Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-06-25 / 26. szám
io 4K 2006. június 25. KRÓNIKA ‘Evangélikus ÉletS Az „ügynöklista” nem új - és az igazság? Kétszeresen is megszólítva érzem magamat dr. Nagy Gyula múlt heti írása által: a bizottság tagjai közül én lennék az egyik, aki az előkerült állambiztonsági dokumentumokat „gyanú nélkül" elfogadta a cikkíró ügynöki jelentéseiként. Másrészt hónapok óta én foglalkozom a személyével kapcsolatba hozható belügyi iratokkal. Van még egy harmadik okom is: az Evangélikus Élet huszáros oldalvágással hasábjain mindjárt a „másik felet” szólaltatta meg. Ideje, hogy az „egyik fél” is szót kapjon. Idő előtt kell azonban megszólalnom: nem ismerem még az érintettre vonatkozó, fellelhető összes levéltári dokumentumot, és a jelentésben jelzett elemző tanulmány sem készült még el. Néhány tény és a cikkel kapcsolatos reflexióim közlése mégis talán elősegíti a tovább gondolkodást. Én is „mély megdöbbenéssel és szomorúsággal” olvastam bizonyos iratokat. 2006 elején kaptam kézhez a történeti levéltárban a nyilvántartásra szolgáló 6-os kartont, dr. Nagy Gyula nevére kiállítva. Ez tartalmazza a beszervezés pontos adatait, az „Egresi” fedőnevet is. Továbbá „Egresi” ügynök több kötetes Munkadossziéját, benne minden olyan iratot, amelyet „Gyulavári" ügynökjelölt, majd „Egresi” ügynök adott, és a tartótiszt jelentésként a dossziéban elhelyezett. Igazán „mély megdöbbenéssel és szomorúsággal” olvasható ki belőlük, hogy „Egresi” mintegy húsz éven át egyházunk és az egyházi világszervezetek belső ügyeiről, személyi kérdéseiről folyamatosan tájékoztatta az állambiztonsági szervet, rendkívül pontos, szakszerű és jól hasznosítható információkat közölt. (A dossziékról tartalomjegyzéket készítettem.) A beszervezés menetének iratait tartalmazó Beszervezési dosszié „Egresi” nevére a levéltárban jelenleg nem található. Irattári jelzete azonban szerepel a 6- os kartonon. Ez egyértelműen azt mutatja, hogy létezett ilyen dosszié. (A fenti iratfajták a hatályos törvény és a szaklevéltár szerint a hálózati tevékenység alapdokumentumai.) A személyes indíttatásról egy- egy nyom mégis fellelhető. Nyomtatásban is megjelent „Gyulavári” 1968-as írásának néhány részlete, amelyben az ügynökjelölt felajánlja képességeit, lehetőségeit, „melyekkel együtt szolgálhatom Istent, népünket, szocialista társadalmunkat, ...a legutóbbi években megtalált és felismert úton”. Az írás Életem útja (1918-1968) címmel, dr. Nagy Gyula aláírásával az első „Egresi”-dossziéban található. A szaklevéltár levéltárosa egyházunktól függetlenül, munkaköri feladatát végezve talált rá az iratokra, és állapította meg a hálózati tevékenység tényét. Majd egy történész és egy jogász is, akik mindketten a téma szakmailag elismert kutatói. Velük sokszor beszélgettem, az azonosítással kapcsolatos kételyeimről is. Megállapításaik egyeznek az enyéimmel. Szó sincs tehát gyanú nélküli elfogadásról. Dr. Nagy Gyula hivatkozik a levéltártól megkapott iratokra is. Ezekben az „egyházi reakció” egyik fő harcosának nevezik. Valóban, püspökelődje számos jelentésében szerepel így. Éppen ezek nyomán terelődik rá azonban a figyelem, és kezdenek el óvatosan foglalkozni személyével, „beszervezés céljával”. Más iratokra hivatkozik tehát a cikkíró, és másokra alapozza állításait a bizottság. Hibás az iratok ki- adhatóságának jelenlegi törvényi szabályozása, mert a kérelmező megismerheti mindazt, amit egykor róla jelentettek, de csak a legszűkebb mértékben a saját egykori jelentései tartalmát. Ez sajnos az érintettek téves megerősítését szolgálja! A belügyi szervek részletes szabályzatok alapján működtek. A beszervezés menetének is megvoltak az előírásai. Alaptalanul semmit nem írtak le, nem iktattak, nem vezettek be a dossziékba. A megbeszélésekről sem készítettek mindig magnófelvételt, ha igen, azt külön jelezték az iraton! Az Állami Egyházügyi Hivatal és az állambiztonság szervezeti működése határozottan elkülönült. Tartották persze egymással a hivatali kapcsolatot, de az állambiztonság tisztjei nem adták ki magukat ÁEH-képviselőknek, húsz éven át becsapva a gyanútlan tárgyaló- partnert! Nagyon tetszetős dr. Nagy Gyula verziója a jelentések keletkezéséről, de mindez nehezen valószínűsíthető, még nehezebben igazolható. A legmélyebb „megdöbbenéssel és szomorúsággal” azt olvastam, hogy a teológia egykori, etikát is oktató professzora az előkerült iratokra a megjelent módon és érveléssel válaszolt. A bizottság „ügynöklistája” egyáltalán nem új. Csak egy régóta létezőnek az újrafelfedezése történik. Nem az iratokat kutatók állítják össze, hanem az egykor együttműködők. És az igazság? Hiszem, hogy a bizottság munkáján keresztül (is) mindinkább a közelébe kerülünk. ■ Ifj. Zászkaliczky Pálné Mirák Katalin Szeretettel tájékoztatjuk gyülekezeteinket, hogy a Szentháromság ünnepe utáni második vasárnap (június 25.) offertóriuma a nyugdíjas lelkészek, lelkészözvegyek és -árvák támogatását szolgálja. Kérjük, adakozó szeretettel segítsék az ügyet! ISTENTISZTELETI REND / 2006. június 25. A tényfeltáró bizottság nyilatkozata A tényfeltáró bizottság tagjai nagy meglepetéssel olvasták az Evangélikus Élet június 18-i számának 10. oldalára összegyűjtött, a bizottságnak a május 19-i országos közgyűlés elé terjesztett jelentésére érkezett reflexiókat. Sajnálatos, hogy a bizottsággal szemben helyenként erős kritikát is kifejező reakcióknak a lap úgy adott helyet, hogy elmulasztotta az olvasóval megismertetni magát a jelentést. Az evangélikus hetilap nem adta meg számunkra azt a - más esetben alkalmazott - lehetőséget sem, hogy legalább a kritika megjelenésével egyidejűleg mi is elmondhassuk álláspontunkat. A bizottság munkájáról a világi sajtó több tárgyilagos beszámolót is közölt, de akik ezekkel a híradásokkal nem találkoztak, dr. Nagy Gyula és Fasang Árpád közlése alapján a bizottság jelentését akár tévesnek is hihetik. A tényfeltáró bizottságnak, mint minden egyházi bizottságnak, joga van a jó hírnevéhez, ez pedig, röviddel az után, hogy a bizottság először számolhatott be érdemi munkájáról, éppen az Evangélikus Élet eljárása révén sérült. Olyan fejlemény ez, amelyet nem hagyhatunk szó nélkül. Bízunk benne, hogy az Evangélikus Élet - meghallgatva már közel egy hónapja megfogalmazott kérésünket - minél hamarabb közölni fogja jelentésünket. Sokat segített volna, ha az Evangélikus Bel- missziói Baráti Egyesület (EBBE) által 2005 szeptembere és decembere között megtartott, „az egyházi közelmúlt feldolgozásának teológiai, történeti, etikai és gyakorlati kérdéseiről” szóló előadássorozaton elhangzottakat - melyek anyaga a közelmúltban könyv formájában is megjelent - részletesebben ismerteti a lap az olvasóival. Ezen a rendezvényen a bizottság tagjai mellett más, a témával foglalkozó szakértők is ismertették kutatásaik eredményét. Mindezt azért tartjuk fontosnak utólag is elmondani, mert a levéltári kutatások eddigi eredményei alapján látjuk, hogy egyházunk egésze komoly kihívás előtt áll: nem lesz könnyű szembesülni azokkal a tényekkel, amelyek napvilágra kerülnek. Az eddig eltakart információk megismerése csak akkor válik javunkra, ha nemcsak nyilvánosságra hozzuk, hanem a kölcsönös egymásra figyelés folyamatában együtt fel is dolgozzuk őket, és levonjuk a konzekvenciákat is. Az információk közösségi feldolgozásában pedig kulcsszerepe van az egyházi sajtónak: teret adhat neki, ezzel segítheti, vagy, amint most tette, egyoldalúan tájékoztat, és tovább növeli az amúgy is súlyos erkölcsi és egzisztenciális terheket. Mielőtt válaszolunk dr. Nagy Gyula és Fasang Árpád kritikájára, valamint a Budavári Evangélikus Egyházközség presbitériumának nyilatkozatára, a jelentésünket nem ismerő olvasók számára röviden ismertetjük jelentésünk azon részeit, amelyek nélkül válaszunk nem lenne világos. A 2005 májusában felállított bizottság tagjai csak 2006 februárjában kapták meg az engedélyt a levéltári kutatáshoz. Az országos közgyűlésig eltelt alig több mint három hónap során a bizottság tagjai gondosan megtervezett módszer szerint kezdtek a hatalmas iratmennyiség tanulmányozásához. Május első napjaira közel ötven, nagy valószínűség szerint az evangélikus egyházhoz tartozó ügynök fedőnevét tárták fel, közülük négy egykori ügynököt teljes biztonsággal sikerült azonosítani: őket jelöltük meg név szerint, egyházi szolgálatuk és hálózati tevékenységük legfontosabb adatainak a közlése mellett. Azóta újabb egykori ügynököket sikerült azonosítani, és jó ütemben halad tevékenységük tartalmának és jellegének a feltárása is. A gyógyító célú feldolgozás kulcskérdése, hogy milyen módon hozzuk a feltárt adatokat nyilvánosságra, más szóhasználat szerint, mit jelent az adatok „egyházhoz méltó” kezelése. Hadd idézzünk itt jelentésünkből: „3. A Bizottság (...) rendszeresen megjelenő kiadványában egy-egy rövidebb (2- 3 hónapos) kutatási időszak eredményeiről folyamatosan tájékoztatja az egyházi közvéleményt. 4. A Bizottság a hiteles információk nyilvánosságra hozatala előtt lehetővé teszi, hogy az élő érintett elmondhassa saját álláspontját, érveit.” A bizottság első részletes jelentése várhatóan ismertetni és értékelni fogja Várady Lajos, Káldy Zoltán, Ottlyk Ernő és Nagy Gyula állambiztonsági kapcsolatait. A kutatásaink eredményeit tartalmazó tanulmányt megküldjük az érintettnek vagy hozzátartozóinak, aki(k) reális határidőn belül kiegészítheti (k) annak megállapításait. Ezt követően készítjük elő az anyag publikálását. Az általunk értékelt levéltári források másolatát elhelyezzük az Evangélikus Országos Levéltárban, ahol az minden kutató számára hozzáférhető. Mindezek előrebocsátása után hadd válaszoljunk néhány mondatban kritikusaink észrevételeire. A budavári egyházközség presbitériumának nyilatkozata példaszerű lehet abban, hogy az ügynöki tevékenység gyanújába került egykori lelkészei iránt kifejezi a feltétlen szolidaritását. A közösség szere- tetének és az irgalomnak olyan megnyilvánulása ez, amelyre mindnyájunknak szüksége van. De arra kérjük a presbitériumot, hogy ebben az ügyben ne ez legyen az utolsó szava. Várja meg a bizottság részletes jelentéseit, gondosan tanulmányozza át azokat, s ha úgy ítéli, hogy a feltétlen szolidaritásra és az irgalomra nemcsak az egykori ügynököknek van szükségük, hanem azoknak a lelkész kollégáknak és gyülekezeti tagoknak is, akikről az egykori jelentések szóltak, szólaljon meg újra, és tegyen közzé az Evangélikus Életben újabb nyilatkozatot. Ez a kérésünk, természetesen, dr. Nagy Gyula püspök úrnak és Fasang Árpád testvérünknek is szól: a jelentésünk publikációja után keressék meg majd újra az Evangélikus Élet olvasóit. Dr. Nagy Gyula téved, amikor azt vélelmezi, hogy a tényfeltáró bizottságnak csupán két tagja, ifj. Zászkaliczky Pálné és dr. Balás István áll a jelentés mögött.'A jelentést ár. Kertész Botond is aláírta, előkészítésében pedig részt vett a bizottság akkor még külső tanácsadójaként ténykedő dr. Csepregi András is, amint erre a jelentés első bekezdése utal. A jelentés négy személy közös álláspontját tükrözi. A bizottság tagjai jelentésükben nem értékelték és nem vonták kétségbe dr. Nagy Gyula és három másik megnevezett lelkészünk munkásságának eredményeit. Érthetetlen továbbá a bizottság tagjai kompetenciájának kétségbevonása azon az alapon, hogy ők „maguk nem élték át azokat a rettenetes éveket a Rákosi-diktatúra idején”. Történészberkekben nem szokatlan, hogy olyan kutatók is foglalkoznak a tatárjárással vagy a mohácsi vésszel, akik nem élték át azokat a rettenetes időket. Ráadásul dr. Nagy Gyula hálózati tevékenysége szempontjából érdektelen a Rákosi-korszakot emlegetni, hiszen ügynöki tevékenysége 1967 körül kezdődött, és 1988-ig tartott. Ezen időszakról pedig a bizottság különböző életkorú tagjai személyes felnőtt emlékekkel is rendelkeznek, amelyet szívesen összevetnek dr. Nagy Gyula emlékeivel. Fasang Árpád azzal vádolta meg a bizottságot, hogy „egyházhoz méltatlan” döntést hozott, illetve ilyen intézkedést foganatosított. A tényfeltáró bizottság az országos közgyűlés által rábízott feladat elvégzését kezdte meg. Tudatában vagyunk annak, hogy tevékenységünk sokaknak fájdalmat fog okozni egyházunkban. Azonban Péter sem indulhatott volna el az evangélium hirdetésének útján, ha nem szembesül zokogva mestere megtagadásának vétkével nagyszombat hajnalán. A múlttal való szembenézés nélkül ma sem juthatunk el a megtisztulásig. „Egyházhoz méltatlan” véleményünk szerint a múlt bűneinek takargatása és ezzel egyházunk hitelességének és mai szolgálatának veszélyeztetése. A katolikus és református testvéregyház példája mutatja, hogy milyen súlyos bizalmi válságot okoz, ha az egyházat a „világ” szembesíti a képviselői által elkövetett vétkekkel. Tisztelettel: Dr. Balás István, dr. Cserregi András, dr Kertész Botond és ifj. Zászkaliczky Pálné Mirák Katalin, a tényfeltáró bizottság tagjai A Magyarországi Evangélikus Egyház hivatalos orgánuma az Evangélikus Közlöny. Alz Evangélikus Élet nem szokta (és nem is köteles) a különböző bizottságok közgyűlés elé kerülő jelentéseit közölni. Azok egyébként a közgyűlések jegyzőkönyveihez csatoltan bárki számára elérhetők az Országos Egyházi Irodában. A tényfeltáró bizottságfent említett jelentése ennek ellenére olvasható honlapunkon (www.evelet.hu) is. Ugyanitt lehetőség van a további hozzászólásokra. Szerkesztőségünk az e lapszámban olvasható írások közzétételével a témát egyelőre lezártnak tekinti. Boda Zsuzsa, a csípőműtét miatt május óta betegállományban lévőfőszerkesztő helyettesítésével - a szerkesztőbizottság által - megbízott felelős szerkesztő Szentháromság ünnepe után 2. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: íjn 3,(13)14-18; Ézs 55,1-5. Alapige: Lk 14,15-24. Énekek: 61., 435. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Széchey Béla; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Benkő Ferenc; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Petri Gábor; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. n. (úrv.) Dr. Harmati Béla; du. 6. (orgonazenés) Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, úrv.) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Rihay Szabolcs; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Rihay Szabolcs; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Joób Máté; du. 6. Blázy Árpádné; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Blázy Árpádné; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.); XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út. 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Tóth-Szöllős Mihály; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XV1IL, Kossuth tér 3. de. 10. Dr. Korányi András; du. 6. Győri Gábor, dr. Korányi András Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom téri. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Názáret-templom, Mátraszentimre- Bagolyirtás de. 11. Zászkaliczky Pál. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa Örömhírek a Gyurátz-alapítványról A Gyurátz Ferenc Alapítvány a Fiatalok Támogatásáért az idén többszörös örömhírrel is tud szolgálni mindazoknak, akik ismerik, szeretik és bizonyára támogatják is. Arról már hírt adtunk, hogy az alapítvány létrehozását a régi „Gyurátz-lányok”, az egykori Gyurátz Ferenc Evangélikus Leánygimnázium diákjai határozták el. Tovább szerették volna adni a „Gyurátz-szellemet” a régi iskola jogutódjában, a kőszegi Evangélikus Mezőgazdasági, Kereskedelmi és Informatikai Szakközépiskolában tanulóknak. Az alapítvány ennek érdekében már több alkalommal is jutalmazta az arra érdemes diákokat. Az idén az alapítvány - mivel az elmúlt évben az adományok révén megerősödött anyagilag - többeket is meg tud jutalmazni. Nem biztos, hogy ez mindig így lesz, de az alapítvány az idén - hála Istennek és köszönet az adakozóknak - kivételesen egyszerre négy tanulót jutalmazhat személyenként huszonötezer forintos ösztöndíjjal. A másik nagy örömhír pedig az volt, hogy az osztályfőnökök és hitoktatók ajánlásaiból kitűnt: többen is vannak olyanok, akik rászolgálnak erre a jutalomra. Kutschi Péter 10/a osztályos tanuló nem először részesül az ösztöndíjban. „Egész évben szorgalmasan készült a Kitaibel Pál országos biológiai versenyre, ahol negyedik helyezést ért el. Iskolánk történetében először fordul elő ilyen megmérettetésben ennyire kimagasló eredmény” - olvassuk az ajánlásban. Továbbá: „.. .hitéleti szempontból is példa lehetne diákjaink számára.” Aktív ifjúsági tag a nemescsói evangélikus gyülekezetben. Gecse Adrienn 11/a osztályos diák példás tanulmányi eredményével az osztály legjobb átlagú tanulója - mondta el osztály- főnöke. Az Európai Levelező Oktatás keretében japánul kezdett el tanulni, emellett aktív sportoló is. Az iskolalelkész hozzátette: Adrienn kollégistaként is tevékenyen részt vesz a sárvári evangélikus gyülekezet életében, az iskolában pedig nagyon komolyan veszi a hittant. Kovács Péter 9/b osztályos növendék különösen a matematika terén ért el kiváló eredményt; rendszeresen részt vesz országos versenyeken is. Ezenkívül többször is indult angol nyelvi vetélkedőkön. Az egyházi eseményeken, a katolikus hittanórákon is mindig példamutató szorgalommal van jelen. „Társai bármikor fordulhatnak hozzá problémáikkal” - olvassuk az ajánlásban. Szabó Adrián n/d osztályos tanulónk „példamutató magatartást tanúsít, jeles tanulmányi eredményével kiemelkedik osztálytársai közül” - írja róla osztályfőnöke. Adrián egyébként a szombathelyi katolikus ifjúsági közösség tagja; heti rendszerességgel ministrál. Mind a négy diák szorgalmas tanuló, illetve sportol is, ezenfelül hitéletük is tartalmas és komoly, továbbá építő tagjai a közösségnek. S külön jó hír: közülük ketten evangélikusok, ketten római katolikusok. Ezzel a Gyurátz-alapítvány tanúságot tett ökumenikus gondolkodásáról is. Isten áldja meg az alapítványt, adjon egyre több ilyen fiatalt és jókedvű adakozó szívet - mindnyájunknak. ■ Keveházi László
