Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-06-20 / 25. szám

2004. JÚNIUS 20. - 5. oldal r Evangélikus Elet JAPÁN TÁMOGATÁS AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁRNAK A Zeneműtár kincsei A japán kormány tizenöt évvel ezelőtt nemzetközi programot indított a fej­lődő országok támogatására. Magyar- ország a zenei kultúra és a kiváló ja­pán-magyar kapcsolatok révén került a kedvezményezett országok közé. Összesen tizenhárom magyar intéz­mény részesült valamiféle - főként műszaki eszközök beszerzésében tes­tet öltő - támogatásban. Legutóbb az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) Zeneműtára kapott korszerű stúdió-, illetve olvasótermi lejátszó- és rögzítőberendezést. Bár Japánból hasonlójellegű támoga­tások már nem érkeznek - ugyanis az Európai Unióba való belépésünk után az uniós fejlesztő programokra kell tá­maszkodnunk az új hangstúdió ünne­pélyes átadása alkalmából Teruyoshi Inagawa japán nagykövet megjegyezte, hogy 2005 Japán és az Európai Unió együttműködésének éve, s ez elősegít­heti a magyar-japán kapcsolatok továb­bi fejlődését is. A hangstúdió megnyitása után Somo­gyi Béláné, az OSZK Különgyűjteményi Főosztályának vezetője és Szőnyiné Szerző Katalin, a Zeneműtár vezetője tá­jékoztatta lapunkat. A főosztályvetető elmondta, hogy a könyvtárnak hat különgyűjteménye van, az egyik a Zeneműtár. 1990 és 1996 kö­zött működött itt egy lemezjátszóval fel­szerelt hangstúdió, de elavult, ezért meg kellett szüntetni, fejlettebbre pedig nem jutott pénz. A könyvtár több mint húsz­ezer, különböző hanghordozókon (fono­gráfhenger, normál és mikrobarázdás hanglemez, magnószalag, CD) található hanganyagát a kutatók nem használhat­ták. Az új hangstúdió nemcsak egyéne­ket, hanem csoportokat is képes fogadni, így oktatási célra is igénybe vehető. Az intézmény minden hangzó tételből csak egy példánnyal rendelkezik, ezért ezek nem adhatók ki, a kutatók korszerű hanghordozóra átmásolt hanganyaggal dolgozhatnak. A szerzői jogok miatt ter­mészetesen nincs árusítás és külső köl­csönzés. A hangzó anyagok között nem­csak zeneműveket őriznek, hanem az oral history néven ismert dokumentu­mokat - történeti hanganyagokat, inter­júkat - is. Nemrégiben például sikerült hazahozni a háború után az Egyesült Ál­lamokba emigrált magyar politikusok számos, szalagra rögzített beszédét, így ezeket is bárki meghallgathatja. Szerző Katalintól megtudtuk, hogy kották már Széchényi Ferenc gyűjtemé­nyében - amely az 1802-ben megalakult magyar nemzeti könyvtár alapját képez­te - is voltak, a zenei gyűjtemény gon­dolata azonban csak 1904-ben merült fel, amikor a könyvtár megkapta Erkel Ferenc hagyatékát. A terv megvalósulá­sáig azonban még húsz évet kellett vár­ni. Jelenleg közel 300 ezer - zömében magyar vonatkozású - kottát, hangzó r 'Í.Wtf. \ Fj Ft'j,/ 4^-4- I'M f Á..Á' Äi/k«*' . ■ , • '•■■Jemr.nj /.wj.nyp. f A‘ •/‘yhury rftC-A , hahó (íkovkstins iakoimna anyagot és egyéb dokumentumot (úgy­nevezett hungarikákat) őriz. Mellette működik - közös olvasóteremmel - a Színháztörténeti Tár, így a magyar zenés színjátszás minden vonatkozása együtt tanulmányozható. A Zeneműtár büszke­sége a Liszt Ferenc által írt kották, szö­vegek gyűjteménye, amely a legna­gyobb Liszt-gyűjtemények egyike. A hangzó relikviák közül nem zenei mű a legnagyobb kincs, hanem Kossuth Lajos hangja. Kossuth 1890-ben nem jöhetett haza az aradi vértanúk emlékére emelt szobor avatására, ezért hívei két fono­gráfhengeren hazalopták a beszédét. A hangzó anyagokat csak 1953-ban kezdte gyűjteni a könyvtár, de ami 1956-ig ösz- szegyűlt, az is megsemmisült a forrada­lom alatt. (Kérész) Egy zsebbe való könyv - nem csak presbitereknek A kötet címlapján hatszögletű méh- kaptárra emlékeztető rajzot találunk. Minden laikus gyülekezeti munkatárs egy-egy alkotó sejtje lehet helyi közös­ségének - számomra ezt sugallja Pap Klára művésznő munkája. De a lénye­get a kötet címe fogalmazza meg. Ch­ristian Möller heidelbergi teológiai professzor huszonegy levelének alap- gondolata ugyanis ez: „Ha az Úr nem építi a házat...” A folytatást is jól is­merjük: „...hiába fáradoznak az épí­tők” (Zsolt 127,1). A szerző bevezetőjében reformátorun­kat idézi: „A gyülekezetépítés elsőren­den nem emberi munka, hanem annak a munkálása, amit Isten a gyülekezet fel­építéséért már régen megtett és még mindig tesz. Ha Ön munkájával és a gyü­lekezetért való felelősségével az Isten építésébe, munkájába és teremtésébe be­kapcsolódik, meg fogja érteni, amit Lu­ther Márton az egyházról mondott. »Nem mi vagyunk azok, akik az egyhá­zat meg tudják tartani; az előttünk levők sem maguk tartották meg, az utánunk jö­vők sem tudják megtartani. Hanem csak az, aki volt, aki van, és aki lesz, aki ezt mondja: Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. (Mt 28,20)«” Erre az alapvetésre épül a háromszor hét levél, s közös kulcsszavuk ez a hár­mas ajándék és feladat: a gyülekezet, a vasárnapi és a mindennapi istentisztelet. Megszívlelendő a szerző azon javaslata is, hogy ezeket a néhány oldalas levele­ket a presbiteri ülések elején érdemes közösen elolvasni és átgondolni. Christi­an Möller egyébként vallja: ezáltal nem válnak hosszabbá az ülések, hanem rövi- debbek és jobb hangulatúak lesznek. Ám a múló hangulatnál több üzenet rejlik ezekben a többnyire egy-egy kérdést fel­vető, „valóságos” levelekben. Most mindhárom részből csak egy levelet em­lít meg az ajánló, abban a reményben, hogy ezek a - mi gyülekezeteinkben is aktuális kérdéseket megválaszoló - leve­lek presbitériumi üléseink egyik „szaba­don választott napirendi pontjává” lehet­nek. Bontsunk fel tehát hármat közülük! Misszionáló népegyház? íme a válasz: „Népegyházi a szó legjobb értelmében egy gyülekezet akkor, ha csak egy leheletnyit is kisugároz abból az örömből, »amely az egész nép öröme lesz« (Lk 2,10). Ez az öröm a népegy­háznak is missziói szenvedélyt ad, és a gyülekezet nemcsak a nép számára nyí­lik meg, hanem nyitva marad Isten Lel­ke működésére is. (...) A misszionáló népegyház egyház mindenki számára, de nem minden számára. Tanúskodik az istentelenek megigazulása mellett, s egyben elutasítja az istentelenséget. A bűnök megbocsátásából él, és azonnal elutasítja a bűnt.” Mi lehet az istentiszteletből? Erre a manapság egyházunkban is aktuá­lis kérdésre szintén megfontolandó taná­csot ad Christian Möller. „A közösség íz­lése után menni teljesen lehetetlen, már 0 CHRISTIAN MÖLLER t „HA AZ UR NEM ÉPÍTI A HÁZAT..,’’ Levelek presbitereknek a gyülekezet-építésről csak azért is, mert túl sok ízlés van, ame­lyeket nem lehet közös nevezőre hozni. Időtálló előírások, hogy milyennek kel­lene lennie egy istentiszteletnek, nincse­nek még a Bibliában sem. Azt viszont megkérdezhetjük, hogy mire vágyik a zsoltáros, amikor ezt mondja: »Láthas­sam, milyen jóságos az Úr, és gyönyör­ködhessem templomában« (Zsolt 27,4). Vágyik az Úr háza után, amit az eredeti szöveg szó szerint így fejez ki, hogy az »Isten dicsőségét megláthassam«, és eb­ben elrejtőzhessen, mert különben elve­szett lenne a világon, látva az őt körülve­vő ellenségeskedést. De mi módon lehet­séges ez egy istentiszteleten, ha Isten az ő dicsőségét egyedül az ő szabad akara­tából mutatja meg, és az emberek ebben nem befolyásolhatják? - Számomra je­lenleg az tűnik a legfontosabbnak, hogy ismét felfedezzük az istentiszteletet mint a csend helyét, amelyen az Isten jóságá­nak fénye ki tud bontakozni. A gyüleke­zetnek is fontos az, hogy a liturgiái lépé­seket jól ismerje vagy fokozatosan meg­ismerje. (...) Az új, amit egy gyülekezet­tel meg kívánunk ismertetni, valóban csak akkor igazán új, ha ezt az újat be tudjuk építeni a jól ismert háttérbe. Egy gyülekezet, amelyet az egyik meglepe­tésből a másik meglepetésbe űznek, soha nem jut el a nyugalomhoz, és soha nem jut el az imádságig. Az újat sem úgy éli meg, mint ami megszabadít, hanem mint ami megterhel.” A kövek prédikációja, vagy: a templom beszél a hitről! Ne botránkozzunk meg a szerző követ­kező válaszán sem! „Bizonyára már Ön is tapasztalta: Egy idegen városban va­gyok, meglátok egy szép régi templo­mot, szeretnék benézni, már jó előre örülök a nagyváros lármája közepette egy kis csendnek, felmegyek a főbejá­rathoz - zárva! Megyek az oldalbejára­tokhoz - be vannak csukva! Körbejárom a templomot - minden ajtó be van csuk­va! Akkor már 99,9 százalékban biztos vagyok benne: ez egy evangélikus/re- formátus templom! (...) S megerősödik egy olyan kép erről az egyházról, hogy elzárkózó, nem vendégszerető, elutasító egyház. Meggyőződésem szerint szük­séges, hogy a templomot használják a hétköznapokban is. Egy templom tulaj­donképpen csak akkor válik más embe­rek számára is embereket hívogató he­lyiséggé, ha Önök gyülekezetként ott­honra találnak abban hitükkel, és világo­san hallják azt a prédikációt, amit a templom kövei kiáltanak Önöknek. Ott van az oltár, a szószék és a keresztelő­medence, amelyek elmondják, hogy mi az egyház: »Az egyház a szentek gyüle­kezete, ahol az evangélium tisztán (azaz meghamisító toldások nélkül) prédikál- tatik, és a sákramentumokat (keresztség és úrvacsora) szereztetésüknek megfele­lően szolgálják ki.« (Az Augsburgi hit­vallás 7. cikkelye 1530-ból)” Garai András (A könyv a Lux Kiadó gondozásában je­lent meg a Nemzetközi Theologiai Köny­vek sorozat 57. köteteként. Megjelenését hírül adta a Lelkipásztor 2004/2. száma is. Kapható a Huszár Gál könyvesbolt­ban 650 Ft-os áron.) UILÉGUILRGQSSRGR « JÚ1.2H2S. » TBTH SZÉLRÓZSA ✓ / 5. ORSZÁGOS CUMIGELIHUSIFJOSAGIT0LALH0Z0 A Szélrózsa találkozó eddigi beharangozó írásaiban olvasóink megismerkedhettek a rendezvény helyszínével, továbbá kiderült, hogy miért éppen „...a világ világossá­ga” a mottónk, valamint megszólalt a fő­szervezők egyike is. Ezúttal egy olyan va­lakit szólítottunk meg, aki - tervei szerint - július 21. és 25. között ott lesz Tatán. Bence Domonkos budavári fiatalt a ko­rábbi találkozókhoz fűződő élményeiről, valamint a mostani alkalommal kapcsola­tos elvárásairól kérdeztem.- Mikor voltál először Szélrózsa talál­kozón?- Először Debrecenben voltam, a har­madik Szélrózsán. Az ezt megelőző talál­kozó Bodajkon volt. Mivel szüleimmel a szomszédos településen laktunk, segítet­tünk az előkészületekben. Kitűzőket készí­tettünk, információs táblákat csiszoltunk és vágtunk, de én magán a rendezvényen sajnos nem tudtam részt venni.- Miért szeretsz ezekre a találkozókra járni?- Elsősorban az emberek miatt. Nem­csak azért, mert új emberekkel ismerked- hetem meg, hanem mert régi ismerősökkel vagy akár olyanokkal is össze­futhatok, akikkel rendszeresen talál­kozom az ifjúsági órákon vagy más­hol a gyülekezet­ben. Itt egy kicsit szabadabban lehe­tünk együtt: nem a hétköznapok forgatagá­ban jövünk össze, hanem egy táborban. A másik dolog, ami miatt érde­kes és vonzó a Szélrózsa, az a sokféle, szí­nes program. Az ember mindig megtalálja a korosztályának, érdeklődési körének megfelelőt. Mindennap vannak áhítatok, beszélgetések, előadások. Ezenkívül kü­lönféle sportprogramok, játszóház, tánc­ház, kézműves-foglalkozás, kiállítások, filmklub stb. várják a résztvevőket.- Milyen élményeid fűződnek a Szélró­zsához?- Debrecenben valójában nem éreztem olyan jól magam. Mivel fiatalabb voltam, az előadások, beszélgetések nem igazán kötöt­tek le, ráadásul a barátaim, ismerőseim sem voltak ott. Viszont két évvel ezelőtt a kismarosi találkozóra a baráti körömmel együtt mentem el. A társaság is lendített rajtam, mert így a „csordaszellem” miatt az ember könnyebben részt vesz a progra­mokon. Jóval aktívabbak voltunk, elég sok mindent megnéztünk. Mégis, amikor haza­térve ismét átlapoztam a programfüzetet, rájöttem: még nagyon sok olyan rendezvény volt, amelyen szívesen részt vettem vol­na...- Mit vársz a mostani találkozótól?- Egyrészt remélem, hogy idén is ugyanolyan jók - vagy még jobbak - lesznek a programok... Másrészt bízom benne, hogy az ifinket - amelyet mosta­nában nem túl könnyű kimozdítani - si­kerül lecsalogatni Tatára. Ebben segíthet az is, hogy kaptunk egy feladatot a Szélró­zsán. Egy kis kiállítást kell berendeznünk, amely a hajléktalanokról szól. Megpróbál­juk kicsit új oldalról bemutatni ezt a problémakört.- Mit mondanál a kortársaidnak: miért érdemes eljönni Tatára?- Sok fiatal távolodik el a gyülekezeté­től, az egyháztól, vagy soha nem is tarto­zott hozzá. Ennek sokszor talán az az oka, hogy a fiatalok egy része nem érti a Bibliát, vagy igazából nem is hallott még Istenről. A Szélrózsa nem csak egy találkozóhely. Senkire sem erői­tetetik rá Istent, mégis keresztény közösségben van­nak együtt az em­berek. Azok, akik­nek támaszra, meg­erősítésre van szükségük, vagy csak többet szeretnének megtudni Istenről vagy a Bibliáról, itt megtalálhatják a nekik megfelelő progra­mokat, embereket.- Számodra miért fontos, hogy a fiata­lok kétévente találkozzanak?- Szerintem ez a kétéves periódus pont jó. Ha évente tartanák a találkozókat, az túl gyakori lenne, ha ritkábban, akkor meg szinte teljesen elfelejtenék az emberek. A mai világban egyre kevesebben vállalják a hitüket, miközben egyre többen távolod­nak el Istentől. Itt, a Szélrózsán kétévente láthatjuk, hogy nem vagyunk egyedül. Egy ilyen találkozó erőt adhat számunkra: fel­ismerhetjük, hogy sokan vannak még olya­nok, akik hasonlóképpen gondolkoznak, mint mi. Szél Róza imiGVfiRORSZRGI CUfinGéLlHÜS 6GVHÁZ ® IFJÚSÁGI ÉS GVERfDEHOSZTÁLV 1085 Budapestiéül út 21. ® Telefon / fax. 1428 2031 ® uhuid evifportal.hu A Téti Evangélikus Egyházközség meghirdeti lelkészi állását. Olyan lelkészek jelentkezését várja, akik egyaránt szívügyüknek tekintik a gyerekek és a fiatalok közötti munkát, valamint a felnőttek pasztorálását, az idősek, betegek látogatását. Az egyházközség a készpénzfizetés mellett négyszobás, összkomfortos lakást biztosít. Jelentkezni lehet július 5-ig Jankovits Béla esperesnél (9123 Kajárpéc, Fő u. 12., tel.: 96/378-372) A Tatabányai Evangélikus Egyházközség a megüresedett lelkészi állás betöltésére pályázatot ír ki. A lelkész rendelkezésére áll: kertvárosi felújított, háromszobás, összkomfortos, gázfűtéses parókia, valamint szolgálati gépkocsi. Javadalom: a jelenlegi országos átlag szerint, közös megegyezéssel. A pályázatot 2004. június 30-ig kell beküldeni a Fejér-Komáromi Evangélikus Egyházmegye Esperesi Hivatalába (8000 Székesfehérvár, Szegfű u. 1).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom