Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-06-25 / 26. szám
Evangélikus ÉletS KULTÚRKÖRÖK 2006. június 25. 5 Az emlékezés csendje Temetői séta Sopronban Egység a nyelvben - egység a hitben Bizonyára vannak, akik különösnek tartják, hogy a mai világban, amikor életünk tele van feladatokkal, tervekkel, megoldandó kötelességekkel, könyvet adnak ki a temetőről. Mintha a temető nem tartozna bele az életünkbe. Pedig szól a múltról és az örökkévalóságról. Kétségtelen, hogy vannak, akik rettegéssel, félelemmel gondolnak rá, és ha csak lehet, elkerülik. Mások viszont igénylik az emlékezés csendjét, szent áhítatát. Tschürtz Nándor könyve nemcsak megjelenésében ízléses, szép, hanem tartalmában is nagyszerű, értékes munka. Kitűnő útitárs és vezető ez a kötet a temetői „lelki egészségügyi sétához”. A kiadvány a teremtő Istennek arról a szaváról tesz bizonyságot, hogy „porból vagy és porrá leszel”. A keresztény ember reménysége azonban túllát a poron, temetőn és halálon! Erről beszél ez a 263 oldalas könyv is anélkül, hogy prédikálna. A könyv elején rövid, összefogott történelmi ismertetést kapunk; megtudhatjuk, hogy a reformáció kezdetétől 1674-ig közös temetőbe temetkeztek a soproni evangélikus és katolikus hívek a Szent Mihály-templom körül. A kötet továbbá ismerteti az ez után használt temetők történetét is. A kötet legérdekesebb és talán legértékesebb része a régi evangélikus temető harminchat sírkövének leírása, a rajtuk látható szövegeknek a számbavétele. Neves személyiségek és családok történetéről beszélnek a hatalmas márvány- vagy kőtáblába vésett feliratok Minden síremlék ismertetése szakszerű, művészettörténeti bemutatással kezdődik A kőtáblán olvasható a sírban nyugvónak vagy családjának a neve, rangja, életrajzi adatai. A két-négy méter magas síremléktáblákon húsz-harminc vagy még több soros vésés olvasható. A címerek és egyéb díszek az akkori soproni kőfaragó-művészet szép emlékei. A síremlékszövegek érdekes és tanulságos ismertetést nyújtanak a 16-18. század keresztény kegyességéről, hívő, biblikus gondolkodásáról. Ha a sok dicsőítő, magasztaló visszaemlékezéstől el is tekintünk - az ítélet nem a mi dolgunk! -, az emléktáblák készíttetői komolyan vették a feltámadás, az ítélet és az örök élet evangéliumi üzenetét. A jézusi üdvbizonyosság átüt a málló, nehezen olvasható szövegeken. Társadalmi, szociológiai szempontból is tanulságosak a kőbe-márványba vésett sűrű sorok. Az értékes, szép kötet végén, A soproni evangélikus temető és köztemető képekben című fejezetben mintha zarándokúira invitálna a szerző. Megjárjuk a temetőt. Végigmegyünk a sorokon, és talán meg-megál- lunk egy kedves sírjánál. A szép fényképfelvételeket tartalmazó könyv a temetőbe kimenni már nem tudóknak segít a hálás emlékezésben. A temető régi keresztény neve koimétérion, amely alvópihenőhelyet jelent. A szép könyv segítségével halottaink pihenőhelyén jártunk. Amikor letesszük, nemcsak a temetőben alvó szeretteink képe jelenik meg előttünk. Lélekben, hit által velünk van Jézus, a feltámadott Úr is, akihez a könyv végén így szólnak egy szívből jövő ima utolsó mondatai: „Add nekünk Szentlelked erejét, hogy a bűn ellen harcoljunk, szeretetben növekedjünk, és a hitben megálljunk, egykor pedig együtt örvendezzünk színed előtt el nem múló örömmel. Jézus Krisztusért, a mi élő Urunkért és Megváltónkért. Ámen.” ■ SÜMEGHY JÓZSEF Tschürtz Nándor: A soproni evangélikus temetők története és síremlékei. A szerző kiadása, Sopron, 2006. Kapható a Soproni Evangélikus Egyházközség iratterjesztésében (Bunker János Rajnárd köz 2.J, valamint a Vörös Cédrus könyvkereskedésben (Sopron, Mátyás király u. 14/$). Postai úton megrendelhető utánvéttel a következő címen: Tschürtz Nándor, 9400 Sopron, Honvéd u. 10. A könyv ára 2500 forint + 950 forint postaköltség. ► Járt-e már úgy, kedves Olvasó, hogy elbizonytalanodott egy-egy vallási-hitéleti kifejezés helyes írásmódját illetően? Talán még a helyesírási szabályzatot vagy valamelyik szótárt is felütötte, hogy eloszlassa kétségeit? Nos, ha így tett, valószínűleg csalódnia kellett: helyesírási szakkönyveink ugyanis igen ritkán igazítanak el ezekben az esetekben... Mit tegyünk hát, ha mégis választ szeretnénk kapni a kérdéseinkre? Mindenekelőtt szögezzük le: A magyar helyesírás szabályai című kiadványtól - melyet a köznyelvben csak helyesírási szabályzatként emlegetünk - nem várhatjuk el, hogy minden problematikus esetre kitérjen. Szótári része is csupán néhány ezer nyelvi alakulatot tartalmaz - azokat, amelyeknek az írásmódja a legtöbb fejtörést okozza. A Magyar helyesírási szótárban, illetve az Osiris Kiadó gondozásában a közelmúltban megjelent Helyesírás című kötetben azonban már jóval több (az előbbiben mintegy 140 ezer, az utóbbiban 210 ezer) kifejezés között kereshetünk. Tudnunk kell ugyanakkor azt is, hogy egy-egy tudományterület szakszókincsének írásmódjáról a szaknyelvi helyesírási szótárak adnak felvilágosítást. Például a mérnököknek, az orvosoknak, a vegyészeknek, a közgazdászoknak csak fel kell ütniük a saját szótárukat, és - nagy valószínűséggel - máris megtalálják benne a keresett kifejezést. Ám amint arra már lapunk hasábjain nem egy ízben kitértünk, a teológusoknak (és az egyházi nyelvhasználat kérdései iránt érdeklődő laikusoknak) nincs hová fordulniuk, mivel még nem készült el a helyesírási szabályzatuk és szótáruk. Ennek a problémának az orvoslására az utóbbi időben több megoldási kísérlet is született egyházunkban: cikkek, tanulmányok láttak napvilágot, melyek a szótár szükségességére hívták fel a figyelmet, illetve egy-egy esetben konkrét megoldási javaslatok is megfogalmazódtak. Hetilapunkban is olvashattak már az idegen eredetű vallási kifejezések, valamint a Szentháromság Isten személyeit helyettesítő névmások írásmódjáról. Nem véletlenül: olvasószerkesztő kollégámmal szívügyünknek tekintjük ezt a kérdést. Katolikus testvéreink szintén felismerték az egyházi nyelvhasználat (és ezen belül a helyesírás) terén uralkodó kaotikus állapotokat, ezért - elsősegélyként - egy kis kiadványt állítottak össze. Az Útmutató egyházi kifejezések helyesírásához című kötet a leggyakrabban előforduló vallási-hitéleti szavak megfelelő írásmódjához ad némi segítséget. Hogyan is készült ez a füzetke? Az Új Ember szerkesztőségének munkatársai összegyűjtötték a legtöbb gondot okozó szavakat, kifejezéseket. Ezt a listát egy nyelvészekből, teológusokból, illetve a katolikus sajtó képviselőiből álló munkacsoport megvitatta. Végül a tanácskozás eredményeként létrejött szójegyzéket a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia is véleményezte, majd a Szent István Társulat idén tavasszal kiadta. Amint a szerkesztők a bevezetésben hangsúlyozzák, a szótár összeállításakor nem törekedtek a teljességre, hiszen munkájukat csupán az első lépésnek szánták: távlati tervük egy egyházi nyelvhelyességi kézikönyv megalkotása. A példaanyagban - egyebek mellett - kísérletet tesznek a különféle egyházszervezeti egységek, egyházi intézmények (egyházmegyék, plébániák, szerzetesrendek, templomok neve), illetve bizonyos teológiai fogalmak (eucharisz- tia/Eucharisztia, eszkatológia, Istenszülő stb.) írásmódjának rögzítésére. Amikor egy-egy alakulat helyesírásáról döntöttek, igyekeztek szem előtt tartani az akadémiai szabályzat előírásait, ám nem egy esetben tudatosan eltértek tőlük: például javasolják a szenttéavatás, nemkeresztény, krisztushívő formát. (Az Osiris-fé- le Helyesírásban - a szabályzattal összhangban - ezek a következőképpen szerepelnek: szentté avatás, nem keresztény, Krisztus-hívő.) Bármennyire szerény is ez a kiadvány (az ára is az: mindössze 220 forintba kerül!), mindenképpen fontos mérföldkő lehet az egységessé válás felé vezető úton. Ugyanakkor bízunk benne, hogy ezek a törekvések nem maradnak csupán a katolikus egyházon belül, hanem szélesebb körre is kiterjednek majd. Jó lenne, ha a nyelvhasználati-helyesírási szabályozás párbeszédet indíthatna el a felekezetek között, melynek eredményeként egy egységes teológiai helyesírási szótár (egyházi nyelvhasználati kézikönyv) születhetne. Szép példája lenne az ökumenikus közeledésnek. ■ Győri Virág, az EvÉlet vezető olvasószerkesztője Útmutató egyházi kifejezések helyesírásához. Szent István Társulat, Budapest, 2006. „Örülök, hogy délutáni sétámat a kiállítás megtekintésével tettem tartalmassá” (március 12.). „Tanulságos, érdekes tárlat. Ajánlanám felekezettől függetlenül mindenkinek, akit érdekel a hazai történelem, irodalom” (augusztus 2.). „Véletlenül jártam erre, bejöttem, és óriási élmény volt. Nagyon sok érdekes információt kaptam, sokat tanultam” (szeptember 2.). „Es war eine tolle Erfahrung zu sehen, wie eng Europa verbunden ist in Geschichte, Kultur und natürlich Religion” - azaz „pompás volt a tapasztalat, hogy Európa mennyire össze van kötve a történelemben, kultúrában és természetesen a vallásban is” (szeptember 2.). Ilyen beírásokat olvashatunk az Evangélikus Országos Múzeum 2005. évi vendégkönyvében. Azt mutatják, hogy a betérők meggazdagodva hagyják el ezt a helyet. Az alábbiakban rövid számadást szeretnék adni múzeumunk életéről egész egyházunk számára. Továbbra is hordozzuk imádságban, hiszen missziói küldetést is betölt. Célom e cikkel az, hogy kedvet ébresszek a látogatáshoz - a látnivalók ugyanis nemcsak szépek, hanem tanulságosak is. Az elmúlt évben az állandó kiállításokon kívül három kisebb, időszaki kiállítás volt. Az előző évről húzódott át a Kinczler Gyula kőbányai felügyelőnk által az 1956-os forradalomról készített, de eddig még nyilvánosságra nem hozott fényképsorozatának a kiállítása. A tárlat nagyon sok látogatót vonzott. Megható bejegyzéseket olvashatunk a vendégkönyvben - a forradalom felidézése többeket személyesen is érintett: „Szomo- rú-boldogan láttam a gyermekként személyesen átélt forradalom és megtorlás dokumentumait” (március 16.). Egy angol nyelvű bejegyzés: „A haza legbát- rabbjai ők. 1956 novemberében a brit ejtőernyős alakulat tisztje voltam. Én voltam felelős mindazokért a menekülteMúzeumi híradó 2006 kért, akik Magyarországról városunkba érkeztek. Mindannyian nagyon bátrak voltak” (március 15.). Tavaly március 31-én nyitottuk meg a 250 éves a konfirmáció Magyarországon című kiállításunkat. (A legrégibb, konfirmációra vonatkozó adatunk 1755-ből való.) Igen sokan ismerték fel magukat a kiállított konfirmációi képeken, vagy örvendeztek, amikor konfirmáló lelkészük fényképével találkoztak. Ilyen bejegyzéIsten dicsőségére” (június 28.). Egy német nyelvű bejegyzés: „Jó és fontos volt nekünk, evangélikus német keresztényeknek hallani és látni, hogy egy Urunk van” (április 29.). „Itt a múzeumban már többször voltam, és mindig találok új, érdekes kiállítást. Várom az újabb érdekességeket” (május 28.). A tavalyi harmadik kiállításunk december 9-én nyílt meg A magyar honleány igaz mintaképe címmel. Tíz, a 19. század A múzeumi majális pódiumbeszélgetése 2005. május 28-án seket találunk ezzel a kiállítással kapcsolatban: „A múzeum egy meghitt sziget a nagy pesti forgalomban. Azt kívánom mindenkinek, hogy az, amit a konfirmáció kifejez - a Jézus Krisztus iránti elkötelezettség vállalása - ne maradjon a múzeum falai között, hanem sóvá és világossággá váljék az emberek javára és viharos évtizedeiben élő evangélikus asszonyra emlékezünk, akik sokat munkálkodtak a hazáért. Többen közülük úttörőként, jó néhány nehézséget- legyőzve - az úttörőknek mindig nehéz - tevékenykedtek: Kossuth Zsuzsanna az első főnővér volt a hadikórházakban, Kánya Emília a monarchia első lapalapító szerkesztőnője, Veres Pál né az első leányközépiskola megalapítója, Beniczkyné Bajza Lenke az első befutott regényírónő. (Utóbbi népszerűsége akkoriban vetekedett Jókai Mór olvasottságával.) Igen személyessé teszi a kiállítást több, kézzel írott levél, valamint fényképalbum és jellegzetes női tárgy. Az emlékezés és a tiltakozás különös elegye volt az a gyöngy karkötő, amelyet sokan hordtak, s amelyen az aradi vértanúk nevének kezdőbetűi láthatók. A „titkosírás” feloldása egy német nyelvű intés: Pannónia, ne feledd halottaidat, mint vádlók, élnek! „Köszönjük, hogy a mai világban nőként ide belépve, erőt merítve a múltból, keményen dolgozva a jelenben, talán hagyunk valamit mi is a jövő nemzedéknek” (december 15.). Munkatársaink szeretnék, ha már a gyerekek is megtanulnák értékelni a kiállításokat. Ezért nagy örömmel fogadjuk a konfirmandus- és az iskolai csoportokat. Szombati napokon - évente néhány alkalommal - „gyermekfoglalkozást” szervezünk, amikor a gyermekekkel közösen „készítünk” vagy megvizsgálunk múzeumi tárgyakat; az alkotás és a játék izgalmában próbáljuk meg közelebb hozni hozzájuk a múltat. Még Hartáról is jött gyerekcsoport egy ilyen foglalkozásra. „Nagyon köszönjük a néhány szép órát, amit itt tölthettünk a múzeumban a gyermekfoglalkozáson. A gyermekek sok élménnyel gazdagodhattak” (május 5.). A múzeumi világnap alkalmából tavaly már másodszor megrendezett Múzeumi majálisunk egész napos programjaival várta a nagyérdeműt. Remélhetőleg egyre többekét vonz majd ez a kikapcsolódási forma. Kis múzeumunkban arra törekszünk, hogy szakszerű és látogatóbarát vezetést adjunk. A magyaron kívül angol és német szóbeli vezetést biztosítunk, és további hat nyelven adjuk kézbe a múzeumi vezetőket, hogy a magyarul nem tudók is megértsék kiállításainkat. Ezt nagyon sokan értékelik a vendégkönyvben is. „Köszönöm a rácsodálkozást az evangélikus egyházra. Mint római katolikus vallású egyén élveztem a vezetést” (május 18.). „Amerikai evangélikusként kimondhatatlan élmény volt Luther Márton keze írását látni, valamint megismerkedni a reformáció áldozataival és nehézségeivel” (angol nyelvű bejegyzés). „Alig várom, hogy nagymamámmal Londonban beszélhessek a múzeumok ezen gyöngyszeméről.” „Csodálatos volt végigjárni a múzeumot és érezni a hit melegét, mely erősítette az evangélikus pionírokat hitük melletti kiállásukban” (egy görög ortodox pap Bejrútból, Libanon fővárosából). Igyekszünk lépést tartani a technikai fejlődéssel is. Érintőképernyős számítógépünk segítségével nagyon sok információt közlünk az időszakos kiállítások anyagához kapcsolódóan. Az állami segítség csökkenése ellenére sikerült négy nagyobb restaurálást (kép és bútor) befejezni. Távolabbi célunk azonban a múzeum bővítése. ■ Missura Tibor
