Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-07-13 / 28. szám

2003. JÚLIUS 13. 5. oldal Szent pillanat egy szent helyen István, a király Csíksomlyón ....................... — Evangélikus Élet Ki tudja, hányán voltak részesei a Székelyföldön első ízben múlt szombaton bemu­tatott István, a király című rockoperának. Bizonyság azonban, hogy azok (mintegy 300-350 ezren), akik július 6-án ott lehettek a magyarság ősi szent helyén, a Hargi­ta aljában, a Csíksomlyó nyergében, és azok, akik őket otthonról lélekben és a tele­víziók képernyői elől kísérték, talán még soha nem érezték ennyire kézzelfogható­nak a magyarság együvé tartozásának örömét. A szimbólumértékű történelmi mű előadására nemcsak a Székelyföldről, hanem a Kárpát-medencéből, az anyaország­ból, a határokon és a tengeren túlról is érkeztek vendégek. A rockopera bemutatása zárta az Ezer Székely Leány Találkozót, amelynek védnöke MádI Dalma asszony, a Magyar Köztársaság elnökének felesége volt. Akárcsak a pünkösdi búcsúk idején Csíkszereda, úgy Csíksomlyó is zarán­dokhellyé vált. Rengetegen érkeztek az eseményre gyalog, szekérrel, gépkocsi­val, autóbusszal, ki ahogy tudott. A for­galom elől lezárt Szék útja keskenynek bizonyult, a Harmáshalom-oltár előtti tá­gas téren pedig soha nem gyűlt össze ennyi magyar. Volt, aki már előző nap, volt, aki délelőtt vagy kora délután, de akadt olyan is, aki csak este vonult ki Csíksomlyóra, hogy láthassa az 1983-ban készült müvet, amelyről Romániában so­káig beszélni sem lehetett, amelyet hall­gatni nem szabadott, de „ideát” is tudtunk róla, számon tartottuk, és hittük, hogy egyszer felemelt fővel együtt énekelhet­jük. És amikor felcsendültek a szívek mé­lyére elzárt rockopera első sorai, hogy „ valakinek holnap le kell győzni a sötét­séget..., valakinek holnap le kell tépni magáról a láncot”, sokan egyetlen óriás szívdobbanás bódító izgalmát érezhették. A húsz év után Erdélyben is bemuta­tott mű főszereplői, a magyar pop- és rockzene élő legendái sorra léptek a Hánnashalom-oltár színpadára, fokozva a közönség eufórikus hangulatát. Az Ist­vánt alakító Varga Miklóssal együtt éne­kelték. hogy „Mondd, mennyit ér az em­ber, ha tisztessége gyenge, mondd, mennyit ér, ha kárhbzótt a ‘győzelemre? Oh, jó Uram, adj erőt, hogy elbírjam a terhed. Törvényeid elfogadtam, de más szolgája nem leszek”. Megszámlálhatat­lanul sok hang kísérte a Koppányi alakító Vikidül Gyula énekét: „Nem kér­dem én, meddig tűrjük a sorsunk, lehet­nénk új honfoglalók. Csak annyit kérde­zek, a válaszra várva: rabok legyünk vagy szabadok? ” Az öreg regöst megszemélyesítő Bródy Jánossal sok ezren sóhajtották: „Én Istenem, Istenem, még a testvér is ellenség... ” Sok száz gyertyaláng lob­bant fel, és félmillió kéz: lendült a ma­gasba, amikor a tömeg "együtt énékelté: „Szállj fel a csillagokba, szél könnyű szárnyán szállj, Kárpátok gyűrűjéből, szállj fel, szabad madár... ” Több rpillió szív dobbant egyszerre, és a torkokban valamikor elfojtott ének végre felszaba­dultan ívelhetett át a Hargitán: „Hálás a szívünk, zengjen az örömünk, szép Ma­gyarország, édes hazánk... " Köszönjük, köszönjük - harsogták a jelenlévők az előadás végén, így fejezve ki hálájukat a színpadra lépő Szörényi Levente zeneszerzőnek, Boldizsár Mik­lós drámaírónak, a rockopera alapjául szolgáló Ezredforduló című dráma szer­zőjének, Novák Ferenc rendező-koreog­ráfusnak, minden szereplőnek, táncos­nak és statisztának. Az előadás végén a résztvevők együtt énekelték el nemzeti imádságunkat, és többször is felcsendült a székely him­nusz. Sok százezer ember lehetett tanúja annak, hogy az itt élő „maroknyi szé­kely” nép mégsem porlik.el, mint a szik­la, és fiait egyetlen „csillagösvény” sem vezeti el erről a szent helyről... Nagy Zsuzsanna (Erdély, ma - internetes portál) Fotó: Tóth Tibor (MNO 2003. július 7.) Luther-színdarab A „Luther Storys” című előadással az olasz Fernando Scarpa rendező harmadik olyan produkciójára készül Wittenbergben, amely a reformációhoz kapcsolódik. (Korábbi munkái e témá­ban: A fiatal Luther; Thesys - Találkozás az ördöggel.) A szín­mű Luther Márton életének jelentősebb eseményeit kívánja a nagyközönséggel megismertetni. A bemutató tervezett időpontja július 18-a, helyszíne pedig a wittenbergi városi templom lesz. Mind a premiert, mind pe­dig a további hét előadást az évente megrendezett „Witten­berger Kultursommer” elnevezésű nyári kulturális rendezvény keretében láthatják az érdeklődők. A színdarab alapjául a re­formátor írásai, életrajzi könyvek, valamint az angol drámaíró, John Osborne műve szolgált. A 21 szereplő öt európai ország­ból érkezett a reformáció városába. Amint Irina Haleck dramaturg elmondta, Fernando Scarpa rendező a várossal együttműködve egy „Wittenberg Színpad” elnevezésű projektet hívott életre azzal a céllal, hogy új lendü­letet adjon a régió kulturális életének, sokszínűbbé és változa­tosabbá téve azt. További Lutherről szóló darabok színrevite- lén is gondolkodnak, melyekhez az eddig már bemutatott előadások szolgáltathatnák a „kiindulási alapot”. A szervezők szerint a „Luther Storys" jó ok arra, hogy a kö­zös Európát, illetve annak a kultúrában és színjátszásban meg­mutatkozó erejét ünnepeljék. (Glaube und Heimat) Egyházzenével ismerkedtek Az idei nyár első gyermektáborát rendezték meg a mögöt­tünk hagyott héten a Győr-Soproni Egyházmegye ifjúsági központjában, Rábcakapin. A komoly munkát és jó hangu­latot még az sem zavarta, hogy gőzerővel folyik a rendez­vénynek otthont adó egykori parókia és iskola épületének felújítása. Erről Tubán József csornai lelkész számolt be lapunknak:- A felújítási munkák tavasszal kezdődtek, és valamivel több mint 9 millió forint áll rendelkezésünkre. A parókiának az alapjait erősítettük meg, szinte új alapot kapott. Ez másfél mil­lió forintba került. Az iskola épületében a szobák szigetelését kellett elvégezni, és a régi padlóburkolatot újra cseréltük. Ezenkívül a mozgássérültekre való tekintettel több helyen, rámpákat építettünk az akadálymentes közlekedés érdekében. Ezeket a nagyobb felfordulással járó munkákat úgy időzítet­tük, hogy mire megérkeznek az első táborlakók, már ne legyen zavaró a felújítás. A munkálatokat szeptemberben folytatjuk. A megmaradt pénzből az egyik épület tetejét javítjuk meg, és több kisebb, csinosító munkát végzünk el. A zenei tábor vezetője immáron harmadik éve Szűcs Péter, aki a rendezvény céljairól a következőket mondta: - Nem va­gyok gyakorló pedagógus, de a visszajelzések és a tapasztalata­im alapján úgy vélem, hogy a mostani magyar oktatási rendszer egyik nagy hibája, hogy a zenekultúra jelentős részét kihagyja a tananyagból. Egészen pontosan az egyházzenei részt, amely a zenetörténet 60-70 százalékát teszi ki. Erről legjobb esetben is csak említés szintjén beszélnek a zenepedagógusok, így ez a vo­nal egyszerűen kimarad a gyermekek életéből. Fontosnak tar­tom, hogy a zeneművészetnek ezt a lényeges és jelentős szeletét mélyebben is megismerjék a fiatalok. Ezért vállaltam - Vecsey Gyula társammal - ebben az esztendőben is, hogy a zenei tábor szakmai részét irányítsam. A fő hangszer a táborban természete­sen a harmónium, illetve a billentyűs hangszerek, de mindegyik táborlakó tanul furulyát, illetve szolfézsórákon is részt vesznek. A nap egy „álmos” reggeli áhítattal kezdődik. Délelőtt el­méleti oktatás, illetve párhuzamosan hangszeres órák vannak. Délután bibliaórákon ismerkednek a fiatalok a Szentírással. Este ismét hangszeres foglalkozások és énekórák várnak a 9-14 éves korú résztvevőkre, majd templomi áhítattal zárul a nap. Ezeken az alkalmakon az egyházmegye lelkészei mellett Ittzés János püspök is szolgált igehirdetéssel. A gyerekek élvezik az együtt töltött napokat. A harmóniu- mozó Maráz Kitti például - aki a soproni gyülekezetből érke­zett - már másodszor vesz részt a zenei táborban. Véleménye szerint az időbeosztás a tavalyihoz képest szorosabb, de ezt nem bánja. Az órák jók, a tanárok megértők, és ami fontos: já­tékosan tanulnak. Garab Ildikó Judit a Vadosfához tartozó Kisfaludról jött barát­nőjével, valamint lelkésznőjével, Rác Dénesnével együtt. - Én is itt voltam a tavalyi táborban, és szívesen jöttem megint, hogy a barát­nőimmel újra találkozzam - mondta. - Egy kicsit fáradt voltam az első napokban, mert elég későn aludtunk el, sokáig beszélgettünk a szobánkban, de aztán belerázódtam a tábor rendjébe. Én a harmó­nium mellett gitározom is, mivel ez a kedvenc hangszerem. Sokat tanultam itt, megpróbáltam hasznosan tölteni az időt. A legtávolabbról Somogyi Zsombor érkezett, hiszen a pécs- vasasi gyülekezet tagja. És hogy miként került Rábcakapira? - Rokonaim élnek a faluban, és barátaim is vannak itt - válaszol­ja. - Első alkalommal vettem részt ebben a táborban, de talán jövőre újra eljövök. Harmóniumon és gitáron játszom, de a ze­neelmélet is érdekel. Jó, hogy a szervezők kiegészítő progra­mokról is gondoskodtak. Eljött például a táborba Hargitai Le­vente bűvész, sőt íjászbemutatóra is sor került, ami után mi is lőhettünk az ősmagyar íjakkal. Kiss Miklós y Kántorgondozás Luther szellemében „A zenét a teológia után a legmagasabb polcra teszem” - mondta Luther Már­ton, aki korának képzett zenésze és komponistája volt. Kiválóan játszott lanton, énekelt, és az új liturgiához korálszövegeket és dallamokat írt. Ő azonban azt is tudta, hogy annak érdekében, hogy az egyházzene jól betöltse szerepét, sokat kell tenni. Képzett muzsikusokra, énekesekre, jó hangszerekre van szükség - hallottuk dr. Finta Gergely egyházzenész előadásában, amit „A zene és a liturgia kapcsolata a reformáció korában” címmel a harmadik kántortovábbképző tan­folyamon tartott a fóti Mandák Otthonban. Az egyhetes kurzust a kántori szolgá­lat minőségének javításáért hívták életre a szervezők. Ennek érdekében elméleti és gyakorlati ismereteket nyújtó előadáso­kat, egyéni ének- és hangszeres órákat, énekkari foglalkozásokat és vesperákat tartottak a résztvevőknek. Bence Gábor, a kántorképző intézet igazgatója „Az isten- tisztelet tételei” és „A koráldallamok hangnemi folyamata”, dr. Finta Gergely pedig „Liturgikus műfajok Praetorius ko­rában” címmel zenei szemelvényekkel il­lusztrált előadással gyarapította a jelenlé­vők ismereteit. Nagy lelki élményt jelentett belehallgatni az 1620 körül meg­tartott karácsonyi evangélikus istentiszte­let zenei gazdagságába. Az orgonamuzsika szépségeire, isten­dicsőítő erejére Pelsöciné Barna Mária orgonamüvész hívta fel a figyelmet J. S. Bach Klavierübung című müve 111. köteté­nek tételeit elemezve. A darabok megszó­laltatásában valamennyi hangszeres tanár részt vett. Az Esz-dúr prelúdium és fúgát Németh Csaba orgonamüvész játszotta, méltóságteljes, szuggesztív erővel. Le­nyűgöző technikai biztonsággal orgonáit Gálos Miklós egyházzenész, és felejthetet­len marad Pelsöciné muzsikálása is. A kedves olvasónak talán már feles­leges azt hangsúlyoznom, hogy ennek a hétnek a légkörét egymás tisztelete, se­gítése jellemezte. A fiatal, tehetséges tanári kar minden tagja a hallgató felkészültsége és igénye szerint tartott órákat, választott előadási darabokat, adott tanácsokat. Németh Csaba, Gálos Miklós, Simon Barbara és Bence Gábor orgonaórákat tartott, Kar­dos Anna hangképzéssel és énektanítás­sal foglalkozott. A közös énekórákat Bence Gábor ve­zette. Olyan kétszólamú zsoltárátirato­kat mutatott, amelyek megtanulására és előadására kisebb gyülekezeti kórusok is vállalkozhatnak. A kétszólamú reper­toárból származtak az adventtői vízke­resztig tartó egyházi ünnepkör alatt fel­használható kanciók, alleluják is. J. Haydn Kis orgonás miséjének meg­ismerése a közös éneklés örömét jelen­tette, amelyet Pap Kinga Marjatta kivá­ló muzikalitású kántor kísért orgonán.- A tanfolyam eredményességét meg­ítélve örülök annak, hogy idén a húsz hallgató döntő többsége gyakorló kántor volt. A tanároknak ez nagy kihívást je­lentett, de figyelemmel, a személyes igényekhez való alkalmazkodással kivá­lóan végezték a munkájukat, amit ez­úton is szeretnék megköszönni. A jövő­ben a most bevált módszer szerint kívánjuk folytatni a kántorok gondozá­sát. A továbbképzést elválasztjuk az egyházzenei konferenciától, így öt na­pon keresztül az elméleti ismeretek mel­lett napi háromórás gyakorlást biztosí­tunk a tanárok szakmai ellenőrzésével. A tapasztalatcserék, beszélgetések, a kö­zös éneklések és a közös imádkozások lelki felfrissülést jelentenek. A Magyar- országi Evangélikus Egyház hagyomá­nyainak tisztelete, egyházzenészeinek képzése, továbbképzése a feladatunk. Vigyétek a hírét, hogy jó és hasznos volt itt lenni - mondta záróbeszédében Ben­ce Gábor igazgató. Sokan több száz kilométerről utaztak Fótra. Celldömölk, Somogyvámos, Ka­posvár, Sárszentlőrinc, Szarvas és Sepsi- szentgyörgy volt a legtávolabbi telepü­lés, ahonnan tanulni vágyók érkeztek. Kerekes János erdélyi kántor így bú- csúzkodott: „Én már holnaptól arra ké- szülpk, hogy jövőre újra itt lehessek.” A pyugodt, zavartalan munkához Mi­lán Gábor gondnok nyújtott segítséget, aki az ellátásról és a technikai feltételek­ről magas színvonalon gondoskodott. „Ékes korona teszel az Úr kezében, királyi fejdísz Istened tenyerén. ” (Ézs 62,3) - ezzel az igével kezdődött a tan­folyam. Isten áldása segítse a kántoro­kat, hogy egyházközségük tagjainak élén „felfrissült” tudással dicsérjék az Urat, és szolgálják az-evangélium ter­jesztését. Tóthné dr. Gallyas Katalin Fasori koszorúzás A budapest-fasori gyülekezet a június 29-én tartott istentisztelet keretében immár ti­zenharmadik alkalommal koszorúzta meg a temploma falát díszítő második világhá­borús emlékművet, amely a hadi események során életüket vesztett gimnáziumi ta­nárok, diákok és gyülekezeti tagok hősi halálának állít emléket. D. dr. Harmati Béla püspök - aki maga is a gimnázium növendéke volt - 1991 jú­niusában szentelte fel az Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium Benczúr Gyula Képzőművészeti Önképzőkörének egykori diák elnöke, a nemrégen elhunyt dr. Pfahler Pál főorvos, ny. MÁV-főtanácsos által készített domborművet abból az alkalomból, hogy a hazánkat mintegy fél évszázadig megszállva tartó idegen hadse­reg utolsó fegyveres katonája békésen elhagyta a magyar földet. Azóta a fasori gyü­lekezet-új hagyományt teremtve minden év júniusában, a hónap utolsó vasárnapi istentiszteletén megkoszorúzza az emlékművet. Az idei ünnepségen Szirmai Zoltán esperes megnyitó szavai után Simon Róbert ta­nár, az egyházközség presbitere szólt az egybegyűltekhez. A kegyeletteljes ünnepség a Szózat eléneklése közben az emlékmű megkoszorú­zásával, illetve Szirmai Zoltán esperes imádságával és zárószavaival ért véget. Simon Róbert Adria-Duna Szabadegyetem A Magyar Környezetvédelmi Egyesület 2003. július 5-én nyitotta meg XIII. nyári szabadegyetemét Mátrafűreden, az erdészeti szakközépiskolában. Ezen a rendezvé­nyen évről évre a Kárpát-medencei magyar iskolák pedagógusai vesznek részt a Vaj­daságból, Erdélyből, Kárpátaljáról és a Felvidékről. A szakelőadások és szakmai ki­rándulások különböző környezetvédelmi témákat ölelnek föl. A megnyitón dr. Harmati Béla püspök, az egyesület tiszteletbeli elnöke „Gyó­gyulást a világnak!” címen tartott előadást az ökumenikus világszervezetek környe­zetvédelmi programjairól. Szombat délután felszentelte a szakközépiskola új szabad­téri istentiszteleti és összejöveteli helyét. Ezen az ünnepségen a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium irodalmi szakköre Tamáska Jánosné tanárnő vezetésével nagy sikerrel adta elő Wass Albert egyik drámáját. Kossuth-kehely Putnokon Sok-sok látogatója volt a putnoki Gömöri Múzeumban annak az időszaki kiállítás­nak, amely Kossuth Lajosnak állított emléket. „Kossuth személye és eszmeisége úgy a magyarság, mint más népek többsége szá­mára a szabadság jelképévé vált, s ezáltal egyike lett azon tudatformáló erőknek, amelyek a társadalom széles rétegeiben évszázadokon át meghatározták a nemzeti hovatartozást” - mondta a múzeumban tartott egyik előadáson dr. Újváry Zoltán, a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékének professzora. A tárlaton nagy érdeklődés kísérte a Kossuth-kelyhet (Placskó Lajos pedagógus magántulajdona), amelyből az evangélikus Kossuth Lajos száműzetésbe vonulása előtt utoljára úrvacsorázott. Az evangélikus lelkész, aki a szentséget kiszolgáltatta számára, Placskó Lajos édesapja, Placskó István volt. (kerékgyártó) t ■ ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom