Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-05-08 / 19. szám

2005- május 8.

KRÓNIKA

ÍO

‘Evangélikus ÉletS

Papnak készült - despota lett

Háromszáz éve halt meg I. Lipót

► I. Lipótot a jezsuiták nevelték, papi pályára szánták. Csak bátyja halála után, korán és váratlanul került a trónra: magyar király (1655. június 27-én), majd német-római császár (1658. július 18-án) lett. Fél évszázados uralkodása alatt állandóan papi befolyás alatt állt. Bécsben, Szent István templomában ő is Máriának ajánlotta fel Magyarországot (1663- ban), és fogadalmat tett, hogy az egész országot Mária tiszteletére vezeti. XIV. Lajostól ő is átvette azt a hamis nézetet, hogy csak az egy- vallású állam lehet igazán hatalmas. Ezért mindenféle eszközzel üldözte a protestánsokat. Uralkodásának legfontosabb eseményeit az alábbiakban foglalhatjuk össze.

1663-ban bekövetkezett a töröknek Erdély bukása óta várt támadása. Ekkor kitűnt, hogy Lipót nem hajlandó megvédeni a magyar területeket. Bár Zrínyi Miklós sorozatos győzelmekkel bizonyította a török elleni háború vezetésére való alkalmasságát, az udvar Montecuccoli tábornokot bízta meg a fővezérséggel. A szentgotthárdi csatában a császári csapatok nagy győzelmet arattak, ennek ellenére Lipót azonnal megkötötte a szultánnal Vasváron a békét (1664), a legkedvezőtlenebb feltételekkel. A háború folyamán török kézre került várak kivétel nélkül török kézen maradtak: sem Magyarországot, sem Erdélyt nem védte többé semmi a török támadások ellen.

Zrínyi Miklós halála után a leghatalmasabb magyar főurak Wesselényi Ferenc nádor vezetésével szövetséget kötöttek egymással, és kalandos terveket szőttek a császár ellen. Wesselényi nemsokára meghalt, a többiek pedig egymást árulták be a császárnak. 1671-ben az ország egyes vidékein kitört a felkelés, azonban az összeesküvők megijedtek a fegyvert fogó néptől, és komoly harc helyett Bécsbe siettek kegyelmet kérni Lipóttól. Zrínyi Péten, Nádasdy Ferencet és Frangepán Ferencet kivégezték, I. Rákóczi Ferenc négy- százezer forint megfizetésével kegyelmet kapott, de valamennyi várát német katonaság szállta meg. Lipót átmenetileg megszüntette a nádori tisztséget.

A Wesselényi-féle összeesküvés ürügyet szolgáltatott Lipótnak a magyar önállóság teljes megszüntetésére. Az országot zsoldos katonaság szállta meg, és német helytartó kormányozta. Lipót tanácsosainak az volt a véleményük, hogy „ez az ország valódi kenyér-, zsír- és húsbánya”. Mindent elkövettek annak érdekében, hogy az ország kincseit megszerezzék; valósággal kirabolták.

A Habsburg-abszolutizmus előrenyomulásával együtt járt az ellenreformáció további erősödése.

Az 1671-1681. közötti, úgynevezett „gyászévtized” összefüggéseire, eseményeire és borzalmaira itt nem térhetünk ki, de utalnunk kell a rendkívüli törvényszékek működésére (Pozsony, Eperjes. ..) és a protestáns lelkészek gályarabságára, a protestáns nemesek birtokainak sorozatos elkobzására, az egymást követő vérfürdőkre. Az 1681. évi XXVI. törvénycikk vezette be az úgynevezett „artikuláris helyek” rendszerét. A hatékonyabb lelki-szellemi gúzsbakötés érdekében az előzetes könyvcenzúra is a jezsuiták kezébe került.

Ezek az események is okai voltak annak, hogy a köznemesség egy részében és a nép széles rétegeiben táptalajra találva megszületett a bujdosómozgalom, amely végül Thököly, majd Rákóczi szabadságharcába torkollott. Ez ellen az uralkodó nem tudott teljes erejével fellépni, mert a spanyol örökösödési háború (1701) lekötötte a birodalom katonai erejét.

Mivel a német birodalomból kiszorult, Lipót Bécs 1683. évi, sikertelen török ostroma után megindította a török elleni háborút, hogy délkeleten szerezzen új területeket. 1686-ban hadai visszavették Budát, majd fokozatosan Magyarország szinte egész területét. 1687-ben a soproni országgyűléssel megszavaztatta a Habsburg-ház örökösödését a magyar trónon. 1691-ben a Diploma Leopoldinummal a Habsburg Birodalomhoz csatolta az erdélyi fejedelemséget. A törökkel kötött karlócai béke (1699) után „új berendezkedést” vezetett be. A déli országrészt katonai határ- őrvidékké alakította, és ezen parancsszóval szüntette meg a protestánsok szabad vallásgyakorlatát.

Lipót mindent megtett azért, hogy hazánkat birodalma neki engedelmeskedő, őt mindenben kiszolgáló, integráns részévé tegye: az erőszak és az elnyomás nem hiányzott uralkodásának eszköztárából. 1705. május 5-én halt meg.

„Odaátra” üzenjük az uralkodónak: „Felség! A nép jövendőjét építi, és - benne - a protestantizmus lendületben van! Felségednek nem köszönettel tartozunk!”

■ Barcza Béla

ISTENTISZTELETI REND / 2005. május 8.

Fiúsvét ünnepe után 6. vasárnap (Exaudi). Liturgikus szín: fehér. Lekció: iPt 4,7-11.

Alapige: Lk 24,46-49. Énekek: 321., 366.

I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Blázy Árpádné; de. 10. (német) Andreas Wellmer, de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Gyekiczky János; II., Modori u. 6. de. 3/4 ii. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Sztojanovics András; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. io. (összegyülekezés napja) Erdős Eszter (református lelkipásztor); du. 4. (vecsemye) Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Smidéliusz Gábor; du. 5. (szeretetvendégség); VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Győri Tamás; de. n. (úrv.) Győri Tamás; du. 6. (vespera) Gerlai Pál; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Gerlai Pál; Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.) Barthel-Rúzsa Zsolt; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (családi) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél n. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (családi) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza.

■ Összeállította: Boda Zsuzsa

Egy kiváló finnugrista emlékezete

Dr. Zsirai Miklós nyelvész (1892-1955)

A Magyar Tudományos Akadémia kisterme zsúfolásig megtelt a Zsirai Miklós halálának ötvenedik évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen. Dr. Kiss Jenó' nyelvészprofesszor - aki ugyanott született, mint Zsirai: a Sopron megyei Mihályiban - előadásában méltó módon szólt a professzorról.

Zsirai Miklós 1892-ben született. Középiskolai tanulmányait a soproni evangélikus líceumban végezte, majd Eötvös- kollégistaként magyar-latin-görög szakon szerzett diplomát. A négyéves korában édesanyját, tizenegy évesen pedig édesapját és testvérét elveszítő ifjú nagy elszántsággal és vasakarattal merült bele a nyelvészet tudományába. 1914-ben, a finn-orosz háború idején önként vonult be nyelvrokonaink függetlenségi harcát segíteni. Fogságba esett; a fogolytáborban töltött öt év alatt kitűnően megtanult oroszul és zürjénül.

1921-ben az MTA főtitkári irodájának

vezetője lett; 1924-től az Eötvös József Kollégium, 1929-től pedig a budapesti tudományegyetem tanára volt. 1935-től húsz esztendőn át vezette az egyetem finnugor tanszékét. 1932-ben nyerte el az MTA levelező, 1945-ben pedig rendes tagságát. 1939-ben akadémiai nagyjutalmat kapott a Finnugor rokonságunk című, ma is alapműnek számító kézikönyvéért, 1949-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.

Fő kutatási területén, a finnugor nyelvészeten kívül a magyar nyelvtudomány számos kérdésével, az általános nyelvészet problémáival is foglalkozott, továbbá jelentős a nyelvművelő és folyóiratszerkesztői munkássága is.

A soproni líceumban kapott indíttatás, a szülőfalu evangélikusságának hagyománya és a keresztény erkölcsiség élete végéig elkísérte.

Egyértelműen vallotta, hogy nyelvrokonságunkat valós - és cáfolhatatlan - tények bizonyítják. Finn kapcsolatai és

tudományos kutatásai evangélikus gondolkodását erősítették, evangélikus neveltetése pedig a finnek iránti rokon- szenvét növelte.

Az akadémiai ünnepi megemlékezés a megtisztelő elismerés és a tudományos pálya felelevenítésének feledhetetlen alkalma volt. Köszönet érte dr. Kiss Jenő professzornak.

■ D. SzebikImre

Száz éve született, tizenöt éve halt meg dr. Vermes Miklós

► A 20. század egyik legendás hírű fizikatanára volt dr. Vermes Mifetós (1905-1990), aki 1929 és 1952 között a Budapesti Evangélikus Gimnáziumban tanított. A kerek számú születési és halálozási évforduló egybeesése volt az apropója annak, hogy a Jedlik Ányos Gimnáziumban (amelyben Vermes Miklós a fasori gimnázium megszűnésétől, 1952-től kezdve haláláig tanított) április 2-án emlékülést tartottak a tiszteletére.

Az emlékülést Tóth Mihály, Csepel polgármestere nyitotta meg. Az első előadást dr. Kucsmán Árpád Széchenyi-díjas emeritus professzor, volt fasori diák tartotta, aki gimnáziumi emlékeit elevenítette fel. Ezután Vastagh György tanár, majd a csepeli kollégák (Kövesi Sándomé, Tótfalusi Istvánná és dr. Sebestyén Zoltánné) tartottak megemlékezést, majd Radnai Gyula docens (ELTE), dr. Staar Gyula, a Természet Világa című folyóirat főszerkesztője és dr. Károlyházi Frigyes egyetemi tanár (ELTE) mondta el emlékeit Vermes Miklósról. Az utolsó előadást dr. Nagy Márton soproni tanár tartotta, aki alapítványuk emlékérmeit adta át a Jedlik Ányos Gimnáziumnak, valamint Krassói Kornélia és Lakó Ferenc Péter tanárnak, akik a legeredményesebben ápolják Vermes Miklós emlékét. Nagy Márton bejelentette, hogy ez év június 18-án Sopronban emlékszobrot avatnak az ünnepelt tiszteletére.

Vermes Miklós Sopron szülötte, gimnáziumi tanulmányait is a soproni evangélikus líceumban végezte. Itt említem meg, hogy a híres fasori tanárok közül Rátz László, Mikola Sándor és Renner János is a líceumban nevelkedett; az említettek a gimnázium igazgatói is voltak.

Muki bácsi (mindenki így hívta) a soproni évek után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanult matematika-fizika-kémia szakos hallgatóként. Felvették az akkori szellemi élet fellegvárába, a Báró Eötvös József Collegiumba is. (Megjegyzem, hogy tizenkét fasori tanár a kollégium hallgatója volt annak feloszlatása előtt.) Az egyetemen dolgozott tanársegédként, 1929-től pedig óraadó tanárként a Fasorban. 1935-ben dr. Leviusz Ernővel együtt véglegesítették, majd egy év múlva rendes tanárként dolgozott a gimnáziumban. 1937-ben a matematika- és fizikaoktatás mellett osztályfőnöki megbízást is kapott.

Fasori évei alatt - kezdetben Mikola Sándor akadémikus segítségével - kialakította a fizika- és a matematikatanítás módszereit. 1940-ben vezették be a kémia oktatását a gimnáziumokban. Ebben is részt vett az első évtől kezdve. Igaz, hogy csak 1952-ig tanított kémiát, de e témakörben diákjai közül nyolc a kémiai tudomány doktora, három pedig kandidátus lett. A fizika-kémia szertár őre volt. Számos helyen tartott népszerűsítő előadásokat, emellett a Természettudományi Közlöny rendszeres szerzője volt.

Nagy gondot fordított a gyermekek iskolán kívüli nevelésére is. Kirándulásokat szervezett - egynapostól egyhetesig - az életkoruknak megfelelő nehézségi szinten. Ezek során megismertette a nebulókkal az ország földrajzát és történetét is. E sorok írójának nyolc éven át volt az osztályfőnöke, és abban is jelentős szerepe volt, hogy megszerettem a zenét, a művészeteket. Diákjaiért élt-halt; ha szükség volt rá, a leglehetetlenebb módon is segítette őket. (Az ötvenes években egy érettségi előtt álló diákját kitelepítették, ő pedig biciklire ülve vitte el neki - Budapesttől negyven kilométerre, vállalva a kockázatot - a kérdéseket és a megoldásokat...)

A Fasort 1952-ben megszüntették. A szertári eszközök nagy hányadát saját felelősségére és költségére új munkahelyére, a Jedlik Ányos Gimnáziumba vitte át - így megmentette jó részüket -, és ott folytatta nevelőmunkáját.

Az iskola harminchét évvel későbbi visszaállítása után a Fasor kérte, hogy az átmentett eszközök egy részét visszakaphassa az iskola. A Jedlik Ányos Gimnázium vezetője, Zanati Béla igazgató e kérésnek helyt adott, és Vajda Ferenc fizikatanárral, későbbi igazgatóval megtekintettük a szertárt. Számos eszközt visszakaptunk. Ezzel kapcsolatban nagy élményem volt, hogy amikor szemrevételeztük a szertári eszközöket, rámutattam egy zárt dobozra, és azt mondtam, hogy ez a Fasorból származik. Megdöbbenve néztek rám a jelenlévők. A dobozt kinyitva szembetalálkoztam azzal a mikroszkóppal, amellyel negyvenöt évvel ezelőtt dolgozgattam, és a doboz belső felén szép kalligrafikus írással (Vermes jellegzetes írásával) fel volt tüntetve: „Budapesti Evangélikus Gimnázium”.

Vermes Miklós munkássága a Csepelen eltöltött harminc- nyolc tanítási éve alatt teljesedett ki, munkálkodása akkor vált országosan elismertté. 1954-ben kapott Kossuth-díjat. 1961-ben elsőként kapta meg a Mikola Sándor-díjat. 1975-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki, 1979-ben neki ítélték az Apáczai Csere János-díjat, 1985-ben megkapta a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést. Halála után, 1993- ban Csepel díszpolgára lett. Említést érdemel Vermes Miklós irodalmi ténykedése is, amely kétszázhatvanhét megjelent dolgozatot, könyvet jelent. A nyolcvanas években a szamizdat kiadásokból alternatív tankönyvvé előlépett műveit hat nyelvre lefordították.

Halála után egy csepeli általános iskola felvette a Vermes Miklós Általános Iskola nevet. A Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban, a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnáziumban (Líceumban), valamint a Jedlik Ányos Gimnáziumban alapítványt hoztak létre a tanár emlékének, szellemi hagyatékának ápolása végett. Az említett négy helyen relief őrzi emlékét. 2000-ben jelent meg az Eötvös Kiadó gondozásában Rőth Ágnes könyve Vermes tanár úr (1905-1990): Életút és visszaemlékezések címmel.

Idén április 5-én a Farkasréti temetőben Vermes Miklós sírjának megkoszorúzására került sor. Koszorút helyezett el a csepeli önkormányzat képviselője, a fasori evangélikus gimnázium igazgatója, a gimnáziumban működő Vermes Alapítvány képviselője, a Jedlik Ányos Gimnázium igazgatója, az ott működő alapítvány elnöke, továbbá a Vermes Miklós Általános Iskola igazgatója.

Vermes Miklós egész életemre nagy hatással volt. Mind szakmailag, mind emberileg befolyásolta sorsom alakulását. Hálával tartozom neki azért, hogy természettudományos pályára irányított, és egyéniségemet a szakmán kívül más irányokban is formálta. Örülök, hogy annak idején a fasori gimnáziumba járhattam, ahol olyan tanárok tanítottak, mint Vermes Miklós, valamint a nemrég Magyar Örökség Díjat kapott Gyapay Gábor.

■ Dr. Liptay György