Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-05-08 / 19. szám
‘Evangélikus Élet3 MOZAIK 2005. május 8. 11 I Egyház és környezeti nevelés - nem idegenek ► Környezeti nevelési módszertani továbbképzést szervezett egyházi ifjúsági vezetők számára a Védegylet és a Nádasdy Alapítvány április 8-10. között Püspökszentlászlón. A rovatunk hasábjain korábban már beharangozott rendezvényről Jávor Benedek szervezőt, a Védegylet munkatársát és Tompa Mihály résztvevőt kérdeztem.- Honnan jött a képzés ötlete?- A Védegylet 2001-ben Dobogókőn önállóan, 2002-ben Nádasdladányban pedig a Nádasdy Alapítvánnyal közösen szervezett konferenciát a környezetvédelem, a környezeti nevelés témakörében - mondta Jávor Benedek. - Dobogókőn a civil szervezetek és a különböző vallások vezetői képviseltették magukat, egy évvel később pedig már kifejezetten a történelmi egyházakra fókuszáltunk. Teológiai alapokról kiindulva azt a kérdést vizsgáltuk, hogy keresztény hitünkből fakadóan miért kötelességünk a környezet iránti felelősség felvállalása, sőt az aktív szerep- vállalás. A két konferencia után azonban megfogalmazódott, hogy szeretnénk szélesebb réteget megszólítani. A jövő egyházát a mai fiatalok alkotják; a fiatalok elérésének leghatékonyabb módja pedig az, ha az ifjúsági vezetőket képezzük, a „tanítókat tanítjuk”. Az első többnapos képzést 2003 nyarán, a másodikat az idén, április elején tartottuk.- Kik voltak a résztvevők?- Elmondható, hogy a résztvevők köre több tekintetben is igen összetett volt, és ez nagyban színesítette az együtt töltött három napot. Az egész hétvége - az előadók kiválasztását is beleértve - az ökumené jegyében telt. A társaság az életkort tekintve is igen vegyes volt, zömében 20-35 éves fiatalok voltak együtt, de az 50-60 éves nemzedék is képviseltette magát. A programot úgy állítottuk össze, hogy a részvételhez nem volt szükség előképzettségre. Néhányan már korábban is foglalkoztak a vallás és az ökológia összefüggésének témakörével, mint például a budai ciszterci plébánia képviselői. A résztvevők nagy része az egyházi ifjúsági munkában tevékenykedik, de többen az iskolai oktatásban szeretnék hasznosítani az itt szerzett ismereteket.- Milyen segédanyagok álltak a résztvevők rendelkezésére?- Minden résztvevő kézhez kapta a Védegylet kiadásában tavaly megjelentetett Felelősségünk a teremtett világért című dokumentumgyűjteményt, valamint egy környezeti nevelési oktatócsomagot CD- ROM formájában. A korábbi konferenciák anyagai a Védegylet honlapján nagyrészt megtalálhatók, és tervezzük ezeknek az anyagoknak a folyamatos bővítését is.- A képzés után tartják-e a kapcsolatot a résztvevőkkel, vannak-e visszajelzések a programról? Tervezik-e a képzés folytatását?- Természetesen nagyon fontosak a visszajelzések, hiszen ezek alapján tudunk változtatni mindazon, amin szükséges. Kapacitás hiányában a korábbi konferenciák résztvevőivel nem sikerült annyira aktívan tartani a kapcsolatot, amennyire szerettük volna. A program fontos eleme volt, hogy - a harmadik nap végén - egy-egy konkrét ötletet kellett a résztvevőknek kis csoportokban kidolgozniuk; ez lehetett például egy nyári tábor vagy évközi program terve. Az elkészült munkákat aztán közösen is értékeltük. Ezt azért tartom nagyon hasznosnak, mert később a saját közösségekben ezeket az ötleteket meg is lehet valósítani. A tapasztalatok alapján ügy gondoljuk, hogy a képzést érdemes folytatni. Ez nagyban függ a rendelkezésre álló forrásoktól, a pályázati lehetőségektől. Terveink szerint a következő képzést jövő nyáron indítjuk.- Hol hallott a képzési lehetőségről, és miért döntött úgy, hogy jelentkezik? - fordultam Tompa Mihályhoz.- A konferenciáról a kezdés előtt egy héttel egy ismerős pécsi családtól értesültem e-mailben. Mivel régóta foj>lalÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: jerabek-Cserepes Csilla koztat a környezetvédelem kérdése, egy éve pedig közelebb kerültem az ifjúsági neveléshez is - az eredeti végzettségem informatikus -, úgy gondoltam, ez a három nap hasznos lehet számomra.- Milyen munkát végez az ifjúság körében?- PHARE-támogatás keretében Rajtad múlik címmel egy gimnáziumi programot folytatunk Zalaegerszegen, az egészséges életmódra, a családi életre való felkészítésre helyezve a hangsúlyt. Ebbe beletartozik a környezetvédelem kérdése is, amely, úgy látom, ma már egyre inkább érdekli a fiatalokat. Ezenkívül egy családos plébániai közösségnek is tagja vagyok, amelyben tizenegy családhoz közel negyven gyerek tartozik. E körben a nyári táborozások alkalmával - feleségemmel, illetve más szülőkkel együtt - tematikus programokba szoktuk bevonni a gyerekeket és a fiatalokat.- Ezek szerint több helyen is tudja majd hasznosítani a három nap alatt szerzett ismereteket és tapasztalatokat...- így van. A város távlati céljai között szerepel egy egészségnevelési központ létrehozása, ebben helyet kapna a kömye- zettudatosságra való nevelés is. A tervek szerint már a központ építésénél, energia- ellátásánál is figyelembe vennék ezeket a szempontokat. A plébániai közösség évente szervez családos táborokat, ahol a jövőben szintén lehetőség nyílhat egy ilyen tematikájú program összeállítására.- Milyen élményekkel tért haza a képzésről?- A gyönyörű helyszín kiválasztása - a Zengő közelében - nagyon jól illeszkedett a programhoz. Kiemelem az evangélikus előadókat: Kovácsné Tóth Márta és Béres Tamás előadása valóban nagy élményt jelentett számomra. A három nap jó alkalom volt az együtt gondolkodásra, és a résztvevők reménység szerint saját elképzeléseik és ötleteik megvalósításához később is segítséget kapnak majd egymástól. ■ JCsCs Déli harangszó Nemescsórói Ezen a héten minden délben a nemescsói evangélikus templom harangja szól a Kossuth rádióban. Nemescsó Vas megyei község, Kőszegtől hat kilométerre, délkeletre fekszik. A 13. századi okiratok szerint a település földesuráról, Csői Mártonról kapta a nevét, majd amikor 1578-ban a család a Nemes előnevet is felvette, az alpokaljai falut is így nevezték el. A község életében jelentős fordulatot hozott az 1681. évi soproni országgyűlés. Itt döntötték el, hogy a protestánsok megyénként egy-két templomban folytathatnak vallásgyakorlatot. Vas megyében a mai Celldömölk mellett Nemescsó volt a második úgynevezett artikuláris hely. Idetartozott Kőszegtől Muraszombatig a magyar, a szlovén és a német ajkú evangéli- kusság. Fából készült, szalmatetős templomuk 1702-től szolgálta a felekezet híveit. II. József türelmi rendelete után közadakozásból 1784-re építették föl klasszicizáló, késő barokk stílusú templomukat, de a torony csak kilencvenöt évvel később készült el. Nemescsón született 1768-ban Asbóth János mezőgazda, aki tudós tanára volt a Festetics György alapította Georgikonnak, valamint tervezője és létrehozója a botanikus kertnek és a múzeumnak. A nemescsói evangélikus templom huszonkét méter magas tornyában három harang lakik. A délidőben megszólaló száztíz kilós harang Sopronban, Seltenhofer Frigyes mester gyárában készült 1925-ben. N Forrás: Rtv Részletes EBERES Az egészséges emberért Gondoskodás egész évben Számtalan olyan dolog van az életben, amelynek léte természetes számunkra. Ilyen például, hogy az évszakok a maguk természetes rendje szerint váltják egymást. De akkor is tudunk példákat sorolni, ha a szűkebb környezetünkben nézünk szét. Hiszen legtöbbünk életében szerencsére teljesen természetes, hogy egy dolgos nap után összeül a család a vacsoránál; van mindig tiszta ruha, amelyet reggel fel lehet venni; van finom tízórai, amelyet reggel a gyerekek a táskájukba tehetnek, és ha valaki beteg a családból, mindig van citromos tea, amelyet jó kortyolgatni. Míg a természet rendjét rajtunk kívül álló erők befolyásolják, addig családunk kis világát a legtöbb helyen az édesanyák irányítják. Ők azok, akik mindennap folyamatos odafigyeléssel és gondoskodással vesznek körül bennünket. így anyák napja táján mindig nagyobb figyelem irányul az édesanyákra. Az újságokban és a tévék műsoraiban minden évben hasonló frázisok hangzanak el, kígyózó sorok állnak a virágárusoknál, mindenki igyekszik megajándékozni az édesanyját valamivel. Fontosak az ilyen kiemelt napok, hiszen sokszor hajlamosak vagyunk megfeledkezni számunkra „természetes" dolgokról. A legfontosabb az, hogy felismerjük: nekünk is ugyanúgy oda kellene figyelnünk az édesanyánkra, gondoskodnunk kellene róla egész évben, ahogyan ő is teszi ezt velünk. Nemcsak az év egyetlenegy napján, hanem egész évben. A gondoskodásnak számtalan formája lehet. Készíthetünk egy csésze teát egy hosszú, fárasztó nap után, segíthetünk elkészíteni a vasárnapi ebédet, vagy pihenésképp elvihetjük őt moziba vagy színházba. Qe a legfontosabb dolog talán mindannyiunk számára az egészség. Édesanyánk egészségét óvhatjuk egy olyan készítménnyel, amely biztosítja a jó erőnlét megtartását, és védi az egészséget. A Béres Csepp az immunrendszer kiemelt támogatójaként erősíti a szervezetet, segít, hogy elkerülhetők legyenek a betegségek. A Béres Csepp olyan komplex készítmény, amelynek rendszeres szedése hozzásegít ahhoz, hogy az immun- rendszer megerősödjön, és így könnyedén kivédje a betegségek támadásait. Fontos, hogy mi is odafigyeljünk édesanyánkra az év minden napján úgy, ahogyan ő is teszi nap mint nap, mióta megszülettünk. A Béres Csepp vény nélkül kapható roboráló gyógyszer. A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét. EVÉL&LEVÉL&EVÉL&L E V É L Katolikus kispapok és evangélikus teológusok találkozója „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! (...) Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor." (Zsolt 133,1.3) A zsoltáros szavaival mi is elmondhatjuk, hogy valóban áldásos alkalom volt az április 14-i katolikus-evangélikus találkozó az Evangélikus Hittudományi Egyetemen (EHE). Míg tavaly a mi teológusaink látogattak el a Pázmány Péter Tudományegyetemre, ebben az évben katolikus testvéreink tették tiszteletüket - immár második alkalommal - egyetemünkön. A templom és az egyetem épületében tett séta után az új kápolnában összegyűlve dr. Szabó Lajos rektor nyitóáhítatában a tolerancia, a lelkiség és a bátorság fontosságát emelte ki és helyezte a (leendő) lelkészek, papok és hittanárok szívére. Elmondta azt is, hogy szolgálataink során majd sokszor szembe fogjuk találni magunkat olyan helyzetekkel, amikor a saját konok büszkeségünket kell levetkőznünk, s a krisztusi alázat köpenyét felvéve önzetlen szeretettel, bátran kell odafordulnunk a másikhoz, és segíteni őt tettekkel, szavakkal vagy esetenként (meg)ha'llgatással. Bíró László püspök szeretettel és reménnyel téli szavakkal világított rá az ökumené megtartó erejére, a Jézusban való egységre, ahogy azt egyik énekünkben énekeljük: „Bár szétszakadva él az egyház, / Jézusban mégis egy lehet. (...) Ha egy a Pásztor, egy a nyáj, / Őnála mind helyet talál.” (EE 268,1) A püspök közös emlékeiket felelevenítve külön is köszöntötte Johann Gyula egyetemi lelkészt. A külsőségeket, a formalitást - melyek a két vallás közé vernek éket - nem tekintve tehettünk bizonyságot arról, hogy Jézusban valóban egyek, igazi testvérek lehetünk. Bíró László köszönetét mondott dr. Szabó Lajosnak azért a leveléért, amelyet II. János Pál pápa halála után küldött, s amelyben a rektor részvétét fejezte ki, és azt is közölte, hogy az evangélikus teológushallgatók a délelőtti áhítat keretében imádságban megemlékeztek II. János Pálról. Ezután meghallgattuk Marton Zsolt prefektusnak és a szeminárium lakóinak a beszámolóit, amelyek segítségével bepillantást nyerhettünk az életükbe, s megtudhattuk, hogyan is töltik el egy napjukat abban a kicsiny, de annál nagyobb hitet s összetartozást melengető közösségben. Mindössze huszonhárom kispap (három görög katolikus, egy szerzetes, tizenkilenc római katolikus) lakik a szemináriumban, ám rajtuk kívül sok világi hallgató is tanul teológiát. Jókedvűen, ám mégis komolyan hallgattuk kispap testvéreink nekünk szigorúnak tűnő napirendjét. Azt, hogy a teológusotthon lakói miként töltik hétköznapjaikat, milyen lehetőségek állnak rendelkezésükre a szabad idejükben, Tóth Károly szenior mondta el. A kötött program zárásaként néhány filmkockát néztünk meg a harmadévesek passiójátékából, amelyet az idén Budapesten és Veszprém megyében több helyen is előadtak. Az együttlétünket agapéval zártuk. A kispapok és a teológushallgatók egymás között, „elvegyülve” folytatták a beszélgetést; ki ilyen, ki olyan témában. Bátran feltehet- tük egymásnak azokat a kérdéseket a másik vallásával kapcsolatban, amelyek számunkra nem egészen érthetőek, azzal a reménnyel, hogy választ kapva meg tudjuk érteni, miért olyan fontos egy-egy kérdés a másik fél számára. A találkozó végén a szeptemberi viszontlátás reményében búcsúztunk el egymástól. Az újabb alkalomnak a Pázmány Péter Tudományegyetem épülete ad majd helyet. „Jézus, tebenned egy az egyház: / Ne engedd szétszakítani! / S mit elront annyi sok tanítvány, / Siess te meggyógyítani!” (EE 268,4) Horváth Noémi másodéves, hittanár szakos hallgató (EHE) Hazugságra tanítani? Az utolsó kérdések vannak csak hátra. A gyülekezet tagjai, a szülők és a presbiterek feszülten figyelnek. Minden gyermek tudja a választ. Sokan jelentkeznek, nem hibáznak. A kérdések után a lelkész megkérdezi a presbitereket, hogy elégedettek-e a gyermekek felkészültségével és tudásával. A válasz: igen. A felügyelő megdicséri a konfirmandusokat, és megköszöni a lelkész munkáját. Csak a gyermekek tudják, és kuncogva konstatálják, hogy jól becsaptak mindenkit, hiszen a kérdések ki voltak osztva, így aztán nem volt fontos, hogy sokat készüljenek a vizsgára. És - gyanítom - ez évek óta így megy sokfelé... Ikerné Roszík Márta (Alberti) Nyolcvan éve hunyt el Gyurátz Ferenc „Mikor az ifjabb kollégák - a volt püspöki káplánok - a búcsúzáskor az ezüstkoszorút megrendelték, későn tudtam meg, és megijedtem. Éreztem, hogy nem ilyen emléktárgy kell Gyurátznak, akinek Krisztus töviskoszorúja lebegett a szeme előtt” - kezdte avatóbeszédét Payr Sándor 1932-ben a pápai evangélikus templom előtt található Gyurátz Ferenc- mellszobor előtt. Hogy miféle ezüstkoszorúról beszélt? Gyurátz Ferenc nyugdíjba vonulásakor segédlelkészeitől egy ezüstkoszorút kapott, melynek ezüst babérlevelein az ajándékozók neve volt feltüntetve, szám szerint ötven. Gyurátz Ferenc különleges tehetségű ember volt. Nagy teológiai tudása mellett sokakat ámulatba ejtett történelmi tájékozottsága, fuvolajátéka, nyelvtudása. Melegszívű lelkész és tanító volt. Nagy tudásával hamar felhívta magára tanárai figyelmét. A későbbiek során hitoktatóként, lelkészként, tanárként, esperesként, püspökként sokszor részesült a kívülállók és a kollégák elismerésében is. Élete végén is mindeneken átütő hite és sokféle érdeklődése adott erőt számára a napok megéléséhez. Utolsó napló- bejegyzése ez volt: „Az öregséggel járó gyengélkedést, fáradtságot, a mind gyakoribb betegeskedés hatását azonban nem tagadhatom, és sokszor fakad ajkamon a fohász: »Elég immár, Uram...!« ” Három nap múlva halt meg vérmérgezésben, amelyet egy metszegetés közben szerzett sérülés okozott. Temetésén nemcsak az egyház népe gyászolta, és vallotta meg a feltámadásba vetett hitét, hanem a városban is megállt az élet, bezártak a boltok. s Ma is több minden őrzi a nevét Pápán. Ez nemcsak tiszteletadás a nyolcvan éve elhunyt püspök előtt, hanem szellemiségének hordozója, karakteres, Isten szolgálatában álló alakjának megőrzője a mai és az utókor számára. ■ Koczor György
