, és özönvízként zúdult alá. Újra taA délelőtti programok a nemzeti park adottságainak megismerésével voltak kapcsolatosak. Hallhattunk előadást a tájegységek állat- és növényvilágáról, történelméről, az itt élő emberek és a természet kapcsolatáról; speciális vízvizsgálatot tartottunk a faluszéli patakban; a múzeumban pedig részt vettünk egy kis vetélkedőn. Ennek során olyan kérdésekre kellett megtalálnunk a választ, melyek egytől egyig el voltak rejtve a kiállított tárgyak között. Számomra az egyik leghasznosabb program a délelőtti kiscsoportos beszélgetés volt. Ez volt ugyanis a vélemény- nyilvánítás és elgondolkodás legfőbb ideje. Összehasonlítottuk otthonainkat pasztaihattam, hogy Isten milyen hatalmas csodákra képes a természetben. Minden táborban tanulok valamit a környezetemről és védelméről. Idén is rengeteg hasznos és új dolgot hoztam haza magammal. Mindebben az segített, hogy a programok a lehető legváltozatosabban próbáltak rávilágítani a tényekre; volt, hogy egy komoly előadáson hallhattunk valami érdekeset, és volt, hogy épp a legnagyobb jókedv és nevetés közepette részesültünk új információkban, miközben játszottunk. Örülök, hogy én is részese lehettem mindennek szervezőként - és Isten által vezetett résztvevőként is. ■ Keveházi D. Sámuel Szárszói felnőttkonferencia- egy résztvevő szemével No nem a táborhelyet kerestük, hiszen Piliscsaba az elmúlt évek során nagyszerűen bevált a hatvan-hetven fős csapatnak. A bennünket körülvevő világban elfoglalt helyünkről gondolkodtunk együtt napról napra az idei országos gyerektáborban. Hol a helyem a családban? Milyen a jó gyerek? Mi szükséges a jósághoz, és mi nem? Hol a helyem a barátaim és az osztálytársaim között? Hogyan tudnánk elfogadni egymást sokszínűségünk ellenére, és hogyan ismerhetnek fel ennek az értékét? Hol a helyünk a természetben? Hogyan vigyázhatnánk jobban a vízre, a levegőre, az erdőkre - kicsit nagyobb odafigyeléssel és több lemondással? Hol a helyem a vallások között és a kereszténységben? Mit tanítanak a világvallások, mi az a katolicizmus, ki volt Luther, és milyen az evangélikus egyház ma? Hol lesz a helyem szülőként, férfiként, nőként? Milyen szeretnék majd lenni? Gyerekek és fiatal felnőttek együtt keresgéltük a válaszokat ezekre a csöppet sem egyszerű kérdésekre. Közben természetesen nagyokat játszottunk, kirándultunk, a gyerekek pedig egész héten át szelektíven gyűjtötték a szemetet az általuk készített kukákba. A hét során csapatokra osztva készültünk az utolsó esti „Ki mit tud?”-ra is, ahol furcsán hangzó magyar helységnevek - általunk kitalált - történetét kellett eljátszanunk. Nagyszerű jelenetek születtek. Ahogy telt-múlt az idő, az énekek is egyre hangosabban és lelkesebben szóltak; a tábor végére már nagyon elégedett volt a gitárosunk. Az áhítatok gyakran szokatlanok és izgalmasak voltak - felváltva tartottuk őket -, így gyerekek és felnőttek is várakozva és kíváncsian figyeltek oda. Volt olyan, hogy a gyerekek egy eseménydús nap után az esti áhítatot tartották a legnagyobb élménynek. Nagyon kevés embert ismertem a résztvevők közül, de mégsem éreztem magam idegennek. Valahogy ezt teszi az emberrel ez a hely. A Balaton egy „láb- nyújtásnyira” van, csobbanni, kenuzni a nap bármely szakaszában lehet. Naple- mente-nézegetős, csillagszámolgatós estékre tartogatott stégek. A kisebb-na- gyobb porontyok számára egy barátságos játszótér, gyönyörűen karbantartott kert, pázsit mezítláb futkosásra. A koszt nagyon finom és igazán bőséges, és az egész épület nagyon praktikus, tág, világos. Tudom, nem ezek a legfontosabbak, de valahogy nagyon megsimogatja az ember szívét ez a bőség, gondtalanság, nyugalom. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és megvagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” (Mt 11,28) Olyan nagyon szelíden hív Jézus. A tábor lelkészei, Szigethy Szilárd és Sefcsik Zoli („a Szent”) is olyan nagy szelídséggel hozták nekünk mindennap az üzenetet, alázattal, tisztelettel. A reggeli és az esti áhítat közé sok minden belefért. Galbavy Jenő szerzetes bizonyságtétele, Csemyikné Tóth Agnes pszichológus előadása. A felvetett témák sokféle szálon sokfelé indítottak gondolatot, és ha az előadás keretében nem is volt rá lehetősége mindenkinek, az alkalom után kisebb társaságokban tovább lehetett szövögetni a szálakat. Varga Gyöngyi teológiai tanárnak a vasárnapról szóló előadása nagyon összeszeA legfontosabb talán mégis a közösségben létezés átélése volt ez alatt az egy hét alatt. A vetélkedők, játékok, kézműves-foglalkozások, az úszás, a közös gondolkodás és a közös imádság egy csapattá érlelt össze bennünket. Valójában ott, ebben a közösségben találhatta meg mindenki a maga helyét. Otthon pedig mindannyian folytathatjuk a válaszkeresést - életünk végéig. ■ Mády Erzsébet szereplők is (komolyan!) tökéletesek voltak. És a hazatérésnél tényleg volt dí- nomdánom! Közös kirándulás Balatonboglárra templomlátogatással, szabadtéri áhítattal, mókás játékokkal - elmaradhatatlan. Filmörökzöldek is előkerültek, mint például a Csokoládé, az Indul a bakterház, a Luther. A péntek esti „Ki mit tud?”-ot szorgos, titkos készülődés előzte meg, és bár az est kicsit hosszúra nyúlt, nagyon Az egész tábor alapvetően nagyon kötetlen volt, és alkalmas arra, hogy az ember magával legyen, Istennel legyen, ha akar, vagy a többiekhez csatlakozzon, új barátokat keressen. A táborban akár csak pár napig is részt lehet venni, anyagi támogatás is igényelhető. Nagyon lélekemelő egy hét ez, mindenféle, -fajta ember belefér. Úgyhogy jövőre ti is gyertek, barátaim! ■ Szabó Anna dett és tartalmas volt, őt is nagyon jólesett hallgatni, ezenkívül nemcsak áhítatot hozott nekünk, hanem szerda este táncházat tartott kedves táncokkal. Csütörtök este tékozló fiúvá változtunk a láthatatlan színházban, amelynek minden elemét nagyon jól átgondolták, és a sokféle - szórakoztató, gyönyörködtető, elgondolkodtató, de mindenképpen nagyon igazi - megnyilatkozást láttunk. A szombati záró istentiszteletet a parton tartottuk, csobogással, napsütéssel, kenuoltárral, átnézegető kíváncsiskodókkal. Különleges volt. Jó volt.
