Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-12-08 / 49. szám

Evangélikus Élet 2002. DECEMBER 8. 3. oldal Királyné Reizinger Márta otthonvezető és Dechmann Tibor lelkész „megtöltik tartalommal” az alapba kerülő fémhengert Szeretetotthon-bővítés és jubileum Lajoskomáromban (Folytatás az 1. oldalról.) Szemerei Zoltán Lajoskomá- romból származóként és kura­tóriumi elnökként is szívén vi­seli az itt folyó munkát. Kendeh György a diakóniai osztály, vala­mint a testvérintézmények kö­szöntését hozta. Macher Pál polgármester örömét fejezte ki, hogy falujában az egyházépítés nemcsak lelki, hanem fizikai ér­telemben is folyik. Bencze And­rás esperes pedig emlékeztetett rá, hogy az épület korábban di­ákotthon volt, és így a gyüleke­zet követi az apostoli tanítást abban az értelemben is, hogy a jó cselekvésében nem fárad el. Végezetül Ittzés János püs­pök ajándékképpen hangos Bibliát adott át magnetofonka­zettákon, hogy akik már nem tudnak olvasni, azok számára is elérhető legyen a Szentírás üze­nete. Majd figyelmeztetett, hogy az itt élők számára ez az utolsó földi szállás. Az átme­netben is lássuk el a feladatun­kat, és segítsük az itt lakókat akkor, amikor Isten az egyik kezéből a másikba teszi át őket. Menyes Gyula Csepel életében új korszak kezdődött Zólyomi Mátyás lelkész iktatása Egyházi protokoll Könyv egyházi normákról és szokásokról Egyházi protokoll címmel egy kö­tet jelent meg az úgynevezett törté­nelmi egyházak viselkedési szabálya­iról. A múlt szerdán Budapesten bemutatott könyv áttekintést ad a katolikus, a református és az evangé­likus egyház, valamint a zsidó feleke­zet liturgiájáról, szokásairól, zenéjé­ről, viseletéről is. Gyarmati Ildikó, a Főpolgármesteri Hivatal vezető főtanácsosának munkája egyszerre szól hívőknek és nem hívők­nek. Kötetének előszavában a szerző rá­mutat arra: az emberek sokszor saját egy­hazuk protokollszabályait sem ismerik kellőképpen, az ökumenizmus szellemé­ben ugyanakkor mindennapossá válik, hogy más vallások, felekezetek normái­hoz kell alkalmazkodniuk. Mint írja, a harmonikus kapcsolattartás, a kölcsönös tisztelet nem csak a különböző vallási közösségek között fontos, a megértés és az elfogadás lényeges követelmény a vi­lági és egyházi kapcsolattartásban, a hí­vők és nem hívők között is. rmAi. rajzokkal és képekkel illusztrált kötet áttekinti egyebek mellett a kö­szöntés, a megszólítás, a kézfogás, a rangsorolás és az ajándékozás mindenki által követendő szabályait, valamint a virágok és a színek szerepét, a liturgikus események menetét, a főbb ünnepeket, az étkezési és öltözködési szokásokat, valamint a liturgikus ruhákat és kelléke­ket. Kitér továbbá a történelmi egyhá­zak szervezeti felépítésére és zenéjük történetére, jellegére is. Az Athenaeum 2000 Kiadó által megjelentetett kiadvány összeállításá­ban segítséget nyújtott Csordás Eörs prímási irodaigazgató, Török József, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tan­székvezetője, Bóna Zoltán református lelkész, egyetemi oktató, Hafenscher Károly evangélikus lelkész, irodaigaz­gató és Schweitzer József főrabbi. (MTI) Egy új korszak kezdetéről beszélt D. Szebik Imre, amikor Lukács evangéli­uma alapján (Lk 12,35) hirdette Isten igéjét. Figyelmesen hallgatta az elnök­püspök szavait november 30-án az ünneplő csepeli gyülekezet, melynek tagjai Zólyomi Mátyás lelkész ikta­tása alkalmából gyűltek össze Isten házában, megtöltve a kicsiny, kedves templom padjait. „Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva” - szól ma az ige a lelkipásztorhoz és a gyüle­kezethez is. Legyen lámpásuk meg­gyújtva, vagyis állandóan égjen a hit lángja, és legyen derekuk felövezve, azaz mindig álljanak készen a szol­gálatra. Segítse Isten Zólyomi Má­tyást és a csepeli gyülekezet minden tagját, hogy elvégezhessék mindazt a feladatot, ami rájuk bízatott - hangsúlyozta a főpásztor. Miután a Budai Egyházmegye esperese, Szeverényi János beiktatta tisztébe, 14 szolgatárs emelte áldás­ra kezét, és énekelte a Confirmát. A gyülekezet új lelkésze rövid és sze­mélyes hangvételű prédikációjában a választott ige (ApCsel 20,24) alap­ján arról beszélt, hogy Csepelen, új szolgálati helyén nem szeretne mást tenni, mint Isten kegyelmének evangéli­umáról bizonyságot tenni. Örömmel te­szi ezt, mert tudja, hogy az elhívás jutal­ma nem az eredményekben, hanem magában a „futásban”, a szolgálatban van. Abban, ha Jézussal együtt lehet, él­het és dolgozhat az ember. Az istentisztelet után - az ökumené szép példáját adva - az evangélikus templomhoz közel eső református imate­rem adott helyet az ünnepi közgyűlésnek. A meghívott vendégek köszöntése után a frissen beiktatott lelkész fogadta a jókí­vánságokat és gratulációkat, egyebek mellett Szebik püspök, Szeverényi János esperes, előző - felsőpetényi - gyüleke­zetének felügyelője, valamint a finn test­vérgyülekezet képviselője részéről. Zólyomi Mátyás lelkész ezután ismét Jézus követéséről beszélt. Lukács evan­géliumának egy versét alapul véve (Lk 9,62), néhány mondatba sűrítette a lel- készi szolgálat lényegét, amit itt, Csepe­len is szem előtt akar tartani: Előre- és nem hátratekintve, felszabadultan kell szolgálni az Urnák. A múlt elbizakodot- tá tehet, a kudarc pedig megbéníthat. Mindkettő rossz, mert lehetetlenné teszi a szolgálatot. Jézus azonban megszaba­díthat, segíthet, hogy ne nézzünk se hát­ra, se oldalra, hanem csakis előre. Ebben - mint azt a gyülekezet fel­ügyelőjétől, Ruttkay Leventétől megtud­tuk - a népszámlálási adatok szerint 1300-nál valamivel több evangélikust számon tartó közösségben, Budapest XXI. kerületében Zólyomi Mátyás lel­késznek, családjának, segítő- és munka­társainak a jövőben bőven lesz módja és alkalma erre. GéZsé Adventi töprengés „ ... És milyen várakozással tekint az idei advent elé?" - váratlanul ért a riporter kérdése a múlt vasárnap sugárzott Örömhír című televíziós műsor részére felvett in­terjú végén. Ilyenkor vagy „protokolláris" a válasz, vagy valóban mélyről érkező. Magam is meglepődtem mennyire egyértelműen a második nagy krisztusi parancso­latot juttatta eszembe a kérdés. Igaz, már hosszabb ideje foglalkoztat, hogy a keresz­tény értékrend emlegetésekor vagy nincs konkrétum, vagy a tízparancsolatra törté­nik a hivatkozás. Nem is ez a gond, hiszen a gyökereket tekintve zsidó-keresztény kultúráról szólunk, de míg az első kőtábla és az első nagy parancsolat üzenete egy­becseng az istenfélelemben és szeretetben, addig a második kőtábla tilalmai és a po­zitív jézusi felszólítás más gondolkodásmódot közvetítenek. „Szeresdfelebarátodat, mint magadat!” Tépelődésemet jól kifejezte, hogy a második nagy parancsolatot említve valami olyasmit mondtam: ha odáig nem is terjed a reménységem, hogy a hihetetlen jézusi parancsot teljesíteni képes a mai ember (úgy szeretni valakit, mint önmagát), de leg­alább szeresse. Legalább érvényesüljön a parancsolat első felszólítása: szeresd fele­barátodat! Nem azt mondja Jézus, hogy toleráld, viseld el, próbálj vele békességben élni... (noha ezek is jelentős értékek), hanem arra szólít fel, hogy szeresd! Adventi reménységem, hogy csökken a társadalomban a megosztottság, élővé vá­lik egy alapvető értékminimum, lehetőség nyílik a humánus kommunikációra, a más nézetet vallók kölcsönös megbecsülésére, egyszóval a normális emberi együttélésre. Ez is igen szép lenne, de Jézus többet, mást követelt tanítványaitól. Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. így érthető meg, mit je­lent úgy szeretni a másikat, mint magunkat. Képesnek lenni követni a jézusi példát, ami ritkán igényli a szó teljes értelmében az élet feláldozását a másikért, de igényli a hétköznapokban - szemben az általánosan elterjedt önzéssel - az áldozatvállaló, tehervállaló életvezetést. Ha e parancs mérlegén vizsgáljuk d társadalmat, szinte karikatúraként hatnak a sokat és büszkén emlegetett népszámlálási adatok. Mennyi keresztény van ebben az országban! Mennyi?! Lehetne-e ennyire nyomasztó a szegénység terjedése, a többszörösen hátrányos helyzetűek leszakadásának a súlya, a hajléktalanok reményt vesztése, ha a jézusi pa­rancsot követni szándékozók meghatározó arányt képviselnének a társadalomban?! Nem minden a pénz, nem minden múlik még rajta, ha tudjuk is, hogy az említett nyo­morúságok elleni programok jelentős anyagi támogatást igényelnek. De elsősorban szeretetet, megértést, befogadókészséget. Több társadalmi-politikai kérdésben hallatták szavukat - úgy vélem, helyesen - a közelmúltban az egyházak. A legnagyobb hazai felekezet - érdekes újdonságként - a modem reklám lehetőségeit is felhasználva indított kampányt a házasság örök értéke­inek az előtérbe állításáért. Valóban sorskérdéssé vált a házasságok számának drámai csökkenése, három évtized alatt a felére, nyolcvanhatezerről negyvenháromezerre csökkent ez az érték, ami előrevetíti, hogy az alacsony születésszám növekedése sem várható. Védeni szükséges a házasság értékét, minőségét, az életet, minden újszülött életének a minőségét. Ez az egyik lehetőség a kedvezőtlen trend elleni küzdelemben. Ehhez tartozik (sajnos éppen az egyházakban söpörték többnyire a szőnyeg alá ezt a témát) a családon belüli erőszak elleni fellépés szükségessége. A Szentírás szelle­miségével, a jézusi paranccsal teljesen ellentétes, a szélsőségesen tekintélyelvű, rendpárti család, a kiszolgáltatott feleség és gyermek, „az én gyerekem, azt csinálok vele, amit akarok" - döbbenetesen - fennmaradó felfogás. Mindezt félreértett, kira- gadött, meghaladott igehelyékkel vélik olykor alátámasztani,, keresztény ” körökben. A szülőt gyilkoló és az öngyilkos serdülők is ráirányították erre a feszültségre a kö­zelmúltban a társadalom figyelmét. Bonyolultabb lett a világ. A férfiszerepben is si­keres nők tiszteletet parancsoló tevékenysége, a csonka családok kényszerű elfogadott­sága, a magányos életforma terjedése nem változtat a tényen, mennyiségileg ma is jelentős a társadalom hátrányos helyzetű csoportjai között a családban az erőszaknak kiszolgáltatott asszonyok és gyermekek csoportja. Nehezen elviselhető, ha hitükből, vallásukból adódóan érzik úgy, hogy tűrniük kell. Annak idején a válási vita kapcsán kaptam ilyen leveleket asszonyoktól, akik kérték, hogy ne közöljük soraikat. Kétezer éve újra meg újra megerősített tapasztalat, hogy egyedül a krisztusi sze­retet képes győzni a bűnökből adódó nyomorúságok felett. Másról sem szól a törté­nelem, mint a sötét korok után ismét felragyogó reményről. Amikor nem kellene egyebet tenni, mint követni a jézusi mintát: szeresd felebarátodat, mint magadat. Csüggedő töprengésemben segít egy másik ige: embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges. Még mindig próbálkozik velünk. Frenkl Róbert Az évenként esedékes magyar-bajor egyházvezetői „csúcstalálkozót” idén Ma­gyarországon tartja a 10 éves partnerkapcsolatot ünneplő és értékelő két egyház vezetőinek és felelőseinek csoportja. A december elsején Révfülöpre látogatott bajor vendégek között köszönthettük Wolfgang Töllner egyházfőtanácsost, Ulrich Zenker egyháztanácsost és Karl-Heinz Ulrich diakóniai vezetőt. (Az ülésről követ­kező számunkban részletesen beszámolunk.) O. I. Lássunk túl a templomfalakon! Interjú Bátovszky Gábor lelkésszel, a mezőberényi képviselő-testület tagjával A Békés megyei, tizenegyezer lelket számláló kisváros, Mezőberény újon­nan megválasztott képviselő-testületé­ben helyet kapott a településen hat éve szolgáló fiatal lelkész, Bátovszky Gábor is, aki most először vállalta ezt a köz­funkciót.- Mikor és miért fogant meg Önben először a gondolat, hogy „harcba in­dul” a képviselőségért Mezőberény- ben?- Nem sokkal Mezőberénybe érkezé­sem után, több évvel ezelőtt fogalmazó­dott meg bennem. Úgy gondolom, hogy Isten hatása alatt van az egész világ, és a keresztény emberek is formálják azt. El kell mondaniuk véleményüket - a krisz­tusi értékrend szerint. Előfordulhat, hogy ezt elutasítják, de az is lehet, hogy nem. Az itt eltöltött hat évem alatt azt tapasz­taltam, hogy sokkal több eredményt érek el, ha az emberek közé megyek, ha részt veszek az alkalmaikon, ha beszélgetek velük, mintha csak a szószékről szólnék hozzájuk. Hangot adok a véleményem­nek, és az sokszor - minden gond nélkül -meg is valósul. Persze nem mondom, hogy abból, amit eltervezünk, minden valóság lesz, de elmondhatjuk, hogy sok minden keresztülvihető, ha van valaki, akj mer megszólalni.- Milyen céljai vannak képviselő­ként?- Eveken át néztem kábeltévén a képvi­selő-testületi üléseket, melyek nagyon ha­sonlítanak egy presbiteri üléshez, ahol a kérdések kilencven százaléka gazdasági jellegű (hogyan renováljunk, építsünk, fes­sünk). Ez a helyzet a képviselő-testületi üléseken is, csak nagyobb volumenű kérdésekben: például járdák, utak vonat­kozásában. Ami azonban más: itt kevesebb hangsúly esik a lelkiségre, a szellemiségre. Szeretném, ha ez kicsit arányosabb volna. Persze nagyon fontosak a gazdasági kérdé­sek is, de világos: elsősorban a kultúra, a művelődés és a sport területén, a város ren­dezvényeiért szeretnék valami pozitívat tenni. Nemcsak az utaktól, a járdáktól érzi jól magát az ember, hanem attól, ha van­nak olyan alkalmak, közösségek, ahová menni lehet, ha mindenki átérzi egy városi vagy állami ünnep jelentőségét. Például nagyon szeretném, ha március 15-e a fiata­lok ünnepe is lenne, ha a megemlékezése­ken nagyobb szerepet kapnának az isko­lák. Szeretném továbbá azt is, ha a szuperkoncertek, könnyűzenei programok mellett még több komolyabb művészeti produkció lenne a városban; ha az osztály- főnöki órákat gyakrabban tartanák a múze­umban. Azt tűztem ki célul, hogy több fi­gyelmet szenteljünk ezeknek a területeknek. Persze ehhez sok pénz kell. De remélem, hogy - ebben a vonatkozás­ban is - lesznek partnereim a testületben.- A gyülekezet tagsága, a baráti köre támogatta vagy ellenezte a terveit?- A többség támogatott, különösen azután, hogy az érveimet is meghallgat­ta. Egy-két ember mindig van, aki azt mondja, hogy a lelkész maradjon a temp­lomban, és a gyülekezeti helyiségek falai között. Én azt gondolom, hogy a jövőre nézve sokat jelent, hogy ezek közül a „keretek” közül ki tudunk-e lépni vagy sem. Komolyabb megdöbbenéssel, lebe­széléssel nem találkoztam.- Általánosságban véve mit gondol a lelkészek politikai szerepvállalásáról?- Szerintem Jézus mindig az élet kér­déseiről foglalt állást, ezekről tanított minket, és a politika is az élet kérdései­vel foglalkozik. Amikor Isten Igéjéről beszélünk, akkor gyakorlati tanácsokat és útmutatásokat adunk, vagyis lelkész­ként is az élet kérdéseiről beszélünk; és ennek is lehet politikai vetülete. Más kér­dés, hogy egy lelkész mennyire legyen politikus. A mi feladatunk elsődlegesen természetesen a hivatás: Isten Igéjét követni, tanítani, lelkigondozni. Meg kell látni, mennyi a teljesitőképességünk. Egy ilyen kis településen még el tudom kép­zelni a képviselőséget, egy több százezres vagy milliós nagyvárosban már kevésbé. Egy kisváros életének egy adott területén nyújtott tanácsadás, segítés elképzelhető számomra. De még nagyon az elején járunk ennek a munkának. Mindig azt mondtam, hogy az első mindenképpen a lelkészi szolgálat, és az elé semmi sem kerülhet. Ha a két dolog nem lesz összeegyeztethető, akkor be­csületesebb másnak átadni a helyem. Egyelőre úgy érzem, képes leszek arra, hogy összehangoljam a kettőt. Azért is vállaltam ezt a megbízatást, mert - ha nincsenek is sokan -, vannak azért olya­nok, akikre támaszkodhatok. Most éppen gyakorló, hatodéves lelkész van a gyüle­kezetnél, vannak hitoktatók, képzett lai­kusok. Még egyszer leszögezem: első a lelkészi szolgálat, a képviselőség nem mehet ennek a kárára.- Függetlenként indult, de pártok álltak Ön mögé. Miért fogadta el a Fi­desz, az MDF, az MKDSZ és a Gazda­körök támogatását?- Azért egyeztem bele a jobboldal, azaz a Fidesz, az MDF, a Gazdakörök, a Keresz­ténydemokrata Szövetség pártfogásába, mert az ő nézeteik állnak hozzám közelebb. De nem vagyok a tagja egyetlen pártnak sem, és nem is kívánok az lenni. Mindig úgy gondoltam, hogy a lelkésznek függet­lennek kell lennie, mert a gyülekezet, amit pásztorok politikailag is nagyon sokszínű. Ez a mezőberényi gyülekezet nyolcszáz tagja esetében sincs másképp. Nem szeret­ném, ha pártfegyelem alapján kellene véle­ményt mondanom. Ugyanakkor azt is val­lom, hogy nincs független ember, mert véleménye, kérdése mindenkinek van: vagy az egyik, vagy a másik oldal felelete­ivel ért egyet. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy a másik oldalnak ne lenne jó meglátása, illetve hogy a velem egy álláspontot képviselőknek ne volna rosszul megfogalmazott véleménye. Szegfű Katalin %

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom