Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-08-10 / 32. szám

8. oldal 2003. AUGUSZTUS 10. Evangélikus Élet FESZTIVÁLOK HETI Egy nap Kapolcson, avagy a Völgy - keresztény szemmel Az „összművészeti” fesztiválként is emlegetett, azaz verses, zenei, színházi, vala­mint képzőművészeti programokat is felvonultató Művészetek Völgyét idén ti­zenötödik alkalommal rendezték meg hat Balaton-felvidéki településen. Kapolcs, Vigántpetend, Taliándörögd, Monostorapáti, Öcs és Pula tavaly 180 ezer látogatót vonzott. Becslések szerint ez év július 25-augusztus 3. között en­nél is többen voltak kíváncsiak erre a nagyszabású - egyebek mellett evangéli­kus vonatkozású rendezvényeknek is helyt adó - eseményre. Ezekben a napokban reggeli után énekszó­val és imádsággal indul a nap a kővágóörsi evangélikus parókián. Az egykori algimná­zium épületében Veress István lelkész és felesége, Bálint Krisztina, valamint segítő­ik evangélizációs szolgálatra készülnek a Művészetek Völgyében. Az alapötlet a „Lutheránus megújulás” nevű, néhány evangélikus lelkész által három esztendő­vel ezelőtt életre hívott kezdeményezéstől származik, mely az evangélizáció fontossá­gát szeretné hangsúlyozni, nyitottan a nem hívők, valamint a hívők minden kegyessé- gi irányzata felé. „Két évvel ezelőtt, 2001-ben érkez­tünk ide a családommal, akkor kerültem én is először közelebbi kapcsolatba ezzel a rendezvény­nyel, és úgy éreztem, mindenkép­pen ki kell, hogy használjam a benne rejlő lehetőséget. Meggyő­ződésem, hogy az egyháznak nem pusztán igényes komolyzenei programokkal és kórusművekkel lehet és kell csak szerepelnie ezen a fesztiválon. Ezért van minden­nap istentisztelet, keresztény szín­ház, valamint a hit- és istenkere­sést bemutató verses összeállítási Volt zenei ajánlatunk is. Július 28- án, hétfőn a Harmonia Floriana kórus, a csákvári evangélikus gyü­lekezet énekkara szolgált Szebik Il­dikó vezetésével. Elsőként a kapolcsi, majd a taliándörögdi evangélikus templomban léptek fel. A reneszánsz, barokk és 20. századi kórusművek előadásán kí­vül Szebik Károly, a csákvári gyü­lekezet lelkésze prédikált, az egyik kórustag pedig bizonyságot tett hi­téről a jelenlévők előtt. Mindeze­ket a programokat azért szerveztük, hogy ily módon adjunk teret a találkozásoknak, személyes beszélgetéseknek, valamint szükség és lehetőség szerint hirdessük az evangéliumot” - meséli az indulás előtt Veress István lelkész. Bár a falvak között rendszeresen jár az ingyenes „csigabusz”, útban Kapolcs felé kétszer is veszünk fel stopposokat. A faluban rend van, mind a gyalogoso­kat, mind pedig a lépésben araszoló au­tókat „völgymunkás” feliratú pólót vise­lő helybeliek irányítják. Az istentisztelet kezdetéig még bőven van idő, akad is látnivaló a színes forga­tagban. Néhol bizony kissé borsosak az árak, így nem is meglepő, hogy a Völgy - elsősorban fiatalabb korosztályhoz tar­tozó - látogatói kihasználják a kínálko­zó alkalmat: összegyűjtenek, majd az ar­ra kijelölt helyen leadnak egy nagy zacskó parlagfüvet, napijegyet kapva ér­te cserébe. (Számos program ingyenes, de a színházi előadásokat és koncerteket többnyire csak érvényes napijegy birto­kában tekinthetik meg az érdeklődők.) Szinte minden talpalatnyi hely foglalt: kiállítások, kürtőskalácsárus, kézműve­sek, antikvár könyvek és új CD-k, hangu­latos kisvendéglők csalogatják a látoga­tókat. A falu evangélikus temploma is nyitva áll az arra járók előtt. Mind fenn a karzaton, mind pedig lenn a templomtér­ben igényes, szép képek fogadják a belé­pőt. Az alsó szinten Bódi Katalin munká­it állították ki. A Prédikátor könyve ihlette alkotásokhoz magnóról szóló „hangzó üzenet” is tartozik. A tárlat mél­tatásaként álljon itt egy, a vendégkönyv­be írt elismerő, köszönetny'ilvánító be­jegyzések közül: „A prédikátor szavait úgy tették számomra plasztikussá a ké­pek, hogy azok valódi mélységeit is job­ban meg tudtam érteni.” Délután öt órakor rövid istentisztelet veszi kezdetét. Ottjártunkor Vajda István ajkai lelkész hirdeti Isten igéjét lMóz 12,1-7 alapján. Prédikációjában egyebek mellett arról beszél, hogy az Úr ma is hív és megszólít embereket, ugyanúgy, ahogy egykor Abrahámot is megszólítot­ta. Jézus Krisztusért áldás lehet a mi éle­tünkön is, és így mi magunk is áldássá le­hetünk mások számára. Az alkalom végeztével néhányan be­szédbe elegyednek a lelkésszel. Őket, va­lamint minden érdeklődőt a Kis Eperfa Pinceháthoz irányítanak, ahol lehetőség nyílik a beszélgetésre, ismerkedésre ­egymással és Istennel egyaránt, az evangélizációnak, a személyes hangú bi­zonyságtételnek, valamint a keserűségről szóló tanításnak köszönhetően. Az együtt- létnek egy egészen praktikus ok vet véget: 19 órakor a pincében kezdődik a „Csoda­étterem avagy csoda az étteremben” című rövid színmű „vigassággal avagy víg igaz­sággal”, és szükség lenne a székekre az ér­deklődő közönség számára. Zsúfolásig megtelik az apró helyiség, sokan kíváncsiak a Jákim Stúdió előadá­sára, Kovács úr különös történetére. A darab címében szereplő Kovács úr betér egy italra a „Sántikáló százlábú” nevű vendéglőbe, ahol érdekes emberekkel is­merkedik meg. Ezek a véletlennek tűnő találkozások „kényszerítik” őt (és vele együtt a nézőt is) arra, hogy elgondol­kozzon hitéről és életéről. A humort sem nélkülöző, ugyanakkor mégis komoly produkció nagy sikert arat. Előadás után Szabó Attila Ferenctől - a történet írójá­tól - megtudtuk, hogy az amatőrökből álló ötfős társulat a budapesti Golgota gyülekezetből érkezett, és ma este 21 órától még egy verses összeállítással is szerepel az evangélikus templomban. Az „Istenhez hanyatló árnyék” címet viselő program hasonlóan magas színvo­nalú, valódi irodalmi élményt jelentő kul­turális esemény, amely Vajda János, Ady Endre, Gárdonyi Géza, Radnóti Miklós és Juhász Gyula istenes verseiből ad íze­lítőt. A produkció újabb remek alkalmat kínál a beszélgetésre. Egyesek maradnak, mások ígérik: holnap újra jönnek, hogy tovább folytathassák az eszmecserét Ve­ress István lelkésszel vagy a segítő cso­port valamelyik tagjával. Már jócskán besötétedik, mire bezá­rul a kapolcsi evangélikus templom ka­puja, és véget ér egy nap a Völgyben. Gazdag Zsuzsanna Aki akart, az sem tudott eltévedni. A HÉV Filatorigát megállójánál szinte mindenki leszállt, így egy „kezdő szi­getlátogatónak” sem volt más dolga, mint hogy kövesse a tömeget. Minden rendben, szervezetten haladt. Egy belé­pőjegy (azaz karszalag) birtokában, há­tizsákja tartalmának ellenőrzése után - amennyiben abban nem volt se alkohol, se mások testi épségét veszélyeztető esz­köz-július 30-augusztus 5. között ki-ki gond nélkül beléphetett az idei Sziget fesztiválra. Talán a sokszínűség az, amivel legin­kább jellemezni lehetne az óbudai Hajó­gyári-sziget forgatagát - mind az odalá­togatókat, mind pedig az ajánlatot tekintve. A média által néha riasztónak lefestett képpel ellentétben békésen megfért itt egymás mellett a punk, a rocker, a környezetvédő és a néptáncos. Szinte lehetetlen lenne felsorolni a kü­lönféle szervezeteket és csoportokat. A Civil faluban egymás mellett állt a zsidó felekezet és a hetednapi adventisták sátra, illetve a világvallásoké, ahol ottjártunkor éppen a buddhizmussal lehetett köze­lebbről megismerkedni. A történelmi egyházak a Közös Pont sátorban képvi­seltették magukat - immár negyedszer. „Mind a katolikus, mind pedig a refor­mátus és evangélikus felekezetben akad­tak olyanok, akikben az a gondolat fogal­mazódott meg, hogy jó lenne, ha a történelmi egyházak is jelen lennének a Szigeten, és a Közös Pont sátorban együt­tes összefogással próbálnák meg elérni és megszólítani a fesztiválra látogató, elsődle­gesen a fiatalabb korosztályhoz tartozó résztvevőket. Az elképzelést 2000-ben tett követte”- nyilatkozta lapunknak Szántó Enikő evangélikus teológushallgató, a fő­szervezők egyike. A továbbiakban még azt is elmondta, hogy idén - Lénárt Viktor evangélikus lelkész után - Rozs-Nagy Szil­via, hittudományi egyetemünk doktoran- dusza lett a sátor evangélikus lelkészi fele­lőse. Lelkesedése új lendületet adott a Szigeten végzett munkának. Minden évben valaki más koordinálja a Közös Pont sátor munkatársait. Az idei vezető a katolikus Megyesi Renáta volt, ő hangolta össze az ötven állandó segítő feladatait. „Munkánk - melyet az ifjúsá­gi osztályok, az Ökumenikus Ifjúsági Iroda, illetve a püspökök is támogattak - a korábbi évekből már jól ismert és be­vált »menetrend« szerint zajlott - mond­ta. - A napok egy-egy adott téma köré szerveződtek. Az Alkoss-sarokban azu­tán mindenki lerajzolhatta, ami eszébe jutott az embernek lenni, előítéletek, döntés, szenvedély, áldozathozatal vagy a jövő kérdésről. Igaz ugyan, hogy a vál­lalkozó szelleműek egy-egy szelet cso­kit is kaptak, de elsősorban nem ez volt az, ami motiválta őket. Néha kifejezet­ten szívszorító és elgondolkodtató, hogy kiben milyen gondolatok fogalmazódtak meg egy-egy téma kapcsán. A beszélge­tések során döbbenetes sorsok tárultak fel előttünk. Azt gondolom, mind a ki­mondott szavak, mind pedig a rajzok ki­fejezték, ki miért is jött el a Szigetre: mert választ szeretne találni arra az ége­tő problémára, hogyan találhatná meg helyét és feladatát a világban. Vajon mi­ért is boldogtalan, mi a boldogság, illet­ve hogyan lehetne boldog?” „Minden betérőt nyitottsággal és sze­retettel fogadtunk, legyen szó akár az Alkoss-sarokról, akár az esti KözösPont Caféról - ahol a nap témájáról lehetett beszélgetni egy bögre tea és egy szelet zsíros kenyér mellett - vagy az éjszakai »Szókimondó« nevet viselő fórumról. Nyitottság, elfogadás és szeretet - ez itte­ni szolgálatunk, missziónk lényege - kapcsolódott be a beszélgetésbe a refor­mátus Komjáti Ágota sajtófelelős. - A sá­tor nyitásától, 11 órától kezdve másnap kora hajnalig úgynevezett stábok vagy más néven staféták váltották egymást. Minden egyes csoport együtt készült fel a maga »műszakjára«, majd váltáskor - az­az négy-öt órával később - megbeszélték, kiértékelték tapasztalataikat.” „Néha bizony fárasztó volt a folya­matos odafigyelés és koncentráció, de nagy segítséget jelentett, hogy tudtuk: egy-egy gyülekezet mindig imádkozik az itt folyó munkáért” - egészítette ki az elmondottakat Megyesi Renáta. Természetesen magában a Közös Pont sátorban is lehetőség nyílt az elcsendese- désre az éjjel fél egykor kezdődő „Lélek- zés” elnevezésű áhítatokon, továbbá au­gusztus 3-án, vasárnap, amikor katolikus misét, valamint evangélikus és református istentiszteletet tartottak, illetve vendégük volt a Nyolc boldogság katolikus közös­ség is. Az evangélikus istentiszteleten Smidéliusz Gábor nagytarcsai lelkész pré­dikált, lapzártánk idején, augusztus 4-én, hétfőn pedig Gáncs Péter megválasztott püspök látogatott el a Közös Pont sátorba. GaZsu •••••• •••••••••••••••• •••••••• A tizedik, jubileumi évhez közeledik a Ladik fesztivál tör­ténete. Az augusztus első hétvégéjén megrendezett köny- nyűzenei „seregszemle” nevét a helyi, apostagi imaközös­ségről nyerte, mely hivatalosan Ladik Ifjúsági Egyesületként működik. Ahogyan az apostolok halászként hajóikból „halászták" ki az embereket az Isten országa számára, úgy próbáljuk mi is to­vábbadni Jézus örömhírét a mai kor fiataljainak a zene nyelvén keresztül. Az ökumenikus ifjúsági egyesület tagjai a kistérség keresztény fiataljai közül kerülnek ki. Együtt imádkozunk és dolgozunk - félretéve minden széthúzást, de ragaszkodva saját vallásunk tanításához; azt keresve, ami összeköt minket, és nem azt, ami elválaszt. Valacka János Pál felvétele A fesztivál célja az Istent kereső fiatalok megszólítása, az újonnan alakult és még kevésbé ismert keresztény könnyűzenét játszó zenekarok bemutatása, mely egyúttal arra is alkalmat te­remt, hogy az ország minden területén élő, hasonló értékrendü és gondolkodású fiatalok találkozhassanak egymással. Idén még Lengyelországból és Kárpátaljáról is érkeztek közénk látogatók. # # % % m •##**** A kapolcsi evangélikus templom < A Fotó: Buday Gergő i'r ograiniuiK gerincet ezúttal is az egyuneseK Koncenjei aiKot- ták. Hitükről, Istenbe vetett bizalmukról vallottak az ide érkező zenekarok, dalban mondták el mindazt, ami számukra a legfonto­sabb. Az idei rendezvényen fellépett - többek között - a Só, a NOS, a Waft és a Testvérek együttes, illetve Sillye Jenő is. Min­denkit szíven ütött a Szent Adorján zenekar koncertje, melynek tagjai az állampusztai börtönben töltik büntetésüket, és a börtön­ben tértek meg. Óriási csoda, hogy a rácsok mögött élő rabok hir­detik Isten szabadítását a „kint” élő embereknek, akik saját magu­kat teszik a pénz, az élvezetek, a televízió rabjaivá. A koncertek után éjszakai virrasztás következett, ahol a fesztivál szervezői tettek bizonyságot hitükről, a közösség ed­digi, Istenben bejárt útjáról. Mivel fő célunk az evangélizáció, a megszólítás, ezért a programot úgy állítottuk össze, hogy az ide érkező nem hívő fiatalok is jól érezhessék magukat. A lelki alkalmakon és a ze­nei programokon kívül volt strandfoci, malacsütés nyárson, éj­szakai teaház élő zenével, valamint játékház csocsóval, ping­ponggal, társasjátékokkal és lelki beszélgetésekkel. Az idők szavát megértve kezdett hozzá közösen a helyi evangélikus, református és katolikus egyház a fiatalok meg­szólításához, a hozzájuk vezető utak újragondolásához és a szí­vüket nyitó kulcsok megkereséséhez. Az apostagi evangélikus gyülekezet fiataljai aktívan részt vettek a szervezésben, refor­mátus és katolikus testvéreikkel együtt rengeteget dolgoztak azért, hogy ez a fesztivál Isten dicsőségét szolgálja. (Ezúton mondunk köszönetét Bácsi János lelkésznek, hogy rendelke­zésünkre bocsátotta az evangélikus templomot, sőt a parókiát is, ahol több mint 100 fiatal lelt szállásra, tisztálkodási lehető­ségre a rendezvény ideje alatt.) Megragadva az alkalmat, hogy az Evangélikus Élet hasáb­jain is megjelenhet ez a híradás, kérjük a keresztény könnyű­zenét játszó evangélikus zenekarokat, hogy jelentkezzenek ná­lunk fellépőnek! Elérhetőek vagyunk a www.ladik.hu címen az interneten, valamint a 78/428-431 telefonszámon. Dicsérjük együtt Istent zenével jövőre is, a IX. Ladik fesztiválon. Szere­tettel várjuk az érdeklődőket 2004 augusztusának első hétvé­géjén Apostagon, amikor ismét vízre száll a Ladik... Ács Tibor Ismét vízre szállt a Ladik Vili. Országos keresztény könnyűzenei fesztivál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom