Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-05-18 / 20. szám
4. oldal 2003. MÁJUS 18. Nemescsóban Nagy örömünnepre gyülekeztek össze a nemescsói társegyegyházközség tagjai 2003. május 11-én. Egy hosszú építési munka végéhez érkeztek, hiszen sikerült befejezniük az 1776/77-ben átépített artikuláris templom - mintegy öt évig tartó - felújítását. 1997-ben a templom repedéseinek és vizesedésének javítása nem várhatott tovább, ezért bele kellett vágni egy nagy horderejű építkezésbe. A renoválás során a tetőtől kezdve a templom teljes berendezésén keresztül az épület külső környezetéig minden megújult, így többek között a híres műemlék szószékoltár, illetve az orgona is. A hálaadó istentiszteleten Ittzés János püspök hirdette Isten igéjét a Királyok könyvének 8. fejezetéből. Kiemelte, hogy már a templom léte is csoda, mivel az itt élőknek mind az artikuláris időszakban, mind manapság rengeteg gonddal kellett megküzdeniük. De a templom mégis fennmaradt, és megmaradt az Istennel való találkozás helyének. Hiszen a legnagyobb ajándék az, hogy e hajlék a bün- bocsánat és az új élet forrásának helye, melyet Krisztus hozott el számunkra. Az igehirdetést követően a püspök hangsúlyozta: a templomépítés igazán csak most kezdődik, mert a lelkek építése mindig nehezebb feladat, mint egy épületé. A szentelés szolgálatában a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület vezetője mellett Kalincsák Balázsné Varga Katalin és Kalincsák Balázs segédlelkészek, illetve Keveházi László és Vető István esperes vett részt. A templom felújítása során megtapasztalható volt a gyülekezet tagjainak önzetlen adakozása, összefogása, mely egy ilyen kis létszámú (160 fős) gyülekezet számára nem kis feladatot jelentett. Jelentős segítséget nyújtottak az ausztriai testvérgyülekezetekben élő testvérek is, akik - őseik hagyományát folytatva - népes küldöttséggel képviseltették magukat ezen az istentiszteleten. De nemcsak külföldről, hanem más, egykori artikuláris gyülekezetből is érkeztek vendégek, hogy együtt ünnepeljenek a nemescsóiakkal. Az ünnep fényét emelte az a kiállítás, melyét a templomban rendeztek meg, s ahol többek között az 1650-ben készült, az utolsó vacsorát ábrázoló nemescsói oltárterítőt és egyéb kegytárgyakat, iratokat tekinthettek meg a látogatók. Kalincsák Balázs Bécsi teológushallgatók A Bécsi Egyetem Evangélikus Teológiai Fakultása „Egyházi iskolák Ausztriában és Magyarországon” címmel szemináriumot hirdetett, amelynek keretében tíz osztrák teológushallgató és dr. Gottfried Adam valláspedagógiai professzor 2003. május 5-én a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnáziummal ismerkedhetett meg. A hallgatók részt vettek a hétfő reggeli áhítaton, német és magyar hittanórákon, valamint a német nemzetiségi képzés óráin hospitáltak. Az igazgatóval, iskolalelkésszel és diákokkal való beszélgetés során megismerték az iskola spirituális életét meghatározó programokat, egyházi jellegének gyakorlati jellemzőit, tájékoztatást kaptak egyházunk nevelési-oktatási intézményeiről. A programot városnézés, illetve a soproni evangélikus és református gyülekezetnél tett látogatás egészítette ki. S. M. Evangélikus Élet Az angol sajtót lapozgatva Úgy tűnik, hogy Rowan Williams, Canterbury érseke önálló televízió-műsort indít. Az angol főpap a' virtuális szószéket kívánja használni arra, hogy súlyos teológiai kérdéseket vessen össze a mindennapok tapasztalataival - adja hírül az angol Evening Standard május 2-i száma. A cikk írója, Will Self azt tanácsolja dr. Williamsnek, hogy ha már spirituális problémákba szeretné bevonni a lakosságot, akkor az úgy nevezett valóság- show-kból kellene mentenie. Will és - szerinte - több millió néző is szívesen megtekintené, ha Williams érsek, a főrabbi, a Nagy-Britanniai Muszlim Szövetség elnöke, valamint válogatott hindu papok és buddhista tanítók összeülnének egy különleges „tele-temp- lomba” úgy hat hétre, napi 24 órás élő közvetítéssel. Az egyházi méltóságokat minden héten spirituális feladatokkal kellene ellátni, azaz prédikálniuk, böjtölniük kellene, vagy csodás cselekedeteket bemutatniuk. Aztán a nézők értékelhetnék a teljesítményüket, szavazhatnának, hogy ki maradjon, és ki tűnjön el a pusztaságban. Természetesen mondani sem kell, hogy mi lenne a győztes díja: az utolsó szent embernek az a dicsőség juthat, hogy saját egyháza lehetne majd az államegyház. Mert amint Will Self írja: „Végül iá szükségünk van egy ilyenre, nemde?” Veres Emesc-Gyöngyvér Újra együtt a határtalan ifjúság Beszámoló a II. határon túli magyar evangélikus ijjúsági konferenciáról Bizonyára többen emlékeznek az Evangélikus Elet novemberi számában megjelent írásunkra, melyben beszámoltunk a Révfülöpön megrendezett határon túli ifjúsági vezetők konferenciájáról. Akkor abban állapodtunk meg, hogy minden év novemberében újra találkozunk az ifjúsági vezetőkkel, és megbeszéljük az aktuális kérdéseinket, feladatainkat, terveinket. Ma már látjuk, hogy az évente egyszeri alkalom kevés arra, hogy együttműködésünk a gyakorlatban is megvalósuljon, ezért is volt öröm számunkra, hogy a közelmúltban újra találkozhattunk. A mostani találkozónkat a vajdasági fiatalok kezdeményezték: a nemrégen megalakult szabadkai székhelyű Evangélikus Keresztény Ifjúsági Egyesület (EKIE) vállalta magára a szervezés feladatait. Feketics községben, a Vajdasági Ökumenikus Szeretetszolgálat központjában kapott helyet a konferenciánk, melyen az erdélyi, felvidéki, anyaországi, partiumi és vajdasági fiatalok számoltak be az általuk képviselt szervezetben, illetve gyülekezetben végzett szolgálatukról, gondjaikról, nehézségeikről, sikereikről. Jó alkalom volt ez arra, hogy szembesüljünk a ténnyel: bárhol legyünk is a Kárpát-medencében, a problémáink hasonlóak. Eszmecserénk során a már megfogalmazott megállapodásunkra próbáltunk koncentrálni, azon belül is az idei év nyári konferenciáira. E megállapodás értelmében a helyi és országos szinten rendezendő táborokra, konferenciákra ‘és különféle rendezvényekre meghívjuk egymás ifjúságát, és lehetőség szerint ingyenes vagy támogatott részvételt biztosítunk. Amint a beszélgetéseink alkalmával kiderült: a legnagyobb szükség vezetőképző konferenciákra lenne, mivel például a Vajdaságban 18 gyülekezetre két lelkész jut, vagyis az „az aratnivaló sok, de a munkás kevés”. A novemberi konferencián már megfogalmazódott ez az igény, és örömmel mondhatom, hogy Erdélyben, az apácai gyülekezet vendégházában Mártonná Szalóky Eszter vezetésével már meg is valósult az első, két hétvégéből álló vezetőképző találkozó. Miután meggyőződtünk arról, hogy a vajdasági fiatalok nagy erőfeszítések árán, hatalmas akarattal és tenni akarással fogtak munkához, és rövid időn belül újjáélesztették az EKIE-t, megállapodtunk arról: segítséget nyújtunlya felvidéki fiataloknak, hogy - a magyarországi MEVISZ, az erdélyi REVISZ és a vajdasági EKIE mintájára - ők is megalakíthassák saját szervezetüket. A vajdasági tartózkodásunk alatt több gyülekezetbe is eljutottunk, ahol nagyon nagy szeretettel fogadtak bennünket, így ellátogattunk Verbászra, Bajsára, Szabadkára, voltunk Topolyán, és láttuk a palicsi üdülőhelyet. Béres Károly igazgató úr jóvoltából beszámolót hallhattunk az Ökumenikus Szeretetszolgálat (EHO) működéséről, az ott végzett diakóniai munkáról. Diósi Viola, a Vajdasági Ifjúsági Fórum elnöke, a Magyar Nemzeti Tanács iljúsági képviselője a Vajdaságban élő magyar ifjúság helyzetéről szólt. Vendéglátónk, Dolinszky Árpád evangélikus szuperintendens pedig egy fórumbeszélgetés alkalmával megismertetett bennünket a vajdasági evangélikus magyarság történelmi múltjával. Segítségével betekinthettünk a mai mindennapokba is, azok gondjaival és sikereivel, jó és követnivaló példáival, kezdeményezéseivel együtt. E három programokkal, tárgyalásokkal és egyeztetésekkel teli nap alatt mindenkiben megerősödött a már régóta megfogalmazódott gondolat: evangélikus létünk és jövőnk a Kárpát-medencében nagyban függ ifjúságunktól, attól, hogyan tudjuk megszólítani ezt a generációt, tudunk-e nekik irányt és célt mutatni, hogy hitükben megerősödve megtartsák eleink hitét, és aszerint éljenek. Azért, hogy ez megvalósulhasson, még rengeteg munkára lesz szükség. Hatalmas feladat ez azok számára, akik fel merik vállalni, de összefogással - és legfőképpen Urunk segítségével - bízunk benne, hogy sikerülni fog. Bárdi-Pajtás János Első ízben tartottak ortodox keresztény egyházi napokat Szentendrén. A május 10—11-ig tartó rendezvénysorozat lehetőséget teremtett arra, hogy az érdeklődők az ortodox tagegyházak életével és kultúrájával is megismerkedhessenek. Görög Tibor, a programot szervező Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) főtitkára lapunknak elmondta, hogy az összesen tíz egyházat tömörítő ökumenikus tanácsnak öt ortodox tagja van: a szerb, az orosz, a bolgár, a román, valamint a görög ortodox egyház. (A tagegyházak mellett még további 17 egyház, illetve egyházi szervezet megfigyelő státussal vesz részt a közös munkában.) Az ortodox keresztény egyházi napok célja a különböző ortodox közösségek értékeinek szélesebb körű megismertetése. A jelenlegi, első alkalom házigazdája a szentendrei székhelyű Budai Szerb Ortodox Egyházmegye volt, melynek joghatósága alá tartoznak a magyarországi szerb egyházközségek és a grábóci női kolostor, főhatósága pedig a Belgrádi Patriarchátus. A kétnapos esemény első aktusa a Szerb Egyházi Múzeumban zajlott, ahol bemutatták Miroszláv fejedelem evangéliumának nemes másolatát. Ez a 12. századból származó kéziratos könyv tudomásunk szerint a legrégebbi, szerb nyelven íródott egyházi mű. A miniatűrökkel díszített kiadvány evangéliumi részleteket tartalmaz, melyeket görögből fordítottak az akkori szerb nyelvre. Miroszláv fejedelem evangéliumának egyes részletei először 1986-ban jelentek meg nyomtatásban. A Szerb Ortodox Múzeumban látható, korszerű, digitális technikával készült nemes hasonmás különlegességét az adja, hogy ez az első teljes másolat. A program a Pest Megyei Művelődési Központban folytatódott. Pantelic Lukiján püspök üdvözlő szavai után Hrizosztomosz püspök, a Szerb Patriarchátus Szent Zsinata küldötte üdvözölte a jelenlévőket. A meghívott vendégek soraiban - D. Szebik Imre elnök-püspök, valamint Ittzés János püspök személyében - helyet foglaltak egyházunk képviselői is. Hrizosztomosz püspököt Djordje Djukits követte. A Vajdasági Tartományi Kormány miniszterelnöke arról beszélt, hogy átalakulóban lévő országa szeretné rendezni kapcsolatait mind a kisebbségekkel, mind az egyházakkal, mind pedig a szomszédos országokkal. Szerbia és Montenegró nevében megköszönte hazánk minden korábbi segítségét. A magyar kormány üdvözletét hozta dr. Gulyás Kálmán, a közelmúltban kinevezett új egyházügyi államtitkár, aki megjegyezte: kétszeresen is oka van az örömre. Egyfelől ennek a kezdeményezésnek, másfelől pedig annak örül, hogy Magyarországon minden feltétel adott ahhoz, hogy az itt élő kisebbségek szabadon gyakorolhassák hitüket. Gulyás Kálmán hangot adott azon reményének is, hogy a rendezvény a jövőben is folytatódik. „Évszázadok óta élünk együtt, különböző felekezetű keresztények, és mégis olyan keveset tudunk egymásról. Az elmúlt évtizedek - a próbatételek el- hordozása és a közös sors felismerése - közelebb hoztak minket egymáshoz. Leomlófélben vannak az ortodoxokat és a protestánsokat, valamint az ortodoxokat és a katolikusokat elválasztó falak” - mondta dr. Márkus Mihály református püspök, a MEÖT elnöke, majd így folytatta: ¥Továbbra is együtt élünk majd, ezért ismerjük meg jobban egymást. Ebben segítsen ez a rendezvény is.” A szentendrei szerbek himnuszát követően dr. Sztojanovity Ljubivoje, a Belgrádi Teológiai Egyetem professzora, a Szerb Patriarchátus hetilapja főszerkesztőjének előadása hangzott el. „Az ortodox keresztények felelőssége a harmadik millenniumban” címmel tartott beszédében hangsúlyozta az alkotó magatartás fontosságát és azt a tényt, hogy az egyházi élet is előrehaladást jelent. Ma olyan kihívásokkal kell szembenéznünk, mint a politika, a gazdaság, a nemzet „istenítése”. Szolgálatunk célja nem mások - erővel történő - megváltozatása kell, hogy legyen, hanem saját nyitottságunk, a változásra való készségünk - mondta a professzor. A köszöntő és az előadások mellett a programot a szentendrei Jávor kórus, valamint a Szerb Általános Iskola és Gimnázium énekkara tette színesebbé. Emellett színpadra lépett még Rusz Milán és Arnerity Neda színművész, valamint a Temesvári Szerb Ortodox Egyházmegye kórusa és a Tabán néptáncegyüttes is. A kétnapos rendezvénysorozat záróakkordjaként május 11-én, vasárnap - az ortodox egyházak vezetőinek részvételével - ünnepi istentiszteletet tartottak Budapesten. Az ortodox keresztény egyházi napokat ezentúl minden esztendőben az ortodox húsvétot követő második hétvégén rendezik majd meg. Jövőre, 2004. április 24-25-én Gyula ad otthont az eseménynek, melyen a Magyarországi Román Ortodox Egyház mutatkozik be. G. Zs. A Tabán néptáncegyüttes nagy' sikerű produkciója Bottá Dénes felvételei * . i A f Házigazdák és vendégek a Szerb Egyházi Múzeumban Templomszentelés
