Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-06-25 / 26. szám

io 4K 2006. június 25. KRÓNIKA ‘Evangélikus ÉletS Az „ügynöklista” nem új - és az igazság? Kétszeresen is megszólítva érzem maga­mat dr. Nagy Gyula múlt heti írása által: a bizottság tagjai közül én lennék az egyik, aki az előkerült állambiztonsági doku­mentumokat „gyanú nélkül" elfogadta a cikkíró ügynöki jelentéseiként. Másrészt hónapok óta én foglalkozom a személyé­vel kapcsolatba hozható belügyi iratok­kal. Van még egy harmadik okom is: az Evangélikus Élet huszáros oldalvágással ha­sábjain mindjárt a „másik felet” szólaltat­ta meg. Ideje, hogy az „egyik fél” is szót kapjon. Idő előtt kell azonban megszólal­nom: nem ismerem még az érintettre vo­natkozó, fellelhető összes levéltári doku­mentumot, és a jelentésben jelzett elem­ző tanulmány sem készült még el. Né­hány tény és a cikkel kapcsolatos reflexi­óim közlése mégis talán elősegíti a to­vább gondolkodást. Én is „mély megdöbbenéssel és szomo­rúsággal” olvastam bizonyos iratokat. 2006 elején kaptam kézhez a történeti le­véltárban a nyilvántartásra szolgáló 6-os kartont, dr. Nagy Gyula nevére kiállítva. Ez tartalmazza a beszervezés pontos adatait, az „Egresi” fedőnevet is. Továbbá „Egresi” ügynök több kötetes Munkadossziéját, ben­ne minden olyan iratot, amelyet „Gyula­vári" ügynökjelölt, majd „Egresi” ügynök adott, és a tartótiszt jelentésként a dosszi­éban elhelyezett. Igazán „mély megdöb­benéssel és szomorúsággal” olvasható ki belőlük, hogy „Egresi” mintegy húsz éven át egyházunk és az egyházi világszerveze­tek belső ügyeiről, személyi kérdéseiről folyamatosan tájékoztatta az állambiz­tonsági szervet, rendkívül pontos, szak­szerű és jól hasznosítható információkat közölt. (A dossziékról tartalomjegyzéket készítettem.) A beszervezés menetének iratait tartalmazó Beszervezési dosszié „Egre­si” nevére a levéltárban jelenleg nem talál­ható. Irattári jelzete azonban szerepel a 6- os kartonon. Ez egyértelműen azt mutat­ja, hogy létezett ilyen dosszié. (A fenti irat­fajták a hatályos törvény és a szaklevéltár szerint a hálózati tevékenység alapdoku­mentumai.) A személyes indíttatásról egy- egy nyom mégis fellelhető. Nyomtatás­ban is megjelent „Gyulavári” 1968-as írásá­nak néhány részlete, amelyben az ügy­nökjelölt felajánlja képességeit, lehetősé­geit, „melyekkel együtt szolgálhatom Is­tent, népünket, szocialista társadalmun­kat, ...a legutóbbi években megtalált és felismert úton”. Az írás Életem útja (1918-1968) címmel, dr. Nagy Gyula aláírá­sával az első „Egresi”-dossziéban található. A szaklevéltár levéltárosa egyházunk­tól függetlenül, munkaköri feladatát vé­gezve talált rá az iratokra, és állapította meg a hálózati tevékenység tényét. Majd egy történész és egy jogász is, akik mindketten a téma szakmailag elismert kutatói. Velük sokszor beszélgettem, az azonosítással kapcsolatos kételyeimről is. Megállapításaik egyeznek az enyéim­mel. Szó sincs tehát gyanú nélküli elfo­gadásról. Dr. Nagy Gyula hivatkozik a levéltártól megkapott iratokra is. Ezekben az „egy­házi reakció” egyik fő harcosának neve­zik. Valóban, püspökelődje számos jelen­tésében szerepel így. Éppen ezek nyomán terelődik rá azonban a figyelem, és kezde­nek el óvatosan foglalkozni személyével, „beszervezés céljával”. Más iratokra hivat­kozik tehát a cikkíró, és másokra alapoz­za állításait a bizottság. Hibás az iratok ki- adhatóságának jelenlegi törvényi szabá­lyozása, mert a kérelmező megismerheti mindazt, amit egykor róla jelentettek, de csak a legszűkebb mértékben a saját egy­kori jelentései tartalmát. Ez sajnos az érintettek téves megerősítését szolgálja! A belügyi szervek részletes szabályza­tok alapján működtek. A beszervezés menetének is megvoltak az előírásai. Alaptalanul semmit nem írtak le, nem ik­tattak, nem vezettek be a dossziékba. A megbeszélésekről sem készítettek mindig magnófelvételt, ha igen, azt külön jelez­ték az iraton! Az Állami Egyházügyi Hi­vatal és az állambiztonság szervezeti mű­ködése határozottan elkülönült. Tartot­ták persze egymással a hivatali kapcsola­tot, de az állambiztonság tisztjei nem ad­ták ki magukat ÁEH-képviselőknek, húsz éven át becsapva a gyanútlan tárgyaló- partnert! Nagyon tetszetős dr. Nagy Gyu­la verziója a jelentések keletkezéséről, de mindez nehezen valószínűsíthető, még nehezebben igazolható. A legmélyebb „megdöbbenéssel és szomorúsággal” azt olvastam, hogy a teo­lógia egykori, etikát is oktató professzora az előkerült iratokra a megjelent módon és érveléssel válaszolt. A bizottság „ügynöklistája” egyáltalán nem új. Csak egy régóta létezőnek az új­rafelfedezése történik. Nem az iratokat kutatók állítják össze, hanem az egykor együttműködők. És az igazság? Hiszem, hogy a bizottság munkáján keresztül (is) mindinkább a közelébe kerülünk. ■ Ifj. Zászkaliczky Pálné Mirák Katalin Szeretettel tájékoztatjuk gyülekezeteinket, hogy a Szentháromság ünnepe utáni második vasárnap (június 25.) offertóriuma a nyugdíjas lelkészek, lelkészözvegyek és -árvák támogatását szolgálja. Kérjük, adakozó szeretettel segítsék az ügyet! ISTENTISZTELETI REND / 2006. június 25. A tényfeltáró bizottság nyilatkozata A tényfeltáró bizottság tagjai nagy megle­petéssel olvasták az Evangélikus Élet június 18-i számának 10. oldalára összegyűjtött, a bizottságnak a május 19-i országos köz­gyűlés elé terjesztett jelentésére érkezett reflexiókat. Sajnálatos, hogy a bizottság­gal szemben helyenként erős kritikát is ki­fejező reakcióknak a lap úgy adott helyet, hogy elmulasztotta az olvasóval megis­mertetni magát a jelentést. Az evangélikus hetilap nem adta meg számunkra azt a - más esetben alkalmazott - lehetőséget sem, hogy legalább a kritika megjelenésé­vel egyidejűleg mi is elmondhassuk állás­pontunkat. A bizottság munkájáról a vilá­gi sajtó több tárgyilagos beszámolót is kö­zölt, de akik ezekkel a híradásokkal nem találkoztak, dr. Nagy Gyula és Fasang Árpád közlése alapján a bizottság jelentését akár tévesnek is hihetik. A tényfeltáró bizott­ságnak, mint minden egyházi bizottság­nak, joga van a jó hírnevéhez, ez pedig, rö­viddel az után, hogy a bizottság először számolhatott be érdemi munkájáról, ép­pen az Evangélikus Élet eljárása révén sérült. Olyan fejlemény ez, amelyet nem hagyha­tunk szó nélkül. Bízunk benne, hogy az Evangélikus Élet - meghallgatva már közel egy hónapja megfogalmazott kérésünket - minél ha­marabb közölni fogja jelentésünket. So­kat segített volna, ha az Evangélikus Bel- missziói Baráti Egyesület (EBBE) által 2005 szeptembere és decembere között meg­tartott, „az egyházi közelmúlt feldolgozá­sának teológiai, történeti, etikai és gyakor­lati kérdéseiről” szóló előadássorozaton elhangzottakat - melyek anyaga a közel­múltban könyv formájában is megjelent - részletesebben ismerteti a lap az olvasói­val. Ezen a rendezvényen a bizottság tagjai mellett más, a témával foglalkozó szakér­tők is ismertették kutatásaik eredményét. Mindezt azért tartjuk fontosnak utólag is elmondani, mert a levéltári kutatások ed­digi eredményei alapján látjuk, hogy egy­házunk egésze komoly kihívás előtt áll: nem lesz könnyű szembesülni azokkal a tényekkel, amelyek napvilágra kerülnek. Az eddig eltakart információk megisme­rése csak akkor válik javunkra, ha nem­csak nyilvánosságra hozzuk, hanem a köl­csönös egymásra figyelés folyamatában együtt fel is dolgozzuk őket, és levonjuk a konzekvenciákat is. Az információk kö­zösségi feldolgozásában pedig kulcsszere­pe van az egyházi sajtónak: teret adhat ne­ki, ezzel segítheti, vagy, amint most tette, egyoldalúan tájékoztat, és tovább növeli az amúgy is súlyos erkölcsi és egzisztenci­ális terheket. Mielőtt válaszolunk dr. Nagy Gyula és Fasang Árpád kritikájára, valamint a Bu­davári Evangélikus Egyházközség presbi­tériumának nyilatkozatára, a jelentésün­ket nem ismerő olvasók számára röviden ismertetjük jelentésünk azon részeit, ame­lyek nélkül válaszunk nem lenne világos. A 2005 májusában felállított bizottság tagjai csak 2006 februárjában kapták meg az engedélyt a levéltári kutatáshoz. Az or­szágos közgyűlésig eltelt alig több mint három hónap során a bizottság tagjai gondosan megtervezett módszer szerint kezdtek a hatalmas iratmennyiség tanul­mányozásához. Május első napjaira közel ötven, nagy valószínűség szerint az evan­gélikus egyházhoz tartozó ügynök fedő­nevét tárták fel, közülük négy egykori ügynököt teljes biztonsággal sikerült azo­nosítani: őket jelöltük meg név szerint, egyházi szolgálatuk és hálózati tevékeny­ségük legfontosabb adatainak a közlése mellett. Azóta újabb egykori ügynököket sikerült azonosítani, és jó ütemben halad tevékenységük tartalmának és jellegének a feltárása is. A gyógyító célú feldolgozás kulcskér­dése, hogy milyen módon hozzuk a feltárt adatokat nyilvánosságra, más szóhaszná­lat szerint, mit jelent az adatok „egyház­hoz méltó” kezelése. Hadd idézzünk itt je­lentésünkből: „3. A Bizottság (...) rendszeresen meg­jelenő kiadványában egy-egy rövidebb (2- 3 hónapos) kutatási időszak eredményei­ről folyamatosan tájékoztatja az egyházi közvéleményt. 4. A Bizottság a hiteles információk nyilvánosságra hozatala előtt lehetővé te­szi, hogy az élő érintett elmondhassa saját álláspontját, érveit.” A bizottság első részletes jelentése vár­hatóan ismertetni és értékelni fogja Várady Lajos, Káldy Zoltán, Ottlyk Ernő és Nagy Gyu­la állambiztonsági kapcsolatait. A kutatá­saink eredményeit tartalmazó tanulmányt megküldjük az érintettnek vagy hozzátar­tozóinak, aki(k) reális határidőn belül ki­egészítheti (k) annak megállapításait. Ezt követően készítjük elő az anyag publiká­lását. Az általunk értékelt levéltári forrá­sok másolatát elhelyezzük az Evangélikus Országos Levéltárban, ahol az minden ku­tató számára hozzáférhető. Mindezek előrebocsátása után hadd vá­laszoljunk néhány mondatban kritikusa­ink észrevételeire. A budavári egyházközség presbitériu­mának nyilatkozata példaszerű lehet ab­ban, hogy az ügynöki tevékenység gyanú­jába került egykori lelkészei iránt kifejezi a feltétlen szolidaritását. A közösség szere- tetének és az irgalomnak olyan megnyil­vánulása ez, amelyre mindnyájunknak szüksége van. De arra kérjük a presbitériu­mot, hogy ebben az ügyben ne ez legyen az utolsó szava. Várja meg a bizottság részletes jelentéseit, gondosan tanulmá­nyozza át azokat, s ha úgy ítéli, hogy a fel­tétlen szolidaritásra és az irgalomra nem­csak az egykori ügynököknek van szüksé­gük, hanem azoknak a lelkész kollégák­nak és gyülekezeti tagoknak is, akikről az egykori jelentések szóltak, szólaljon meg újra, és tegyen közzé az Evangélikus Életben újabb nyilatkozatot. Ez a kérésünk, termé­szetesen, dr. Nagy Gyula püspök úrnak és Fasang Árpád testvérünknek is szól: a je­lentésünk publikációja után keressék meg majd újra az Evangélikus Élet olvasóit. Dr. Nagy Gyula téved, amikor azt vélel­mezi, hogy a tényfeltáró bizottságnak csu­pán két tagja, ifj. Zászkaliczky Pálné és dr. Ba­lás István áll a jelentés mögött.'A jelentést ár. Kertész Botond is aláírta, előkészítésében pedig részt vett a bizottság akkor még kül­ső tanácsadójaként ténykedő dr. Csepregi András is, amint erre a jelentés első bekez­dése utal. A jelentés négy személy közös álláspontját tükrözi. A bizottság tagjai je­lentésükben nem értékelték és nem von­ták kétségbe dr. Nagy Gyula és három má­sik megnevezett lelkészünk munkásságá­nak eredményeit. Érthetetlen továbbá a bizottság tagjai kompetenciájának kétség­bevonása azon az alapon, hogy ők „ma­guk nem élték át azokat a rettenetes éve­ket a Rákosi-diktatúra idején”. Történész­berkekben nem szokatlan, hogy olyan ku­tatók is foglalkoznak a tatárjárással vagy a mohácsi vésszel, akik nem élték át azokat a rettenetes időket. Ráadásul dr. Nagy Gyula hálózati tevékenysége szempontjá­ból érdektelen a Rákosi-korszakot emle­getni, hiszen ügynöki tevékenysége 1967 körül kezdődött, és 1988-ig tartott. Ezen időszakról pedig a bizottság különböző életkorú tagjai személyes felnőtt emlékek­kel is rendelkeznek, amelyet szívesen összevetnek dr. Nagy Gyula emlékeivel. Fasang Árpád azzal vádolta meg a bi­zottságot, hogy „egyházhoz méltatlan” döntést hozott, illetve ilyen intézkedést foganatosított. A tényfeltáró bizottság az országos közgyűlés által rábízott feladat elvégzését kezdte meg. Tudatában va­gyunk annak, hogy tevékenységünk so­kaknak fájdalmat fog okozni egyházunk­ban. Azonban Péter sem indulhatott vol­na el az evangélium hirdetésének útján, ha nem szembesül zokogva mestere megta­gadásának vétkével nagyszombat hajna­lán. A múlttal való szembenézés nélkül ma sem juthatunk el a megtisztulásig. „Egyházhoz méltatlan” véleményünk sze­rint a múlt bűneinek takargatása és ezzel egyházunk hitelességének és mai szolgá­latának veszélyeztetése. A katolikus és re­formátus testvéregyház példája mutatja, hogy milyen súlyos bizalmi válságot okoz, ha az egyházat a „világ” szembesíti a képviselői által elkövetett vétkekkel. Tisztelettel: Dr. Balás István, dr. Cserregi András, dr Kertész Botond és ifj. Zászkaliczky Pálné Mirák Katalin, a tényfeltáró bizottság tagjai A Magyarországi Evangélikus Egyház hivatalos orgánuma az Evangélikus Közlöny. Alz Evangé­likus Élet nem szokta (és nem is köteles) a külön­böző bizottságok közgyűlés elé kerülő jelentéseit közölni. Azok egyébként a közgyűlések jegyző­könyveihez csatoltan bárki számára elérhetők az Országos Egyházi Irodában. A tényfeltáró bi­zottságfent említett jelentése ennek ellenére ol­vasható honlapunkon (www.evelet.hu) is. Ugyanitt lehetőség van a további hozzászólá­sokra. Szerkesztőségünk az e lapszámban olvas­ható írások közzétételével a témát egyelőre le­zártnak tekinti. Boda Zsuzsa, a csípőműtét miatt május óta betegállományban lévőfőszerkesztő helyettesíté­sével - a szerkesztőbizottság által - megbízott felelős szerkesztő Szentháromság ünnepe után 2. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: íjn 3,(13)14-18; Ézs 55,1-5. Alapige: Lk 14,15-24. Énekek: 61., 435. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Széchey Béla; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Benkő Ferenc; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Petri Gábor; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. n. (úrv.) Dr. Harmati Béla; du. 6. (orgonazenés) Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, úrv.) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Rihay Szabolcs; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Rihay Szabolcs; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Joób Máté; du. 6. Blázy Árpádné; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Blázy Árpádné; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.); XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út. 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Tóth-Szöllős Mihály; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XV1IL, Kossuth tér 3. de. 10. Dr. Korányi András; du. 6. Győri Gábor, dr. Korányi András Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom téri. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Názáret-templom, Mátraszentimre- Bagolyirtás de. 11. Zászkaliczky Pál. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa Örömhírek a Gyurátz-alapítványról A Gyurátz Ferenc Alapítvány a Fiatalok Támogatásáért az idén többszörös örömhírrel is tud szolgálni mindazok­nak, akik ismerik, szeretik és bizonyára támogatják is. Arról már hírt adtunk, hogy az alapítvány létrehozását a régi „Gyurátz-lányok”, az egykori Gyurátz Ferenc Evangélikus Leánygimnázium di­ákjai határozták el. Tovább szerették vol­na adni a „Gyurátz-szellemet” a régi isko­la jogutódjában, a kőszegi Evangélikus Mezőgazdasági, Kereskedelmi és Infor­matikai Szakközépiskolában tanulók­nak. Az alapítvány ennek érdekében már több alkalommal is jutalmazta az arra ér­demes diákokat. Az idén az alapítvány - mivel az el­múlt évben az adományok révén meg­erősödött anyagilag - többeket is meg tud jutalmazni. Nem biztos, hogy ez mindig így lesz, de az alapítvány az idén - hála Istennek és köszönet az adakozóknak - kivételesen egyszerre négy tanulót jutal­mazhat személyenként huszonötezer fo­rintos ösztöndíjjal. A másik nagy öröm­hír pedig az volt, hogy az osztályfőnö­kök és hitoktatók ajánlásaiból kitűnt: többen is vannak olyanok, akik rászol­gálnak erre a jutalomra. Kutschi Péter 10/a osztályos tanuló nem először részesül az ösztöndíjban. „Egész évben szorgalmasan készült a Kitaibel Pál országos biológiai versenyre, ahol negye­dik helyezést ért el. Iskolánk történetében először fordul elő ilyen megmérettetés­ben ennyire kimagasló eredmény” - ol­vassuk az ajánlásban. Továbbá: „.. .hitéle­ti szempontból is példa lehetne diákjaink számára.” Aktív ifjúsági tag a nemescsói evangélikus gyülekezetben. Gecse Adrienn 11/a osztályos diák példás tanulmányi eredményével az osztály leg­jobb átlagú tanulója - mondta el osztály- főnöke. Az Európai Levelező Oktatás ke­retében japánul kezdett el tanulni, emel­lett aktív sportoló is. Az iskolalelkész hozzátette: Adrienn kollégistaként is te­vékenyen részt vesz a sárvári evangélikus gyülekezet életében, az iskolában pedig nagyon komolyan veszi a hittant. Kovács Péter 9/b osztályos növendék különösen a matematika terén ért el ki­váló eredményt; rendszeresen részt vesz országos versenyeken is. Ezenkívül több­ször is indult angol nyelvi vetélkedőkön. Az egyházi eseményeken, a katolikus hittanórákon is mindig példamutató szorgalommal van jelen. „Társai bármi­kor fordulhatnak hozzá problémáikkal” - olvassuk az ajánlásban. Szabó Adrián n/d osztályos tanulónk „példamutató magatartást tanúsít, jeles tanulmányi eredményével kiemelkedik osztálytársai közül” - írja róla osztályfő­nöke. Adrián egyébként a szombathelyi katolikus ifjúsági közösség tagja; heti rendszerességgel ministrál. Mind a négy diák szorgalmas tanuló, illetve sportol is, ezenfelül hitéletük is tartalmas és komoly, továbbá építő tagjai a közösségnek. S külön jó hír: közülük ket­ten evangélikusok, ketten római katolikusok. Ezzel a Gyurátz-alapítvány tanúságot tett ökumenikus gondolkodásáról is. Isten áldja meg az alapítványt, adjon egyre több ilyen fiatalt és jókedvű adako­zó szívet - mindnyájunknak. ■ Keveházi László

Next

/
Oldalképek
Tartalom